//A barrikád két oldalán
„A hatalmas hasznot élvező gyártulajdonosok élen járnak a munkások kizsákmányolásában, keveset fizetnek a munkáért, és a ritka kivételektől eltekintve szinte semmit sem tesznek a munkások és családjaik életszínvonalának javításáért. Elsősorban ezek a zavargások és sztrájkok okai” #moszkvater

A barrikád két oldalán

MEGOSZTÁS

Oroszhon háborúzik. Talán nem olvasták a háború és béke igazságát oly megragadóan elénk táró írót?  Miféle kényszer térítette ezt a hatalmas országot a sehová nem vezető útra? Szerzőnk az orosz történelem rögös útján barangolva, az oroszság gyökereihez leásva annak járt utána, hol és hogyan kezdődött, hogyan jutottak el idáig. Sorra véve az orosz történelem fordulópontjait, végül arra a következtetésre jut, hogy nincs Európa Oroszhon nélkül és fordítva.

„A hatalmas hasznot élvező gyártulajdonosok élen járnak a munkások kizsákmányolásában, keveset fizetnek a munkáért, és a ritka kivételektől eltekintve szinte semmit sem tesznek a munkások és családjaik életszínvonalának javításáért. Elsősorban ezek a zavargások és sztrájkok okai” #moszkvater
„A hatalmas hasznot élvező gyártulajdonosok élen járnak a munkások kizsákmányolásában, keveset fizetnek a munkáért, és a ritka kivételektől eltekintve szinte semmit sem tesznek a munkások és családjaik életszínvonalának javításáért. Elsősorban ezek a zavargások és sztrájkok okai”
Forrás:Wikipédia

A mag végül nem ott szökkent szárba, ahol elvetették. Ez is lehetett volna a címe az írásomnak. Elég nyakatekert. Vitatható megállapítást takar, és némi magyarázatra szorul. Csupán rövidre, emlékezve a nem túlságosan kedvelt tudományos szocializmus szemináriumokra. Nem ártana, ha mindenkinek lenne némi alapismerete a témában. Igaz, ez megnehezítené a kommunikáció tudatformáló (deformáló) szerepét.

A modern ipari társadalom, mai életünk, jólétünk alapja és kissé hangzatos szóval bölcsője megszülte a munkásokat. Elnyomott helyzetük és harcuk az első szakszervezeteket, a chartista mozgalmat, melynek hazája Anglia lett. Ideológiáját két német filozófus alkotta meg

Apró kitérő. Fiatal íróként beparentáltak egy marxista kurzusra. Nagy szerencsénkre a kor egyik kiemelkedő filozófusa, Tőkei Ferenc vezette. A hazai literatúra majdani nagyjainak a tiszteletére a lakásán. Ő ajándékozott meg egy szellemes és ide illő aforizmával:

„A szocializmusnak egyik baja, hogy az elméletét a németek alkották meg, akik közismerten a gyakorlatban járnak az élen, míg az oroszok tették át a gyakorlatba, akik köztudottan az elméletben az erősek”

Értsd, ahogy akarod…

A munkásmozgalmi szervezkedés programadó dokumentuma az 1848-ban napvilágot látott Kommunista Kiáltvány. Az első, nagy társadalmi változást célul tűző forradalom, a munkások irányította Kommün viszont 23 évvel később Párizsban tör ki, és rázza meg a világot. A rájuk épülő fordulat pedig fél évszázad elmúltával, és pár ezer kilométerrel távolabb következik be, hogy megváltoztassa a történelem menetét. Akárhogy, bármilyen pozitív vagy negatív előjellel magyarázzák ma.

„Igaz lenne a sokak által vitatott állítás a leggyengébb láncszemről? Megoldása bőven ad munkát az ideológusoknak. Mi másutt keressük az okokat és okozatot. Ehhez előbb tekintsünk vissza kicsit a történelemben”

Aligha gondolta a szerencsétlen sorsú I. Pál cár, hogy az a szerény vasöntő műhely, amelynek alapítását a Néva partján több mint kétszáz évvel ezelőtt elrendelte, az orosz ipar egyik fellegvára lesz. S nemcsak az iparé. A kis műhelyből hatalmas gyárteleppé nőtt vállalkozás nagy szerepet játszik abban, hogy a létrejöttét elrendelő hatalom összeomoljon, és valami új kezdődjön.

