//A szubbotnyiktól a sztahanovizmusig
„A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megnyilvánulásaként, a szocializmus építésének gyakorlati formájaként aposztrofálta. A kommunista szombat egyfajta kifejezése volt a munkához való új, kommunista hozzáállásnak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a több ezren vettek részt, 1920. május 1-én a Kommunista Párt IX. kongresszusán már kommunista szombatról hoztak határozatot”  #moszkvater

A szubbotnyiktól a sztahanovizmusig

MEGOSZTÁS

Ha május 1., akkor eszünkbe jutnak a szocializmust építő tovatűnt korszak fogalmai, a munkásőrség, a szocialista brigád, a munkaverseny, no és talán a legismertebb, a kommunista szombat. Ez utóbbinak az eredetéről lesz most szó, a fogalom történelmi előzményéről, a Nagy Kezdeményezés időszaka (1919) világpolitikai helyzetének bemutatásával. A cikk a szerző egy korábbi írásának a felfrissítése, a ma fiataljaihoz is szólva, hiszen aki akkor volt gyerek, még kevésbé tudja, miről van szó.

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

„A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megnyilvánulásaként, a szocializmus építésének gyakorlati formájaként aposztrofálta. A kommunista szombat egyfajta kifejezése volt a munkához való új, kommunista hozzáállásnak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a <Front hetén> több ezren vettek részt, 1920. május 1-én a Kommunista Párt IX. kongresszusán már <összoroszországi> kommunista szombatról hoztak határozatot”  #moszkvater
„A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megnyilvánulásaként, a szocializmus építésének gyakorlati formájaként aposztrofálta. A kommunista szombat egyfajta kifejezése volt a munkához való új, kommunista hozzáállásnak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a több ezren vettek részt, 1920. május 1-én a Kommunista Párt IX. kongresszusán már <összoroszországi> kommunista szombatról hoztak határozatot”

Egyszer, még a 2004-es foci Eb-n történt, ahol nyári vacsora közben egy baráti társasággal nézve a Portugáliában rendezett torna nyitó mérkőzését, a házigazda portugálokat 2:1-re megverték a későbbi győztes görögök. Pedig a portugálok már akkor is jó erőkből álltak – Carvalho, Maniche, Costinha, Deco, Figo, no és egy akkor 19 éves fiatalember, bizonyos Cristiano Ronaldo -, s az edzőjük sem volt akárki, Luiz Scolari, akit a brazil labdarúgás kedvelői jól ismerhetnek. Mégis kétszer bizonyultak jobbnak az akkor ’nevenincs’ görögök, ült ugyanis a padon egy bizonyos Otto Rehhagel, aki a Kaiserslauternt a másodosztályból feljuttatta a Bundesligába, majd bajnok lett. Ezt követően három év alatt épített egy Európa-bajnok görög csapatot. A meccs közben annyi minden szóba jött, közöttünk, felnőttek között – még Lenin is -, amikor a jelenlévő családtagok egyike közbekérdezett, hogy

„Ki az a Lenin?”

Néztem a legénykére, s be kellett látnom, hogy amit az apák generációja nyilvánvalónak vesz, az a következő, nem benne élő generációnak, vagy akár csak 10-15 évvel fiatalabbaknak, pláne ha közben rendszerváltás volt, vagy akárcsak jelentős változások történtek a világpolitikában más helyen, azt bizony el kell magyaráznunk. Mert szükség van az ismeretterjesztésre, sokszor alapvető folyamatokról, fejleményekről is, de kortörténeti érdekességekről is, ha már azok ennyire beleivódtak a közgondolkodásba, mint a „tanulni, tanulni, tanulni” szállóige, vagy a kommunista szombat kifejezés.

„A kommunista szombatok eredete egy rövid híradásban, egyetlen összetett mondatban is összefoglalható. Történt ugyanis, hogy 1919április 12-re – történetesen egy szombati napra -virradó éjszaka Moszkvában, a Kazanyi pályaudvar rendező pályaudvarán 15 vasúti munkás 10 óra munkával megjavított három gőzmozdonyt”

Vasúti témák iránt érdeklődőknek konkrétan egy Ov-704-est, egy Chn-358-ast, és egy V-504-est (Ов-7024Чн-358 и V-504). Tudom, hogy ez fontos dolog. Nagyapám, nagybátyám, unokatestvérem mozdonyvezető volt, tanárember apám nyugdíjasként letette a kazánfűtői vizsgát, mert inkább mozdonyvezető szeretett volna lenni.

