//Az orosz da Vinci…
Pavel Alekszandrovics Florenszkij #moszkvater

Az orosz da Vinci…

MEGOSZTÁS

A valaha volt egyik legnagyobb tudósát küldte a halálba a sztálini diktatúra 1937 végén. Pavel Alekszandrovics Florenszkij orosz ortodox teológus, matematikus, filozófus, villamosmérnök és feltaláló volt egy személyben. A születésnapján emlékezünk az örmény származású férfira, akit követői gyakran hasonlítottak a középkor nagy zsenijéhez, Leonardo da Vincihez.

Pavel Alekszandrovics Florenszkij #moszkvater
Pavel Alekszandrovics Florenszkij
Forrás:Wikipédia

„Nyilvánvaló, hogy a világ úgy van berendezve, hogy aki adni akar neki, annak szenvedésekkel és üldöztetéssel kell fizetnie ezért” – írta a fiának mintegy egész élete summázataként 1937. február 13-i keltezésű levelében Szolovkiról Pavel Alekszandrovics Florenszkij. Onnan, abból a kolostorból, ahol élete utolsó hónapjait töltötte. Onnan, ahonnan 1937 novemberében az NKVD elszállíttatta Leningrádba, ahol ismét „bíróság” elé állították. A vád szerint Florenszkij javíthatatlanul szélsőséges jobboldali és monarchista.

„Az ítélet – amit már előre megírtak – nem is lehetett más, mint halál. December 8-án végrehajtották az ítéletet, egy golyó végzett a zseniális férfival”

„Az UNKVD Leningrád megyei trojkája által Alekszej Pavlovics Florenszkij elítélt ügyében meghozott halálos ítélet 1937. december 8-án végrehajtatott, amit jelen jegyzőkönyv igazol. K. Polikarpov, az UNKVD Leningrád megyei belbiztonsági főhadnagya” – olvasható abban a ma már kutatható dokumentumban, amit az NKVD vezetett a tárgyalásokról, ítéletekről és azok végrehajtásáról.

A végső nyughelyéről azóta is csak találgatások vannak. Vannak arra utaló adatok, hogy az NKVD által kivégzettek közös sírjában temették el Leningrád közelében, a Limaszovszkaja pusztán, míg mások – például A. Ja. Razumov – úgy vélik, a lodeinopolszkiji táborban temették el. Florenszkij halálával egy biztos, hogy az a dátum, amit a családjával közöltek – 1943. december 15. – egészen biztos, hogy nem a kivégzésének időpontja.

„De ki volt valójában az 1882. január 21-én született Pavel Alekszandrovics Florenszkij? Miként társult egy emberben a hit és a tudomány?”

Családi háttere – apja, Alekszandr Ivanovics Florenszkij orosz műszaki értelmiségi család sarja, anyja Olga Pavlovna Szaparova, grúz nemzetségekkel keveredett örmény családból származott – nem utalt arra, hogy Florenszkijből egy zseni lesz. Amikor a századfordulón felvételt nyert a Moszkvai Állami Egyetem fizika-matematika szakára, olyan nagyhírű professzorok tanítványa lett, mint Nyikolaj Bugajev vagy Alekszandr Vegyenszkij. Már ekkor kitűnt társai közül, nem véletlen, hogy 1904-ben, az egyetem elvégzése után több tanszéken is állást kínáltak neki, ő azonban a Moszkvai Hittudományi Akadémiára iratkozott be.

Elindult az úton, melyen a vallás és a tudomány tökéletesen megfért. 1911-ben Radonyezs városában szentelték pappá, ahol letelepedett családjával, de a hitéletben betöltött szerepe mellett egészen 1918-ig előadásokat tartott az antik filozófia, a kanti filozófia, a kultusz és kultúra filozófiájának tárgykörében a Hittudományi Akadémia filozófiatörténeti tanszékén. Ugyanakkor kezdett országos hírnevet szerezni, ugyanis ekkor dolgozta ki az „élőmúzeum” koncepcióját, melynek propagálásával azt akarta elérni, hogy az ikonok és kegytárgyak a helyükön maradjanak, vagyis liturgikusan használják őket.

„Sajnos nemcsak a világ, hanem a bolsevikok is felfigyeltek rá, és 1921-ben az egyházellenes bolsevik agitáció keretében – szent maradványokat kihantolták és közszemlére tették, az ikonokat tömegével semmisítették meg – ellene is megkezdődtek az első sajtótámadások”

Azzal vádolták, hogy „idealista koalíciót” hozott létre, ám ő a sorozatos támadások ellenére sem emigrált.  Befejezte Az ikonosztáz című művét, melyben azt mutatta be, miféle kapcsolat van a szentek és az ikonok, a romolhatatlan testi maradványok, az ereklyék és a képek között.

„…Az ókoriak számára a matematika és a filozófia egyek voltak… Innen a matematikus Florenszkij kötődése az 5 ikonfestészethez. Mert éppen az ikonban jelenik az általános, mely lényegét tekintve matematikai, ámde az ábrázolásban eleven lény alakját ölti. A végtelen, mint érzékileg felfogható eleven lény, mint személy” – olvasható Florenszkij munkájában.

Noha a belbiztonság látókörében volt, bekapcsolódott a tudományos és kulturális életbe, 1927-től társszerkesztője volt a Szovjet Technikai Enciklopédia első kiadásának, melybe 127 szócikket írt. Anélkül, hogy papi ruháját levetette, elveit feladta volna.

