„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

2026. nov. 20.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas találkozója történelmi, és új szakaszt jelent a globális politikában. A felek megállapodtak abban, hogy folytatják a párbeszédet a nukleáris konfrontáció kockázatainak csökkentéséről, megerősítették az ENSZ reformjának szükségességét, javaslatot tettek egy mechanizmusra a globális üzemanyagválság megoldása érdekében, és elítélték a Nemzetközi Büntetőbíróság tevékenységét. A tárgyalások jelentősége azonban túlmutat a zárónyilatkozaton. Ez a csúcs valójában nem egy új korszak kezdete, sokkal inkább az egypólusú világrendnek a lezárása.  Ezt jelezte eleve maga a háromoldalú formátum. Tehát nem egy új Jalta körvonalazódik, csupán a nagyhatalmi diplomácia tér vissza.

„A találkozóval mindhárman nyerhettek. Trump túlléphetett a félidős választásokon elszenvedett vereségen, Hszi megmutatta, hogy Kína immár megkerülhetetlen nagyhatalom, Putyin pedig elmondhatta, hogy országát nem szigetelték el, sőt az amerikai elnök még barátjának is nevezte őt” #moszkvater

„A találkozóval mindhárman nyerhettek. Trump túlléphetett a félidős választásokon elszenvedett vereségen, Hszi megmutatta, hogy Kína immár megkerülhetetlen nagyhatalom, Putyin pedig elmondhatta, hogy országát nem szigetelték el, sőt az amerikai elnök még barátjának is nevezte őt”
Fotó:EUROPRESS/Win McNamee/POOL/AFP

Ahogy az várható volt, látványos eredmények nélkül ért véget Oroszország, Kína és az Egyesült Államok vezetőinek az APEC csúcs margóján Sencsenben lezajlott háromoldalú tárgyalása. A Hszi Csin-ping kínai elnök rezidenciáján tartott találkozó körülbelül másfél órán át tartott. A rendezvény megnyitásakor a kínai vezető felszólította Moszkvát, Pekinget és Washingtont, hogy „mutassanak példát” a világ többi részének azáltal, hogy együttműködnek a nemzetközi problémák megoldásában. Mint fogalmazott, az emberiség egy „globális faluban” él, ahol „mindenki sorsa összefonódik”, és a három országnak különleges felelőssége van a bolygóért. Vlagyimir Putyin ezzel egyetértve emlékeztetett arra, hogy Oroszország, Kína és az Egyesült Államok ott voltak az ENSZ kezdeteinél. Ennek fényében az orosz elnök hangsúlyozta a nemzetközi jogrendszer megőrzésének és megerősítésének fontosságát. Donald Trump a találkozó történelmi jellegét emelte ki, és reményét fejezte ki, hogy a vezetőknek sikerül egy „jobb jövőt” teremteniük. Az amerikai elnök is hangsúlyozta a nagyhatalmak felelősségét. „A korábbi vezetők túl gyakran kerülték a párbeszédet azokkal az országokkal, amelyekkel nézeteltéréseik voltak. Mi éppen ellenkezőleg gondolkodunk. Soha nem született béke úgy, hogy elutasították volna a párbeszéd és a tárgyalás lehetőségeit” – fogalmazott.

„A találkozóval mindhárman nyerhettek. Trump túlléphetett a félidős választásokon elszenvedett vereségen, Hszi megmutatta, hogy Kína immár megkerülhetetlen nagyhatalom, Putyin pedig elmondhatta, hogy országát nem szigetelték el, sőt az amerikai elnök még barátjának is nevezte őt”

Hszi Csin-ping tapasztalt államférfiként bizonyította képességeit, míg Putyin újabb komoly lépést tett a diplomáciai elszigeteltségből kilábalás felé. A történelmi háromoldalú csúcstalálkozó egyértelműen megmutatta Kína helyét a nagyhatalmi diplomácia középpontjában. Az APEC vezetőinek fogadtatása megerősíti Peking azon állítását, hogy a globális súlypont kelet felé tolódik el, Kína stabilizáló erőként működik, különösen a kiszámíthatatlan amerikai politika hátterében.

