„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Sztálin egyre inkább a birodalmi kontextusban, a II. világháborúban győztes hadvezérként, az orosz dicsőség helyreállítójaként jelent meg”
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
Sztálin személye kettétört a mai orosz társadalom tudatában. Egymással párhuzamosan létezik a rettegett diktátor és a II. világháborút megnyerő hős. Ez utóbbi a győztes birodalom folytonosságának jegyében a putyini Oroszország identitásának egyik oszlopa, s így akarva-akaratlanul is feledésbe merül Sztálin másik arca, relativizálódnak a sztálinizmus bűnei. Nem, mintha a hatalom ezeket elfogadná, csak kevesebb szó esik erről.
„Az 1878. december 18-án, más források szerint 21-én a grúziai Goriban született Joszif Sztálin alakja tehát több mint 60 évvel a bűnei leleplezése után még mindig nagyon megosztó Oroszországban”
Moszkvában tömegek búcsúztatták zokogva a 1953-ban meghalt generalisszimuszt. Sztálin számukra akkor a bizonyosságnak, a nemzet atyjának az elvesztését jelentette. Bűneit, személyi kultuszát 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusán Nyikita Hruscsov, a párt főtitkára tárta fel. A következő főtitkárok idején Sztálin megítélése hullámzó volt. Leonyid Brezsnyev idején ismét előtérbe került a személyi kultusz éveiben a háttérbe szorult Lenin. Sztálinról nem nagyon beszéltek, s ha igen, akkor inkább a történelmi érdemei domborodtak ki. Mihail Gorbacsov 1985-ös színre lépésétől a ’90-es évekig aztán a történelem fehér foltjainak feltárásával újra a véreskezű diktátor képe volt az uralkodó. Mint ahogy a Jelcin-korszakban is.
Az ezredforduló után aztán újra színesebb lett a kép. A közvélemény-kutatások szerint sokak számára a diktátor „kemény, embertelen zsarnok volt, akinek a kezén sok millió ártatlan ember vére szárad”. A társadalom jelentős része azonban úgy véli, hogy „a Sztálinnak tulajdonított hibáknak, bűnöknek nincs különösebb jelentőségük, a lényeg, hogy vezetése alatt győztesen került ki az ország a »Nagy Honvédő Háborúból«”.
„Sztálin egyre inkább a birodalmi kontextusban, a II. világháborúban győztes hadvezérként, az orosz dicsőség helyreállítójaként jelenik meg. Megítélése a mai konzervatív reneszánsz erősödésével csak tovább javult. Alakja még pozitívabb színben tűnt fel 2014 után, az Oroszország és a Nyugat közötti feszültség, ezzel párhuzamosan a kemény vezető iránti igény növekedésével, a patriotizmus erősödésével”
Oroszországban öt év alatt 51-ről 39 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik politikai bűncselekménynek tartják a sztálini megtorlásokat – áll a független Levada-központ tavalyi felmérésében. A megkérdezettek egynegyede politikai szükségszerűségként fogja fel a megtorló intézkedéseket, és csak 26 százalék tartja Sztálint állami szintű bűncselekmény elkövetőjének. Az oroszok 45 százaléka elfogadhatónak tartja Sztálin rémuralmának azt az értékelését, mely szerint „a nagy célok” érdekében áldozatot kellett hozni. 2008-ban ez az arány még csak 27 százalék volt. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi hatalom szerintük hogyan viszonyul a sztálini megtorlásokhoz, a válaszadók a legnagyobb arányban azt felelték, hogy ezen egyáltalán el sem gondolkodtak.
„Egy 2008. decemberi közvélemény-kutatás szerint Sztálin a harmadik legjelentősebb orosz történelmi személyiség az oroszok szemében”
A rangsorban csupán Alekszandr Nyevszkij, a legendás XIII. századi herceg és Pjotr Sztolipin, II. Miklós cár földreformot végrehajtó miniszterelnöke előzte meg. Ebben a megítélésben benne van a nemzeti és a birodalmi érzések tudatos felkorbácsolása mellett, hogy az emberek vonakodnak szembenézni önmagukkal, és őszintén bevallani, hogy a hazájukban bűncselekményeket követettek el a saját népük, valamint a szomszédos országok állampolgárai ellen.
A Sztálin-rezsim bűnei, a halálesetek pontos száma továbbra is vita tárgyát képzik. A Sztálin-korszak áldozatainak emléket állító Memorial szerint körülbelül tíz millió ember halt éhen, több mint öt milliót telepítettek ki, és hat-hét milliót börtönöztek be politikai okok miatt.
Vlagyimir Putyin elnök ambivalensen vélekedik Sztálin szerepéről. Elítélte a „csúnya” állami terrort, de azt is kijelentette hogy a rezsimet nem szabad a náci Németországhoz hasonlítani. „Sztálin kormánya soha nem akart teljes etnikai csoportokat kiirtani” – hangsúlyozta az orosz elnök egy televíziós interjújában.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
