Korban jóval megelőzte a Ladát, ám annak megjelenésekor szinte azonnal borítékolható volt a háttérbe szorulása. Pedig volt ám élet az AvtoVAZ előtt is, és ezt az életet Moszkvicsnak hívták. Ugyan sokáig húzta, ám nem kerülhette el a sorsát. Aztán az Oroszországra az Ukrajna ellen indított invázió után kivetett szankciók következményeként a Renault-tól egy rubelért átvett moszkvai gyárban ismét feléledt a Moszkvics márka. Ismerkedjenek meg egy számomra nagyon kedves márkával, a ,,moszkvai férfival”, vagyis a Moszkviccsal.

Molnár András Joachim írása a #moszkvater számára

Története egészen a második világháború végéig nyúlik vissza, mikor is a Németországba bevonuló szovjet csapatok egyfajta kárpótlás gyanánt, szemrebbenés nélkül vonatra pakolták azt, ami az Opel gyárban mozdítható volt. Beleértve a tervrajzokat is.

„Így történhetett meg, hogy az Opel Kadett új életre kelt 1946-ban, csak 2000 kilométerrel arrébb, immáron Moszkvics 400-as néven”

A maga 23 lóerejével, majd később a 401-es már 26 lóerővel, finom fogalmazva sem volt fürge, ellenben mikor szükség van valamire, ami legalább négy keréken gurul, és motor hajtja, akkor nagyon jól jött. Ez a típus alaposan kihúzta szovjet barátainkat a csávából. Az ekkortájt futó Pobjeda ugyanis csupán az egyenlőknél egyenlőbb elvtársak számára volt elérhető, viszont hatalmas volt az igény egy olcsóbb autóra is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 400-as sokak számára olyan kapu volt, amelyen beléphettek az autózás világába.

Ám az idő múlásával, az MZMA (Moszkovszkij Zavod Malolitrazsnih Avtomobilej) munkatársai sem csak a lábukat lóbálták. Egy saját fejlesztésű kisautón dolgoztak, mely 1956-ban el is készült, és Moszkvics 402-es néven látta meg a napvilágot. Formája kerekecske, szerintem pont olyan, mint egy mosásban összement Volga M21. Szép, de a 35 lóerős teljesítmény még itt is halvány rózsaszín.

„Oldaltszelepelt motorja sem volt éppen a topon, hamar meghibásodott, ellenben az autó könnyű szerelhetősége kárpótolta a jónépet”

Az irányjelző kapcsolóját nem a megszokott helyen, a kormányoszlop tetején találjuk, és a csomagtartó nyitása sem olyan egyszerű, mint azt sokan hinnék. A hátsó ülés melletti kart meghúzva kipattintható a csomagfedél, így szinte szertartást kell végezzünk, ha csak véletlenül bent felejtettünk valamint. Ellenben a hűtő előtti zsalu, a fülkéből nyitható illetve zárható, így télen hamarabb bemelegíthetjük a motort. Ezt a BMW mostanában kezdett el alkalmazni, igaz már jóval modernebb kidolgozásban.

Készült belőle kombi is 423-as néven, ami – megmondom őszintén – engem arra emlékeztet, mintha a gyár dolgozói műszak után maradtak volna még egy kicsit, és a már meglévő kasztnihoz hozzáhegesztettek volna egy plusz elemet. Érdekes lett a végeredmény.

„A 410-es terepjáró viszont egész izgalmas darab”

Jócskán emelt hasmagasság, és az átalakított terepváltó miatt elég sikeres típust sikerült megalkotni. Érdekesség, hogy mikor Magyarországra megérkezett az első szállítmány, azt a felkelők még a határnál széthordták, így a rendőrségnek úgy kellett összebogarászni azokat. Csupán két évig élt a 402-es, de valójában ettől a dátumtól számolhatjuk a Moszkvai Autógyár második típuscsaládjának megszületését.

