//A békére mindig van esély
Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov #moszkvater

A békére mindig van esély

MEGOSZTÁS

„Európa recesszió felé halad, drága amerikai cseppfolyósított gázt fogyaszt, az Egyesült Államok gazdasága pedig évi 2,5 százalékkal növekszik. Ebben a helyzetben csak egyes uniós országokkal látunk lehetőséget arra, hogy együttműködjünk velük, sajnos a brüsszeli szankciók és a kényszerintézkedések által meghatározott keretek között. Ez természetellenes állapot, és egyszer véget kell vetni neki. Amikor Európa készen áll majd arra, hogy megváltoztassa Oroszországgal szembeni ellenséges hozzáállását, meglátjuk, mit tehetünk” – mondta Jevgenyij Sztanyiszlavov, az Oroszországi Föderáció nagykövete. Az interjú a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Bencsik András írása a #moszkvater.com-on

Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov #moszkvater
Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov
Fotó:Tóth Tibor

– Nagykövet úr! Mivel magyarázható Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök legutóbbi nagyarányú választási sikere? Honnan hová jutott Oroszország a Putyin-korszakban?

– Először is szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszöntsem a Magyar Demokrata hetilap olvasóit húsvét alkalmából, ami a reményt és a békét idéző ünnep volt. Putyin elnök nagyarányú győzelme az oroszországi elnökválasztáson a szavazatok 87 százalékával egyértelműen az orosz emberek életkörülményeinek javulását és ebből fakadó összefogását jelezte, ahogy feltétel nélkül támogatták az államfő által választott irányt. Ezek a számok a valóságot tükrözik: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin jelenleg a legnépszerűbb politikus Oroszországban. A választók olyan vezetőt látnak benne, aki összefogja soknemzetiségű és sokvallású népünket, hogy megvédje a szuverenitását, garantálja az ország biztonságát, gazdaságának és szociális szférájának fejlődését. Sokan a politikai stabilitás erősítésében és az állampolgárok jólétének javításában elért valódi eredményeket fűzik a nevéhez. Az oroszok túlnyomó többsége tudja, hogy vezetése alatt Oroszország számos problémát sikeresen megoldott. Az emberek megértik mindezt; úgy érzik, hogy Oroszországban az élet minden borús előrejelzés ellenére is jobbra fordult, a fennálló problémákat nem titkolják el, hanem a megoldásukat keresik. Ráadásul a szavazók ilyen magas, rekordszintű támogatása azt is jelzi, hogy az Egyesült Államokból és a NATO-ból kiinduló külső fenyegetésekkel szemben társadalmunk egy elismert vezető köré tömörült és egységesült. Ellenfeleink Oroszország helyett egy másoktól függő, gyengülő világot szeretnének látni, amivel azt csinálhatnak, amit akarnak, ahogy az a világ számos más régiójában, így Ukrajnában is történik. De rosszul számoltak. Ma ez már mindenki számára nyilvánvaló tény. Az Egyesült Államok és európai csatlósainak fellépése ellenkező hatást ért el, és valójában az európai gazdaság leépüléséhez, az európai kontinens biztonsági rendszerének veszélyes felbomlásához vezet.

– Mennyire bizonyult sikeresnek a keleti országok felé történő nyitás?

– Tény, hogy külpolitikai és gazdasági kapcsolataink rendszerében nagyszabású keleti és déli fordulatot hajtottunk végre, amely szó szerint az elmúlt két évben ment végbe, és amely segített hazánknak fájdalommentesen túlélni a szankciók nyomásának csúcspontját. Miután az Egyesült Államok, az EU és szövetségeseik hátat fordítottak Oroszországnak, gyorsan új piacokat kellett teremtenünk, újra kellett tárgyalnunk az export- és importszerződéseket, újjá kellett építeni az összes szállítási logisztikát, a külkereskedelmi banki és biztosítási szolgáltatásokat.

– Sikerült?

– Igen. És a polgárok látják ezt. Amíg az EU országaival tovább csökkent a kereskedelmi forgalom, hiszen csak 2023-ban 63 százalékkal 103 milliárd dollárra esett, addig Kínával közel negyedével, 230 milliárd dolláros rekordra nőtt. És alig néhány éve még minden pont az ellenkezője volt. Arra a kérdésre azonban, hogy mit nyert a szankciókkal Európa, Brüsszelben kell választ adni. Egyébként visszatérve a választások témájához. Az önálló cselekvésre és gondolkodásra való képtelenség további bizonyítékát az európai „mainstream” mutatta be: amint az Egyesült Államok kijelentette, hogy „Vlagyimir Putyin oroszországi elnöksége valóság, amellyel Washington dolgozni fog”, azonnal abbamaradt minden brüsszeli szóbeszéd a választási eredmények el nem ismeréséről.

– Milyennek látja Oroszország és az Európai Unió kapcsolatát? Lát-e lehetőséget a konstruktív párbeszédre? Lehetséges a gazdasági kapcsolatok helyreállítása?

– Jelenleg nincs lehetőség konstruktív párbeszédre az EU-val. Brüsszel a szankcióháború útját választotta, és továbbra is makacsul halad ezen az úton. Újabb, eredménytelen szankciócsomagokat dolgoz ki, bár megértik, hogy az országunkkal szembeni esetleges korlátozások halmaza gyakorlatilag kimerült. Ugyanakkor mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez a politika a tagországok gazdaságát károsítja: Európa recesszió felé halad, drága amerikai cseppfolyósított gázt fogyaszt, az Egyesült Államok gazdasága pedig évi 2,5 százalékkal növekszik. Ebben a helyzetben csak az egyes uniós országokkal látunk lehetőséget arra, hogy együttműködjünk velük, sajnos a brüsszeli szankciók és a kényszerintézkedések által meghatározott keretek között. Ez természetellenes állapot, és egyszer véget kell vetni neki. Amikor Európa készen áll majd arra, hogy megváltoztassa Oroszországgal szembeni ellenséges hozzáállását, meglátjuk, mit tehetünk.

– A migráció korunk civilizációs csapása, amely egész kultúrákat törölhet el, ha a tragikus demográfiai hanyatlástól szenvedő országok továbbra is a bevándoroltatás útját járják. A nyári párizsi olimpia szervezői tartanak az esetleges terrortámadásoktól, ezért nemzetközi katonai együttműködést szerveznek az olimpiai játékok védelmére. Mit gondol erről az ellentmondásos jelenségről a soknemzetiségű birodalomként a demográfiai hanyatlást szintén átélő Oroszország?

– Oroszország valóban nagyon sok nemzet hazája. Ez mindig is így volt, és a Szovjetunió összeomlása után rengeteg migráns munkás érkezett hozzánk a volt szovjet tagköztársaságokból, elsősorban Közép-Ázsiából és a Kaukázusból. Ez a migráció sok tekintetben pótolta az egyes szakmai kategóriákban tapasztalható munkaerőhiányt, különösen a folyamatos demográfiai problémák hátterében, amelyekkel hazánk, amint a világ más fejlett gazdaságai is, szembesülni kényszerül. De az alapvető különbség az, hogy Oroszország kezdettől fogva többnemzetiségű és többvallású állam volt, és az is marad, ahol évszázadok óta több mint 190 nemzetiség és számos vallás képviselői, köztük az összes jelentős világvallás sikeresen és békésen él egymás mellett. Ezért az etnikumok és vallások közötti béke az oroszországi politikai stabilitás és biztonság egyik fő pillére. Ellenségeink többször is megpróbálták ezt a területet felhasználni országunk gyengítésére. A Szovjetunió esetében ez sikerült is, de az észak-kaukázusi konfliktus esetében nem bizonyultak sikeresnek a törekvéseik. Ezért a migrációs áramlások szabályozása esetünkben sokkal összetettebb feladat, mint a legtöbb európai országban, ahol hajlamosak elsősorban az emberi jogok prizmáján keresztül szemlélni, és azt is nagyon szűk értelemben. Helyzetünkben mindenekelőtt fontos megőrizni az etnikai és vallásközi harmóniát, kulturális és nyelvi identitásunkat, mindent, ami Oroszország erőssége. Az az elv, hogy csak azok jöhetnek Oroszországba élni és dolgozni, akik tisztelik hagyományainkat, nyelvünket, kultúránkat, történelmünket, és ennek az elvnek alapvetőnek kell lennie. Csak így szavatolható az állam és a társadalom biztonsága az emberi jogok tiszteletben tartása mellett.

