Harmath Barnabás írása a #moszkvater.com számára
„A szír kormány bukásából ugyanakkor nem helytálló olyan következtetéseket levonni, hogy Oroszországot könnyű legyőzni, hiszem Szíria sosem volt egzisztenciális probléma az orosz határok mentén, és Oroszországnak nem Aszad elnökre volt szüksége, hanem a szíriai jelenlétre, ami jelen pillanatban úgy tűnik, hogy megmarad”
Fotó:EUROPRESS/OMAR HAJ KADOUR/AFP
Mindenkit meglepett Aszad elnök bukása. Az aleppóiak régóta az Idlib provinciába beszorított dzsihadisták árnyékában éltek. Az aleppói külvárosi és a képlékeny frontvonal hossza erődítve volt, és papíron jól felszerelt szír katonák, valamint szövetségesek védték a várost. A dzsihadista műveletnek voltak előjelei, például tapogatózó támadások, drón felderítések, török fegyverszállítások Idlibbe, és a szír erők is fokozták a tüzérségi támadásokat az offenzíva előtt, Aleppó mégis napok alatt veszett el. Eleinte Aleppó eleste betudható volt a fronthoz való közelségének. De nem, Aleppót gyorsan követte Háma és Homsz. E három város elvesztése után már nyilvánvalóvá vált, hogy a szír erők nem fognak harcolni a saját városaikért. Hiába a Szír Hadsereg kommunikációja, hogy tartják a városokat és ellentámadások készülnek, a még meglévő nagyvárosokat pedig megerődítik. Pedig tudták, hogy ha a dzsihadisták kezére kerülnek, akkor nem fognak kesztyűs kézzel bánni velük. Talán ezért is dezertáltak inkább. Putyin elnök állítása szerint Damaszkuszt 30 ezer katona védte, de 350 dzsihadista foglalta el. Elképesztő belegondolni, hogy néhány ezer motoros 80 éves kalasnyikovokkal megdöntötte a térség egyik legnagyobb hadseregével rendelkező államot, és pár nap alatt több területet foglalt el, mint a NATO által kiképzett és felfegyverzett 3. ukrán ukrán hadsereg 2023-ban a zaporizzsjai mezőkön.
„Na de a helyzet gyors változása hogyan hat a térség szereplőire?”
Természetesen a Közel-Kelet nagyon összetett térség, ahol mindenki mindenkinek az ellensége, de azért néha összefognak, ha úgy hozza a szükség. A trónok harca ehhez képest mesekönyv. Vegyük szépen sorban a térség szereplőit és nézzük meg, mit jelent számukra az új realitás. Természetesen e cikk főszereplője Szíria, ezért vele kezdenénk. Az ország az úgynevezett arab tavasz óta romokban áll és demográfiailag sem a polgárháború, sem az elvándorlás nem állította meg a népességnövekedést.
Helyi tapasztalatok alapján az élelmiszer árak máris elkezdtek csökkenni. A HTS (Tahrir al-Sham) a karácsonyt nemzeti ünnepnek titulálta, és az ország keresztényeit nem kezdte el vegzálni. Remélhetőleg gazdaságilag és demográfiailag az ország szépen lassan újra tudja majd építeni magát a hamvakból, ahhoz azonban előbb a HTS-nek le kell számolnia a korábbi rezsim kiszolgálóival, és meg kell szilárdítania a hatalmát, a közigazgatást helyre kell állítania, fel kell mérnie az ország állapotát gazdaságilag, katonailag, demográfiailag és bölcsen kell elhelyeznie magát a térségben.
„Nagy kérdés az északon található török puffer zóna, és a kurd autonóm területek kérdése. Mivel Törökország támogatta a hatalomátvételt, és ha belső béke fog uralkodni Szíriában, akkor a pufferre nem lesz szükség, maximum a kurdok miatt. Természetesen a fő donor, Törökország nem fogja engedni a kurdok autonómiáját, ezért számíthatunk további belső konfliktusokra a kurdokkal”
A partmenti Latakiában a szír erők maradványai még okoznak fejtörést a dzsihadistáknak, de valószínűleg pár hónapon belül normalizálódik a helyzet ott is. Nagy kérdés az olajmezők kiaknázása, hiszen eddig az Egyesült Államok proxijai uralták ezen mezők nagy részét, az Aszad kormány be is perelte az Washingtont, amiért az illegálisan megszállta Szíria bizonyos részeit és 110 milliárd dollár értékben aknázta kis saját magának az olajmezőket. Al-Golani Izrael felé békés gesztusokat tesz, és kilépett az Irán által vezetett Ellenállás Tengelyéből. Kérdéses, hogy a keletkező katonai hatalmi űrt betölteni képtelen pár ezer HTS-fegyveres kinek a segítségét fogja kérni, és milyen szövetségi rendszerek részét szándékozik majd képezni.