„A találkozón négypontos nyilatkozatot fogadtak el”

– Az ENSZ BT állandó tagjaiként Kína, Oroszország és az Egyesült Államok elkötelezettek az ENSZ-reformok előmozdítása mellett, hogy az hatékonyabban reagálhasson a globális kihívásokra, és betölthesse alapvető küldetését, a nemzetközi béke és biztonság fenntartását.

– A három ország a finomított kőolajtermékek termelésének és kínálatának növelését tervezi, valamint megerősítették a stabil energiaáramlás fontosságát.

– A hármak elismerték, hogy a nemzeti beleegyezés elve és az állami tisztviselők mentelmi jogának tiszteletben tartása kiemelkedően fontos, és egyetértettek abban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság és más hasonló szervek nem élhetnek vissza joghatóságukkal.

– A három államfő megerősítette, hogy egy nukleáris háború megnyerhetetlen, és azt nem szabad megvívni. A három ország párbeszédet folytat a nukleáris kockázatok csökkentéséről és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról.

„Bár a felek e kérdésekről beszéltek, feltűnő, hogy a nyilatkozat sem Ukrajnáról, sem Európáról nem tesz említést”

Európa sorsa tehát nem itt dőlt el, hanem majd azokon az egyelőre még csak tervben lévő találkozókon, amelyeket az oroszokkal fognak folytatni az európai országok, Ukrajna oldalán és Amerika közvetítése/támogatása mellett. Az a tárgyalási folyamat döntheti el, hogy sikerül-e kialakítani akár csak egy törékeny, ideiglenesnek szánt új európai biztonsági rendszert, vagy Európa és Oroszország tovább folytatja útját az összeütközés felé.

„A háromoldalú egyeztetésnek inkább szimbolikus az értéke, lényegi áttörés a széttartó érdekek miatt nem volt várható”

Ez azonban nem nevezhető kudarcnak, hiszen ez a világról vallott nézetek és az érdekek különbségéből fakadó realitás. Ahogy ezt a The Wall Street Journal megfogalmazza, a sencseni találkozó „példátlan egységdemonstráció” volt a világ három legnagyobb nukleáris arzenáljának birtokosai között, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország vezetőit továbbra is megosztják egymással versengő ambíciók és az új világrend kinézetéről alkotott, élesen ellentétes elképzelések. Eközben a három vezető egyike sincs abban a helyzetben, hogy feltétel nélkül szabályokat szabjon a többiek számára. Oroszország és az Egyesült Államok háborúban sújtva áll, míg Peking egyre növekvő gazdasági kihívásokkal néz szembe, és rendkívül vonakodik attól, hogy átvegye az Egyesült Államok történelmileg betöltött globális vezető szerepét. Közben mindhármukat egyesíti az a vágy, hogy maximális cselekvési szabadságot szerezzenek azokban a régiókban, amelyeket saját befolyási övezeteiknek tekintenek. Így Oroszország most elsősorban Ukrajnára, Kína Tajvanra, az Egyesült Államok pedig a nyugati féltekére koncentrál.

„Az ilyen találkozóktól konkrét részkérdések megoldása mellett csak a feszültség általános enyhítése várható, valamilyen új világrend megformálása nem. Sencsen ugyanakkor kétségkívül hozzájárulhat ahhoz, hogy az Egyesült Államok viszonya Oroszországgal és Kínával a közeljövőben se mérgesedjen el, elkerülve a totális hidegháborús szembenállás és főképp egy nukleáris világháború kockázatát”

S miközben Trump, Hszi Csin-ping és Putyin úgy döntött, hogy a világpolitikai fordulat élére áll, elkötelezi magát a stratégiai stabilitás mellett, és arról beszélt, hogy  egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és soha nem is szabad megvívni, párbeszédet kell folytatni az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról, Nagy-Britannia és Franciaország, valamint az Európai Unió vezetése, és Merz német kancellár az Ukrajna mellett, Oroszországgal szemben kiálló „hajlandók koalíciójának” összehívásával reagált a sencseni csúcsra, és további támogatásáról biztosította Zelenszkijt. Trump a „tettrekészeket” nyugtatandó még az Air Force One fedélzetéről hívta a Berlinben tanácskozókat, és beszámolt a találkozókról.

