Habár az elmúlt időszakban kevés hír szólt Szíriáról, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy percre is véget ért volna a lassan tíz éve tartó háború. Mire számíthatunk az előttünk álló időszakban?

Tévedtek azok, akik azt hitték, hogy végleg eldőlt a szíriai háború azzal, hogy a kormányerők, az amerikaiak által irányított nemzetközi koalíció, illetve a kurdok által dominált Szíriai Demokratikus Erők (SDF) tönkre zúzták az Iszlám Államot (IÁ) úgy, hogy annak így semmilyen területe nem maradt. De azok is alaposan tévedtek, akik szerint az ország északi részén megmerevedett frontvonalak egyben kijelölték a hosszú távú status quot az országban.

„Szíria haditérképe ugyanis azt mutatja, hogy valójában még semmi sem biztos ebben a háborúban, vagyis teljesen nyitott még, hogyan végződik a lassan tíz éve tartó konfliktus”

De hogyan is áll most a hadi helyzet Szíriában? Mint ismert, Oroszország 2015. szeptember 30-i beavatkozása előtt a szíriai kormányerők már csak az ország területének 30 százalékát ellenőrizték, azonban a kocka fordult, így mostanra az Aszad-rezsim már az ország 63,5 százalékát tudja az ellenőrzése alatt. Mindezzel párhuzamosan a szíriai kurdok is folyamatosan növelték az általuk megszállt területeket, ők mostanra az Eufrátesz folyótól keletre eső hatalmas, olajban gazdag területet tudhatják a magukénak.

És itt kerül képbe a korábban említett terror kalifátus, amelynek sejtjei még mindig jelen vannak Szíriában az Eufrátesz délebbi részén, ahol az elmúlt évben számos rajtaütést hajtottak végre a kormányerők és a kurdok egységein. Ezt a helyzetet nem csak az tette lehetővé, hogy a Szír-sivatag részét képező terület folyamatos ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen, hanem az is, hogy a kormányerők és az SDF közötti együttműködés itt korántsem működött olajozottan.

„Nem ez a helyzet az ország északabbi részén, ahová a török hadsereg a vele szövetséges szíriai iszlamista milíciákkal még 2019 októberében tört be”

Akkor a kurdok éppen Damaszkusznak és a vele szövetséges orosz erőknek köszönhette, hogy a törökök Ájn Issza és Tall Tamr városa között megálltak 30 kilométeres mélységben, mivel Moszkva vállalta, hogy ide vezényli az orosz hadsereg Szíriában állomásozó katonai rendőrségét, hogy itt járőrözzenek a török hadsereggel együttműködve.

Ha viszont innen nyugat felé tekintünk, már egyáltalán nem ilyen békés a frontvonal. Különösen igaz ez Afrin kantonra, ami valaha a kurdok ellenőrzése alatt állt, azonban a török haderő a velük szövetséges szíriai iszlamistákkal ide is betörtek még korábban, hogy pufferzónát hozzanak létre a kurdok felé. Ankara ugyanis azt gyanítja, hogy az SDF valójában nem más, mint az általa terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai leányvállalata, amely alig várja, hogy a szíriai háború után a törökországi kurdok helyzetét is erőszakkal rendezze.

„Ennek megfelelően az elmúlt egy évben folyamatosak voltak a fegyveres összetűzések a törökök és a kurdok között az afrini fronton”

Még véresebb összecsapások zajlottak Idlib tartomány déli részén, ahol a kormányerők a törökök által támogatott iszlamistákkal néznek farkasszemet. Az idei év legnagyobb katonai akciója itt kétségkívül az volt, hogy a kormányerők visszafoglalták a Han Sejkhúnt Aleppóval összekötő autópályától keletre eső részeket, beleértve Marát el-Numán városát is. Ezzel nem csak az iszlamisták egyik utolsó fellegvárát sikerült visszafoglalniuk, hanem immáron teljes egészében biztosították Aleppó ellátását.

Míg a legnagyobb szíriai város 2016-os visszafoglalását követően évekig nem lehetett ide beutazni, az autópálya ellenőrzésével (és persze Aleppó legalább részbeni újjáépítésével) ez is lehetővé vált. Marát el-Numántól nyugatra azonban egy percre sem nyugodtak a fegyverek, ahol ugyan a szír és orosz légierő teljes mértékben ellenőrzi a légteret, az iszlamisták azonban jelentős nehézfegyverzetet halmoztak fel.

„De az sem mellékes, hogy korábban ugyanezen a fronton a török hadsereg megfigyelőpontokat létesített, amiket idővel bekerítettek a szíriai kormányerők”

Erdogan terve ugyanakkor sokáig az volt, hogy ezeket a támaszpontokat minden áron meg kell tartani. Hiszen Aszadék aligha vállalnának egy újabb török inváziót pusztán csak azért, hogy ezeket a néhány tucatnyi török katona által biztosított bázisokat felszámolják. Érdekes azonban, hogy végül a török vezetés mégis meggondolta magát, és visszahívta ezeket a katonáit, amit damaszkusz azonnal gyanakvással fogadott.

