//A szatirikus rock dilettáns
Alekszandr Zsityinszkij #moszkvater

A szatirikus rock dilettáns

MEGOSZTÁS

Margó. Földeák Iván arról mesél, ami még lábjegyzetben sem kerül bele az irodalom annaleseibe. Ezúttal arról az Alekszandr Zsityinszkijről mesél, aki írt szatirikus műveket, bulgakovi ihletésű víziót, majd beleszerelmesedett az underground művészetekbe, végül könyvkiadót alapított, meglátta az internetben rejlő lehetőségeket, és sikeres üzletember lett.

Alekszandr Zsityinszkij #moszkvater
Alekszandr Zsityinszkij

Soha sem hittem volna, hogy egy elismert és népszerű íróból sikeres üzletember lesz. Főleg nem a Szovjetunióban.

Igaz, akkoriban már másféle szelek fújtak a Finn-öböl felől. Lassan lecserélődött az elérelmeszesedett vezetés és megkezdődött a vadkapitalizmus. Ami óhatatlanul szülte a szatírát. Persze nem előzmények nélkül. A humor és szatíra amolyan irodalmi búvópatak, rejtőzködve, műfajokat lazítva beszivárog a literatúrába. Átjátszva a szerencsére nem mindig képzett és irodalomhoz értő ellenőrzést, a többnyire fafejű cenzúrát.

„A szatíra amúgy sem volt új dolog, történt már hasonló a Szovjetunió múltjában”

 Ilf és Petrov NEP korszak utáni éveket örökítette meg „nagy kombinátorokkal”, Schmidt kapitány lókötő fiával és a könyvelőnek, valamint pénzembernek is zseniális Korejkóval, akik az „aranyborjú” után kutakodva próbálták megmászni a meggazdagodás vonzó ormait. Igaz, a szatíra a rendszer sajátos fejlődése következtében némi átalakuláson ment át. Vezetői csak akkor tartották elfogadhatónak, ha volt benne valami pozitív, előre mutató. Az irodalomirányítás korifeusai elfelejtették, hogy a szatíra, ha hiteles és jó, mindig előre mutat, mert a társadalom rákfenéit pellengérezi ki. Amiből minden korban van bőven. S aminek kigúnyolását „ott fenn” nem veszik jó néven.

„Az, hogy egy íróból üzletember lesz és sikeres, ritkaság. Többnyire az ellenkezője igaz”

Erre van példa a hazai irodalomban. Ladányi Mihályt, (barátainak csak Miska volt), a „maszekok ostoraként” aposztrofálták csípős hangú, visszásságokat tollhegyre tűző, verseiért. De a rendszerhű kritika által eléggé el nem ítélhető módon nem siklott el az állam és pártapparátus ballépései felett sem, és gyakran okozott fejfájást a pártközpont kultúrcsinovnyikjainak. Miskánk a ’80-as évek szellemi és gazdasági fellazulásában, látván, hogy a költészet nem hoz eleget a konyhára, Duna-Tisza közi tanyáján megpróbálkozott az üzlettel.  Teherautószámra szállította az almát a nagypiacra, s ott eladta. Az árrés az ő örökösen leapadt bukszáját gyarapította. Ez sem segített, rozoga tanyáján (és a lírában is) magányban végezte, halálát csak napokkal később vették észre.

„Egy szó, mint száz, veszélyes a hivatásváltás, és irodalmároknak nem igazán ajánlatos. Annak a szatirikus írónak, akinek több művét volt szerencsém fordítani, ez sikerült.  Igaz, amikor már menő üzletember lett, nem találkoztunk, a sors az élet különböző, irodalomtól távol eső területeire sodort bennünket”

Alekszandr Zsityinszkij (1941-2012) Leningrád (Petrográd, Pityer, Szankt Peterburg) szülötte és ez nem véletlen adalék életrajzában. A Néva parti város szatirikus hagyományokban is gazdag. Innen indult világhódító útjára Gogol, a műfaj egyik legnagyobb mestere. Itt élt és alkotott a később emigrációba kényszerült Arkagyij Avercsenko. A városban prosperáló folyóiratról, a Szatirikonról már megemlékeztünk. Az egykori fővárosból indult el Mihail Zoscsenko, a társadalmi szatíra kérlelhetetlen mestere. Kezdetben hatalmas példányszámban adták ki, majd az ötvenes években kiátkozták, hogy ma már a szovjet irodalom klasszikusaként ismét elismerjék, kedveljék és olvassák.

„Hogyan lesz valakiből szatirikus író? Nem könnyen”

Zsityinszkij édesapja a légierő altábornagyaként a háború alatt az Északi Flottánál szolgált, védte a Jeges-tengeren érkező konvojokat. A család Kujbisevben vészelte át a nehéz időket. Később a kérlelhetetlen szolgálat Vlagyivosztokba vetette őket, ahonnan visszatérve Leningrádba Alekszandr mint elektromérnök lép ki a műszaki főiskola kapuján. És ugyan mivel töltené az idejét egy friss diplomás elektromérnök? Verseket ír… Hogy később tucatnyi szatirikus hangvételű könyve sikert hozzon számára. Nem csak otthon.

Hogyan lesz valakiből szatirikus író?

„Mi kell a jó szatírához? Ötletek és fantázia. Zsityinszkij ebben nagy mester. Elindul egy valós jelenségből, meghinti a humor sójával és borsával, dúsítja a fantázia pikánsabb fűszereivel és máris eléri hatását”

Volt min gúnyolódnia. Mint általában a műfaj művelőinek, mindig és mindenhol. A Galaktika sci-fi antológiában megjelent fantasztikus kisregényének „A Brumm-hatás”-nak főszereplője felfedezi, hogyan lehet melegítéssel áramot nyerni egy lópatkóból, s közben a szerző alaposan elveri a port a tudományos sznobizmuson. A „hivatalos” tudomány és a spontán tehetség ütközik össze a kisregény lapjain. De rekeszizom szaggatóan játszik el azzal is, mi lenne, ha téglatest alakú lenne a tojás, amivel a feltalálók mérhetetlen szenvedést okoznak a jól szállítható tojományokat világra segítő tyúkoknak.

„Egy senkinek sem kellő tudományos kutató intézet (volt, van ilyen – ugye?) megtervezi, és elkészíti az első műelefántot. Amire senkinek nincs szüksége. És ekkor az emberi elmével felszerelt állat tudata kigyúl”

Mégpedig a bele épített humánus öntudat, s miután elege lesz az emberi világból, önálló, „elefánt” életet kezd élni. Ő lesz a legemberibb állatóriás. És a kietlen emberi világból egyetlen módon menekülhet, ha beköltözik, és örök hűséget esküszik az állatkertben egy szemrevaló elefánthölgynek. „Kheopsz és Nofretete” az azonos című kisregényben megleli a boldogságot. Az író még egyet csavar a történeten: a különös párnak elefánt bébije születik.

Újabb fantasztikus történet. Egy hétköznapi fiatalember arra ébred, hogy csodálatos képességre tett szert. És ez nem álom. Bár köze van az álmokhoz. Ugyanis képes álmokat plántálni mások fejébe.

S az „álom-betyárból” hivatásos „álomcsiholó”, álomláttató revüművész lesz. Egy szilárd ideológiai alapokon álló, jól szabályozott társadalomban persze nem lehet csak úgy szabadon álmodozni. Ezt meg kell értenie, még akkor is, ha hihetetlen adottságokkal rendelkezik. Mi marad hát a művésznek? Visszamenekül saját álmaiba, magába, és szabadon álmodja azt, amit szeretne. Talán nem a szerző az, aki vállalja a lázongó álmodozó útját?  A két történet  egy kötetben jelent meg az Európa Kiadónál 1986-ban.

„Persze nem csak a derű jellemzi Zsityinszkij írásművészetét”

Egy másik kisregénye kafkai erejű, bulgakovi ihletésű vízió. Vlagyimir Pirozsnyikovot (Süti Vlagyimir – remek beszélő név) a kisembert, a kopott könyökű könyvtárost egy kiadós piálás után fogságba ejti egy titokzatos lépcsőház. („Tükörlépcső” Európa Kiadó) És vajon ki menti meg őt? Egy gyermekét egyedül nevelő fiatalasszony és kettejük szerelme. A tanulság nyilvánvaló – valahová tartoznunk kell. A küzdelem nem heroikus és nem mindig ígér győzelmet, mert önmagadat is le és meg kell győznöd.

Ki győzött a pályán?

„Volt Zsityinszkijnek egy másik élete is. Amiről budapesti találkozásunk során nem beszélt. Beleszerelmesedett az underground művészetekbe”

A rock zenébe. Egy leningrádi vastag irodalmi folyóiratban „rock dilettáns” néven rovatot vezet, majd írásait könyvbe gyűjti. Minden rock fesztivál zsűrijében ott ül. Innen már csak egy lépés az 1989-ben 100 együttes részvételével általa összehozott első orosz rock fesztivál. A győztes dalokat – ki hitte volna ezt korábban – a diadalmas és a forradalom kezdetének dörgő jelt adó cirkáló, az Auróra nevét viselő folyóirat adja ki.

Alekszandr nem vált meg az irodalomtól sem. „Baltikum hullámai” címmel 10 ország íróinak részvételével konferencia körutat szervez, Új Helikon néven kiadót alapít. Az elsőt Oroszhonban, mely megrendelésre dolgozik. „Sohasem a pénzért írtam, inkább kedvtelésből. Ám élni kell valamiből.”

Ez a fajta könyvkiadás jó üzletnek bizonyult”

Mint vérbeli és jó fantáziájú fantasztikus író, természetes, hogy felismeri a technika nyújtotta új lehetőségeket. Ő adja ki az első elektronikus irodalmi folyóiratot Oroszhonban, az Art Peterburgot. S egy újabb merész lépés, beindítja az Art-Tenant irodalmi pályázatot. Ezt a Rulinet (orosz irodalmi nethálózat) karolja fel. Közben szervez, létrehozza a neves ír-angol író, Laurence Sterne nevét viselő irodalmi társaságot. Olyan illusztris alkotók támogatását szerzi meg, mint a Sztrugackij-testvérek, vagy a leningrádi íróközösség doyenje, Valerij Popov. A Rulinet ma is létezik.

Nehéz prófétának lenni a hazádban. 2012-ben Finnországban ér véget írói és irodalomszervezői pályafutása. Haláláról a lánya tudósít elektronikus lapjukban. És ő viszi tovább az apja indította vállalkozást. Kisregénye „A Brumm-hatás” magyarul ingyen olvasható és letölthető a szerző által megbecsült internetről. Ez Alekszandr Zsityinszkij ajándéka. Hamiskás mosollyal néz le ránk. Itt van közöttünk.

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.