„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„S ha ehhez a reálisan beszámítható nyugati segítséget is hozzávesszük, Kijevnek minden lehetősége megvolt arra, hogy kilépjen a Budapesti Memorandumból”
Fotó:EUROPRESS/Stringer/Sputnik/Sputnik via AFP
A nyugati közvélemény értetlenül áll Ukrajna megtámadása előtt. Pedig, ha figyelte volna Vlagyimir Putyin elmúlt másfél évtizedes megnyilvánulásait, akkor megérthette volna, hogy a NATO folyamatos kelet felé terjeszkedése elfogadhatatlan Oroszország számára. Putyin erről többször is beszélt, de valahol erről, az úgynevezett vörös vonalak átlépéséről szólt már a grúz-orosz háború, és a Krím „hazatérése” is. De a nyugati közvélemény ezért a tájékozatlanságért nem kárhoztatható. Rá is erőteljesen hat a média közeg, amelyből egyre inkább kihullanak a kritikai elemzéshez elengedhetetlen információk.
„Lassan már csak úgy szabad gondolkodni, ahogy azt a <helyes irányt> megadó sajtó diktálja”
Ezért aztán Putyin döntésének megértéséről szó sem lehet, legfeljebb az elítéléséről. Pedig jó lenne tisztában lenni Moszkva gondolkodásával már csak azért is, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az ilyen „meglepetések”, a véres háborúk. Oroszországot nyugati és ukrán lépések egész sora provokálta, amelyeket érdemes külön-külön megvizsgálni. Foglalkoztunk már a Donbassz megvédését célzó megelőző csapás elméletével, most pedig vizsgáljuk meg az ukrán atomfenyegetés kérdését.
„Kezdjük mindjárt a legnyilvánvalóbb ténnyel. Azzal, hogy Volodimir Zelenszkij elnök a háború kirobbanása előtti napokban a müncheni biztonsági fórumon felvetette, hogy Ukrajna kiléphet a Budapesti Memorandumból, és visszatérhet az atomhatalmak közé”
Sokak szerint ezek csupán szavak, egy nem igazán profi politikus szavai. Mások a 2003-as Irak elleni amerikai háború fals indokához hasonlítják, hogy Putyin esetleg a támadás indokaként használhatta Zelenszkij kétségkívül szerencsétlen kijelentését. Emlékezhetünk, hogy Washington 2003-ban Szaddám Huszein állítólagos vegyi fegyverének létezését nemezte meg casus belliként. A két dolog között azonban lényegi a különbség. Moszkva csupán az ukrán piszkos bomba megjelenésének lehetőségéről beszélt, miközben Amerika anno azt állította, hogy a vegyi fegyver már létezik.
„Természetesen joggal vetődik fel a kérdés, lehet-e háborús ok egy veszélyes fegyver fejlesztésének elméleti lehetősége?”
Az átlagember gondolkodhat így, egy olyan hatalmas országot, mint Oroszország vezető államférfi szemében egy ilyen forgatókönyv lehetősége is komoly fenyegetésként jelenhet meg. Putyin tehát nem várhatta meg, amíg kész lesz a piszkos bomba, ennek a lehetőségét is meg kellett akadályoznia. Az persze még mindig megmarad kérdésként, hogy ehhez szükség volt-e ilyen kiterjedt háborúra.
Ukrajnában négy atomerőmű működik, köztük Európa legnagyobbja, a hat blokkból álló zaporizsjai. Ezen kívül ott van még a szomorú sorsú Csernobil, ahol máig őrzik a fűtőtesteket. Az ország nyugati részén pedig vannak urán bányák. Emellett meg kell említenünk a szebb időket is látott Juzsmast, ahol korábban a ballisztikus rakéták mellett az űripar számára gyártottak és fejlesztettek készülékeket. S működnek az atom energiájával foglalkozó tudományos intézetek. Egyszóval, minden együtt van tehát egy atombomba fejlesztéséhez és célba juttatásához.
„S ha ehhez a reálisan beszámítható nyugati segítséget is hozzávesszük, Kijevnek minden lehetősége megvolt arra, hogy kilépjen a Budapesti Memorandumból”
Egy technikai értelemben egyszerűbb piszkos bomba előállításához Ukrajnának nagyjából 5 évre lenne szüksége. Már persze, ha van, aki azt finanszírozza, de az Oroszországra gyakorlandó nyomás növelése jegyében alighanem lett volna erre jelentkező nagyhatalom. Ennek ellenére egy ilyen forgatókönyv állami szintű megvalósítására nem volt sok esély. Sokkal nagyobb veszélyt jelentettek ebből a szempontból a különböző nemzeti zászlóaljak, és a minden ellenőrzés nélkül Ukrajnába érkező külföldi zsoldosok, akik között nemcsak kalandorok és gyilkosok, de jó eséllyel a zavarosban halászó terroristák is vannak. A központi hatalom irányítása alól kicsúszó harcosok ezrei között pedig lehetnek olyanok, akik nem Ukrajna megvédését, hanem egy piszkos bomba elkészítését tekintik céljuknak. Már csak azért is, mert Ukrajnában ehhez szinte minden együtt áll.
