„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Karin Leukefeld írása a #moszkvater.com-on
„Az Aszad-rezsim megdöntéséért folytatott harc fázisából a közös újjáépítéséért folytatott harc fázisába lépett”
Fotó:EUROPRESS/LOUAI BESHARA/AFP
Miközben az olyan neves hírügynökségek, mint New York Times és a CNN, az AP, a Reuters, az AFP és a DPA, az ARD és a BBC képeket mutatnak a nyilvánosságnak a harcosok előrenyomulásáról, interjúkat a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) csoport vezetőjével, Abu Mohamed al Jolani-val és Aleppó városának örvendező lakóival, ezrek próbálnak menekülni. Mások az otthonaikba húzódnak vissza és várakoznak.
Az alábbiakban a szerző december 2. és 8. között folytatott szíriai levelezéseiből, illetve telefonbeszélgetésekből közlünk néhányat. A szerző valamennyi személyt évek óta személyesen ismeri. A neveket nem említi vagy megváltoztatja.
Aleppó
„Otthon vagyok a feleségemmel, a nővéremmel és a testvéreimmel. Az Aleppóba vezető és az onnan induló utat lezárták. Eddig biztonságban vagyunk. Imádkozzatok értünk” – írja egy aleppói orvos. Be kellett zárnia magánklinikáját, mert a személyzet félelemből otthon maradt. „A helyzet nem jó, tele van feszültséggel és félelemmel” – írja az orvos egy nappal később.
„Nem értjük, mi történik, és minden nap rengeteg ellentmondásos információ érkezik. Minden nagyon gyorsan alakul és változik”
Egy másik, december 7-i üzenetben ez áll: „Három nappal ezelőtt megjelent egy új személy, aki az aleppói egészségügyi rendszerért felelős, és kijelentette, hogy mostantól minden jobban fog menni. Aztán azt mondta, hogy egy hónapon belül mindannyiunknak amerikai dollárra vagy török lírára kell váltanunk a pénzünket, a szíriai fontunkat. Most már török mobiltelefonokat és SIM-kártyákat árulnak itt a török mobiltelefon-társaságoktól. Van Turkcell vagy Syriaphone”. Arra a kérdésre, hogy Aleppónak most török várossá kell-e válnia, az orvos így válaszol: „Ez nagyon is lehetséges”.
Sfireh
Az Aleppóból menekülők közül sokan Sfirehben rekednek, a kereskedelmi metropolisztól délkeletre fekvő városban. Ott remélik, hogy Khanaszeren keresztül Hamába és onnan Damaszkuszba szállítják őket. A hadsereg megpróbálja megszervezni a szállítást, de egyesek számára hosszú napokba telik, mire bárhová is eljutnak.
Abu S. egyike azoknak, akik útnak indultak. Beszámol arról, hogy a támadó harci csoportok sok drónt használnak. „Sok-sok drón, nagyon alacsonyan repülnek, és pontosan eltalálják a célpontokat” – számol be. Ismeretlen eredetű videofelvételen Shaheen drónok láthatók, egy jordániai drón, amely lézer vezérelt rakétákat lő ki.
„A fegyvert először a SOFEX 2024 fegyverkiállításon mutatták be, és meg nem erősített hírek szerint ukrán kiképzők hozták a dzsihadista harci egységekhez”
Abu S. arról számolt be, hogy sok szíriai katona gyalog tette meg a hazafelé vezető utat. A Khanaszer felé vezető úton gyalogoltak tovább Hama felé. Pásztorok a nyájaikkal szintén menekültek; egy egész térség elmenekült. Nincs nyilvános magyarázat, ami mindenkit elbizonytalanít – mondta Abu S. Az emberek tanácstalanok. Közben megérkezett Damaszkuszba. De Izrael már másnap reggel bombázta Mezzeh és Kfar Souseh környékét. „Együtt dolgoznak”, Abu S. meg van győződve róla. „Izrael már a háború kezdetét is támogatta az ellenünk intézett szakadatlan támadásaival”. Ezalatt Szíriát érti. Abu S. benyomása szerint a támadók többsége szíriai. Csodálkozik azon, hogy az oroszok miért nem tettek semmit. Nincs mit tenni, mondja, mint várni, s meglátni, mi történik.