Moszkvában a kilenc nagy pályaudvar az irányról van elnevezve https://rail.cc/hu/moszkva/palyaudvar/c , ezért van Jaroszlavli, Rigai, Rjazanyi, Kijevi, Kurszki stb. pályaudvar is. A kommunista szombat eredetéről szóló egyes cikkekben a helyszínt megjelölendő „депо Москва-Cортировочная” megnevezéssel élnek, amiből a депо jövevényszó, (a magyarban is, hiszen magyarul is ’depó’) a jelzős szerkezet nőnemű alakja arra utal, hogy ‘cтанция’ (azaz állomás), ami viszont nem önálló intézmény. Maga a szókapcsolat is Moszkvai rendező pályaudvart jelent. A helyszín a Kazanyi pályaudvar szomszédságában volt. Ez volt akkoriban a legforgalmasabb vasútvonal, egy német nevű, de orosz iparmágnás dinasztia (von Meck) által létrehozott Moszkva-Kazany Vasút Társaság tulajdonában állt, s csak 1918 szeptemberében államosították.

Megjegyzem, ha megtekintjük a térképen, hogy hol is van a Kazanyi pályaudvar, azzal szembesülünk, hogy egy olyan térre néz a főépület, ahol három nagy pályaudvar is van, három teljesen eltérő irányba tartó járatokkal. A Leningrádi pályaudvar (igen, így hívják ma is, Leningrádinak), a Jaroszlavli pályaudvar, és a Kazanyi pályaudvar, amellett ott van a téren a metró ÉK-DNy-i azaz ’piros’ vonalának Komszomolszkaja nevű állomása.

De húzzuk csak oda a kis emberkét a street view alkalmazással, s nézzünk körbe! Még klasszabb a látvány.

„Tehát, aki Szentpétervárról érkezik, s mondjuk, a Volga menti Szaratovba utazna (légvonalban 1350 km, vasúton 1560 km), az csak átsétál – egy jó széles út alatt – és már ül is fel a vonatára”

Tudom, hogy a Magyar Államvasutak fejlesztése idején ’sok mindenre kellett még gondolni’. A Nyugati pályaudvar (1877) elődje volt a Pesti Indóház (1846). Ez tehát egy adottság, és ez szolgálta ki a bécsi-párizsi útirányt, az erdélyi és balkáni ’viszonylathoz’ épült viszont a Központi Indóház (1884), ma Keleti pályaudvar. De a két fejállomásról kiinduló vonalak egy közös térre történő vezetésére az 1950-es városfejlesztést követően (amikor Nagy-Budapest létrehozásával az akkori Budapesthez csatolták az akkori peremvárosokat Újpesttől körbe Budafokig) az elmúlt 70 évben talán lett volna lehetőség. A terv szerint fejleszteni kívánt, és fejlődni is kezdett városi infrastruktúra részeként. Nem kellett volna jelentős mértékben ingatlanokat kisajátítani, ott állt és áll a Rákosrendező területe, amin, most más ötlet valósul meg. S elnézve a metrófejlesztéseket (az elejétől kezdve!), még idő is lett volna, s micsoda területek szabadultak volna fel.

„Vissza Moszkvába. Az 1919. április 12-i kazanyi pályaudvari esemény volt a kiváltója Lenin 1919. június 28-án kiadott Великий почин (Nagy kezdeményezés) című munkájának, amely alapja lett az úgynevezett kommunista szombatok lényegében az egész rendszer alatt tartó szokásának. Kötelező politikai eseménnyé vált, függetlenül az adott ‘termelési’ nap társadalmi hasznától, egyfajta ‘legújabb kori’ autodafé (auto da fé), hitvallás”

Ezek közül is minden évben külön ‘ünnep’ volt a Szovjetunióban az Iljics születésnapja (április 22.) táján rendezett nagy éves Szubbotnyik, melyet minden évben megtartottak, míg a ‘sima, mezei’ kommunista szombatokat olykor heti gyakorisággal, később ritkulva, évente párszor rendeztek, „ha már a bocsoknak megígértük” alapon. Hasonlóan a szombatokhoz, voltak anno kommunista vasárnapok is. Ezek csak a magyar nyelvben állnak jelzői szerkezetben, az oroszban, s ebből átvéve az angol, francia, német terminológiában egyszerűen a nap nevéből képzett szóként „Szubotnyik”, és „Voszkresznyik” szerepel.