„Fontos szempont lehet az is, hogy a Fekete-tengerbe folyó Dnyeper bal partján épült zaporizsjai erőmű a radioaktív anyagok szivárgása esetén globális környezeti katasztrófa forrása lehet”
Egy ilyen katasztrófa elszennyezhetné az Azovi- és a Fekete-tenger teljes medencéjét. Egy ilyen forgatókönyv Oroszországra nézve komoly következményekkel járna. S egyáltalán nem kizárt, hogy az önjáró, szélsőséges ideológiát hirdető szabadcsapatok készek lennének ilyen jellegű diverzáns akciókra. Ha valaki kételkedne ebben, emlékeztetnénk arra, hogy ezek az erők a saját népüket is használják élő pajzsként az ellenséggel szemben. Így az sem okozna nekik lelkifurdalást, hogy ilyen áron rombolják az oroszok imázsát. Ezzel magyarázható, hogy az orosz csapatok a lehető leggyorsabban ellenőrzésük alá vonták az atom erőműveket.
A nukleáris biztonság tehát szempontként ott lebeghetett az orosz stratégák szeme előtt, önmagában azonban nem indokolja egy háború megindítását. A döntéshez vezető komplex kihívások között azonban mégis csak erősíthette a támadás melletti döntést.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
lizakl says:
Sajnos Ukrajnát megvezette a Nyugat(elsősorban az USA). Olyan hiú ábrándokban ringatta a Nyugat Ukrajnát, amelynek a Maidanon 5 milliárd dollárért megbuktatott kormánya helyett létrehozott bábkormányban sajnos helyet kaptak a fasiszták is, hogy Oroszország árnyékában azt csinálhat amit akar! Persze azt csinálhat, de abba azért beleszól Oroszország is, hogy mit akarhat. Mi(magyarok) természetesen rettenetesen szeretjük az ukránokat, de talán egy picit még ennél is jobban szeretnénk őket, ha eltörölnék a magyar és nem magyar kisebbségeket sújtó nacionalista törvényeket! Ha a Zelenszkíj ezt megtenné, az egy gesztus lenne az oroszok felé is, de sajnos ő erre alkalmatlan. Ő le akarja győzni az oroszokat és nem egy kölcsönös kompromisszumon alakuló békét akar kötni velük. Ezért is alkalmatlan a vezetésre.
csakafidesz says:
Sajnálatos tény, hogy az atombombát uránium és uránium dúsító megléte esetén egy iparilag kevésbé fejlett ország, pl. Pakisztán is tud készíteni. Nos nemhogy Ukrajna, de akár Albánia hasonló törekvései már komolyan vehetők.
Kis Sándor. says:
Sajnálom, csak amatőrszintű figyelőként szólhatok e témához, de Zelenszkíj alkalmatlanságával egyet értek és értetlenül álltam a nyelvtörvény bevezetéséről tájékozódásom közben, de ezen írás olvasása, elég világosan körvonalazza előttem a történteket! Tárgyi tudásom híján, csak laikus véleményt alkothatok de a cikk levezetése, eléggé valószínűvé teszi Putyin szándékait és erősödik bennem egy érzés, ha nem is tud nyerni ,taktikai atomot mindenképpen bevet majd,hogy elrettentse “ellenségeit”. Bár a végkifejlet váratlanul csúnya lehet, de a hatalmi érvek mindenképpen e mellett szólnak!
Mert igazából,ha az új világrendről szól az egész, ez elkerülhetetlen, mint az is, hogy elébe ment a történetnek, Ukrajna lerohanásának látszó tevékenységével. Avagy magabiztos, hogy az első csapástól kicsit megijed Amerika, hiszen bemutatja a hyperszónikus rakétáját, amivel nem kezdhet a több milliárdos védelmi rendszere sem! És, ha még valami titok is lappang, akkor érthető, hogy elkezdett háborúzni. Azt hiszem elemző írásuk alapján, állíthatjuk Amerika húzta ki a gyufát Putyinnál és a helyzet bonyolultságánál fogva elképzelhető, hogy a rövidebbet! Bár úgy fest, továbbra is a háttérből megfigyelő marad, de ha elszegényedik Európa, oda a piaci ellenfél! Nyerhetne is ezen Amerika, de ez a mohóság és kapzsiság vására!