„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on
A Közel-Kelet egy biliárdasztalhoz hasonlít, amelyen az egyik golyó mozgatása a többit különböző irányokba repíti, és felváltva pattognak egymásról
Fotó:EUROPRESS/Omar HAJ KADOUR/AFP
A Baath párt által vezetett állam bukása Szíriában súlyos vereség Oroszország számára, és katasztrófa Irán számára. Nagy hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy ez szükségszerűen sikert jelent az Egyesült Államok számára.
„Moszkva és Washington most valójában hasonló kihívásokkal nézhet szembe Szíriában”
Oroszországot három dolog késztette arra, hogy beavatkozzon a szíriai polgárháborúba az Aszad-rezsim megmentése érdekében. Az első az az általános vágy volt, hogy megőrizzen egy partner államot. Az egyiket a nagyon kevésből, amely Oroszország számára megmaradt az iraki és líbiai rendszerek amerikai megdöntése után, ami segített Moszkva nemzetközi befolyásának alátámasztásában. A második az volt, hogy Oroszország meg akarta tartani egyetlen tengerészeti és légi támaszpontját a Földközi-tengeren. Harmadszor pedig az a mélyen gyökerező orosz félelem, hogy egy iszlamista győzelem esetén Szíria az Oroszország és közép-ázsiai partnerei elleni terrorizmus bázisává válna. Ezt az aggodalmat fokozta, hogy a szíriai és iraki iszlamista erők soraiban számos csecsenföldi és más oroszországi muszlim régióból származó harcos van jelen.
„Moszkva reménye a partner állam megőrzésére mostanra menthetetlenül összeomlott”
Ami a terrorfenyegetettséget illeti, majd meglátjuk. Tekintettel a szíriai állam újjáépítése során rá váró hatalmas kihívásokra, őrültség lenne, ha a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) által vezetett új rezsim szponzorálná a nemzetközi terrorizmust. Vezetője, Abu Mohammed al-Jolani, az al-Kaida-múltjának megtagadására irányuló stratégiája részeként ígéretet tett arra, hogy ezt nem teszi meg.
Kérdőjeles marad azonban, hogy a HTS képes lesz-e ellenőrizni a szövetségeseit, és saját követőinek egy részét. Afganisztánban a tálibok megígérték, hogy nem támogatják a nemzetközi terrorizmust, amikor visszatértek a hatalomba, és a jelek szerint tartották is a szavukat. Az afganisztáni székhelyű Horaszáni Iszlám Állam (ISK) azonban továbbra is ezt teszi, és az Afganisztán egyes részei feletti gyenge ellenőrzés, és a visszakozás az újabb konfliktusoktól keverékéből adódóan a tálibok nem tudták ezt teljes mértékben megakadályozni.
„Marad a Tartusznál lévő orosz haditengerészeti támaszpont, és a Latakia melletti légi bázis kérdése”
A Tartuszban állomásozó orosz hajóraj a jelentések szerint elhagyta a kikötőt. Ez vagy végleges evakuálás, vagy elővigyázatossági lépés lehet, hogy a tengeren kívül maradjanak, amíg az új rezsimmel való kapcsolatok tisztázódnak. Az orosz légi bázist állítólag körülvették a HTS erői, de nem támadták meg. A hírek szerint Moszkva és a HTS között megállapodás született a bázisok biztonságának garantálásáról, de ha ez így van, akkor ez a megállapodás csak ideiglenes lehet. Tekintettel arra, hogy Szíriának valamennyi szomszédjával rendkívül bonyolult és bizonytalan a kapcsolata, az új damaszkuszi rezsimnek érdemes lehet megengednie a bázisok megmaradását – esetleg orosz olaj- és élelmiszer-szállításokért cserébe -, hogy kiegyensúlyozza diplomáciai és gazdasági lehetőségeit.
„Ez a kérdés azonban szorosan összefügg az új rezsimnek a szíriai etnikai-vallási kisebbségekkel kapcsolatos politikájával, amelyek általában a szunnita iszlamisták elnyomásától való félelmükben támogatták a Baath-rezsimet. Ezt a félelmet bőségesen igazolja a szíriai és iraki közösségeik kegyetlen sorsa, amelyek az ISIS kezére kerültek”
Ahol Oroszország támaszpontjai a Földközi-tenger partja mentén helyezkednek el, ott van Szíria keresztény és alavita kisebbségeinek epicentruma. Az Aszad-dinasztia az alaviták, egy síita szektából származik, és az elmúlt 50 évben a szíriai Baath-állam nagyrészt alavita állam volt. Az alavita milíciák döntő szerepet játszottak a polgárháborúban a kormányoldalon, és számos atrocitást követtek el ellenfeleikkel szemben.
Al-Jolani ígéretet tett arra, hogy nem fog bosszút állni ezért, hogy a kisebbségi jogokat tiszteletben fogják tartani, és nem fognak szigorú szunnita iszlamista törvényeket bevezetni. Még ha őszinte is ezekkel az ígéretekkel kapcsolatban, követői azonban másként gondolkodhatnak.
„Egy HTS vezette damaszkuszi rezsim, amely meg akarja nyugtatni az alavitákat és a keresztényeket, talán érdekét látja annak, hogy az orosz bázisok maradhassanak. A kisebbségi lázadástól – és annak külső támogatásától – félő rezsim azonban valószínűleg az orosz támaszpontokat egy ilyen lázadás potenciális támogatásának tekintené”
Ahhoz, hogy Oroszország az új szíriai kormány akarata ellenére, és a helyi alavita valamint keresztény erők támogatásával megtartsa bázisait, nemcsak orosz hajók és repülőgépek beavatkozására lenne szükség, hanem jelentős számú szárazföldi erő telepítésére is. Tekintettel az ukrajnai háborúra, igen valószínűtlen, hogy Oroszországnak ilyen tartalékai lennének. Ráadásul – az amerikai proxy afgán állam gyors összeomlásához hasonlóan –, ahogyan a szíriai állami erők „elolvadtak” a HTS vezette felkelő erőkkel szemben, aligha fogja Oroszországot arra ösztönözni, hogy folytassa a harcot Szíriában.
„Más formában ezek a kérdések az Egyesült Államok szíriai politikájával is érintik. Megpróbálja-e Washington megtartani saját szíriai támaszpontjait, amelyekről mind az ISIS, mind a Baath-rezsim célpontjait támadta? Szemet fog hunyni felettük az új rezsim, vagy megpróbálja majd kiszorítani őket?”
A legnagyobb kérdés, amit az Egyesült Államoknak mérlegelnie kell, a szíriai kurdok sorsa. A szíriai polgárháború alatt az USA és az észak-iraki félig független kurd állam masszív segítségével a szíriai kurd erők (a Demokratikus Unió Pártja vagy PYD) elfoglalták Északkelet-Szíriának egy hatalmas részét, jelentősen túl az etnikai alapterületükön. Az Egyesült Államoknak több támaszpontja, és logisztikai művelete van a térségben.
Az országon kívül Törökország és Recep Tayyip Erdogan elnök török kormánya az, amely a jelek szerint döntő szerepet játszott a HTS győzelmében, és kétségtelenül profitált belőle. A HTS offenzívája Észak-Szíriában a törökök által ellenőrzött területről indult, és aligha jöhetett volna létre török támogatás nélkül. A HTS sikeres drónhasználata erősen utal a török segítségre.
„Törökországnak két alapvető érdeke van Szíriában. Az első az, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben a polgárháború idején hazájukból elmenekült hárommillió szíriai menekült Törökországban hazatérhet. Ez most talán elérhető, ha az új damaszkuszi kormány képes lesz békét, rendet teremteni, és némi nemzetközi segítséget kap. A jelentések szerint menekültek százai állnak már sorban, hogy Törökországból visszamenjenek Szíriába. A másik török érdek a szíriai kurdok hatalmának és területének csökkentése, akiket azzal vádol, hogy a törökországi PKK kurd lázadókkal szövetkeznek”
A Baath-rezsim elleni HTS-offenzívával egyidejűleg a török támogatású „Szíriai Nemzeti Hadsereg SNH” lázadói a török légierő támogatásával offenzívát indítottak a (Törökország által hivatalosan „terroristáknak” minősített) kurd PYD (Észak-Szíria) ellen, elfoglalva Manbij városát. Ez olyan helyzetet teremt, amelyben egy NATO-tag – bár egyre inkább elidegenedő – által támogatott proxyk (SNH) támadnak egy amerikai proxyt (PYD), anélkül, hogy az Egyesült Államok látszólag sokat tudna tenni ellene.
„Ha Törökország arra kényszeríti az új damaszkuszi rezsimet, hogy csatlakozzon a kurdok által ellenőrzött északkelet-szíriai területek elleni támadáshoz, az hasonló dilemmákat fog okozni Washington számára, mint amilyenekkel Oroszországnak kell szembenéznie nyugaton”
Vajon a Trump-kormányzat cserben hagyná-e kurd szövetségeseit Trump azon kijelentésének megfelelően, hogy „Ez nem a mi harcunk. Hagyjuk, hogy lefolyjon. Ne keveredjünk bele”? Vagy a „hitelesség” követelményei arra kényszerítenék Washingtont, hogy a segítségükre siessen, akár a Törökországgal való mély válság kirobbantásának lehetséges árán is?
A Közel-Kelet egy biliárdasztalhoz hasonlít, amelyen az egyik golyó mozgatása a többit különböző irányokba repíti, és felváltva pattognak egymásról. A különbség az, hogy a biliárddal ellentétben még a legértőbb szakértő sem tudja megjósolni, hogy a golyók milyen irányba fognak mozogni, és egyetlen külső játékos sem volt képes irányítani őket.
„Összességében a legbölcsebb megközelítésnek a kínaiaké tűnik, akik energiájuk nagy részét a térségből importálják, miközben eltökélten kerülik a beavatkozást, és a részvételt a konfliktusokban”
Mert, ahogy egy kínai diplomata mondta nekem sok évvel ezelőtt: „Miért is akarnánk belekeveredni ebbe a slamasztikába?”
(A cikk eredetileg itt jelent meg: https://responsiblestatecraft.org/assad-russia-military/)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Török János says:
A kínaiaknak igazuk van.
csakafidesz says:
Kezdjük azzal, hogy Aszad elnököt nem buktatták meg, hanem lejárt a szavatossága és mielőtt kijelöltek volna utódot félreállították. Úgy is mondhatni, hogy közös megegyezéssel.
Most sokan örülnek ennek, de ez korai, mert a helyére más fog kerülni. A térségben alig van olyan politikai vezető aki a saját akaratából cselekszik, itt mindenki csak közvetítő. Lehet, hogy Aszad helyét a másik oldal ügynöke veszi át, de lehet, hogy csak személycsere következik. A változást már valahol előkészítették. Korai lenne azt fontolgatni, hogy ki nyert, mert a játszma most fog elkezdődni más felállással.