„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Mint ahogy az a magyar sajtó egészét viharos sebességgel járta be, csütörtök éjjel egy ismeretlen eredetű légi jármű zuhant le Zágráb Jarun kerületében. Ahogy aztán az a Honvédség, illetve a környező országok illetékes szerveinek közleménye alapján is kiderült, egy szovjet gyártmányú Tu-141 „Sztrizs” pilóta nélküli légi jármű volt az eset főszereplője. Keleti-északkeleti irányból érkezve előbb a román, majd a magyar légtérbe belépve a Tu-141 vélhetően a tüzelőanyag kifogyását követően horvát területen csapódott földbe. Az eset számos kérdést vet fel nemcsak magyar-horvát, de alapvetően NATO viszonylatban is.
„Elsőként érdemes megvizsgálni mi is egyáltalán az a Tu-141?”
A Szovjet Légierőn belül már az 1960-as évektől kezdődően rendelkezésre álltak pilóta nélküli légi járművek, amelyek a pilóták épségének veszélyeztetése nélkül tudtak ellenséges területre behatolva felderítő feladatokat végezni. Az ekkor már rendszeresített Tu-123 típus alapjaira építkezve, a Tu-141 szuperszonikus elődjénél kompaktabb és takarékosabb megoldásként nyújtott alternatívát a légierő számára. A MiG-25 elfogó vadász hajtóművét alkalmazó Tu-123-al szemben
„lényegében a Tu-141 esetében egy pilóta nélküli szubszonikus MiG-21-ről beszélünk”
Fontos megjegyezni, hogy a Tu-141 egy fegyverzet nélküli felderítő eszköz, amely analóg típusú optikai és infravörös berendezésekkel képes az adott területet felmérni. Miután pedig az adatgyűjtés analóg módon – konkrétan filmre – történik, így a megszerzett információk kinyerése csakis a küldetés befejezését követően lehetséges. Nincs mód a valós idejű adattovábbítására akár műholdas, akár egyéb kommunikáció révén.
„A Tu-141 inkább egyfajta többször újra felhasználható cirkáló rakétára, mint mai értelemben vett drónra emlékeztet”
Habár alkalmas előre megadott célkoordináták alapján műveletet végrehajtani, viszont bevetés közbeni utólagos irányváltoztatásra nem képes, és terepkövetési funkcióval sem rendelkezik. Így hiába csupán 50 méter a minimális repülési magassága, ha nem képes menet közben azt a terepviszonyokhoz alakítani, és nem tudja a radarhorizont alatti tartomány előnyeit kihasználni. Míg az indítás gyorsító rakétával történik, addig a további meghajtásról egy KR-17A gázturbina gondoskodik. A küldetés végeztével a Tu-141 fékező ejtőernyők segítségével ér földet, ahol aztán a személyzet a megszerzett információkat a megfelelő helyre továbbítja. A bevetést követően a megfelelő ellenőrzések és a tüzelőanyag felöltése után a Tu-141 ismét alkalmas további repülésre.
Az 5800 kilós eszköz indítása a kerekes hordozóplatformról történik.
A Szovjetunió felbomlását követően szinte a teljes Tu-141 készlet ukrán kézbe került, ugyanis ezen eszközök állomásoztatása jórészt a nyugati határszéleken történt. A készlet legnagyobb részét Ukrajna örökölte, de Oroszországhoz hasonlóan már az 1990-es évek folyamán kivonta azt a hadrendből, miután elavult eszközként nem volt alkalmas a modern légvédelmi rendszere ellen.
„Ukrajna a donbasszi konfliktus kezdetekor, 2014-től fogva mégis reaktiválta a Tu-141 típust”
Miután a típus gyártása a Harkovi Repülőgépgyárban történt, így megvoltak a feltételek az eszköz ismételt hadrendbe állításához. A hordozható légvédelmi eszközök – MANPADS – feletti/azok hatótávolságának felső tartományában operálva a Tu-141 több alkalommal szolgált felderítési adatokkal a szakadár erők állásáról.
Tu-141 Donbasszban 2014-ben
Fotó:Livejournal
„Hogyan is történhetett hát a csütörtöki eset?”
A legvalószínűbb verziónak az mutatkozik, hogy egy ukrán Tu-141 a meghibásodott vezérlés következtében a kijelölt útvonalról letérve nyugat fele fordult, majd tartotta útvonalát egészen a tüzelőanyag kifogyásáig. Miután pedig a vezérlés giroszkóp alapú inerciális – tehetetlenségi – rendszerrel történik, a legvalószínűbb szcenárió, hogy maga az elektromechanikus fordulóvezérlés ragadhatott be egy bizonyos pozícióban. Utóbbit az is alátámasztja, hogy a Tu-141 egyenes vonalú egyenletes mozgást végezve haladt viszonylag egyenletes repülési magasság és sebesség mellett, fordulók nélkül.