Ám ez még egy kicsit odébb van. Egyelőre a skót-orosz fegyvergyártó és feltaláló Charles Gascoigne bábáskodik a szentpétervári gyár beindítása felett. Nem tudja befejezni tervét. Az öntöde megsínyli a 1824-es nagy áradást, ami másfélszáz munkás halálát okozza. Oroszhon még nem érett meg az ipari forradalomra. Kézből kézbe kerül a vállalkozás, ám senkinek nem sikerül hasznot kicsiholni belőle, és a gyár végül csődbe megy.

„Ekkor lép a színre Nyikolaj Ivanovics Putyilov (1820-1880) tengerésztiszt, matematikus. Ott bábáskodik az orosz gyáripar alapjainak lerakásánál, s lesz a birodalom egyik vezető iparmágnása”

Már a tengerészeti kadet iskola hallgatójaként kitűnik mérnöki képességeivel, és ezeket a krími háború idején eredményesen kamatoztatja. A Baltikumba átvezényelve dokkokat épít, partvédő hajók tervezéséből veszi ki a részét – a teljes partvédő flotta felállítását bízzák rá. Ő volt az első, aki megszervezte a fémhulladék újraolvasztással történő hasznosítását Oroszországban.

„Ekkor lép a színre Nyikolaj Ivanovics Putyilov (1820-1880) tengerésztiszt, matematikus. Ott bábáskodik az orosz gyáripar alapjainak lerakásánál, s lesz a birodalom egyik vezető iparmágnása” #moszkvater
„Ekkor lép a színre Nyikolaj Ivanovics Putyilov (1820-1880) tengerésztiszt, matematikus. Ott bábáskodik az orosz gyáripar alapjainak lerakásánál, s lesz a birodalom egyik vezető iparmágnása”
Forrás:Wikipédia

S ekkor eljön a nagy pillanat. Putyilov 1868-ban a tönkrement gyárak helyén vaskohászati üzemet alapít. A birodalomban a minőségi kohászati termékek előállítása nem volt megoldva. A nagy vasútépítési időszakban a sínek közel 90 zázalékát Angliából szerezték be. Putyilov eredményes munkálkodásának köszönhetően ez az arány 17 százalékra csökkent, s üzeméből az orosz állam 30 százalékkal olcsóbban jutott a vasútépítéshez elengedhetetlen sínekhez.

„Ha egy üzlet beindul, a többi már szinte megy magától. Főképp, ha az egy olyan ember veszi a kezébe, mint Nyikolaj Putyilov, az alapító unokaöccse. És teszi márkanévvé a Putyilov nevet”

Legalább olyan tehetséges, mint elődje. Jogász képzettsége ellenére remekül vezeti a hatalmas gyárat, az égetően szükséges oroszországi reformok résztvevője, Szergej Witte hűséges embere. Megalapítója a legnagyobb oroszhoni pénzintézetnek, az Orosz-Ázsia Banknak. Aktívan részt vesz a máig is vitatott jelentőségű, befejezetlensége folytán csak a parasztság töredékét boldogító sztolipini agrárreformban. Több tucat gazdasági vállalkozás, részvénytársaság, konzorcium vezetője. Miközben puritán lélek, kopott zakót hord, melynek hajtókáján örökösen ezüstszürke szivarhamu csillog. Amikor kitör a februári forradalom, a nagy próbálkozás, a polgárosodás mellé áll. Társaságot alapít az Orosz Gazdaság Megmentésére.

Az idővel alaposan megférfiasodott Néva parti művekben már nemcsak ágyúgolyókat, de hadihajókat is gyártanak. 1902-ben kidolgozott lövegüket még a Nagy Honvédő Háború idején is használják.

„A századfordulóra a kontinens egyik legnagyobb nehézipari üzemévé nőnek. Csak a Krupp Művek előzik meg őket”

Közel 30 ezer munkás dolgozik a több gyárból álló telepen. Keményen, egyre kevésbé érezve fáradozásuk eredményét. És angliai és más elődeik példáját követve harcot indítanak a jobb életért, érdekeik képviseletéért, hogy befolyással lehessenek sorsuk alakulására.