„Izrael kihasználva a turbulenciát, bevonult a Golánra, és megközelítette Damaszkuszt. A behatolás célja egy puffer kialakítása, és a drúzok védelme”
A drúz települések vezetőivel a hadsereg tárgyalt a lehetséges Izraelhez csatlakozás kérdéséről. Ez egyelőre kérdéses, és a Közel-Keletre jellemzően, semmi sem biztos. Ami viszont biztos, az Izrael tett róla, hogy a közvetlen szomszédságában ne lehessen erős hatalom, ezért a szír hadsereg maradványait megsemmisítette. Az új rezsimnek légierő, légvédelem, flotta, stratégiai és tömegpusztító fegyverek nélkül, limitált nehéz fegyverzettel és munícióval kell megoldania az ország védelmét.
„Kérdéses lesz Törökország szerepe az ország felfegyverzésében”
Hivatalosan Törökország nagyon agresszív hangnemet üt meg Izraellel szemben, de a felszín alatt ugyanúgy kereskedik egymással a két fél, és Izrael nagymértékben támaszkodik a török hadiiparra például a lőszer gyártás téren. A jövő nagy kérdése, hogy Szíria vajon a két szomszédja csataterévé fog-e válni. Szerintem nem. Törökország hiába hangoztatta, hogy Szírián és Libanonon keresztül megtámadja Izraelt Gáza miatt, ez a tények tükréből nézve csak populista kommunikációs fogás Erdogan részéről.
„Egy másik pozitív fejlemény Iránnal szemben a szír légtér felszabadulása, hiszen a szír légvédelem körülbelül 90 százaléka megsemmisült, így Izrael sokkal bátrabban hajthat végre légicsapásokat a perzsa állammal szemben az újonnan megszületett szír légifolyosót kihasználva”
Összegzésként elmondható, Izrael jelen pillanatban úgy tűnik, hogy megszabadult egy hatalmas északi katonai fenyegetéstől, Iránt kiszorította Szíriából, sikeresen létrehozott egy puffer zónát, és potenciálisan újabb területekre is szert tehet, vagy felhasználhatja egy alku részeként az egyébként katonai veszteség nélkül újonnan ellenőrzés alá volt területet. Ha a szírek hajlandóak kereskedni Izraellel, akkor Izrael méretes szomszédos piacra is szert tehet.
„Irán az elmúlt egy évben elveszítette a proxijainak többségét. A Hamasz és Szíria kuka. A Hezbollah vérző orral békét kötött Izraellel. A huszik Jemenből Izraellel szemben aligha hasznosak, maximum az Arab-félszigetet és a nemzetközi hajózást tudják sakkban tartani. Az Ellenállás Tengelyét Izrael szépen egyesével bedarálta és megfelezte, így Irán több éves befektetését, és a kínkeservesen kiépített terror/ellenállás hálózatának nagy részét nagyon látványosan elbukta”
Ha az új szír rezsim nem segít Iránnak ellátni a Hezbollahot a szárazföldön keresztül, akkor Izrael véglegesen leszámolhat a libanoni terrorszervezettel. A perzsa terrorhálózat ilyen mértékű megsemmisülése Irán kezéből egy fontos elrettentő eszközt ragadott ki a szunnita erőkkel szemben, és ez a soft és hard power deficit váratlan lépésekre ösztönözheti az iráni vezetést. Ezen fejleményeket figyelembe véve, elmondható, hogy Irán Aszad elnök után a legnagyobb vesztese a rezsimváltásnak.