Az 1958-ban debütáló 407-es, már jóval nagyobb sikernek örvendhetett. Külsején sok apró átalakítást végeztek, a forma azonban megmaradt. Ám a hitvány motorral valamit kezdeni kellett. Ennek érdekében egy új, felülszelepelt, majdnem 1400 köbcentis erőforrással álltak elő a szovjet mérnökök, és immáron 45 lóerőre növelt teljesítménnyel. És ha már amúgy is belepiszkáltak, akkor biggyesztettek oda még egy 4 sebességes váltót is. Hazánkban ezek voltak az első Moszkvicsok, amelyek kezdtek elterjedni, és az utcakép részévé váltak. A legtöbbjük taxi, vagy rendőrautóként, de sok került magánkézbe is. Azt azért hozzátenném, hogy egy-két kivételtől eltekintve, a magántulajdonosok nagy része az első időkben orvos, tanár, TSZ elnök, vagy valamilyen hasonló, magasabb pozícióban dolgozó személy volt. Persze ez csak nálunk volt így.

„A Szovjetunióban ezt a közemberek autójának szánták”

De ne legyünk ennyire szigorúak, hamarosan enyhült a helyzet, és utána már bárki vehette. Szocializmus, egyenlőség.

Ismét eltelt néhány év, az új modellen már dolgoztak mérnökök, de még nem állt úgy a projekt, ahogyan azt szerették volna, kellett tehát egy átmeneti változat. Ezért 1963-ban piacra dobták a 403-as kódjelű típust. Igen, jól gondolják, tényleg semmi logika nincs a számozásában! Számozás ide vagy oda, a típuscsalád legkiválóbb darabját kaphattuk meg, ha 403-as vásárlására adtuk a fejünket. Futóműve és fékrendszere már az új modellé volt, csak úgy, mint a kuplungszerkezete. A külseje már nem volt annyira szép, mint a 407-esé. A kétszínű fényezést elengedték, az elődhöz képest nekem kicsit minimál dizájnos lett. Műszakilag viszont eléggé odatették, és éppen ezek miatt az átalakítások miatt a legtöbb alkatrész már nem kompatibilis a régebbi modellekkel.

„A már említett új modellre sem kellett rá sokat várni, 1964-ben jött a merőben más külsőt kapó, és ezzel új típuscsaládot bevezető 408-as, vagyis a Moszkvics valódi sikersztorija”

Bár ez a siker hazánkra nem igazán volt elmondható. Ugyan a Lada még sehol nem volt, valamiért nálunk sosem tudott labdába rúgni a 408-as. Külső megjelenését nem kisebb név, mint az olasz autók Michelangelója, Pininfarina tervezte, és ez meg is látszik rajta, egyszóval süt róla az elegancia. A lámpával véget érő fecskefarok láttán az ember azonnal Amerikában érzi magát, az dupla vagy szimpla, kerek fényszóró pedig mindennel összetéveszthetetlen védjegyet adott a 408-asnak. Műszakilag a már említett 403-as futóművét és fékrendszerét kapta meg, a motor a már megszokott 1,4-es, a váltó a kormányoszlopon helyezkedik el.

Ám ez a típus is rengeteg változáson esett át élete során. A kerek fényszórók idővel eltűntek, helyüket szögletesek vették át, és a fecskefaroknak is búcsút inthettünk, 1967-ben megjelent a 412-es, ami valójában még mindig csak egy 408-as volt. Ám itt jön egy kis csavar a dologban.

„A 412-es tulajdonképpen egy 408-as, kicsit más fizimiskával”

Ennek a motorja azonban 1,5-ös volt, és 75 lóerő leadására volt képes. De mindezek ne tévesszenek meg senkit, a 408-as volt az 1,4-es, a 412-es pedig az 1,5-ös. És párhuzamosan is gyártották őket, így lehet, hogy az a Moszkvics, amit 412-esnek néz az ember, valójában 408-as, és ugyan ez fordítva. Ugye, hogy nem egyszerű? Hagyok időt, hogy megemésszék.

„Időközben megjelent a 2101-es Lada, és ez volt az a pont, ahol a Moszkvics elindult a leejtőn”

A ’70-es években jött egy újabb átdolgozott külsejű modell 2140-es néven, a legtöbb helyen a króm helyett már műanyagot használtak, ezzel mutatva, hogy haladnak a korral. Motorja a már megszokott 1,5-ös volt, ám az AvtoVAZ lesöpörte ezt is a pályáról. Az utolsó mentsvárat a ’80-as években bemutatott Aleko jelentette, ám ennek szintén a Togliatti Autógyár egyik termékével, a Samarával kellett volna megküzdenie, de sajnos labdába sem rúghatott.

