//Hogyan lett üldözött Vaszilij Sztálin?
Joszif Visszarionovics Sztálin két gyermeke, Vaszilij és Szvetlána társaságában 1930-ban #moszkvater

Hogyan lett üldözött Vaszilij Sztálin?

MEGOSZTÁS

Az 1962. március 19-én elhunyt Vaszilijről csak azért maradt az utókorra oly sok dokumentum, mert a szovjet állambiztonság minden lépését figyelte. Megfigyelték, lefényképezték, filmre vették a tudta nélkül. Hogy miért? Nos, a válasz egyszerű: ő volt Joszif Visszarionovics Sztálin második gyermeke. Csoda, hogy már 13 évesen az alkoholhoz menekült?

Joszif Visszarionovics Sztálin két gyermeke, Vaszilij és Szvetlána társaságában 1930-ban #moszkvater
Joszif Visszarionovics Sztálin két gyermeke, Vaszilij és Szvetlána társaságában 1930-ban
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/AFP

Hétköznapi emberekként el sem tudjuk képzelni a helyzetet, milyen lehet minden idők egyik legjelentősebb, egyszerre szeretett és gyűlölt vezetője, egy hírhedt diktátor gyermekeként világra jönni 1921. március 24-én. Vaszilij Sztálin, vagy ahogy a születési anyakönyvében olvasható, Vaszilij Joszifovics Dzsugasvili élettörténete talán a legtalálóbb emberi sors, ami bemutatja, miként tud egy mindenki más fölé emelkedő apa végzetes árnyat vetni.

„Egyrészt nagyon nehéz feldolgozni azt, hogy egy diktátor gyermekeként – igaz, apjánál talán nem gyűlölte jobban őt senki – mindenféle előjogok illetik meg, másrészt szembesülni azzal, hogy a szülő halálát követően mindent neki kellett elszenvedni az apja bűneiért”

Ha mindehhez hozzájön még az, hogy az édesanyja, Nagyezsda Allilujeva – aki Sztálin második felesége volt – ahelyett, hogy enyhítve az apa keménységét a gyermekeivel törődött volna, ő is leginkább a politikai karrierjét építette, míg Vaszilijre egy dada és külön személyzet vigyázott. Miután mindenki tudta, kinek a fia, senki sem mert rászólni, ha helytelenül viselkedett. Ezért már gyermekkorában igencsak elferdült az értékrendje. Személyisége rossz irányban fejlődött, és egyre erőszakosabbá vált. Senkitől nem tűrte, ha ellentmondott neki, és 13 évesen kötött ismeretséget az alkohollal, amely aztán végigkísérte egész élete folyamán.

Sorsát édesanyja, 1932. november 9-én elkövetett öngyilkossága tette végérvényesen rossz sínre, hiszen apja – akiről Vaszilij sokáig azt gondolta, hogy lelőtte az anyját – a további nevelését saját biztonsági szolgálatának vezetője, Nyikolaj Vlasik tábornokra és beosztottjaira bízta.

„Gyerekkoromtól fogva anya nélkül maradtam. Olyan férfiak, vagy inkább őrzők körében nőttem fel és nevelkedtem, akiket nem jellemez az erkölcsösség és az önmegtartóztatás. Ez nyomot hagyott az egész későbbi életemben és jellememben”

– olvasható Vaszilij későbbi kihallgatási jegyzőkönyvében.

Talán egyedül a repülés volt az, ahol szabadnak érezhette magát. Elvégezte a katonai repülőiskolát. Elméletből nem volt jó, de a gyakorlatban kiváló pilótának bizonyult. Beíratták a Vörös Hadsereg légierejének akadémiájára, melyet 1941 májusára el is végzett. Amikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, azonnal kérvényezte, hogy osszák be frontszolgálatra, mert egyszerűen már tenni akart valamit, aminek köszönhetően kiléphet apja hatalmas árnyékából. És meg is csinálta, ugyanis amikor német bombázók támadták meg Mcsenszk repterét, Vaszilij felszállt egy géppel, és hősies küzdelemben elűzte őket. A reptér parancsnoka, Artyom Szergejev nem tudta ki a pilóta, de látva a légi csatát, még ott helyben kijelentette:

„Ezt a pilótát a Vörös Zászló Renddel tüntetem ki. Amikor aztán a gép leszállt, kiderült a pilóta neve…”

Vélhetően ezután Vaszilij nem kapta meg a kitüntetést, legalábbis erre utal az a tény, hogy semmi jele nincsen az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának közös adatbázisában. Ellentétben azokkal a dokumentumokkal, melyek rögzítették, hogy több légi csatában vett részt, és több német gépet lelőtt, noha amikor erről később kérdezték, ő mindig azt mondta, a csapata szedte le azokat. Később kinevezték a 3. vadászrepülő hadosztály parancsnokának, és részt vett embereivel Minszk, Vilna, Lida, Grodno és Jelgava felszabadításában. A hadosztály 22 légi csatát vívott ezekben a harcokban, és a pilóták 29 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg, miközben a veszteségek oldalán 3 pilóta és 5 repülőgép szerepelt.