„A HTS és szövetségesei nem néznek az oroszokra jó szemmel, hiszen évek óta bombázták őket, és a veszteségeik nagy részét az orosz légierő okozta, nem pedig a szír hadsereg, a Hezbollah vagy az egyéb szír kormánypárti erők. Az orosz bázisok papíron maradhatnak Tartuszban és Hmeimimben, azonban az oroszok kivonják innen erőik nagy részét, így kérdéses, hogy mi lesz ezen bázisok, és az orosz jelenlét sorsa hosszútávon”
Oroszország azért vonja ki a hadereje többségét, mert már nem kell dzsihadistákat bombáznia, és aligha vannak fenyegetve a bázisai. Ráadásul a légvédelmi ütegek, légi eszközök, muníció és különleges műveletisek is felszabadulnak potenciálisan az ukrajnai frontra. Az orosz külföldi expedíciók sosem tartanak örökké, és ha a szükség úgy hozza, Szíriát felválthatja Líbia, mint lépcsőfok Afrika felé, talán Oroszországnak amúgyis nagyobb mozgástere van Afrikában, mint a Közel-Keleten. Azonban könnyen lehet, hogy az orosz bázisokat a líbiai európai és török proxik sakkban fogják majd tartani, de az még a jövő zenéje. Oroszország stabilnak hitt szövetséges kormányt veszített egy jelentős hadsereggel az oldalán, és a közel-keleti befolyása Törökország árnyékába került
„A szír kormány bukásából ugyanakkor nem helytálló olyan következtetéseket levonni, hogy Oroszországot könnyű legyőzni, hiszem Szíria sosem volt egzisztenciális probléma az orosz határok mentén, és Oroszországnak nem Aszad elnökre volt szüksége, hanem a szíriai jelenlétre, ami jelen pillanatban úgy tűnik, hogy megmarad”
Nem titok, hogy a HTS legnagyobb szponzora Törökország volt, fegyverrel, kiképzéssel látták el a dzsihadistákat, és valószínűleg a hadművelet tervezési folyamatában is részt vettek. Törökország talán a legnagyobb nyertesének mondható a rezsimváltásnak, hiszen Irán kiszorult a szomszédos országból, míg az orosz jelenlét lecsökkent és elvesztette a fontosságát, mivel nem fog folytatni katonai műveleteket.
„Nagyon esélyes, hogy a keletkezett hatalmi vákuum betöltésében Törökország marad a HTS legnagyobb támogatója”
Az egészségügyi zóna Szíria északi részén valószínűleg elveszíti majd a jelentőségét, főleg, ha a kurdok visszaszorulnak, ami azonban Szíria egységét illetően központi kérdés. Vajon a HTS fogja hagyni több millió szeparatista virágzását az ország jelentős területén? Főleg úgy, hogy a legfőbb szponzor szíriai befolyásának legfőbb akadálya a kurd kisebbség. Mondhatni, a törökök célkeresztjében a kurdok állnak. Kétségtelen, hogy a törökök fel fogják használni újonnan hatalomra jutott proxijukat a kurdok ellen előbb vagy utóbb, ha az Egyesült Államok nem lép közbe. Kérdéses azonban, hogy milyen eszközök állnak Washington rendelkezésére, valamint Törökország és az Egyesült Államok mennyire hajlandó egymással szembe menni.
„Amiből viszont a mindenkori török vezetés nem enged, az Kurdisztán legfeljebb csak mesékben való létezése”
Az európai államok és intézmények az Egyesült Államokkal karöltve levették a HTS-t a terrorszervezetek listájáról, majd felvették velük a diplomáciai kapcsolatot. A nyugati ideológiai bukfenceket követve a tegnapi szélsőséges dzsihadistából ma könnyen lehet mérsékelt lázadó, majd holnap európai értékeket képviselő, diktátorokat megbuktató humanista, ha az érdekek úgy kívánják. Remélhetőleg a szírek elkezdik újjáépíteni az országukat, és ezzel enyhítik majd a migrációs nyomást Európán, amennyiben normalizálják legalább az országuk nagy részét. Nem kizárt, hogy az Európai Unió megkísérli letesztelni a migráció mérséklésére kifejlesztett stratégiát, mely szerint a tüzet ott kell oltani, ahol ég, tehát a rászoruló térségekbe kell vinni a segítséget, és ott kell megállítani a migrációt. Ehhez azonban politikai akarat kell az európai emberek, államok és intézmények részéről. Mivel egy ilyen próbálkozás költséges, és az európai kasszák ki vannak ürülve Ukrajna javára, így a közeljövőben nem valószínűleg e stratégia életbe léptetése. Ráadásul ma már nem Szíria a menekülteket kibocsátó hotspot, hanem Afrika, és a már évek óta Európában elő szír menekültek kevés eséllyel térnének haza.
„Főbb kérdés viszont a szír olajmezők sorsa, hiszen ok nélkül a Nyugat nem tett volna ilyen éles kanyart, és nem pacsizna le véreskezű <mérsékelt lefejezőkkel>”
Talán Európa Szíria által szeretné diverzifikálni az energiaellátását. Talán az Egyesült Államok növelni akarja Európa kitettségét az „amerikai” olajnak, és megtartja az olajmezőket a kurdok segítségével. Mindenesetre remélhetőleg a befolyó összegeket és befektetéseket a szír kormány nem egy terrorállam felépítésére fogja majd használni. Az tény ugyan, hogy a fegyveres erőket minél előbb képessé kell tenni az ország megvédésére, a fő kérdés ezt illetően a török segítség mértéke lesz.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater