//A fordítás művészete
„Fordítás közben ezt kell tennem: úgy kell beszéltetnem a szereplőt, hogy amit mond, összhangban legyen az egész alakkal, minden mozdulatával, beleértve a szájmozgást is. A szövege csak akkor lesz hiteles, hihető, ha ez az összhang megvan. Egyébként hamissá válik, feltűnik, hogy szinkron. Ugyanis a jó szinkronnál fel sem tűnik, hogy más nyelven beszél most, mint az eredetiben” #moszkvater

A fordítás művészete

MEGOSZTÁS

Könyvespolc. Kaiser László nemrég Dr. Hársing Lajos hivatása címmel megjelent legújabb könyve igazi kalandozás a magyar szinkron és a műfordítás világában. A ma már legendának számító nagy formátumú magyar értelmiségi és szinkrondramaturg emlékét méltó módon idézi fel a nem sokkal karácsony előtt napvilágot látott kötet.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

„Fordítás közben ezt kell tennem: úgy kell beszéltetnem a szereplőt, hogy amit mond, összhangban legyen az egész alakkal, minden mozdulatával, beleértve a szájmozgást is. A szövege csak akkor lesz hiteles, hihető, ha ez az összhang megvan. Egyébként hamissá válik, feltűnik, hogy szinkron. Ugyanis a jó szinkronnál fel sem tűnik, hogy más nyelven beszél most, mint az eredetiben” #moszkvater
„Fordítás közben ezt kell tennem: úgy kell beszéltetnem a szereplőt, hogy amit mond, összhangban legyen az egész alakkal, minden mozdulatával, beleértve a szájmozgást is. A szövege csak akkor lesz hiteles, hihető, ha ez az összhang megvan. Egyébként hamissá válik, feltűnik, hogy szinkron. Ugyanis a jó szinkronnál fel sem tűnik, hogy más nyelven beszél most, mint az eredetiben” (A kép illusztráció)
Fotó:FORTEPAN/Szalay Zoltán

Kaiser László kortárs költő és író olyan szinkronos nagyságnak állít emléket, akinek emberi tisztessége kikezdhetetlen, valamint a magyar nyelvért, kultúráért és a minőségi magyar szinkronért tett számtalan erőfeszítése máig elévülhetetlen. A második kiadását élő kötet (2003) és (2020) azon túl, hogy remek szinkrontörténeti és kulturális érdekesség, emberi, szakmai evidenciák foglalata is. Ezek, ahogy a szerző fogalmaz, a megváltozott műszaki, technikai körülmények között ma ugyanúgy érvényesek – egyben zsinórmértékül szolgálhatnak a minőségi munkához.

„Hársing Lajos szinkrondramaturg tevékenysége és magas szintű filmes gondolkodásmódja tőlem sem áll távol, hiszen különös érzéke a fordításhoz bárki számára tanulságos és követendő példa lehet”

Nem véletlen, hogy a kötetből a fordításról szóló fejezetet emelném ki leginkább, valamint az egyes filmek magyar változata kapcsán a nyelvi slendriánságokra utaló magvas gondolatait. Hársing Lajos alkotói munkásságát és főleg a franciából történő fordítói munkáit megismerve elmondható, hogy szakmai szemléletmódja máig érvényes. Eme kijelentés Kálmán Judit szinkron dramaturgtól származik, de a fordítás sajátos művészete iránti elköteleződésem, személyes érintettségem kapcsán én is joggal bátorkodom ezt megerősíteni. Ahogy Hársing Lajos is mondaná, a név kötelez. Néhány rövid idézet Kaiser László könyvéből, a Hársing Lajossal készített élet interjúból:

A név kötelez…

„Ez engem kötelez – ahogy a történelemben több ember részéről is elhangzott már, hogy a név kötelez. Arra kötelez, hogy a kezemből nem adok ki szemetet! Lehet, hogy a film gyenge vagy rossz, mesterművé nem tudom tenni, de tisztességesen elmondható szöveggé a párbeszédeket, azt igen. Néha tényleg favágássá válik, de a favágást is tisztességgel kell csinálni”.

Irodalmi művek, filmek fordítása 

„Aki idegen nyelvből fordít anyanyelvére, művészeti alkotást hoz létre. Nem feltétlenül művész, de ért a művészethez, a műveket át tudja ültetni, mert van hozzá szaktudása és tehetsége. Így tehát művész is, mesterember is”.

A fordítás lényege 

„Fordítás közben ezt kell tennem: úgy kell beszéltetnem a szereplőt, hogy amit mond, összhangban legyen az egész alakkal, minden mozdulatával, beleértve a szájmozgást is. A szövege csak akkor lesz hiteles, hihető, ha ez az összhang megvan. Egyébként hamissá válik, feltűnik, hogy szinkron. Ugyanis a jó szinkronnál fel sem tűnik, hogy más nyelven beszél most, mint az eredetiben”.

„Ezért nem lehet olyan szabályt kimondani, hogy az eredeti szöveg minden szavát le kell fordítani. Az értelmét, a jelentését kell lefordítani, az eredetivel azonos szituációt kell érzékeltetnem”

„Én úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom, hogy baj van, ha az átlagnéző valamit nem ért. Tehát akkor bennem a hiba, hogy nem fogalmaztam meg valamit érthetően, vagy nem jól magyaráztam, fordítottam, nem jól írtam a felirat szövegét”.