Ha meg akarjuk tudni, hogyan éltek a munkások a cári Oroszországban, akkor a legjobb, ha a korabeli forrásokat vizsgáljuk meg, a későbbi kutatások megállapításai gyakran átideologizáltak. Hol erre, hol pedig amarra. A korábbi évek komor képét tagadva manapság sokan egyenest paradicsomi jóléttel jellemezték az orosz ipari munkásság forradalom előtti helyzetét. A lentebb idézett felméréseket nem marxista tudósok végezték, hanem cári tisztviselők, a birodalmi egyetemekről kikerült, állami megbízatást teljesítő közgazdászok.

A hatalom érzi, hogy valamit tennie kell. 1898-ban Alekszandr Pantyelejev, a cári csendőrség parancsnoka beutazza Oroszország iparvidékeit, s tapasztalatait összegző jelentésében gyászos megállapításokra jut:

„A hatalmas hasznot élvező gyártulajdonosok élen járnak a munkások kizsákmányolásában, keveset fizetnek a munkáért, és a ritka kivételektől eltekintve szinte semmit sem tesznek a munkások és családjaik életszínvonalának javításáért. Elsősorban ezek a zavargások és sztrájkok okai”

A posztjáról a forradalmak idején elmozdított csendőr tábornokot utolérte a sors, 80 éves korában, 1919 januárjában a polgárháború legnehezebb időszakában Petrográdon éhen halt.

Az első állami felügyelő, a gyáriparban rendet tenni akaró Jakov Mihajlovszkij a századfordulón 125 Moszkva környéki gyárból 111-ben talált kirívó hiányosságokat. A munkaviszonyokat nem szabályozta törvény. Volt, ahol 14 órát dolgoztatták a munkásokat, az átlag az egész birodalomra kivetítve 12 óra. Zúgolódni nem volt ajánlatos, könnyen az utcán találtad magadat. Akkora volt a munkanélküliség, hogy nyomban fel tudtak venni a helyedre új munkást. A dolgozókat betegségek tizedelték. A dohánygyáriaknak a tüdejük ment tönkre, az üveggyárakban ólommérgezés pusztított, a cukorgyárak a bőrbetegségek melegágyai voltak. Nem volt zuhanyozó, a kriminális állapotú mellékhelyiségek iszonyú bűzt árasztottak.

Visszaéltek a fizetésekkel. Gyakorlattá vált, hogy a gyártulajdonosok a bér 40 százalékát büntetésként megvonták. Mik voltak a legfőbb indokok? Késés, önkényes eltávozás. Utóbbiba beleszámított, ha a gyári szállást, a kaszárnyákat elhagytad munkaidőn kívül. A munkások 52 százaléka a gyárban létesített kaszárnyákban lakott, hatalmas termekben, összezsúfolt fapriccseken.

„A kormányzati reform törekvések ellenére az évek során a helyzet nem sokat változott, változás kellett. Nem reform, hanem forradalom”

A Putyilov művek dolgozói 1917 februárjában sztrájkot hirdettek. Március 8-diki demonstrációjukon hangoztatott jelszavaik világosan tükrözték a tömegek legfontosabb kívánságait: „Elég volt a háborúból!” „Vesszen az önkényuralom! „Kenyeret!” A tüntetők összeütközésbe kerültek a rendőrséggel. Kitört a februári forradalom Petrográdban.

A gyár munkásai mindig elöl jártak. 1918 januárjában államosítják a Putyilov műveket. Az indok, hogy a részvénytársaság eladósodott az orosz államkasszával szemben. Valós volt? Ennyi idő távlatából nehéz kideríteni. Egy biztos, mindent elkövettek, hogy fékezzék a forradalmat, és készek voltak akár a gyár tönkretételével, csődbe vitelével kimenteni legalább vagyonuk egy részét.

„A határozatot Sztálin írta alá, és igazgatóként egy esztergályost neveztek ki, Anton Vasziljevet. Neve nem volt ismeretlen a munkások körében. 1916-ban jött haza a száműzetésből, de Petrográdba csak a februári forradalom után térhetett vissza”

A gyártulajdonosok 1917 nyarán arra hivatkozva, hogy nincs fűtőanyag, be akarták záratni az üzemet. Vasziljev, ekkor már a gyár munkástanácsának elnöke nem volt szívbajos, és a hozzá hasonlóan rátermett emberekből összehozott egy bizottságot, leküldte őket a Donyec-medencébe, illetve a petrográdi körzet üzemeihez. Munkásember megérti társait, és ahol tud, segít, működött a szolidaritás. Néhány nap alatt egymillió pud szenet és olajat sikerült összegyűjteniük. A gyár megmenekült, senkit nem kellett elbocsátani. Vasziljev részt vett a Téli Palota ostromában, a Putyilov művek vörösgárdistáit vezette.

