„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A brodi csata jelentőségét azonban elsősorban az adja, hogy ez volt az a frontszakasz, amelynek az áttörése különösen fontos lett volna a németek számára, hiszen a végső cél délen a bakui olajmezők elérése lett volna”
Fotó:Wikipédia/Bundesarchiv
Aki ismeri a történelmet, pontosan tudja, hogy a Barbarossa-hadművelet azért tudott annyira sikeres lenni a Szovjetunió elleni támadás első napjaiban, mert a szovjet hadi vezetés egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán. A Vörös Hadsereg június 22-én még éppen hogy csak megkezdte a mozgósítást, majd amikor megindult a német offenzíva, egymásnak ellentmondó parancsok érkeztek a szovjet határon felsorakozott védőknek. De volt, ahová meg sem érkezett a parancs, mert a Luftwaffe órákon belül megsemmisítette a szovjet kommunikációs központokat a határ mentén. A hatalmas fejetlenség miatt a hajnali 3:15 perckor indított támadásra csak a késő esti órákban érkezett egyértelmű válasz, ez idő alatt a német páncélosok helyenként már 50 kilométeres mélységben benyomultak az országba.
„Azonban néhány területen a szovjet védők egészen elképesztő hősi magatartást tanúsítottak a hazájuk védelmében. A Szovjetunió elleni támadás 80. évfordulójára írt sorozatunknak ebben a részében az első napok legnagyobb hőstetteit vettük sorra”
Mint az előző cikkünkben megírtuk, a német támadás különösen az északi és a középső fronton volt sikeres, ahol a Wehrmacht könnyedén áttörte az első szovjet védelmi vonalakat. A középső fronton azonban volt egy város, ami egészen elképesztő ellenállást fejtett ki. A védői több mint egy hónapig tartották magukat, vagyis egészen odáig, amikor a front már jóval keletebbre vonult. Ez a település volt Breszt városa, amelyet még a 19. század elején emelte a cári Oroszország. A breszti erődöt mindössze 9 ezer szovjet katona védte, szemben a Wehrmacht 17 ezer jól felszerelt katonájával, akik a legmodernebb fegyverekkel kezdtek neki június 22-én az erődítmény ostromának. A németek az erőd védőinek makacssága ellen minden eszközt bevetettek: rakétavetőt, lángszórót, könnygázt, ám legfélelmetesebb fegyverük a különleges reaktív lövegek voltak, amelyek hatalmas robbanóerejükkel óriási pusztítást végeztek azáltal, hogy az általuk keletkezett vákuum szétrobbantotta az emberek tüdejét.
„Ám Breszt védői mégis kitartottak, és bár súlyos súlyos víz-, gyógyszer-, kötszer- és élelemhiánnyal néztek szembe már az első naptól, a harci kedvüket ez egy pillanatig sem csökkentette”
A védők így néhány nap elteltével már messze a németek hátországában hosszú napokig tartották magukat. És bár a német hírszolgálat június 24-én ideje korán bejelentette az erőd elestét, valójában erről ekkor még szó sem volt. Ugyan a breszti erőd citadellája 25-én valóban elesett, azonban a keleti erődben még 28-án is tartotta magát 400 szovjet katona. De mikor az erőd 29-én elesett, még az sem jelentette, hogy véget értek a harcok. A katakombákban csaknem egy hónapon át (!), július 22-ig kitartottak a védők a többszörös túlerőben lévő ellenséggel szemben, akik így csak rendkívül heves harcok és nagy áldozatok árán tudták bevenni az erődöt. Sokatmondó, hogy a németek 429 katonát veszítettek a harcban és 668 katonájuk súlyos sérüléseket szerzett.
„A breszti hősök ellenállása rövidesen az egész Szovjetuniót bejárta, ami hatalmas erőt adott a Vörös Hadseregnek”
Csak növelte a breszti védők nagyságát, mikor később az erődben megtaláltak egy kőbe vésett feliratot: „Meghalok, de nem adom meg magam! Isten veled, hazám. 1941. július 20.” – üzente az utókornak egy szovjet katona, aki a katakombákban harcolt tovább az ellenséggel. Itt kell megemlékeznünk Pjotr Gavrilovról, a védelem főparancsnokáról, akit ugyan elfogtak a német katonák, de ő túlélte a háborút. Nem élte túl a német hadifogságot a másik parancsnok, Ivan Zubacsjov, Jefim Formint, az erőd politikai komisszárját pedig azonnal kivégezték a németek, amikor elfogták. Ugyancsak végeztek a németek Andrej Kizevatovval, aki még sebesülten is vezette azokat a csapatokat, amelyek megpróbálták áttörni az ostromgyűrűt. A breszti csata emlékére később múzeumot emeltek az erődben, ahol az előbb említett felirat a mai napig látható.