A magyar nyelv ismerete 

„Valamelyik nap hallottam egy kereskedelmi csatornán egy kosztümös filmben, hogy egy nő a következő szöveget mondja: „Ezt nem szabadott volna megtennem”. Ez helyesen így hangzik: Ezt nem lett volna szabad megtennem”.

„Sajnálattal hallom, amikor magam azt írom, hogy jó napot kívánok, a filmben a színész üdvözlöm-re változtatja. Lassan már nem is csodálkozom, hiszen senki nem tanítja, ezt hallja, mert így mondja riportalany és „riportállítmány”. Szomorú, hogy sokan – nem egészen tudatosan – részt vesznek a szellemi nyelvi környezetszennyezésben”.

Az idegen nyelv tudása 

„Nem árt, ha tudja. Igaz, hogy nagy fordítók gyakran gyengén beszélték azt a nyelvet, amelyből fordítottak. A fordítónak azonban alaposan ismernie kell annak a nyelvterületnek a kultúráját, gondolkodásmódját, szokásait, hétköznapi életét, amelyből fordít. Ez pedig igen nehezen képzelhető el nyelvtudás nélkül”.

„Volt, hogy a Stuart Máriáról szóló angol filmet fordítottam a házi angol nyersfordítónk műve alapján, aki azt írta, hogy „mert így akarja az Anyáról elnevezett szent templom”. Ami tulajdonképpen az Anyaszentegyház, hogy ne törd a fejed, csak a szavak más szórendben vannak, és neki fogalma sem volt róla”.

„Vagy: aki oroszul tudott, az orosz filmjében azt fordította, hogy „a Komszomolról elnevezett Lenin”, holott Leninről elnevezett Komszomol – egy szovjet filmben! Hát ez bizonyos helyeken tapasztalható színvonaltalanságokra utal”.

Argó 

„Az argót használom, amikor kell és lehet. Itt a ’lehet’ jár nagyobb gonddal, mert a magyar argó sokkal szegényebb például a franciánál, angolnál. Valahogyan minden szó megfelelőjét meg kell találni, mert a filmben nincs az a régi könyvekben látható csillag bizonyos szavak mellett, amely a lap aljára utalt, ahol megjegyezték, hogy lefordíthatatlan szójáték vagy argó”.

Szójáték, vicc 

Szójátékot, viccet nem lehet lefordítani, magyarul kell kitalálni. Például két férfi társkereső irodát nyit. Először ők kezdenek kapcsolatot csinosabb nőkkel. A Társkereső klub cím nem tetszett, így találtam ki az egész szituációt kifejező Vágyrajárók címet. Ebben a filmben az egyik férfi színes bőrű nővel beszél meg kalandot. Az eredetiben a másikkal közli, hogy „Ma este fekete nő jön”. Én azt írtam: „Ma este feketézünk”.

A magas szőke férfi… annak idején nagy siker volt, sok szójátékkal. Abban közölte valaki – néven nevezve a szerelmi aktust –, hogy mi történik. Magyarul így hangzott: „Megy a ketymety”.

Egy másik filmben – játszódott a XVIII. században – az egyik szereplő a bíróság előtt a bíróság tagjainak olyasmit mondott, hogy azok a nyelvükkel tisztítsák az ülőszervét. Lehetett látni, hogy a tárgyalás hallgatósága felháborodottan felugrik a helyéről, tehát olyat kellett mondani, hogy az felháborodást okozzon. Nem szeretem a trágárságot, ezért a XVIII. századi stílushoz illeszkedve az archaizált szöveg így hangzott: „Illessék az alfelemet”.

Archaizálás 

„A régmúltban játszódó filmekben sem szabad avult nyelven beszéltetni a szereplőket, különösen a mondatfűzés és az igealakok használata nem lehet régies. Egy 200 évvel ezelőtt játszódó katonafilmben elég volt néhány szót alkalmaznom, mint például óbester, kornétás, strázsa, és megteremtődött a hangulat”.

Dr. Hársing Lajos (1925-2000) tanár, szinkrondramaturg, műfordító két évtizede már, hogy elhunyt, tanait mégsem lehet elavultnak nevezni. Kaiser László szavaival élve ő a magyar szinkron egyik nagy öregje, aki hosszú éveket töltött el a szinkron és a fordítás világában. Mivel semmiféle filmes kitüntetésben nem részesült (nem számítva a „helyi” nívódíjakat), méltán nevezhetjük a magyar szinkron koronázatlan királyának. Nem volt költő, de tudott verset fordítani, faragni és írni, amit nem sokan mondhattak el magukról a szakmában. Mint szinkrondramaturg, legkedvesebb alkotásai a Funes- és a Pierre Richard filmek voltak, amelyekkel halála után húsz évvel, ma is sokakat nevettet meg.

Kaiser László:

Dr. Hársing Lajos hivatása 

Hungarovox Kiadó 2020.

1800 forint 

MEGOSZTÁS