„Az ekkor már rég AZLK névre keresztelt vállalat a szovjet autógyártás örök másodikja lett a Lada mögött. Viszont ezt a pozíciót sikerrel megtartotta, mígnem az ezredforduló után csődbe mentek, és ezután Renault és Dacia modelleket szereltek össze a moszkvai üzemben. Egészen az ukrajnai háború nyomán Oroszországra kivetett szankciókig, mivel a Renault kivonult, és a gyárat a moszkvai önkormányzat vette át egy rubelért. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy felélessze a Moszkvics márkát”

S a Moszkvicsot személyes ügyeként kezelő moszkvai főpolgármester Szergej Szobjanyin 2022 novemberében bejelentette, hogy újraindult a termelés az orosz–ukrán háború előtt a Renault oroszországi érdekeltségeihez tartozó, Moszkva melletti autógyárban. A Moszkvics 3 típusnevet viselő modellekről készült felvételek alapján egyértelműnek tűnik, hogy az oroszok a kínai JAC autómárkával kötöttek megállapodást, és ennek átmárkázott autóival hozták vissza a szovjet időkben népszerű márkanevet. A termelés a JS4 elnevezésű (máshol Sehol X4-ként említett) kompakt szabadidő-autóval kezdődött, a gyártás pedig így valójában összeszerelést jelent, hiszen az autó nagyobb egységeit Kínából szállítják Oroszországba.

„Az új Moszkvicsokat 2023 februárjában kezdték szállítani a regionális kereskedőknek Oroszországban. A crossoverek első darabjait a fővárosi autókereskedések kapták, később további 22 régióban jelentek meg az autók. Összesen 52 értékesítési pontot nyitott a márka”

A benzines változat ára 1,97 millió rubeltől, azaz nagyjából 9,3 millió forinttól indul. Az autó hat sebességes automata váltós, 150 lóerőre teljesítményre és 170 km/óra maximális sebességre képes, mintegy 6,6 literes fogyasztás mellett 100 km-en. Az elektromos változat ára 3,5 millió rubeltől – körülbelül 16,3 millió forinttól – indul. Maximális teljesítménye 68 lóerő, 140 km/óra a sebességhatára és 410 km megtételére lehet képes feltöltött akkumulátorral. Gyorstöltő funkcióval rendelkezik, így 45 perc alatt töltődhetnek az aksik 30-ról 80 százalékra. Rendkívül hasonlítanak a kínai JAC JS4 crossoverre, és több alkatrészük is a kelet-ázsiai országban készült. Legalább 50 ezer Moszkvicsot készülnek gyártani a 2023-as évben, melyből 10 ezer lehet elektromos.

Végezetül pedig engedjenek meg egy személyes kis történetet. Mint már egy korábbi cikkben említettem, édesapám első autója is egy ’66-os évjáratú, dupla kerek fényszórós 408-as volt. Sokat mesélt róla, hogy lejárt műszakival vásárolta a budai várból, felújította, lefényezte, majd beautózták Görögországot, Szlovákiába jártak síelni vele, de a ’80-as évek közepén még a bécsi Hilton szállóba is ezzel az autóval mentek. A motor teljesítményét ő is, mint a legtöbb 408-as tulaj, kevésnek tartotta, így fogott egy 1,5-ös IZS motort, felújította, és padlóváltóval párosítva hosszú éveken keresztül remek szolgálatot tett.

„Mikor kempingezni mentek, mindenki csak nézte, hogy mégis miért van még ez az autó életben. Hát azért, mert ha törődtek vele, ezek nagyon is jó autók voltak”

Édesapám elmondása szerint, a Moszkvics végét az jelentette, hogy édesanyám ,,elüldözte a háztól”. Ha így volt, ha nem, azért maradt nekünk is valami belőle. Mégpedig az eredeti motorja, amely a garázs aknájában pihen, és várja, hogy valaki újra életet leheljen belé, ezzel megmentve az utókornak egy letűnt kor kis darabját.