Nagy feltűnést keltettek a napokban a német haditengerészet parancsnokának az ukrán válsággal és Oroszországgal kapcsolatos szavai, de még inkább a lemondatása. Pedig Kay-Achim Schönbach nem mondott mást, csak amit a józan ész diktál. Ugyanígy magától értetődő dolgokat mondott ki a napokban Zoran Milanovic horvát elnök, és korábban Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter. Ukrajnától és az atlanti fősodortól mindhárman megkapták a magukét. Olyan időket élünk ugyanis, amikor vesztésre áll a józan ész, „fekete bárány”, „Putyin szekértolója” lesz, aki nevén nevezi a dolgokat, és nem a jól átgondolt háborús hisztéria szellemében szólal meg, hanem a diplomáciai megoldás, a kompromisszumok felé terelné az eseményeket.

Lemondott a német haditengerészet parancsnoka. Kay-Achim Schönbach indiai látogatásán a Védelmi Tanulmányok Intézetének szűk körű konferenciáján, nem a széles nyilvánosságnak szánva szavait, tényként beszélt arról, hogy a Krím már mindörökre Oroszország része marad. Megemlítette, hívő katolikusként fontosnak tartja, hogy Oroszország keresztény ország, és erre a hatalmas országra Kína feltartóztatása miatt mind Indiának, mind pedig Németországnak szüksége van. A jelenlegi helyzet kapcsán nonszensznek nevezte, hogy Oroszország lerohanná Ukrajnát. Beszélt arról is, hogy Oroszország érdekeit is figyelembe kell venni, és Putyin elnök ennyi tiszteletet megérdemel.

„Az eset miatt Kijevben bekérették Németország nagykövetét, Schönbach pedig a Twitteren azt írta, <meggondolatlanul> beszélt, kijelentéseivel <nyilvánvalóan hibázott>, majd lemondott”

De az ukrán külügy nyilvános bocsánatkérést követelve kirohanást intézett Horvátország ellen is. Kijevet Zoran Milanovic elnök minapi kijelentései háborították fel, és a horvát nagykövet sem úszta meg bekéretés nélkül. A horvát államfő szerint van rá mód, hogy Ukrajna megtartsa „területi integritását vagy annak 99 százalékát”, és gazdaságilag is lehet segíteni Kijevet, de nincs helye a NATO-ban, amelynek, mint mondta, nem tagja a semleges Finnország, Ausztria és Svédország sem, amelyek mégis biztonságos államok. Az ukrán-orosz határon kialakult helyzetet Milanovic súlyos válságnak nevezte, amely mögött szerinte elsősorban az amerikai belpolitika dinamikája áll. „Ennek a válságnak semmi köze Ukrajnához vagy Oroszországhoz, köze van azonban Joe Bidenhez és kormányához” – mondta Milanovic, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi biztonsági kérdésekben következetlenségeket és veszélyes viselkedést lát az Egyesült Államok részéről.

„Ha eszkalálódik a helyzet, (a NATO-tag) Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni”

– mondta az államfő, aki egyben a horvát hadsereg főparancsnoka is. „Semmi közünk nincs hozzá, és nem is lesz, ezt garantálom” – szögezte le Milanovic. A horvát elnök beszélt 2014-ről is, emlékeztetve arra, hogy a konfliktus kirobbanásakor a mese az volt: Ukrajna nyugatra tart, nincs mit keresnie Oroszország társaságában, a vámunió Moszkvával és a többi volt szovjet tagállammal rossz, az EU pedig tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ehhez képest szerinte nyolc évvel később Ukrajna továbbra is a világ egyik legkorruptabb országa, gazdaságilag stagnál, az EU-tól pedig nem kapott semmit.

