//Mennyire volt Ukrajna a piszkos bombától?
„S ha ehhez a reálisan beszámítható nyugati segítséget is hozzávesszük, Kijevnek minden lehetősége megvolt arra, hogy kilépjen a Budapesti Memorandumból” #moszkvater

Mennyire volt Ukrajna a piszkos bombától?

MEGOSZTÁS

Nem lehetett egyszerű döntés belevágni egy ilyen komoly következményekkel járó háborúba. Azóta is találgatja a világ, mi vihette rá erre Vlagyimir Putyint. Az okok között a NATO sokat emlegetett keleti terjeszkedése mellett hallhattuk a Donbassz ellen készülő ukrán támadás megelőzését, a Krímben és orosz nagyvárosokban tervezett terror akciókat, az amerikai biológiai laborokat és az ukrán atombomba fejlesztésének előrehaladott stádiumát is. Önmagában talán a Donbassz megvédése indokolhat egy katonai akciót, még ha nem is ilyen kiterjedtet. A felsoroltak együttes hatása azonban már eredményezhette volna az erőviszonyok drasztikus megváltozását Oroszország kárára. S akkor a vélt vagy valós történelmi igazságtalanság orvoslásáról, a birodalmi gondolkodás túlcsordulásáról akkor még nem is beszéltünk. Írásunkban a lehetséges ukrán atomfenyegetést járjuk körül.

„S ha ehhez a reálisan beszámítható nyugati segítséget is hozzávesszük, Kijevnek minden lehetősége megvolt arra, hogy kilépjen a Budapesti Memorandumból” #moszkvater
„S ha ehhez a reálisan beszámítható nyugati segítséget is hozzávesszük, Kijevnek minden lehetősége megvolt arra, hogy kilépjen a Budapesti Memorandumból”
Fotó:EUROPRESS/Stringer/Sputnik/Sputnik via AFP

A nyugati közvélemény értetlenül áll Ukrajna megtámadása előtt. Pedig, ha figyelte volna Vlagyimir Putyin elmúlt másfél évtizedes megnyilvánulásait, akkor megérthette volna, hogy a NATO folyamatos kelet felé terjeszkedése elfogadhatatlan Oroszország számára. Putyin erről többször is beszélt, de valahol erről, az úgynevezett vörös vonalak átlépéséről szólt már a grúz-orosz háború, és a Krím „hazatérése” is. De a nyugati közvélemény ezért a tájékozatlanságért nem kárhoztatható. Rá is erőteljesen hat a média közeg, amelyből egyre inkább kihullanak  a kritikai elemzéshez elengedhetetlen információk.

„Lassan már csak úgy szabad gondolkodni, ahogy azt a <helyes irányt> megadó sajtó diktálja”

Ezért aztán Putyin döntésének megértéséről szó sem lehet, legfeljebb az elítéléséről. Pedig jó lenne tisztában lenni Moszkva gondolkodásával már csak azért is, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az ilyen „meglepetések”, a véres háborúk. Oroszországot nyugati és ukrán lépések egész sora provokálta, amelyeket érdemes külön-külön megvizsgálni. Foglalkoztunk már a Donbassz megvédését célzó megelőző csapás elméletével, most pedig vizsgáljuk meg az ukrán atomfenyegetés kérdését.

„Kezdjük mindjárt a legnyilvánvalóbb ténnyel. Azzal, hogy Volodimir Zelenszkij elnök a háború kirobbanása előtti napokban a müncheni biztonsági fórumon felvetette, hogy Ukrajna kiléphet a Budapesti Memorandumból, és visszatérhet az atomhatalmak közé”

Sokak szerint ezek csupán szavak, egy nem igazán profi politikus szavai. Mások a 2003-as Irak elleni amerikai háború fals indokához hasonlítják, hogy Putyin esetleg a támadás indokaként használhatta Zelenszkij kétségkívül szerencsétlen kijelentését. Emlékezhetünk, hogy Washington 2003-ban Szaddám Huszein állítólagos vegyi fegyverének létezését nemezte meg casus belliként. A két dolog között azonban lényegi a különbség. Moszkva csupán az ukrán piszkos bomba megjelenésének lehetőségéről beszélt, miközben Amerika anno azt állította, hogy a vegyi fegyver már létezik.