„Ez a tábor attól tart, a hármak egyfajta Jalta 2.0-t készítenek elő, azaz befolyási övezetekre kívánják osztani a világot. Azt pedig mindenképpen aggasztónak tartják, hogy Trump és Putyin megint Európa bevonása nélkül tárgyalt az ukrajnai háborúról. Úgy gondolják, hogy Donald Trump legitimálta Hszi Csin-pinget és Vlagyimir Putyint azzal, hogy egyenlő felekként kezelte őket, akik képesek megosztani a világot és megoldani a globális problémákat a kisebb államok részvétele nélkül”

„Isten óvjon minket az ilyen barátoktól” – reagált Donald Tusk a sencseni csúcsra. A lengyel miniszterelnök arra utalt, hogy Trump a barátjának nevezte orosz kollégáját. Putyin sosem lesz a barátjuk, erősítette meg egy másik posztban. „Sencsen nem az a Jalta, amiről Putyin álmodik” – írta Andrij Szibiha. Az ukrán külügyminiszter szerint Oroszország gyakorlatilag „elvesztette összeköttetését a valódi Jaltával az elfoglalt ukrán Krím-félszigeten”. Szibiha azt írta az X-en, ideje lenne, hogy Putyin „felébredjen, szembenézzen a valósággal, és véget vessen annak a háborúnak, amelyet soha nem nyerhet meg”. Az amerikai képviselőház leendő vezetője, Hakeem Jeffries szintén arra reagált, hogy Trump barátjának nevezte Putyint. „Az elnök Oroszországot barátként, Kanadát pedig ellenségként kezeli. Amerika éppen most választott meg egy olyan kongresszust, amely pontosan tudja, hogy a valóság éppen ennek az ellenkezője” – fogalmazott a demokrata képviselő. Az Egyesült Királyság korábbi külügyminisztere, Jeremy Hunt azon kesergett, hogy a találkozó egy „ajándék” volt Putyinnak. Szerinte ennek a csúcstalálkozónak soha nem szabadott volna megtörténnie. „A találkozó hitelt ad neki, megerősíti a pozícióját, és ez valószínűleg azt is jelenti, hogy a háború tovább fog tartani.” Szerinte még ennél is aggasztóbb, hogy ez megerősíti, Amerika már nem a szabad világ vezetője. „Nincs még egy amerikai elnök, aki ezt megtette volna” – tette hozzá. Ezeknél a nyilatkozatoknál is tovább ment Owen Jones brit baloldali újságíró, politikai kommentátor és író, a The Guardian publicistája. A szocialista nézeteiről ismert szerző a brit baloldal egyik közismert véleményformálója Donald Trump amerikai, Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin a Politiconak a találkozóról szóló hírére reagálva mindössze annyit írt: „Mindhármuknak rács mögött a helyük.”

„Teljesen máshonnan közelítenek az orosz elemzők, akik szerint a háromoldalú párbeszéd már történelmet írt, mivel Oroszország, Kína és az Egyesült Államok vezetői még soha nem gyűltek össze egy asztal körül. Mint megjegyzik, senki sem várt azonnali megoldásokat, a felek a hosszú távú és globális kérdésekre összpontosítottak, amelyek megoldása régóta esedékes volt”