„Ezt megelőzően a szlovák miniszterelnöknek kellett nyugtatni a gazdasági minisztere korábbi nyilatkozatán felháborodott Kijevet. Pedig Richard Sulík szintén nem tett mást, csak józanul, a realitásokból és országa érdekeiből kiindulva gondolkodott”

Ukrajna azon háborodott fel, amit Richard Sulík gazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes, a libertariánus Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke még decemberben pozsonyi Pravdának nyilatkozva mondott a Krímről és a szankciókról. Sulík szerencsétlennek nevezte a szankciókat, szerinte ugyanis azok csak károkat okoznak a kereskedni akaró országoknak, és „az oroszok a Krímet sem így, sem úgy nem fogják visszaadni”. Sulík szerint előre kell nézni és kapcsolatokat kell építeni, de azt is hozzátette, hogy az Ukrajna keleti határain jelen lévő feszültségek ehhez valóban nem járulnak hozzá.

Itt tartunk, és az egyik szembetűnő közös vonása ezeknek az eseteknek, hogy a mártíromságába beleszeretett, és az angolszáz hatalmak támogatását érezve túlságosan is nagy önbizalomra szert tevő Ukrajna veszi a bátorságot, és mindenkit kioszt.

„A nyolc éve tartó megpróbáltatások közepette ugyanis elszakadt volna a realitásoktól. Olyan világban él, amelyben a felette egymással csatározó nagyhatalmak kommunikációját, a körülötte folyó információs háborút valóságként érzékeli. Az pedig valahol még érthető is, hogy nehezen, de inkább nem szembesül azzal a ténnyel, miszerint ő csak egy geopolitikai szembenállás felvonulási terepe. Igaz, abban a tekintetben Kijev nagyon is a földön jár, hogy <tőkésítse> ezt a helyzetet”

De a valóság érzékével másoknak is baja van. A médiában hatalmas hangerővel folyó információs háborút sokan realitásként érzékelik, miközben e háború résztvevői nagyon is tisztában vannak vele, hogy mindez csak egy nagy játszma része.

De tanulságként azt is levonhatjuk, hogy komoly országok, így például Európa vezető hatalma sem mer kilépni ebből az álszent játékból, és a politikai korrektség jegyében inkább lemondatja a haditengerészet parancsnokát. Pedig Berlin is tisztában van azzal, hogy Schönbach igazat mondott, és abból kell kiindulni, hogy a Krím már nem lesz Ukrajnáé, Oroszországgal pedig meg kell egyezni. Az admirális kimondta azt is, amit mindenki tud, csak úgy tesz, mintha nem értené. Történetesen azt, hogy Vlagyimir Putyin nem akar mást, csak tiszteletet országának. S mint Schönbach fogalmazott, nem lenne olyan nehéz ezt megadni.

S még egy. A német haditengerészet parancsnoka nem „Putinsversteher”, nem külföldi ügynök. Amit ő elmondott, kimondott, arról feltehetően a kollégáival egy snapsz, egy Paulaner mellett zárt ajtók mellett nyíltan beszélgetnek.

„Az is valószínű, hogy sokan gondolják úgy, Putyin Oroszországának tisztelete nem nagy fizetség a nyugalomért, Európa biztonságáért. S ha e gondolatnak a katonák között komoly tábora van, akkor a diplomaták között még elterjedtebb lehet ez a gondolkodás. S off the record el is mondják, hogy megértik Oroszország aggodalmait”

Csakhogy még többen gondolják úgy, hogy a mai feszült nemzetközi helyzetben hallgatni arany. Még akkor is, ha látják, hogy közben tombol az irracionalitás. Ebben a kontextusban érdekes az értékekre oly kényes, és (szavakban) sokat adó amerikai hozzáállás: „Elküldjük az írásos választ, de azt ne hozzák nyilvánosságra!”  Hát igen, mert egyes pontjait nem lenne egyszerű megmagyarázni a lengyeleknek vagy mondjuk a baltiaknak. Azért a végére hagyjunk egy pozitívumot. Ebben az álszent világban a fősodorból még leginkább Közép-és Kelet-Európa lóg ki. Mert Milanovic szavaival – főleg egy ukránnak – nehéz szembesülni, ám még nehezebb vitatkozni. És ezért még le sem mondatják, mint Schönbachot.