„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Lev utoljára 1956-ban szabadult, és hamarosan ismert Ázsia-kutató lett. A Szovjetunióban élő ázsiai népekről számos monográfiát írt. Tanulmányai alapján jutott el az eurázsianista elméletig”
Nyikolaj Gumiljov 1886-ban született Kronstadtban, és a „fiatal romantikus költők” jellegzetes képviselőjének nevezhetnénk. Leszámítva azt, hogy a romantikus líra helyett a modern orosz költészet egyik legmerészebb újítója volt. Amíg lehetett, imádott Afrikába utazni, könyvet is írt a zsiráfokról, és nőügyei miatt párbajra is kihívta egy költő társát. Az első világháború idején önként jelentkezett a cári hadseregbe, és vitézségéért kétszer kitüntették a Szent György renddel. Ösztönös ellenfele volt a bolsevik forradalomnak, és ily módon bele is sodródott egy feltehetően nem túl komoly antikommunista összeesküvésbe. A Cseka 1921 augusztusában letartóztatta, és sok társával együtt rövid úton kivégezték.
„Sorsa annyira megrázta az orosz társadalmat, hogy Lenin, aki későn emelt szót a megmentéséért, ezután <békésebb> módot választott az antikommunista értelmiség lefegyverzésére. Összegyűjtött 228 ellenzékinek számító értelmiségit, és egy hajóval Németországba szállíttatta őket”
Anna Ahmatova (1889-1966) már 1918-ban elvált Nyikolajtól, utána még kétszer férjhez ment, és több nevezetes szerelmi partnere volt, orosz LMBT források szerint nem csak a férfi nemből. A 20. század egyik legnagyszerűbb orosz költőjeként élete nagyobb részét a sztálini hatalom nyomasztó árnyékában töltötte. Első férje halála eleve bélyeget jelentett számára, majd 1935-ben Lev fiát is a Gulágra hurcolták. Versei hosszú ideig nem jelenhettek meg, műfordításokból és kritikákból, esszékből élt. Bulgakovhoz, Paszternákhoz és más polgári orosz írókhoz hasonlóan Sztálin kegyetlen macska-egér játékának az áldozata volt. A diktátor az ő letartóztatását sem engedélyezte, 1939-ben verseskötete kiadásához is hozzájárult, de néhány hónap múlva mégiscsak bezúzták a megmaradt példányokat. A náci támadás után előbb Leningrádban, majd a taskenti evakuációban írta meg a hős város lakóiról szóló remekművét. A háború alatt katonai kórházakba járt, és ott olvasta fel verseit. Háborús, hazafias versei ekkor a Pravda első oldalán is megjelentek.
„A hazaszeretet benne is erősebb volt a rendszer iránti ellenszenvénél. Fia a Gulágról szabadulva belépett a Vörös Hadseregbe, kitüntetést kapott Berlin ostrománál, majd 1949-ben visszakerült a büntetőtáborba”
1946-ban aztán ismét kitagadták a hivatalos szovjet irodalomból. Sztálin halála után azonban a szovjet-orosz irodalom „nagyasszonya” lehetett. A forradalmat megelőző művészeti-irodalmi Ezüstkor utolsó, Szovjetunióban élő alkotójaként sorra jelentek meg verseskötetei. Nyugati meghívásnak is eleget tehetett, otthonába pedig rendszeresen ellátogattak a Moszkvába érkező nyugati entellektüelek. 1966-ban halt meg, de Rekviem című megrázó műve a sztálini terrorról hazájában csak 1987-ben jelenhetett meg.
Lev Gumiljov 1912-ben született és 1992-ben, a Szovjetunió összeomlása után halt meg. 1935 és 1956 között megszakításokkal tizenöt évet büntetőtáborokban töltött. Első letartóztatására állítólag Mandelstam híres Sztálin-gúnyverse kapcsán került sor, de nyilván apja miatt is gyanúsnak számított, és ügye alkalmat jelentett anyja zsarolására is. Ahmatova valóban írt néhány, Sztálint dicsérő sort fia érdekében, de ezzel legfeljebb a kivégzését tudta elkerülni.
„Lev utoljára 1956-ban szabadult, és hamarosan ismert Ázsia-kutató lett. A Szovjetunióban élő ázsiai népekről számos monográfiát írt. Tanulmányai alapján jutott el az eurázsianista elméletig”
Eszerint az orosz nép nem egyöntetűen szláv származású, mongol és finnugor elemek is ötvöződnek benne, és ez jótékony módon megkülönbözteti a nyugati nemzetektől. Még a más történészek szerint szörnyű mongol uralmat is azzal mentegette, hogy az elősegítette az orosz népnek a mongolsággal való összefonódását. Már a szovjet időszakban azt hangsúlyozta, hogy a keleti szovjet köztársaságok népei (elsősorban a tatárok és kazahok) számára az oroszokkal egyenlő megbecsülést kell adni. Nem véletlen, hogy az egyik kazah egyetem ma is az ő nevét viseli. „A tatárok benne vannak a véreinkben, történelmünkben, nyelvünkben, világlátásunkban”, írta egyik művében, amit ma márványba vésve olvashat, aki Kazányba látogat. Ezzel együtt természetesen az orosz népet tartotta az ázsiai népek nagy egyesítőjének.
„A hivatalos szovjet tudomány elutasította Gumiljov eurázsianista elméletét, de nem üldözték, és a nyolcvanas évek közepétől egyre népszerűbb lett az elmélete”
Putyin elnök az ő tanai alapján jelentette ki 2023-ban, hogy a mongol Arany Horda azért járult hozzá Alekszandr Nyevszkij hercegi kinevezéséhez, hogy sikeresen védekezzen a nyugati hódítás, nevezetesen a svédek és a Német Lovagrend ellen a XIII. században. A mai nyugati ember nemigen érti, hogy ezek a történelmi utalások miért olyan fontosak az orosz elnök számára, de Putyin a klasszikus baloldali-jobboldali ideológiák helyett az orosz történelemből próbál egységes eszmerendszert felépíteni soknemzetiségű országa számára.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Krötinger says:
Szolzsenyicint is azokhoz sorolnam, akikböl a borzalmak ellenere soha nem tudtak kiölni a haza szeretetet. Melysegesen csodalom azokat az embereket, akik egy igencsak mostoha, söt tömeggyilkos “anyacskat” szeretni tudnak. Külön valaszthato egymastol a haza es az uralom? Ha a haza eltüri a terrort sajat gyermekei ellen, ha eltüri az önkenyuralmat, artatlan milliok kiközösiteset, meghurcolasat, megkinzasat, legyilkolasat? Nem tudom. De öszinten csodalom azokat, akik a hazat es az uralmat külön tudjak valasztani.