„Vaszilij a hadosztály minden típusú gépén remekül tudott repülni, ráadásul az embereit is remekül irányította”

A berlini offenzívában 949 bevetésre került sor, amelynek során 17 ellenséges gépet lőttek le. Vaszilij a megmaradt dokumentumok szerint 26 bevetésen vett részt, és két gépet semmisített meg. De az is ő volt, aki repülőgép-rakétákkal rendezett embereinek horgászatot, aminek következtében ezredének fegyverzetmérnöke meghalt, míg a legjobb pilóták közül egy olyan súlyosan megsebesült, hogy soha többé nem szállhatott fel.

A háborút követően – amelyben két Vörös Zászló Renddel, II. fokú Szuvorov-renddel és Alekszandr Nyevszkij-renddel tüntették ki, illetve legalább háromszor fokozták le apja parancsára – különböző parancsnoki feladatokat látott el, amíg 1948. január 17-én ki nem nevezték a Moszkvai Katonai Körzet légierejének parancsnokává. Ebben a beosztásban ő szervezte és felügyelte a harci kiképzést, a repüléstechnikai eszközök fejlesztését, a repülési és műszaki személyzet átképzését, katonai tanácsokat és ellenőrzéseket vezetett, felügyelte az építkezést, és részt vett a légiközlekedési eszközök életének rendezésében.

„Úgy tűnt, végre révbe ért az élete, amikor egy kormányzati fogadásra ittasan érkezett, és ott megsértette a légierő főparancsnokát”

Az igazi feketeleves azonban Sztálin 1953. március 5-i halála után jött el a számára. Addig apjától szenvedett, utána pedig attól, hogy az apja tetteit leleplezők felléptek ellene. Előbb hirtelen tartalék állományba helyezték, majd 1953. április 28-án letartóztatták azzal a váddal, hogy rágalmazta és lejáratta a kommunista párt vezetőit. Elindult ellene a nyomozás, és rövidesen hivatali visszaéléssel, testi sértéssel, cselszövéssel vádolták meg. A nyomozás két és fél évig tartott, mindvégig őrizetben volt, és amikor minden vádat beismert, akkor Vaszilijt szovjetellenes propaganda és hivatali visszaélés miatt 8 év börtönre ítélték.

„A rácsok mögött esztergályosként dolgozott, és a börtönnaplók alapján nem egyszer túlteljesítette az előírt tervet”

Végig leveleket írt a különböző szintű pártvezetőknek – Hruscsovnak, Vorosilovnak, Bulganyinnak és másoknak –, azt kérvényezve, hogy vizsgálják felül az ügyét. Választ sosem kapott. Előbb szabadult, és 1960. január 9-én már szabad emberként találkozott Hruscsovval. 1960. január 21-én a Szovjetunió védelmi miniszterének rendelete megváltoztatta az 1953. március 26-i parancsot, és hivatalosan is nyugállományba küldték a katonai egyenruha viselésének jogával és nyugdíjjal, valamint kijelöltek neki egy háromszobás lakást Moszkvában.

„Az alkohol újra élete középpontjába került, és amikor ittasan halálra gázolt egy férfit, 1960. április 16-án ismét letartóztatták, a vád pedig szovjetellenes tevékenységének folytatása volt”

Visszakerült a Lefortovo börtönbe, ahol egy évet ült. Amikor kiszabadult, a pártvezetés már semmit sem bízott a véletlenre, és szabadlábra kerülésének első pillanatától öt évre száműzték Kazany városába. Vaszilij végig azt hitte, hogy az apját megmérgezték, ugyanis szerinte senki sem hozta nyilvánosságra Sztálin halálának okát. Ez persze nem így volt, hiszen azt a halál után minden napilap közölte. Legfeljebb Vaszilij nem hitt ebben.

„Jellemző módon alkoholmérgezésben halt meg 1962. március 19-én, majdnem 41 évesen”

A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma 1999. szeptember 30-án az igazságügyi és nyomozati anyagok tanulmányozása után a Katonai Főügyészség kérésére hatályon kívül helyezte az 1955-ös ítéletet, és rehabilitálta Vaszilij Sztálint a politikai vádak alól. Csak a „hivatali hatalommal való visszaélés, és a súlyos következményekkel járó gondatlanság” vádpontokat hagyták érvényben, amiért hivatalosan négy évet kapott.

MEGOSZTÁS