„Az első tényleges, ekként nevezett kommunista szombaton, 1919. május 10-én már 205-en vettek részt, megjavítva 4 mozdonyt és 16 vagont”

Miért éppen a vasút ‘vonalán’ indult be a kezdeményezés? Az 1918-1922-es orosz polgárháború azon szakaszában égetően szükség volt a logisztika, így a vasúti összeköttetés, általában a vasúti munka javítására. Az sem véletlen, hogy épp a Kazanyi pályaudvaron történt az eset, lényegében Kelet felé, így Kolcsak csapataihoz arról a pályaudvarról indultak a vonatok. Ezt megelőzően 1918-ban nagy harcok voltak azon a vonalon. Kazanyt 1918 augusztusában el is foglalták a csehek (a fehérek oldalán).

„A vörösök 1919 januárjában átfogó ellenoffenzívát nyitottak”

Ennek során Antonov-Ovszejenko február 3-án visszavette Kijevet (de még messze volt a Krímtől), sőt a későbbi időkből ismertté váló Tuhacsevszkij már ekkor remekül vezetett, és az Urálnál Jekatyerinburgot (Szverdlovszk) január 27-én végén szintúgy elfoglalta. Ugyanakkor a fehérek Délen Gyenyikin egyesített három hadserege és a fekete-tengeri flottája hadműveletei eredményeképp 1919. január 31-re elfoglalták (visszafoglalták) Odesszát, Herszont (igen, az a Herszon) és Nyikolejevet. Kolcsakot (Keleten) is és Gyenyikint is (Délen) a tél múltával erősen felszerelték, felfegyverezték, így – bár Odesszát április 8-án a franciák feladták -, mindaddig, míg a bolsevikok a lengyel fronton nem végeztek, s nem tudtak jelentősebb erővel támadni, Gyenyikin 1920 novemberéig jelentős erőlekötéssel tartotta magát.

Átfogó helyzetképet a háború menetéről nem adnék, a harci események, és a szemben álló erők erő tartalékai ekkor még jelentősen tartottak. A cikk a kommunista szombat, mint jelenség kialakulásának körülményeiről szól, a bolsevikok oldalán megjelenő ezen új anyagi erő érezhető, és mérhető volt.

„A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megnyilvánulásaként, a szocializmus építésének gyakorlati formájaként aposztrofálta. A kommunista szombat egyfajta kifejezése volt a munkához való új, kommunista hozzáállásnak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a <Front hetén> több ezren vettek részt, 1920. május 1-én a Kommunista Párt IX. kongresszusán már <összoroszországi> kommunista szombatról hoztak határozatot”

Ezen az elhíresült 1920. május 1-i eseményen Lenin is részt vett, a korabeli fotón jellegzetes sapkájáról jól felismerhető. Ez a tény a későbbi propaganda egyik eleme volt, ami sok anekdotát is életre keltett. Ez valahogy jellemzi is a társadalmi hatását, minden esetre a polgárháború éveiben jó érzékkel használták fel – Iljics jó szervező és taktikus volt – az egyéni lelkesedést és kezdeményező készséget. Önmagában nem csodafegyver, hiszen a győzelmet a hadigazdálkodás bevezetése és a fehérek nyugati támogatásának elmaradása hozta meg, hozzáadott értéke mégis volt.

„Az 1930-as években, mint mindenben, ebben is új és újabb rekordok születtek, de ekkor már az önkéntesség háttérbe szorult a szükségességgel szemben. Maga a mozgalom a sztahanovizmus egyik előfutárává lett”

Az eszme győzelmével, a ‘tábor’ létrejöttével természetesen átvettük mi is, akárcsak a többiek. Hazai hanyatlására nem emlékszem, csendben elhalt, vagy visszaszorult szakszervezeti körökbe – volt idő, mikor az ellentettje a ‘zabasztovka’, vagyis sztrájk jött divatba -, a Szovjetunióban az 1980-as évek végéig, helyenként az 1990-es évek elejéig ‘élt’ a mozgalom. Munkahelyeken, aztán amikor már ‘legyőztük’ a kapitalizmust, akkor lakóhelyeken, iskolákban a környezet gondozása került előtérbe. Végül is tiszavirág életű volt, kísérőjelensége a „keleti kísérletnek”. Együtt virágzott fel, és hervadt el vele.

Linkek: http://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Civil_War

http://www.marxists.org/archive/lenin/works/1920/may/02.htm

MEGOSZTÁS