Ahogy az előző cikkünkben említettük, Hitler ugyan már a támadás első hete után azt mondta, hogy Moszkvát akár két hét múlva is elérhetik a német csapatok, hamarosan óriási aggodalom vette kezdetét. Białystok és Minszk között a Vörös Hadsereg iszonyatosan nagy veszteségeket szenvedett az első napokban, így történhetett meg, hogy a Wehrmachtnak végre sikerült hajtania a nagy tervét, vagyis a szovjet egységek bekerítését.
„Csakhogy a körbezárt szovjet csapatok vad ellenállást tanúsítottak, és nem tették le a fegyvert”
Dmitrij Pavlov, a szovjet egységek parancsnoka – akit egy hónappal később kivégeztek Moszkvában, és akiről egy következő cikkünk fog szólni – ugyan ellentámadásra adott parancsot helyettesének, Ivan Boldinnak, azonban ez az akció sikertelenül végződött. A túlerőben lévő német egységek egyre szorosabbra vonták a gyűrűt a Vörös Hadsereg körül, azonban a soraikat nem zárták tökéletesen, így 250 ezer szovjet katonának mégis sikerült kitörnie Minszk felé, majd csatlakoztak a szovjet erőkhöz. Ennél is nagyobb hőstettet hajtott végre Ivan Boldin, aki mélyen a német frontvonal mögött egy kis csoport élén 45 napon keresztül vívott élet-halál harcot, hogy elérje a szovjet vonalakat. Végül augusztus 10-én 1650 katonával az egysége elérte a szovjet vonalakat Szmolenszknél, amit először el sem tudtak hinni a fronton. Azonban a sebesültekkel teli, rendkívül fáradt egység mégis túlélte a megpróbáltatásokat, ami aztán rendkívüli szenzáció lett a Szovjetunióban, Boldint pedig igazi népi hősként ünnepelték.
Végül pedig itt kell megemlékeznünk a Brodi melletti csatáról is (sok helyütt ezt az eseményt dubnói csataként emlegetik), ahol ugyan a szovjet erők többségben voltak a kor legmodernebb szovjet T-34-es harckocsijaival felszerelve, a németek mégis gyorsan fölénybe kerültek, köszönhetően a Luftwaffe villámgyors támadásának a szovjet repterek ellen.
„A brodi csata jelentőségét azonban elsősorban az adja, hogy ez volt az a frontszakasz, amelynek az áttörése különösen fontos lett volna a németek számára, hiszen a végső cél délen a bakui olajmezők elérése lett volna”
Dubnónál azonban a szovjet parancsnokok gyorsan megneszelték a németek terveit, ezért mindent bevetettek, hogy feltartóztassák a Wehrmacht páncélos divízióit. A csatát azonban végső soron mégis a németek nyerték meg, mert szovjet részről a tankokat nem tömörítették csapatokba, így azok sokszor védelem nélkül maradtak. A német gyalogság így könnyen megközelítette a szovjet páncélosokat, amelyekről egyszerűen lerobbantották a lánctalpat, így téve lehetetlenné a szovjet tankok mozgását. A szovjet csapatok azonban mégis óriási eredményt értek el, mert sikerült feltartóztatniuk a németeket egészen június 30-ig. A védelem parancsnoka, Mihail Kirponosz tábornok volt, akinek később egy taposóakna oltotta ki az életét, mikor csapataival megpróbált kitörni a bekerített Kijevből.
„Hosszasan lehetne még sorolni a szovjet hőstetteket az első napokból. Ám a fenti három azért is kiemelkedik ezek közül, mert gyorsan híre kelt az országban, sőt a szovjet vezetés követendő példaként mutatta be ezeket a lakosság számára”
Így pedig az első napok hőseinek jelentősége nem korlátozódik arra a területre, ahol végrehajtották ezeket a tetteiket. Valójában óriási bátorítást jelentettek a későbbiekben is a szovjet katonák, sőt az egész szovjet lakosság számára, ami a később elvezetett a győzelemhez.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