Semmi kétség, személyében emberileg alkalmasabb vezetőt aligha találhattak. Egy dolog azonban mozgalmat irányítani, és más vezetni Oroszhon egyik legnagyobb üzemét. Vasziljevet a későbbi munkáskáderekkel ellentétben nem csábította el a hízelgő ajánlat. Pedig Alekszandr Szerebrovszkij, az ipari népbiztosság kollégiumának tagja, akit kimondottan ezért küldtek oda, egész éjjel okította, mit kell tennie egy igazgatónak. Biztos hasznos dolgokat mondott, mert később ez lett az alapja annak a kézikönyvnek, amit a mérnök forradalmár írt az államosításban vezető szerephez jutott munkásigazgatók felkészítésére.

„Vasziljenek nemcsak a szíve, de az esze is a helyén volt. Tisztában volt vele, hogy három osztály elvégzésével az általános iskolában aligha fog boldogulni a rá bízott feladattal”

Szerencséjére a sors összehozta egy kiváló mérnökkel, Iván Tugarinnal. Bár Tugarin elsősorban tüzérségi ügyekben, ágyúk tervezésében volt otthon, energikus és határozott ember lévén alkalmasnak tűnt a posztra. Négy éven át becsülettel vitte, mígnem felparancsolták Moszkvába, fontosabb munkakörbe. De a gyár már működött, és kiállta az idő próbáját a Nagy Honvédő Háborúban is. Vasziljev maradt ott, amihez értett, a mozgalmi munkánál. 1931-től nyugdíjasként élte át a szovjethatalom embert próbáló éveit 85 éves korában bekövetkezett haláláig.

„Merőben másképp alakult a gyár tulajdonosának, Nyikolaj Putyilovnak a sorsa a forradalom győzelme után”

Életét családi tragédia súlyosbította, lánya Marija öngyilkos lett, mert nem engedték ahhoz a férfihoz, akit szeretett. Szerelme a gyáros lakása előtt pisztollyal végzett magával. Putyilov aktívan támogatta L. G. Kornyilovot. Miután a Népbiztosok Tanácsa 1917 decemberében rendelettel a nép ellenségének nyilvánította, és elkobozta összes ingó valamint ingatlan vagyonát, elmenekült Petrográdról. A polgárháború alatt pénzügyileg támogatta a fehéreket, és szolgált a Távol-Keleten, a Kínai Keleti Vasútnál. Tapasztalatát kamatoztatva ismét működésbe hozta az Orosz-Ázsiai Bankot. Fiókjai többségükben Kínában működtek, ám az igazgatóság Párizsban székelt.

„Újabb fordulat az életében, hogy tárgyalásokat kezd honfitársával, Leonyid Kraszin szovjet nagykövettel egy közös jegybank létrehozásáról. Két igazi <nagyágyú> egyezkedik. Ha tervük sikerül, ez megkönnyíti a fiatal szovjet állam mozgását nemzetközi pénzügyekben és a financiális körökben”

Tudásában és képzettségében hozzá fogható tárgyalópartnere, Leonyid Kraszin az orosz forradalom egyik színes és nagy tudású vezetője. Noha apja rendőrfelügyelő, Kraszin egészen más pályát választ, mérnökit. Ám látva, és átérezve hazája tragikus helyzetét, a hivatásos forradalmárok rögös útját választja. Korán felhívja magára a cári titkosrendőrség, az ohrana figyelmét. Még mielőtt egyetemre kerülne, végigdolgozza a századfordulós nagy orosz vasútépítkezéseket. Harkovi főiskolai évei alatt professzora Dmitrij Zernov, a jeles orosz pedagógus, valahányszor kedvenc tanítványa részt vett valamilyen diák megmozdulásban, eltünteti nevét a hallgatói listáról, és csak a helyzet rendeződése után veszi vissza. Kraszin nem túl szorgalmasan látogatta az előadásokat. Sőt, szinte egyáltalán nem. Egyetemi évei alatt, hogy megélhessen, topográfus mérnöki munkát vállal, és csak a vizsgák letételére utazik vissza az alma materbe.