Skelbieh
Egy ismerősöm mesél a rokonairól, akik generációk óta Skelbiehben, az Al Ghab-síkság déli részén fekvő keresztény faluban élnek. „Skelbieh most valószínűleg az iszlamisták kezében van” – írja, és egy rövid videót küld, amelyen égő járművek láthatók. „Megszakad a szívem, de azt mondják, a családunk el tudta hagyni a várost”. Később azt írja, hogy „állítólag egész Skelbieh menekül”, és egy fiatal rokon, aki (a közösségi médián keresztül) „általában csak a bulizásról és a menő dolgokról posztolt”, most „imákat posztol”. Napokkal később végül az a hír következik, hogy „most már legalább tudom, hogy a hozzám közel állók egyelőre valószínűleg biztonságban vannak. Néhányan Damaszkuszban, mások Mashta al Hiluban. Oda menekült J. is, akit te szintén meglátogattál Skelbiehben.”
„De hogy ezután mi fog történni???! Szomorú idők”
Damaszkusz
Egy damaszkuszi üzletasszony arról számol be, hogy a szíriai hadsereg mobiltelefonon küldött szöveges üzenetekkel próbálja megnyugtatni a lakosságot. „Azt írják, hogy védelmi vonalat állítottak fel Homsz előtt, és hogy a lakosság ne higgyen a közösségi médián keresztül terjedő álhíreknek”. Azt írják, hogy Telbise és Rastan városokat ellenőrzés alatt tartják, és hogy a hadsereg gyűrűt vont Hama városa köré. Ő maga sem tudja, mit higgyen, mondja az üzletasszony. Rastan és Telbise két olyan város a Homsz és Hama közötti autópályán, amelyek a háború 2011-es kezdete óta a fegyveres ellenzék fellegvárai. A harcosok 2015/16-ban vonultak vissza onnan Idlíb felé. „Itthon ülök és várok” – jelenti az üzletasszony. Délben az olasz televízió Izrael inváziójáról számolt be a megszállt szíriai Golán-fennsík felől. Ez a jelentés később hamisnak bizonyult.
Damaszkusz
G., aki korábban újságírókkal dolgozott, állandóan telefonál a barátaival és kollégáival szerte az országban – mondja. Követi az Al Arabiya, az Al Jazeera, a szíriai ellenzéki televíziót és a hivatalos szíriai televíziót. Szeretné tudni, hogy a hadseregnek van-e terve? Mindenki fél és nyugtalan, mert nincsenek hivatalos információk, mondja. Egy kollégája elhozta beteg apját, és beköltözött egy szállodába. Keresztények, alaviták, síiták – mindannyian félnek. A beszélgetés közben rövid időre megszakítja, hogy elolvasson egy új hírt, majd beszámol: „Izrael ismét bombázta a libanoni határátkelőket Joussánál és Aridánál”. Két nappal ezelőtt nyitották meg őket újra, miután az izraeli bombázást követően megjavították őket. „Az emberek éheznek” – mondja G.
„Nincs kenyér, a benzin rendkívül drága lett. Aleppóban a dzsihadisták 250 ezer szíriai fontért árulják a főzőgázt palackonként. Régebben 150 ezerbe került”
Ő maga is igyekszik erős lenni, hogy eltartsa és megnyugtassa a családját. „Ez számomra a legfontosabb. Semmi másra nincs befolyásunk”.
Jdeidet Artuz
M. otthon van a családjával. Már egy hete nem volt munkában, mert beteg – mondja a telefonban. Orvoshoz ment, mert sokat fogyott, meg kellett röntgenezni. A vizsgálat daganatot mutatott ki, és biopsziát vettek belőle. Most a leletekre vár. Hideg van, jelenti M. A falujában öt óránként van egy óra hosszáig áram. De néha csak 45 percig – teszi hozzá. Van még valamennyi fűtőolaj a tavalyi télből, maradt még egy kis főzőgázuk, a piacon nem lehet gázt kapni. „Jól vagyunk” – mondja M.