„Természetesen joggal vetődik fel a kérdés, lehet-e háborús ok egy veszélyes fegyver fejlesztésének elméleti lehetősége?”

Az átlagember gondolkodhat így, egy olyan hatalmas országot, mint Oroszország vezető államférfi szemében egy ilyen forgatókönyv lehetősége is komoly fenyegetésként jelenhet meg. Putyin tehát nem várhatta meg, amíg kész lesz a piszkos bomba, ennek a lehetőségét is meg kellett akadályoznia. Az persze még mindig megmarad kérdésként, hogy ehhez szükség volt-e ilyen kiterjedt háborúra.

Ukrajnában négy atomerőmű működik, köztük Európa legnagyobbja, a hat blokkból álló zaporizsjai. Ezen kívül ott van még a szomorú sorsú Csernobil, ahol máig őrzik a fűtőtesteket. Az ország nyugati részén pedig vannak urán bányák. Emellett meg kell említenünk a szebb időket is látott Juzsmast, ahol korábban a ballisztikus rakéták mellett az űripar számára gyártottak és fejlesztettek készülékeket. S működnek az atom energiájával foglalkozó tudományos intézetek. Egyszóval, minden együtt van tehát egy atombomba fejlesztéséhez és célba juttatásához.

„S ha ehhez a reálisan beszámítható nyugati segítséget is hozzávesszük, Kijevnek minden lehetősége megvolt arra, hogy kilépjen a Budapesti Memorandumból”

Egy technikai értelemben egyszerűbb piszkos bomba előállításához Ukrajnának nagyjából 5 évre lenne szüksége. Már persze, ha van, aki azt finanszírozza, de az Oroszországra gyakorlandó nyomás növelése jegyében alighanem lett volna erre jelentkező nagyhatalom. Ennek ellenére egy ilyen forgatókönyv állami szintű megvalósítására nem volt sok esély. Sokkal nagyobb veszélyt jelentettek ebből a szempontból a különböző nemzeti zászlóaljak, és a minden ellenőrzés nélkül Ukrajnába érkező külföldi zsoldosok, akik között nemcsak kalandorok és gyilkosok, de jó eséllyel a zavarosban halászó terroristák is vannak. A központi hatalom irányítása alól kicsúszó harcosok ezrei között pedig lehetnek olyanok, akik nem Ukrajna megvédését, hanem egy piszkos bomba elkészítését tekintik céljuknak. Már csak azért is, mert Ukrajnában ehhez szinte minden együtt áll.

„Fontos szempont lehet az is, hogy a Fekete-tengerbe folyó Dnyeper bal partján épült zaporizsjai erőmű a radioaktív anyagok szivárgása esetén globális környezeti katasztrófa forrása lehet”

Egy ilyen katasztrófa elszennyezhetné az Azovi- és a Fekete-tenger teljes medencéjét. Egy ilyen forgatókönyv Oroszországra nézve komoly következményekkel járna. S egyáltalán nem kizárt, hogy az önjáró, szélsőséges ideológiát hirdető szabadcsapatok készek lennének ilyen jellegű diverzáns akciókra. Ha valaki kételkedne ebben, emlékeztetnénk arra, hogy ezek az erők a saját népüket is használják élő pajzsként az ellenséggel szemben. Így az sem okozna nekik lelkifurdalást, hogy ilyen áron rombolják az oroszok imázsát. Ezzel magyarázható, hogy az orosz csapatok a lehető leggyorsabban ellenőrzésük alá vonták az atom erőműveket.

A nukleáris biztonság tehát szempontként ott lebeghetett az orosz stratégák szeme előtt, önmagában azonban nem indokolja egy háború megindítását. A döntéshez vezető komplex kihívások között azonban mégis csak erősíthette a támadás melletti döntést.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.