– De valami nemrég mintha megbicsaklott volna…

– Valóban, a Moszkva melletti Crocus City Hallban történt terrortámadás sajnos megerősítette, hogy az illegális migráció és a radikális vallási agitáció táptalajul szolgál a szélsőséges tevékenységekhez és a nyílt bűnözéshez. Továbbra sem engedhetjük azonban meg, hogy a közelmúlt tragikus eseményeit ellenfeleink a nemzeten belüli gyűlölet, idegengyűlölet vagy iszlamofóbia gerjesztésére használják fel. Valójában ez volt a terroristák és ügyfeleik fő célja: viszályt szítani és pánikot kelteni országunkban, belülről osztani meg Oroszországot. Ezzel párhuzamosan természetesen a migrációs politika megközelítései is aktualizálódnak. A bűnüldöző szervek, a migrációs és speciális szolgálatok most mindezeket a kérdéseket átfogóan és részletesen tanulmányozzák annak érdekében, hogy teljes mértékben csökkentsék az illegális migráció kockázatait. Biztos vagyok benne, hogy további intézkedéseket foganatosítanak az olyan helyzetek kiküszöbölésére, amikor egy Oroszországba érkező külföldi minden formalitáson átesik és munkavállalási engedélyt kap, miközben korábban esetleg számos, néha rosszindulatú jogsértést követett el. E célokra a modern, digitális, elektronikus biometrikus adatbázisokat szélesebb körben használják majd fel. Az orosznyelv tudás követelménye is fontosabbá vált.

– A világ értetlenül áll a Moszkva melletti terrortámadás előtt. Nem értjük, kinek a nevében és milyen célból öltek meg száznál több ártatlan embert. Bár tudjuk, hogy az Iszlám Állam vállalta magára a felelősséget, valahogy nem volt érzékelhető az iszlám vallási fanatizmus a terrorakció kivitelezésekor. Később felmerült egy ukrán szál lehetősége is. Ugyanakkor sokakat meglepett Putyin elnök higgadt reagálása a tragédiára. Hogyan fogadták Oroszország lakói a terrortámadást, és hogyan látja ön annak mai következményeit?

– A szörnyű terrortámadás következtében 145 ártatlan ember, köztük sok gyerek vesztette életét, és több mint 550-en megsérültek. A nyomozás befejezéséig még korai egyértelmű következtetéseket levonni. De már kiderült, hogy a bűncselekményt olyan radikális iszlamisták követték el, akik megpróbáltak Oroszországból Ukrajnába szökni. Rögtön felmerül a kérdés: ki várta őket ott? Kinek van haszna ebből? Alig néhány nappal ezelőtt az Oroszországi Nyomozóbizottság azt közölte, hogy 11 vádlottat azonosítottak az ügyben, és hogy jelentős adatok vannak, amelyek az ukrán titkosszolgálatokkal való kapcsolatukról tanúskodhatnak. A Crocus City Hallban történt terrortámadás újabb láncszem lehet azoknak a felforgató törekvéseknek a sorában, amelyek 2014 óta zajlanak hazánk ellen az ukrán neonáci rezsim kezei által. Ezzel kapcsolatban kérdéseket vetnek fel az Egyesült Államok erőfeszítései is, amelyek megpróbálják elhitetni a világgal, hogy a moszkvai terrortámadásnak nincs kijevi nyoma. Nagyon furcsának tűnik, hogy Washington és a Nyugat egésze több mint másfél éve nem képes előrelépni az Északi Áramlatot megsemmisítő terrortámadás kinyomozásában, a moszkvai régióban azonban igen hamar sikerült megállapítaniuk, hogy „pontosan ki nem lehet érintett” a bűncselekményben.

– Ez tényleg elgondolkodtató. És ki lehetett érintett?

– Bízom benne, hogy titkosszolgálataink és rendvédelmi szerveink közös munkája során minden kérdésre választ kapunk. A nyomozás addig tart majd, ameddig az igazság megállapításához az szükséges. Mindazokat, akik részt vesznek ártatlan emberek tömeges meggyilkolásában a terroristák által, megtalálják és megbüntetik. Hazánk polgárainak és vezetőinek túlnyomó többsége személyes gyászként fogta fel a tragédiát, rengetegen fejezték ki részvétüket az áldozatok hozzátartozóinak. Önkéntes szervezetek és egyszerű emberek azonnal segítséget ajánlottak fel az áldozatoknak. Barátságról és bátorságról tanúskodtak, akik azon a végzetes napon a bevásárlóközpontban talált embereket mentettek meg, köztük nagyon fiatal áldozatokat is. Az orosz társadalom valódi és látható egységről tett tanúbizonyságot a közös csapással szemben.