„A háromoldalú találkozó egyfajta szaggatott vonallá vált a nemzetközi politika jövőbeli architektúrájának körvonalaiban. A hegemón világrend végleg a feledés homályába merült. Helyét egy többpólusú rendszer veszi át, amelyben a stabilitás kulcsa a nagyhatalmak párbeszéde lesz” – magyarázta Alekszej Martinov, az Orosz Föderáció kormánya alatt működő Pénzügyi Egyetem docense. Figyelemre méltónak tartja, hogy az EU nem látható elkülönült pólusként. „Európa végtelen fóbiákba bonyolódik, és megpróbálja másokra ráerőltetni saját ideáljait és ideológiáit. Az ilyen viselkedésnek nincs helye a jövőben” – magyarázta. Hozzátette még, hogy az új világrend nem a konfrontációra épül. Az elkövetkező „együttműködési korszak” középpontjában a kompromisszumkeresés vágya áll majd. „Természetesen számos nézeteltérés volt és van továbbra is Oroszország, az USA és Kína között. Ezek továbbra is felmerülnek, de a legfontosabb dolog, amit a vezetők ma megmutattak, az a hajlandóságuk a különféle kérdések megvitatására és megértésére” -mondja a szakértő.

„Mások azt emelik ki, hogy megoldódott Oroszország állítólagos elszigeteltségének kérdése”

„Moszkva továbbra is kulcsfontosságú szereplő a globális geopolitikában. A földrajz, a közlekedési útvonalak, az energia és a biztonsági kérdések lehetetlenné teszik egy fenntartható nemzetközi architektúra kialakítását az orosz érdekek figyelembevétele nélkül” – ecsetelte Marat Basirov politológus, a Nemzeti Kutatóegyetem Gazdaságtudományi Felsőoktatási Karának professzora. Szerinte a találkozó valódi kísérlet volt egy új nemzetközi együttműködési platform létrehozására. „Talán itt kezdődik a globális kapcsolatok releváns modelljének megteremtése. Méghozzá a blokkos konfrontáció korábbi logikája helyett a kereskedelem, a gazdaság, a biztonság és a pragmatikus párbeszéd révén” – mondta.

„A találkozón a legfurcsább és némileg váratlanabb dolog Hszi Csin-ping meglehetősen határozott felhívása volt a nukleáris fegyverek lemondására”

Ezt már Fjodor Lukjanov, az „Oroszország a globális ügyekben” című külpolitikai folyóirat főszerkesztője jegyezte meg. Emlékeztetett arra, hogy a nagy nukleáris hatalmaktól már nagyon régóta nem hallottak ilyen kijelentéseket. A politológus a Nemzetközi Büntetőbírósággal (NBB) kapcsolatos demarsot is leleplezőnek nevezte. Washington és Moszkva álláspontja e kérdésben egyértelmű, figyelemre méltó ugyanakkor, hogy gyakorlatilag Kína is csatlakozott ehhez, pedig Peking jellemzően rendkívül óvatosan viszonyul minden nemzetközi szervezethez, és igyekszik semlegességet fenntartani. Az elemző a csúcstalálkozó fő eredményének azt a tényt nevezte meg, hogy a három legbefolyásosabb hatalom szükségesnek tartotta egy ilyen formátum megvalósíthatóságának bemutatását.

„Véleményem szerint egyelőre kevésbé egy új világrend megteremtéséről beszélünk, mint inkább a régi végleges megszűnéséről”

– húzta alá Lukjanov. „Mindössze 10-15 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy az Egyesült Államok egy ilyen konfiguráció részévé váljon. Akkoriban nem tartották magukat egyenlőnek vagy összehasonlíthatónak senkivel. Mára a helyzet megváltozott. Az Egyesült Államok kész részt venni a párbeszédben, még akkor is, ha az nem hoz azonnal kézzelfogható eredményeket” – fogalmazott az elemző. Ezt a gondolatot erősíti a The Wall Street Journal is, rámutatva, hogy Trump, Hszi és Putyin találkozója újabb jele az Egyesült Államok által uralt egypólusú világrend végének, amelyet egy bizonytalanabb és instabilabb valóság válthat fel.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben formálódik az új világrend

    2026. nov. 19.
    A Moszkvatér mai adásában Stier Gábor elemezte a sencseni APEC-csúcstalálkozó geopolitikai jelentőségét, a Trump-Putyin egyeztetést és a tör...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater