//Hóvihar az űrben
A Buran űrsikló landolása a kazahsztáni Bajkonurban 1988. november 15-én #moszkvater

Hóvihar az űrben

A Buran űrrepülőgép sok tekintetben megelőzte a korát, még a mintájául szolgáló amerikai Space Shuttle-t is, mégis csupán egyszer járt az űrben. A magas költségek és a Szovjetunió összeomlása miatt lefújták a programot, Oroszország azonban most újra egy űrsikló fejlesztésébe készül belekezdeni.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

A Buran űrsikló landolása a kazahsztáni Bajkonurban 1988. november 15-én #moszkvater
A Buran űrsikló landolása a kazahsztáni Bajkonurban 1988. november 15-én
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Érdekes kettősséget ad a jelenkori politikát nézve az, hogy míg geopolitikailag egymás vetélytársaként jelennek meg a világban, addig az űrkutatás terén Oroszország és az Egyesült Államok közt már egyáltalán nem olyan feszült a helyzet. Egy kilenc éves hiátus lezárultát jelentette a SpaceX missziója, mely 2011 óta először szállított asztronautákat nem orosz zászló alatt a Nemzetközi Űrállomásra. Ennek, és az erre adott orosz nyilatkozatok kapcsán érdemes felidézni a szovjet-orosz űrkutatás legdrágább, ám végül a Szovjetunió felbomlása miatt befejezetlenül maradt programját, a Burant.

„Többen a birodalom sok koporsószöge közül az egyik legnagyobbként tekintenek rá, mások egy ambiciózus, ám a körülmények hatására lényegében félbetört programot látnak benne, amely nem tudta megmutatni teljes kapacitását”

Az űrkorszak beindulását követően rendszeressé váltak a hidegháború mindkét szuperhatalmának oldalán az emberes, illetve teherszállító űrrepülések, amelyekre egyedül csak az egyszer használatos rakétatechnológia állt rendelkezésre. Akárcsak napjainkban, a ’60-as évektől kezdve az űrkutatás legnagyobb akadályát magának a felszerelésnek, illetve a személyzetnek a feljuttatási költségei és méretbeli korlátai adták.

„Míg a problémára a választ ma a többször felhasználható és visszatérő fokozatokkal rendelkező rakéták jelenthetik, addig a ’60-as és ’70-es évek ezirányú újításának az űrsikló számított”

A mind az űrben, mind a légkörben manőverezésre képes eszköz volt hivatott áttörést hozni. A cél az volt, hogy az addigi korlátokat átlépve nemcsak földkörüli pályára állítja, de onnan vissza is hozza az űrhajósokat, illetve terhet. Az űrsikló programok idővel bebizonyították koncepciójuk alapvető hibáit, ám azzal még fejlesztésükkor nem számoltak a tervezők, végső produktumként megalkotva a Space Shuttle és Buran koncepciókat.

„Számos más űreszköz mellett a Buran mögötti hátteret is jórészt a hidegháborús fegyverkezési illetve űrverseny teremtette meg”

Amerikai részről a Space Shuttle tervezet ismertté válásával a fentebb felvázolt ötlet valósult meg, mely részben szokatlansága, részben a program finanszírozása révén már korán felkeltette a szovjet frontlégierő és politikai vezetés érdeklődését. A kezdetben is az előzetes számításokat túllépő költségek ugyanis arra ösztönözték a NASA-t, hogy a légierővel (USAF) együttműködve végezze az űrrepülőgép fejlesztését. Természetesen ez magával vonta az addig alapvetően civil típus terveinek részleges átalakítását. Alkalmassá kellett ugyanis tenni bizonyos katonai jellegű feladatok, így például műholdak visszahozására.

„A szovjet félelmek középpontjában a Space Shuttle esetleges felfegyverzése állt”

Így ugyanis az Egyesült Államok civil égisz alatt észrevétlenül juttathatott volna termonukleáris tölteteket a világűrbe, majd onnan mérhetett volna csapást szovjet célpontokra. A szovjet félelmeket szintén táplálta a floridai mellett másodikként létrehozott – de végül sohasem használt – nyugati parti indítóállás kiépítése a kaliforniai Vandenberg légibázison. Innen indítva ugyanis az eszköz pályája éppen a legsűrűbben lakott szovjet városok felett haladt el. Továbbá a 14,5 tonna teherbírású (indításkor 27,5 tonna) tehertér a robotkarral együtt elviekben alkalmas volt alacsonyan keringő szovjet kémműholdak elfogására, illetve a későbbiekben lézerfegyverek pályára állítására, melyet a katonai vezetés újfent fenyegetésként élt meg.

Korai koncepciók a Space Shuttle lehetséges felhasználásai módjaira #moszkvater
Korai koncepciók a Space Shuttle lehetséges felhasználásai módjaira
Forrás:United States Air Force Space Command

Forrás: United States Air Force Space Command https://media.defense.gov/2011/Mar/23/2000273529/1088/820/0/110323-F-AB123-001.JPG

A problémára adandó potenciális válaszok közül végül a politikai vezetés részéről a Dmitrij Usztyinov védelmi miniszter által szorgalmazott koncepció kapott zöld utat. Ez a Space Shuttle szovjet variánsát kívánta megalkotni. Történt ez annak ellenére, hogy mind a légierő vezetése, mind a szovjet tervezőmérnökök egy kisebb méretű, mobilabb és főképp olcsóbban kifejleszthető, valamint üzemeltethető projekt mellett álltak ki. Fontos leszögezni, hogy az így létrejött VKK program eredményezte magát az űrsiklót, melynek első és egyben egyedüli űrben járt tagja volt a Buran.