Őszintén hálásak vagyunk Magyarország vezetésének e brutális terrorcselekmény határozott elítéléséért, támogató és együttérző szavaikért és legalább ennyire a nagykövetségen kifejezett részvétnyilvánításokért. A magyar emberek virágokat, gyertyákat, gyerekjátékokat hoztak a nagykövetségen a szörnyű terrortámadás áldozatainak emlékére állított emlékműhöz. Mi Oroszországban hálásak vagyunk hazánk minden barátjának és minden együttérző embernek, aki osztozott velünk a veszteség fájdalmában.

– Kezdetben a NATO védelmi-katonai szerződés volt, amelyet szinte napra pontosan 75 éve, 1949. április 4-én írtak alá Washingtonban. Válaszul hat évvel később, 1955-ben létrehozták a Varsói Szerződést. Ez utóbbi már megszűnt, de a NATO maradt. Hogyan látja ma Oroszország a NATO-t? Például mennyire veszik komolyan Macron francia elnök kijelentéseit a NATO-csapatok bevetésével kapcsolatban?

– Hogyan viszonyulunk ahhoz katonai tömbhöz, amelyik 2022-ben dokumentálta az országunkhoz való barátságtalan hozzáállását, és gyakorlatilag Oroszország ellenségének nyilvánította magát?

– A válasz véleményem szerint nyilvánvaló. Ennek a szövetségnek a védekező jellege csak papíron igaz. A NATO valójában nem védelmi szövetség. Vegyük például az illegális NATO-agressziót Jugoszlávia ellen 1999-ben vagy Líbiában 2011-ben. Megjegyzem, mindez a NATO úgymond „védelmi felelősségi övezetén” kívül történt. Ennek a szövetségnek tehát nincs mire büszkének lennie. Most mindenért Oroszországot próbálják hibáztatni, de nem mi közelítettük meg a NATO területét, hanem a NATO érkezett a határainkhoz, és Ukrajnát akarta elfoglalni, hogy oda számunkra elfogadhatatlan biztonsági fenyegetéseket telepítsen. A NATO most olyan koalíciókat hoz létre, amelyek túlmutatnak az euro-atlanti téren, és már nem csak orosz-, hanem kínaiellenesek is. Vagyis ma már a NATO „globális” felelősségéről beszélünk. Épp a napokban erősítette meg ezt az USA állandó NATO-képviselője egy online újságírói tájékoztatón, mondván, hogy a szövetség az egész világot „a katonai műveletek színterének” tekinti. Szerintem ezt meg kellene értenie a szövetség tagországai lakosságának, akik úgy hiszik, hogy a NATO csupán az ő biztonságuk garanciája, nem pedig Washington geopolitikai törekvéseinek eszköze.

– Ma már nem csak a francia elnök csörteti a kardot, néha úgy tűnik, mintha az unió számos vezetője is háborút akarna. Veszélyben vagyunk?

– Mivel a NATO évfordulóját említette, hadd idézzek fel egy másik, szomorú évfordulót. Huszonöt éve, 1999 márciusában Washington parancsára és egy „békefenntartónak” nevezett művelet leple alatt megkezdte a NATO a szerb városok bombázását. Jugoszláviában kétezer civil vesztette életét, több száz polgári létesítmény pusztult el. Ahogy telnek az évek, az eredmény nyilvánvaló: Jugoszlávia már nem létezik, Koszovóban amerikai katonai bázist hoztak létre, ám a koszovói rendezés nem valósult meg. Az amerikaiak ezt a rendkívül súlyos problémát az Európai Unióra hárították, amely sikertelenül „tapossa a vizet”, ami óriási politikai, diplomáciai és pénzügyi költségekkel jár. Úgy tűnik, az ukrán válság is hasonló forgatókönyv szerint alakul majd: Ukrajnából az egész zűrzavart felkavaró amerikaiak ugyanolyan gyorsan távozhatnak, mint Afganisztánból. Az „ukrán projekt” kurátora, Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes már nyugdíjba vonult. Nem véletlen, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár legutóbbi javaslata egy százmilliárd dolláros NATO-alap létrehozására sem elegendő az Ukrajnának szánt katonai szállítások fedezésére. A Financial Times szerint ugyanakkor 60 milliárd dollárról 16 milliárdra csökken az amerikai segélyek összege, feltéve hogy az amerikai kongresszus jóváhagyja. A NATO most változó politikai szelekre készül Washingtonban, de kinek a költségén? Ismét, mint Koszovó esetében, az európaiak kárára.