„Először 1928-ban tartóztatták le, de Makszim Gorkij első feleségének, J. P. Peskovának a közbenjárására visszavonták büntetését, és visszatérhetett a Nyizsnyij Novgorod-i száműzetésből”

Amikor megírta A fizika a matematika szolgálatában című cikkét, ismét rágalomhadjárat indult ellene, majd 1933-ban ismét letartóztatta az OGPU, mint professzor-pópát, szélsőségesen jobboldali beállítottságú monarchistát. Az azóta publikussá vált kihallgatatási jegyzőkönyvek a koholt perek előkészítésének klasszikus módszeréről tanúskodnak, és Florenszkijt „ellenforradalmi szervezet” létrehozásával vádolják, és lelki terrorral akarták kikényszeríteni a beismerő vallomás aláírását.

„Politikai kérdésekről nincs mit mondanom. Jellememből és 10 tevékenységi körömből fakadóan, de a történelemből leszűrt meggyőződésem okán is, hogy ugyanis a történelemi események sohasem abban az irányban alakulnak, amerre résztvevőik kívánnák terelni őket, mindig idegenkedtem a politikától és mindig kártékonynak tartottam a társadalom szerveződésére, ha a tudomány emberei, akiknek elfogulatlan szakembereknek kellene lenniük, beavatkoztak a politikai harcba. Soha egyetlen pártnak sem voltam tagja. Én, Pavel Alekszandrovics Florenszkij professzor, az elektrotechnikai anyagtan szakértője, egy XIV. századi lelkes középkori gondolkodó politikai nézeteit vallom…” – olvasható a tudós vallomása azokban a kihallgatási jegyzőkönyvekben, amelyek fennmaradtak.

„Mindezt hiába, ugyanis Sztálin és bizalmasai mindenképpen ki akarták vonni a pópa-tudóst a <forgalomból>”

1933. július 26-án a különleges hármas bizottság (trojka) a hírhedt 58. paragrafus alapján tízévi szabadságvesztésre ítélte, és a bevagonírozását követően december 1-én érkezett meg a kelet-szibériai „Szvobodnij” 20 (’Szabad’) táborba, ahol a BAMLAG tudományos kutató részlegéhez osztották be. Innen 1934-ben átszállították Szkovorogyinóba, egy talajkutató kísérleti állomásra, és amíg itt töltötte büntetését, a távollétében lefoglalták és elkobozták a könyvtárát, a céduláit, a kéziratait, egész addigi élete tudományos munkájának fedezetét.

„Egész életemet a tudományos és filozófiai munkának szenteltem, nem ismerve sem pihenést, sem kikapcsolódást, sem élvezeteket. Nemcsak minden időmet és minden erőmet lefoglalta ez az emberiség szolgálatában végzett munka, de szerény keresetem nagyobb részét is az ehhez szükséges könyvek, másolatok beszerzésére, levelezésre stb. fordítottam. Ennek eredményeként 52 éves koromra sikerült összegyűjtenem azt az anyagot, amelynek feldolgozása értékes eredményekkel kecsegtetett, mivel könyvtáram nem pusztán könyvek elegyes halmaza volt, hanem meghatározott és már végiggondolt témák szerint csoportosított válogatás. Úgy lehetne fogalmazni, hogy a művek félig már készen voltak, ott rejtőztek a kigyűjtött könyvekben, amelyekhez a kulcsot egyedül én ismerem. Túl ezen, a könyvekhez rajz-, és fotógyűjtemény és nagyszámú jegyzet tartozott. De mindez, egész életem munkája most odavan, mert az OGPU rendelkezésére minden könyvemet, kutatási anyagomat, nyersfogalmazványaimat, többé-kevésbé kidolgozott kézirataimat elvitték lakásomról” – írta a BAMLAG-ban folyó építkezés parancsnokának. Mondanunk sem kell, kérése süket fülekre talált, sosem kapta vissza azt, amit elvittek tőle.

„Mielőtt visszavitték volna Leningrádba, hogy végleg leszámoljon Florenszkijjel a bolsevik hatalom, megírta azt a levelét – vélhetően az utolsót –, amiből tökéletesen látszik, miként érezte magát”

„Megállt az élet, soha nem éreztük még magunkat ennyire elvágva a szárazföldtől. Már hajnali 6 van. A közeli patakra egyre hullik a hó, és a megvadult szél fergeteges hóviharokat kavar. Az üres helyiségekben ki-becsapódnak a szellőztető ablakok. Ide hallatszik a sirályok nyugtalanító kiáltása. És most teljes lényemmel átérzem, az emberi lény, az emberi cselekedetek és erőfeszítések semmisségét…”

Majd eljött 1937. december 8., és eldördült az a bizonyos lövés…

Források:

Wikipedia
Szilágyi Ákos:  Pavel Alekszandrovics Florenszkij élete és munkái
Kiss Lajos András: A tudomány és a vallás között – Gondolatok Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája című könyvéről
pravmir.ru: 75 éve végezték ki Pavel Florenszkij atyát
Volkov – Kulikova: Orosz professzorok a 18. – 20. században. (Természettudományi és műszaki tudományok)
Kedrov: Párhuzamos világok – Halhatatlanság Florenszkij szerint
S. S. Koruzsij: Florenszkij világnézete
L. V. Saposnyikova: A Mester univerzuma (Nagy utazás 3. rész)
O. G. Uljanov: Florenszkij és a jelen filozófiai és teológiai öröksége
MEGOSZTÁS