//A hátország névtelen hősei
„A terv a keleti országrészek ipari és mezőgazdasági termelésének fejlesztését, a fenyegetett ipari üzemek keletre telepítését, a repülőgép-, a harckocsi- és a lőszertermelés fokozását irányozta elő, amelybe bekapcsolták a hátország lakosságának nagy részét” #moszkvater

A hátország névtelen hősei

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… A Szovjetunió elleni támadás után a német vezérkar lassan ráébredt, hogy az oroszoknak óriási, kimeríthetetlen tartalékaik vannak. Mindenek előtt élőerőből, a hátországban.

„A terv a keleti országrészek ipari és mezőgazdasági termelésének fejlesztését, a fenyegetett ipari üzemek keletre telepítését, a repülőgép-, a harckocsi- és a lőszertermelés fokozását irányozta elő, amelybe bekapcsolták a hátország lakosságának nagy részét” #moszkvater
„A terv a keleti országrészek ipari és mezőgazdasági termelésének fejlesztését, a fenyegetett ipari üzemek keletre telepítését, a repülőgép-, a harckocsi- és a lőszertermelés fokozását irányozta elő, amelybe bekapcsolták a hátország lakosságának nagy részét”
Fotó:EUROPRESS/Boris Kudoyarov/Sputnik/AFP

Alaposan elszámította magát a hitleri vezetés, amikor azt feltételezte, hogy a Szovjetunió hetek alatt össze fog omlani a támadás után, és így már nyár végére elérheti Moszkvát a Wehrmacht. A német csapatoknak az első hetekben elsősorban az okozott kihívást, hogy az általuk bekerített szovjet seregek elképesztő ellenállást tanúsítottak még olyan esetekben is, amikor teljesen reménytelen volt a helyzetük. Mint a Barbarossa-hadjárat 80. évfordulójára készített sorozatunkban megírtuk, ilyen elkeseredett harcot vívtak a minszki-białystoki csatában a körbezárt szovjet csapatok, melynek végén 250 ezer szovjet katonának ki sikerült törnie Minszk irányába, ahol csatlakoztak a társaikhoz. Ugyancsak meglepetést okoztak a német vezetésnek a szovjet haditechnikai remekművei, mindenek előtt a T-34-es harckocsik, amelyek gyakorlatilag immunisnak mutatkoztak a német lövedékekkel szemben (erről itt írtunk részletesen)

„Ám a legnagyobb meglepetést kétségtelenül azt okozta Hitlernek, hogy a szovjet lakosság az első perctől óriási ellenszenvvel fogadta a németeket még annak ellenére is, hogy a sztálini rendszer a harmincas években komoly tisztogatást végzett a soraikban. Elég csak a kuláktalanításra vagy a nagy tisztogatásra gondolni (átállások persze még így is történtek, elsősorban Ukrajna területén). Most pedig óriási fegyelemmel fogadták a Kommunista Párt utasításait a gazdasági élet átszervezésére”

Így a háború másnapján, június 23-án máris életbe léptették a fegyver- és lőszergyártás mozgósítási tervét, június végén pedig a szovjet vezetés jóváhagyta az 1941. év harmadik negyedévére vonatkozó gazdasági-mozgósítási tervet, amely előirányozta a szén- és olajtermelés, továbbá az elsőrendű minőségű fémek termelésének növelését, valamint más nyersanyagok, a gépi felszerelések és a munkaerő átirányítását a hadiiparba. Azonban az ellenség egyre nagyobb területeket szállt meg, gazdaságilag igen fontos körzetekbe is behatolt, az országot így emberben is, és anyagiakban is súlyos veszteségek érték. Ezért a hadigazdaság előirányzatait alaposan módosítani kellett. Augusztus közepén a Népbiztosok Tanácsa új tervet fogadott el a Volga-vidék, az Urál, Nyugat-Szibéria, Kazahsztán és Közép-Ázsia vonatkozásában.

„A terv a keleti országrészek ipari és mezőgazdasági termelésének fejlesztését, a fenyegetett ipari üzemek keletre telepítését, a repülőgép-, a harckocsi- és a lőszertermelés fokozását irányozta elő, amelybe bekapcsolták a hátország lakosságának nagy részét”

Ide tartozik, hogy a német támadás utáni napokban egy Kiürítési Tanácsot is létrehoztak, amelynek az volt a feladata, hogy megoldja a lakosság, az iparvállalatok, a szövetkezeti vagyon, a gép- és traktorállomások, a tanintézetek és a kulturális értékek elszállítását és elhelyezését. A hónap végén és július elején így határozatban jelölték ki az idevágó konkrét teendőket: a nagyobb területi központokban, vasúti csomópontokon, tengeri és folyami kikötőhelyeken 128 evakuációs állomást szerveztek meg az áttelepülő lakosság irányítására és elhelyezésére, valamint az anyagi felszerelések továbbítására.