„A diploma megszerzése után Bakuba költözik. Beleveti magát a politikába és a mozgalmi életbe. Ő szervezi a Lenin szerkesztette Illegális újság, az Iszkra oroszországi reprint kiadását. Egy időre elvi vitája is van Leninnel, nem támogatja a párt egyszemélyi vezetését. Ennek ellenére szinte minden fontosabb külföldi kongresszuson ott van”

Cannes-ban, szállodai szobájában találják holtan a bolsevikok egyik titkos pénzügyi támogatóját, a nagytőkés Szavva Morozovot. Mindmáig megoldatlan  a rejtély. Később, amikor már párizsi nagykövet, a francia rendőrség tapintatosan elássa az ügyet. 1908-ban Kraszin kénytelen elhagyni Oroszországot. Az emigrációban a hatalomátvétel legszélsőségesebb formájának híve. Az ultimatisták csoportjának egyik hangadója, radikális elképzelései miatt ismét vitája van Leninnel.

„Újabb fordulat az életében, hogy tárgyalásokat kezd honfitársával, Leonyid Kraszin szovjet nagykövettel egy közös jegybank létrehozásáról. Két igazi egyezkedik. Ha tervük sikerül, ez megkönnyíti a fiatal szovjet állam mozgását nemzetközi pénzügyekben és a financiális körökben” #moszkvater
„Újabb fordulat az életében, hogy tárgyalásokat kezd honfitársával, Leonyid Kraszin szovjet nagykövettel egy közös jegybank létrehozásáról. Két igazi <nagyágyú> egyezkedik. Ha tervük sikerül, ez megkönnyíti a fiatal szovjet állam mozgását nemzetközi pénzügyekben és a financiális körökben”
Forrás:Wikipédia

Nem csodálkozhatunk, hogy a februári forradalom után gyorsan kiábrándul Kerenszkijből, és teljes mellszélességgel a Lenin vezette a bolsevikok mellé áll.  Szükség van szakmai tudására és politikai tapasztalatára. Ott van a delegációban, amelyik Trockij tiltakozása ellenér megköti a breszt-litovszki békét.  A szovjet iparpolitika egyik legavatottabb formálója. Mindig elegáns, mint akit skatulyából húztak ki (ez nem éppen jellemző a forradalmár társaira). Viselkedése is megfelel a legszigorúbb diplomáciai szabályoknak, külügyi pályára küldik, Mihail Litvonovval (ki nem ismerné nevét) és Viktor Noginnal (a szovjet iparosítás szürke eminenciása) a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok helyreállítása érdekében végig látogatják a nyugat-európi országokat.

„Soha rosszabb párosítást. Kraszin később londoni, majd párizsi nagykövet lesz”

Putyilov lehetséges együttműködése a halálos ellenséggel természetesen nem tetszett az emigrációnak, eltávolítják bankja éléről. A tatár arisztokrata családból származó, kiváló pedigréjű, ám a gazdasági és bank szektorhoz semmit nem konyító Szergej Kudasev herceg lett az igazgatóság elnöke. Rövid idő alatt csődbe viszi a pénzintézetet, amit fizetésképtelensége miatt felszámolnak.

„Az így kiközösített Putyilov, akinek családja 1918 elején Párizsba költözött, és ott él vele, eltávolodva és eltávolítva a gazdasági és politikai élettől, 1940-ben hal meg magánemberként”

A gyártelep ma az 1934-ben merényletben meggyilkolt népszerű leningrádi vezető, Kirov nevét viseli, és az orosz ipar egyik vezérhajója. Itt készült a Nagy Honvédő Háború egyik kiemelkedő nehézharckocsija, a Kliment Vorosilov nevét viselő KV-1 és a K-700-as traktor, népszerű nevén a „Kirovec”. Mindkét jármű annak a Zsozef Kotyinnak a mérnöki képességeit dicséri, aki szegény ukrán család ötödik gyermekeként, fényes konstruktori pályát befutva a ’70-es évekig szinte az összes szovjet harckocsi és harcjármű tervezését irányította.  Oroszhon mindig számíthatott a Putyilov művekre.

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.