„A család együtt van. Várunk”
Deraa
N. a Damaszkusztól délre fekvő Deraa tartomány Hauran nevű falujából beszámol a Deraa-ban és Sweidában, az azonos nevű drúz tartomány fővárosában zajló zavargásokról. Sweidában az emberek megrohamozták és felgyújtották a kormányzó hivatalát. A szíriai kormány képviselői és a hadsereg katonái Damaszkuszba menekültek. A deraai harcosok – akik magukat „Hauran forradalmának” nevezik – elfoglalták a Jordániába vezető határátkelőt. Jordánia lezárta a határt. Messzire előrenyomultak Damaszkusz irányába. Az ő falujába is bevonultak, mondja N. „Talán azért, mert keresztények vagyunk, békén hagytak minket” – mondja N. Minden család az otthonában maradt.
„Aztán csak néhány fényképet és videót készítettek, majd ismét elmentek”
Damaszkusz
2024. december 8-án a kora reggeli órákban a harci egységek elérik Damaszkuszt. Nem tartóztatják fel őket, elfoglalják a katonai bázisokat és középületeket, a szíriai televíziót és rádiót. Felborítják Hafez al-Aszad korábbi elnök szobrait, amint az a videofelvételeken is látható. Az utcákon lövések dördülnek, de a beszámolók szerint ezek „örömlövések”. A legtöbb ember otthon marad; a szerző beszélgetőpartnerei közül senki sem aludt egy szemhunyásnyit sem az éjjel.
Reggel azt jelentették, hogy Bassár al-Aszad elnök elhagyta az országot. Mohammad Ghazi al-Dzsalali miniszterelnök, aki csak nemrég lépett hivatalba, a YouTube-csatornáján bejelenti, hogy Damaszkuszban van az irodájában, és ott is marad. Ő fogja irányítani, amíg nem történik meg a „kormányzat rendezett átadása”.
„Oroszország, Irán, Törökország, Szaúd-Arábia, Jordánia, Egyiptom és Katar közös nyilatkozata rendezett politikai átmenetet sürget Szíriában”
Az Egyesült Arab Emírségek felszólítja a „nem állami szereplőket” (harcoló csoportokat), hogy ne használják ki a Szíriában uralkodó helyzetet. Izrael állítólag csapatokkal szállta meg a szíriai Golán-fennsíkon lévő Qunaitrát. Oroszország kijelentette, hogy Bassár al-Aszad „tárgyalások után” kezdeményezte a szíriai átmenetet és elrendelte, hogy annak békésnek kell lennie. A Reuters hírügynökség szerint „a forradalom”
„az Aszad-rezsim megdöntéséért folytatott harc fázisából a közös újjáépítéséért folytatott harc fázisába lépett”
A Reuters jelentéséből kiderül, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek már régóta tárgyalnak az Egyesült Államokkal a Szíria elleni szankciók, a „cézártörvény” feloldásáról, hogy beruházhassanak és újjáépíthessenek a háború sújtotta országban. Az elnök távozik, a kormány megszervezi az átmenetet, aztán kezdődik az újjáépítés aranybányája – mondja a szerző egyik beszélgetőpartnere.
„Ez volt a terv? És minket, szíreket munkával és jövedelemmel jutalmaznak meg. A rabszolgáik leszünk”
Damaszkusz óvárosában a szerző első interjúalanyai december 8-án dél körül kimennek az utcára, hogy szemügyre vegyék a környezetüket. Az üzletek zárva vannak, a kioszkokat kifosztották, a Tamás-toronynál (városkapu) lévő rendőrőrsöt pedig szétzúzták. A rendőrségi járművek horpadtak, és az ablakok be vannak törve vagy ki vannak lőve. G. azon tűnődik, mi fog történni ezután. Tiszteli Aszadot, akire mindig is minden oldalról nyomás nehezedett. „Ő rendelte el, hogy ne legyenek harcok, hogy elkerüljék a vérontást. Meg akarta akadályozni, hogy az ország lángba boruljon”.
Karin Leukefeld 1954-ben született, etnológiát, iszlám tanulmányokat és politológiát tanult, amellett képzett könyvkereskedő. 2000 óta szabadúszó tudósítóként dolgozik a Közel-Keletről.
A cikk eredetileg itt jelent meg: https://www.nachdenkseiten.de/?p=125897
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