A kiürítés persze súlyos körülmények között folyt. Ugyanis a német légierő folyamatosan bombázta a városokat és lakótelepeket, a tehervonatokat és a kórházvonatokat. Mégis, 1941 nyarán és őszén 10 millió embert, és több mint 1500 ipari üzemet sikerült áttelepíteni keletre. Az evakuált üzemek aztán a munkásaikkal és azok családtagjaival együtt az Urálban, a Volga-vidéken, Nyugat- és Kelet-Szibériában, Kazahsztánban és Közép-Ázsiában telepedtek le (ezt az életet mutatja be a Szállnak a darvak című film is, amiről itt írtunk korábban).

„A szervezett áttelepítés lehetővé tette, hogy a keleti országrészek nehézipara, különösen a hadiipara megerősödjön, és teljes erővel megkezdődhessen a harckocsi-, repülőgép-, és ágyúgyártás”

A nyersanyagokat, az üzemanyagot és a munkaerőt persze mindenek előtt a hadiipar kapta, sőt emellett még sok üzemet is átadtak ennek az ágazatnak. Ennek eredményeként az ország csaknem valamennyi gépgyárát a haditechnika szolgálatába állították, a könnyűipari és élelmiszeripari üzemek is lőszergyártásra tértek át. A rendkívüli erőfeszítések eredménye gyorsan megmutatkozott. Nagymértékben növekedett a tüzérségi és automata fegyverek és repülőgépek gyártása.

A mezőgazdaságban persze szintén nehéz helyzet állt elő a nagy területi veszteségek következtében. Ukrajnában, Oroszország központi területein, Belorussziában és másutt, ahol a front átvonult vagy közel került, óriási mezőgazdasági övezetek beérett gabonatermése pusztult el vagy jutott learatatlanul a német hadigépezet kezére.

„A termés betakarítása azonban másutt is rendkívüli nehézségekbe ütközött, mivel a mozgósítás elvitte a munkaképes férfiak nagy részét. Így az asszonyokra, az idősekre és a kiskorúakra nehéz mezőgazdasági munkák terhe”

Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a traktorok, gépkocsik és lovak nagy részét a hadseregnek adták, a megmaradt mezőgazdasági gépek működtetését pedig az üzemanyaghiány akadályozta. A Népbiztosok Tanácsa ezért szeptember végén határozatot hozott a mezőgazdasági termés betakarításáról, amelyben az egész mezőgazdasági lakosságot mozgósították. Ekkor már a hivatalnokok és a diákok is brigádokat alakítottak, hogy a betakarítást segítsék. Végül 25 millió tonna gabonát sikerült begyűjteni, ami az előző évinek csupán a kétharmada volt, de még így is óriási teljesítménynek bizonyult.

„Az ipar és a mezőgazdaság mellett természetesen a tudományos intézmények is kivették a részüket a gazdaság háborús átállításának munkájából”

A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a szövetséges köztársaságok akadémiái különleges bizottságokat szerveztek a honvédelmi, hadmérnöki, ipari, szállítási és mezőgazdasági szervekkel való együttműködés érdekében. Ennek a munkának volt része, hogy az Akadémia nekilátott annak, hogy felkutassa az Urál rejtett nyersanyag telepeit, hogy azokat aztán a honvédelem szolgálatába állítsa. Ebben az időben ráadásul számos technikai újítás is született, amelyek a háború után is hasznosnak bizonyultak.

„De a német előrenyomulás lassítása nem lett volna lehetséges, ha a lakosság nem vállalja a fogyasztás drasztikus visszaszorítását, hogy a források inkább a fronton harcolóknak jussanak. A városokban ezért bevezették az élelmiszerekre a jegyrendszert”

A frontnak nyújtott háttértámogatás hatalmas erőfeszítései eredményei már 1941 őszére megmutatkoztak, így Moszkva bevételére már csak téli hónapokban számíthatott a német vezetés. Hogy később ez meghiúsult, abban nem csak a fronton harcoló katonák, hanem a hátországban élők is óriási szerepet játszottak. Az ő nevüket ugyan nem jelzik a történelemkönyvek és az emléktáblák, ám nélkülük aligha maradt volna talpon a Vörös Hadsereg, hogy túljusson a megpróbáltatásoknak ezen a súlyos korszakán, és hogy megteremtse a fordulat feltételeit a háborúban.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.