„A Buran felépítését és külsejét nézve óhatatlanul is rendkívüli hasonlóság figyelhető meg a Space Shuttle koncepcióval, ami egyáltalán nem a véletlen műve”

Az amerikai program ugyanis titkosítatlanul folyt, és számos dokumentációt és adatot megosztottak a nagyközönséggel. A szovjet hírszerző szervek így nagyon könnyen juthattak hozzá magukhoz a tervrajzokhoz. A legenda szerint egyenesen a szovjet követség alkalmazottai kérték ki teljesen legális módon az űrsikló műszaki rajzait az illetékes hivatalból, csupán a másolás költségeit megfizetve.

„A végső soron létrejött űrrepülő mégsem tekinthető a Space Shuttle másolatának, sokkal inkább a koncepció a lehetőségekhez mérten leghatékonyabb optimalizálásának, és továbbfejlesztésének”

Szemben amerikai társával, a Buran felépítése sokkal inkább modulszerű, melynek elemei önmagukban is üzemképesek. Míg a Space Shuttle esetében az űrsikló holtteherként hordozta a beépített rakétahajtóműveit, és a hatalmas külső tartály csak az üzemanyag tárolására szolgált, addig a Buran-Enyergija páros esetében az Enyergija, mint hordozórakéta önállóan is teljesen működőképes. Ezzel nemcsak a Buran teherbírását növelte meg 30 tonnára, de egyben egy akár 105 tonna alacsony földkörüli pályára (LEO) juttatására is alkalmas hordozót eredményezett.

„Ennél nagyobb tömeget csak az Apollo program Saturn V rakétája volt képes ilyen magasságba szállítani”

A modularitást a fedélzeti rendszerek automatizációja is kiegészítette, révén a Space Shuttle csak a Buran felszállását követően 18 évvel lett képes az autonóm repülésre, illetve landolásra. A fedélzeten tartózkodó űrhajósokat légköri baleset estén katapult ülés védte, ám a későbbi példányokban ez már nem jelent meg. A kiemelt státusz ellenére forráshiánnyal küzdő projekt ugyanis nem kapta meg a fedélzeti létfenntartó rendszereket. Fontos különbség a gyorsító rakéták karakterisztikája. A Space Shuttle szilárd hajtóanyagú rakétákat használt erre a feladatra, az Enyergija Zenyit gyorsító rakétái ugyanakkor a biztonságosabb folyékonyt hajtóanyagot alkalmazták, amellyel veszély esetén akár le is állíthatták a hajtóművek működését. Érdemes megemlíteni, hogy a későbbi tervekben ezen gyorsító rakéták újrafelhasználása is szerepelt, több évtizeddel megelőzve a SpaceX koncepcióját.

Az Enyergija-Buran szállítása a kilövőállásra 1988-ban. Jól érzékelteti a rakéta illetve az űrsikló méreteit mennyivel nagyobbak a vontatásul szolgáló mozdonyoknál. #moszkvater
Az Enyergija-Buran szállítása a kilövőállásra 1988-ban. Jól érzékelteti a rakéta illetve az űrsikló méreteit mennyivel nagyobbak a vontatásul szolgáló mozdonyoknál
Forrás:Roszkozmosz

A VKK program egyetlen, egyben sikeres repülésére 1988. november 15-én került sor a bajkonuri koszmodróm területéről. Ennek során autonóm üzemmódban sikeresen visszatért az említett Buran űrsikló, amely fellövése előtt nem sokkal még a Bajkál nevet viselte. A sikeres teszt és az ezt követő, a hidegháborús hangulathoz képest felettébb elismerő nyugati kommentárok ellenére a bevezetésben említett koporsó szög hasonlat nem alaptalan.

„A program teljes költsége a 13-16 milliárd szovjet rubelt is meghaladta, mely átváltva 5400 milliárd mai rubel, jelenlegi árfolyamon számolva 77 milliárd dollár”

A fenntarthatatlan költségek továbbá minden más, ígéretesebbnek tűnő program – így a Mir-2 űrállomás – elől is elvonták a forrásokat. Az első fellövést követően – bár az ütemterv az emberes űrrepülések 1994-es megkezdésével számolt – ezt mind a Szovjetunió felbomlása, mind a Space Shuttle kizárólagos polgári alkalmazásáról szóló információk keresztül húzták. A ’90-es évek pénzhiányos Oroszországa nem volt képes ekkora volumenű a program fenntartására, és hivatalosan 1993-ban törölte.

„Bár születtek tervek és elképzelések a Buran program újraindítására, arra anyagilag a mai orosz, de még más ország űrkutatása se lenne képes”

Szomorú módon az egyetlen űrben járt példány egy 2002-es vihar következtében a hangárral együtt megsemmisült, de a prototípusok egy része megmaradt az utókornak. A szovjet űrsikló koncepció életképességének végső soron úgymond a házon belüli konkurencia vágott alá. Ironikus módon pont az a Szojuz adta az olcsóbb és működőképes alternatívát, amit az űrsikló program leváltott volna. A Szojuz viszont nemcsak a Buran, de az alapnak számító Space Shuttle nyugdíjazását is megélte, és az egykori szovjet holdprogram parancsnoki modulja máig a legfontosabb eszköznek számít az emberes űrrepülések során.

MEGOSZTÁS