– És ekkor jött Macron elnök…

– Macron elnök kijelentései jelzés értékűek. Egyrészt harcias retorikával próbálja javítani ingatag népszerűségét, másrészt azt a látszatot kelti, mintha Franciaország az Európai Unió éllovasa volna a Kijevnek szóló segítségnyújtásában, bár a valóságban nincs így. Azt is feltételezhetem, hogy Franciaország jelenlegi elnöke e szokatlan módon érzelmeiben valójában egy újabb fájdalmas dátumot él át, a napóleoni háborúk korszakának végét Európában és Párizs orosz csapatok általi elfoglalásának 210. évfordulóját… Vagyis az egész egy impulzív PR-kampánynak indult, ami nagyon jellemző az elmúlt évtizedek francia külpolitikájára. De ahogy mondják, a szellem kiszabadult a palackból, és heves politikai viták témájává vált a NATO-részvétel lehetősége az ukrajnai konfliktusban. Sok európai vezető azonban pontosan érti, hogyan érhet véget egy ilyen „katonai pszichózis”. Putyin elnök többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország nem akar közvetlen katonai összecsapást a NATO-val. Felelőtlenek és veszélyesek a francia elnök javaslatai, hogy NATO-katonákat küldjenek Ukrajna területére, ami súlyos következményekkel fenyegeti elsősorban azokat, akik kénytelenek lesznek azt végrehajtani.

– Ön és családja itt él közöttünk, gyakran járja a pesti utcákat, jól ismer minket. Milyennek látja a magyar embereket? Mi a véleménye a magyar külpolitika álláspontjáról, különös tekintettel a békére, amelyhez mi a kezdetektől ragaszkodunk? Lát-e esélyt arra, hogy ha eljön az ideje, a magyar békekezdeményezések is a kibontakozás első lépéseivé váljanak?

– Magyarországot, akárcsak fővárosát, Budapestet, joggal tartják Európa egyik legszebb helyének. Csodálatos építészet, természeti tájak; mindez nemcsak elképesztő harmóniával tölti el országot, de természetesen nyomot hagy a magyar társadalomban is, amely a hagyományos keresztény értékek alapján tiszteli ősei örökségét. Becsülöm a magyar emberek történelmi emlékezetét, akik teljes mértékben megérdemlik a békés és virágzó életet. Magyarországról és a magyarokról a benyomásaim a legkedvezőbbek. Feleségemmel valóban vannak kedvenc helyeink Pesten és Budán, és vannak kedvenc éttermeink, színházaink is. Minél jobban megismerem e gyönyörű országot, annál több új dolgot tanulok.

Csakúgy, mint egy számítógépes játékban, amikor az ember teljesít egy szakaszt, és azt hiszi, hogy már mindent tud, a következő szintre lépve ráébred, rengeteg érdekes és ismeretlen dolgot kell még felfedeznie. Ez vonatkozik a hétköznapi emberekkel, kulturális személyiségekkel, újságírókkal és politikusokkal való kommunikációra is. De nagykövetként különösen érdekel Magyarország modern politikájának ideológiai bázisa a világ színpadán. Meggyőzően mutatja be ezt Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája című új könyve. Véleményem szerint ez a könyv arról szól, hogy az olyan országok, mint Magyarország, miként tudnak sikeresen érvényt szerezni nemzeti érdekeiknek a kialakulóban lévő új, többpólusú világrendben. Ami Magyarország álláspontját illeti, különös tekintettel a békepolitikára, amelyhez – ahogy ön mondja – kezdettől fogva ragaszkodott, fontos megérteni, mit tekintünk kezdetnek. A Donbassz orosz lakossága számára a háború 2014-ben kezdődött, amikor egy kijevi illegális államcsíny után az újonnan verbuválódott hatóságok katonai műveleteket indítottak civilek ellen ezen oroszok lakta területen, terroristának nyilvánítva őket. Aztán jöttek a minszki megállapodások, amelyeknek egyezségre kellett volna vezetniük, de sem a kijevi hatóságok, sem a megállapodásokra garanciát vállaló Merkel kancellár és Hollande elnök nem hajtották végre őket, ahogy ezek a politikusok utóbb nyilvánosan is elismerték. Az orosz hadsereg 2022-ben indított különleges hadműveletének célja a kijevi rezsim saját állampolgárai elleni háborújának befejezése és a béke megteremtése volt. Erre most is készen állunk. Álláspontunk világos. Készek vagyunk a tárgyalásokra, ha azok komoly javaslatokon alapulnak, amelyek figyelembe veszik Oroszország és más, e konfliktusba bevont országok jogos biztonsági érdekeit. Elnökünk ezt nagyon világosan kijelentette. A békére tehát mindig van esély.

MEGOSZTÁS