„Miután pedig a Tu-141 1000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, így a legvalószínűbb indítási helyszín Vinnyica kettős hasznosítású repülőtere”
Figyelembe véve az adott távolságokat, nem elképzelhetetlen, hogy a bevetés eredeti célpontja Harkov-Belgorod volt. Belgorod környezete ugyanis Harkov és Szumi ostroma, illetve a kelet-ukrajnai frontvonal szempontjából kiemelkedő fontosságú, és Vinnyicától nagyjából 500 kilométerre található. Ráadásul nem csak Horvátországban, de egyidejűleg a Krímben is lezuhant egy Tu-141 felderítő drón Krasznoperekopszk térségében, amely szintén légvonalban kicsivel több, mint 500 kilométerre található Vinnyicától.
A Krasznoperekopszk térségében lezuhant Tu-141 roncsai
Forrás:Twitter
Olyan elmélet is felmerült horvát oldalon, hogy az eredeti célpont a zágrábi kerülettel megegyező nevű Jarun település volt, és a célkoordináták megadása során emberi hiba következett be. Miután Nyugat-Ukrajnában a szomszédos Luck repülőgép-javító üzemét és Ivano-Frankovszk repülőterét is találat érte az éjszaka folyamán akár még hihető is lenne az elmélet.
„Viszont mind a repülési útvonal, mind a Tu-141 lehetséges maximális hatótávolsága kizárja ezt”
Ráadásul orosz területről nem is történhetett volna az indítás, miután a már említett 1000 kilométeres hatótáv nem elegendő Zágráb eléréséig. Legfeljebb Fehéroroszország jöhetne még szóba, ám akkor nem a közleményekben elhangzott útvonalon és helyszíneken lépett volna be az egyes országok légterébe a Tu-141.
A Tu-141 útvonala
Forrás:forum.htka.hu
„Na de miért nem lőtte le se a magyar, se a horvát, se a román légvédelem a területére betévedő azonosítatlan légi járművet?”
Hisz az ukrajnai háború hatására a NATO keleti szárnya minden potenciális légtérsértést megakadályozandó fokozott készültséggel dolgozik. Viszont, mint ahogy azt a Magyar Honvédség közleménye is elmondja, az eszköz Románia érintésével Csenger magasságában lépett be a magyar légtérbe, és 40 perc elteltével távozott Horvátország felé. A hivatalos közlés szerint pedig mind a magyar, mind a román, mind a horvát légi irányítás végig figyelemmel kísérte a drón mozgását, előbbi azt már Ukrajna felett észlelte.
Miután nem ismerjük a NATO integrált légvédelmi rendszerében – NATINADS – a jelen incidensekhez hasonló esetekre alkalmazott eljárásmódot, így nem tudjuk, parancsnoki szinten milyen döntéshozatali mechanizmus zajlott le. Nem elképzelhetetlen, hogy miután a légvédelem azonosította a célpontot – vagy az ukrán oldal tájékoztatta a NATO-t a meghibásodott eszközről – nem tekintette azt veszélyesnek, és inkább hagyta azt úgymond „kirepülni”. Ne feledjük, egy megsemmisített légi cél roncsai akár lakott területre is eshetnek, veszélyeztetve a polgári lakosságot.
„Nem kizárt, hogy a megfelelő szintek döntéshozói a rendelkezésükre álló adatok alapján inkább úgy döntöttek, hagyják a Tu-141-et önmagától, biztonságos helyszínen lezuhanni”
Nem lenne ez példa nélküli a NATO történetében, 1989-ben egy Lengyelországból érkező szovjet MiG-23 a pilóta katapultálása után az NDK, NSZK, Hollandia és Belgium légterében 900 kilométert megtéve végül csak belga területen zuhant le.
Viszont mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy jelen állapotában a Magyar Honvédség eszköztára hiányos a légi célok leküzdése szempontjából. A Néphadseregtől örökölt Kub rakéták már élettartamuk végén járva korlátozott képességekkel – de főképp hatótávval – rendelkeznek, és a Mistral egységek sem épp alkalmasak ilyen típusú célok leküzdésére. Épp ezért is történt az izraeli eredetű ELM-2084 radarok, illetve hozzájuk tartozóan az amerikai-norvég NASAMS légvédelmi rendszer beszerzése. Míg a radarok első példányai még idén, addig a NASAMS-é vélhetően 2023-ban érkeznek meg. Így a Gripen vadászgépekre jut jelenleg a légvédelmi feladatok nagyja, ám azok esetében az indítási normaidő 15 perc, amelyhez még bele kell kalkulálni a cél közelébe történő eljutást is.
„Ahogy nem létezik 100 százalékos hatékonyságú fegyverzet, úgy minden biztosítás ellenére sincsen a meghibásodásoktól védett haditechnikai eszköz. Főképp, ha figyelembe vesszük, hogy a Tu-141 legfiatalabb példányai is 1989-es gyártásúak”
Az ukrán viszonyokat ismerve, a kétséges karbantartás mellett nagyon könnyen bekövetkezhet akármelyik alrendszer esetében meghibásodás. Bár nem teljesen megfelelő analógia, de Indiában is történt véletlen rakétaindítás a napokban. Véletlen meghibásodás következtében ugyanis egy indiai rakéta egyenesen az ősellenségnek számító Pakisztán irányába indult el, de szerencsére, ahogy a horvátországi, úgy a pakisztáni eset is nagyobb probléma nélkül megoldódott. A jelenlegi ukrán háborús helyzetben minden oldal számára fontos a higgadtság megőrzése.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