Aszadék ugyanis arra számítanak, hogy mindezzel a törökök csak előkészítenek egy újabb támadást Idlibnél. Ehhez kellett visszahívniuk ezeket a katonáikat, nehogy a szíriai kormányerők túszként használják őket, hogy jobb belátásra kényszerítsék Erdogant.

„És végül, nem mehetünk el szó nélkül az ország déli részén lévő Tanaf városa mellett sem, ami az egykori szír lázadók utolsó menedékhelye”

Ezt a várost jó ideig a brit egységek biztosították, abban bízva, hogy a jövőben fontos kiindulópont lehet ez a terület a kormányerők elleni hadműveletekhez. Onnantól viszont, hogy a szíriai lázadók teljesen eljelentéktelenedtek a háborúban (vagy beolvadtak a jóval ütőképesebb iszlamista-dzsihadista alakulatokba), ez a régió egyre jelentéktelenebbé vált és ma már csak szimbolikus jelentősége van ennek a határátkelő-városkának a sivatag szélén.

Hogyan hatott a koronavírus-járvány a szíriai háborúra? Habár – éppen a háborús viszonyoknak köszönhetően – Szíriába csak később tört be a világjárvány, ennek kétségkívül megvolt az a hatása, hogy a nagyhatalmak kevésbé figyeltek az országra. Ráadásul Donald Trump amerikai elnök elkötelezte magát az amerikai erők kivonása mellett – ám ez mégsem valósult meg a mai napig (az amerikai katonai egységek jelenleg az Eufrátesz-menti olajkutakat őrzik a kurdok által lakott országrészen). További fékező erőt jelentett a háborúban, hogy Amerika mostanra teljesen leállította a fegyverszállítmányait az idlibi iszlamistáknak és lázadóknak. Így ezeknek a patronálójuk mostanra nagyrészt csak Törökország maradt.

„Ám nagyon könnyen előfordulhat, hogy az előttünk álló évben a szíriai konfliktus újbóli fellángolásának lehetünk tanúi”

Ebben elsősorban az játszhat szerepet, hogy Joe Biden, az amerikai elnökválasztás győztese jóval aktívabb szerepvállalásra készül a térségben. Ez kétféle módon valósulhat meg. Az első, a valószínűbb verzió szerint a kurd erők innentől hathatósabb támogatást kapnak Washington részéről, az amerikai csapatkivonás pedig teljesen lekerül a napirendről. Ennél jóval véresebb forgatókönyvet jelentene a másik lehetőség, amely szerint a Biden-adminisztráció nagyobb mozgásteret engedne Erdoganéknak, így a török hadsereg támogatásával ellentámadásra is sor kerülhet Idlibnél. Aszadék ez utóbbi lehetőség miatt már hónapokkal ezelőtt meghúzták a vészharangot, amire egyelőre nem igazán figyelt fel a világ.

„Sokan azonban mégis arra számítanak, hogy csak idő kérdése, mikor kezdik el a törökök tesztelni Bidenék türelmét”

És éppen ennek adhat apropót az a politikai esemény, amiről mostanra egyre többen megfeledkeztek. Szíriában ugyanis tavasszal tartanak elnökválasztást, amelyen arról döntenek a szíriaiak, hogy ki vezesse az országot az elkövetkezendő 7 évben. Noha azt mindenki tudja, hogy a választáson egyértelműen Aszad lenne a biztos befutó, korábban számos találgatás merült fel arról, hogy a szíriai korrupció miatt az oroszok a mostani szíriai elnököt már nem támogatnák. Ezeket a feltevéseket arra alapozták, hogy az orosz sajtó elővette ezeket az ügyeket.

„Jelenleg ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy Aszadnak sem házon belül, sem pedig házon kívül nincs erősebb kihívója”

Aszad kihívója így most nem más, mint Dzsamal Szuliman filmrendező és Fahad al-Maszri újságíró, akik jelentéktelen szereplők a politikában. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a választás (illetve az előre borítékolható végeredmény) ne szolgálhatna ürügyként ahhoz, hogy az Egyesült Államok vagy Törökország módosítsa eddigi Szíria-politikáját. Aszad nagy arányú győzelme ugyanis egyértelmű jelzés lenne, hogy a szíriai vezetőnek eszében sincs más erőket is bevonni a kormányzásba. Sőt, könnyen lehet, hogy egy nagyarányú győzelem még lendületet is adna a szíriai kormányerőknek, hogy megpróbálják felszabadítani a még megszállás alatt lévő idlibi területeket. Vigyázó szemünket ezért már most érdemes Damaszkuszra vetnünk.