Makronóm Intézet
„Könnyen olyan helyzet jöhet létre, amelyben kényelmetlenné válna az orosz jelenlét Tartúszban”
Fotó:EUROPRESS/Satellite image ©2024 Maxar Technologies/AFP
Némi bizonytalankodás után az új damaszkuszi hatalom végül felmondta a tartúszi kikötő kezeléséről szóló befektetési megállapodást az orosz Sztrojtranszgaz építőipari vállalattal. A szírek ezt azzal indokolták, hogy szeretnék, ha a logisztikai infrastruktúra tevékenységéből származó összes bevétel az országban maradna. Az orosz szakértők szerint ezzel a döntésükkel a Nyugat jóindulatát próbálják megszerezni, ennek ellenére Moszkvának még mindig van esélye katonai bázisok fenntartására az arab köztársaságban.
„A Sztrojtranszgaz és Bassár el-Aszad kormánya még 2019-ben kötötte meg a 49 évre szóló befektetési megállapodást. A szerződés szerint az orosz fél nemcsak a logisztikai infrastruktúrát kezeli, hanem több mint 500 millió dollárt fektet be annak modernizálásába”
Tartúsz Szíria második legnagyobb tengeri kikötője, amelynek egyik részében található az orosz haditengerészet logisztikai támogató központja. Az oroszok ezen kívül fenntartanak egy légi bázist a Latakia városa melletti Hmeimimben. Aszad bukása óta mindkét támaszpont sorsa kérdéses. Az év elején az orosz katonai bázisok a megszokott módon működtek, de Murhaf Abu Kaszra szír védelmi miniszter szerint is folytatódnak a tárgyalások ebben a kérdésben, és még mindig nem világos, miképp fog kinézni a végső döntés.
„Az biztos, hogy egyelőre akadoznak a két ország közötti kapcsolatok”
Sokan szerint a szírek elutasításának az egyik oka, hogy december végén a moszkvai székhelyű STG Engineering felfüggesztette a gabonaszállítást, pedig már három éve havonta mintegy 1,1 millió tonna búzát importáltak Szíriába. Mások szerint viszont a tartúszi kikötőről szóló döntés nem annyira az élelmiszer-ellátás felfüggesztésével függ össze, mint inkább azzal a szír szándékkal, hogy felülvizsgálják a korábbi megállapodásokat. A hatóságok ugyanis igazságtalannak tartják ezen szerződéseket, ahogy a kikötők kezeléséről aláírtakra is az Aszad-rezsim „korrupciós rendszerének” részeként tekintenek.
„Fontos megkülönböztetni a beruházási szerződést a tartúszi katonai bázisról szóló megállapodástól. Az első esetben ugyanis egy Damaszkusz és egy orosz cég által aláírt dokumentumról, a másodiknál pedig egy államközi egyezményről van szó”
Azt az oroszok is természetesnek veszik, hogy az új szír kormány átstrukturálná az egész rendszert, beleértve a gazdasági kapcsolatokat is. Az orosz katonai bázisok viszont nem annyira a pénzforgalmat, mint inkább a geopolitikát érintik. Az, hogy a kikötőt nem orosz, hanem szíriai cég kezelné, nem jelenti azt, hogy az oroszok ne tudnák használni, így még korainak tartják azt az állítást, hogy a szíriai hatóságok jelenlegi intézkedései az első lépést jelentik az Oroszországgal való kapcsolatok megszakítása felé. A pesszimistább orosz szakértők viszont úgy értékelik, hogy a szírek mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiszorítsák az oroszokat onnan.
„Könnyen olyan helyzet jöhet létre, amelyben kényelmetlenné válna az orosz jelenlét Tartúszban. Damaszkusz egyelőre nem akarja megszakítani a kapcsolatokat Moszkvával, még kevésbé keveredne konfrontációba vele, de közben láthatóan törekszik arra is, hogy hidat építsen az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. Az ország új vezetésének elemi érdeke, hogy ha nem is oldják fel, de legalább enyhítsék a rájuk vonatkozó szankciókat. Emellett persze szívesen vonzanának be amerikai és európai befektetőket, de a láthatáron Ankara megnövekedett befolyásával a török érdekeltség is megjelent”
Törökország ugyanis kulcsszerepet játszik a jelenlegi szíriai dinamikában. Ankara számára Tartúsz ellenőrzése fontos stratégiai siker lenne, ami lehetővé tenné, hogy megerősítse befolyását a Földközi-tenger keleti térségében. Csakhogy az eurázsiai ország ezen célja könnyen elégedetlenséget, sőt ellenkezést válthat ki az Egyesült Államokból. Az sem zárható ki, hogy Washington is igényt támaszt Tartúszra, hogy felügyelhesse és korlátozhassa az orosz és iráni tevékenységet a térségben. A kikötő az Öböl menti országok számára is érdekes lehet, sőt ezek jelentős erőforrásokat is be tudnának fektetni a korszerűsítésébe. A kínai invesztíciók megjelenése egyelőre kevésbé valószínű, bár Tartúsz logisztikai csomópontjának „gazdasági átvétele” sokat lendíthetne Pekingnek az Európával és Afrikával folytatott kereskedelemében. Az oroszok tehát előrevetítik, hogy távozásukkal a kikötő a geopolitikai konfrontáció egyik új sarokpontja lesz.
„Moszkva egyébként gondolkodik alternatívákban is, hogy fenntartsa a jelenlétét a Földközi-tenger keleti térségében. Mivel Egyiptom belépett a BRICS-államok közé, Oroszország összpontosíthat a Kairóval folytatott tárgyalásokra, hogy ott létesítsen támaszpontokat, és ezzel megőrizze pozícióját a régióban. Emellett bejönnek a képbe a líbiai orosz bázisok. Amennyiben elutasító döntés születik a szíriai katonai létesítményekről, a csapatok és a felszerelések átszállításával Líbiában megtarthatnák a jelenlétüket a régióban”
Ugyanakkor nem zárják ki, hogy Moszkva és Damaszkusz mégis megállapodik a támaszpontokról – bár erre kicsi az esély. Ha Európa kedvező feltételeket tud ajánlani a szíreknek, akkor azt az oroszoknak nehéz lesz felüllicitálniuk. Ha mégis sikerül megegyezni, az komoly diplomáciai siker lenne Moszkva számára. Bár az említett alternatívákból úgy tűnik, Oroszország képes lesz kapcsolatot tartani Afrikával anélkül, hogy megmaradna a támaszpontja Szíriában.
Az írást jegyezte: Matus Tibor
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater