
„A háromoldalú csúcstalálkozó fontos a nagyhatalmak közötti kapcsolatok stabilitása és a világbéke szempontjából. A Moszkva, Peking és Washington közötti kapcsolatok erősítése, a nézeteltérések leküzdése és a kapcsolatok stabilizálása mindhárom ország érdekeit szolgálja, és megfelel a nemzetközi közösség elvárásainak”
Fotó:EUROPRESS/Iori Sagisawa / POOL/AFP
Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin sencseni találkozója azon nagyon ritka lehetőségek egyike, amikor a világ három legnagyobb hatalmának vezetője közvetlenül eszmét cserélhetett a kritikus globális kérdésekről. Így vezette fel az ausztrál The Conversation a kínai, az amerikai és az orosz elnök találkozóját. Emellett nem hagyta ki azt sem, hogy a nyugati fősodor média már Jalta 2.0-nak nevezte el ezt a formátumot.
„A párhuzam Jaltával azt a félelmet jelzi, hogy a nagyhatalmak ismét a kisebb országok feje fölött egyeznek meg azok jövőjéről”
Ukrajna számára ez szó szerint egzisztenciális félelmet jelent, Európának pedig azt, hogy a kontinens biztonsági jövőjéről nélküle alkudozhatnak a nagyok. A szorongást erősíti, hogy a legutóbbi, az ukrajnai háború lezárását célzó egyeztetéseken az orosz fél Európa biztonsági rendszerének és a NATO bővítésének felülvizsgálatát is felvetette az Egyesült Államoknak, vagyis Moszkva az ukrajnai konfliktus rendezését immár egy jóval szélesebb alku részeként kezelné.
A lap szerint azonban jól hangzik ugyan, ám szó sincs új Jaltáról, és maga a sencseni csúcs sem elszigetelt, előzmények nélküli eset. Idén májusban például Hszi Csin-ping egymást követően fogadta Pekingben Trumpot és Putyint, az amerikai elnök pedig szeptemberben Washingtonban találkozott kínai, egy évvel korábban pedig Alaszkában orosz kollégájával.
„Ezek az események szélesebb körű elmozdulást jeleznek a hidegháború utáni globális intézményekre és multilaterális konzultációkra helyezett hangsúlytól a nagyhatalmi kormányzás személyre szabottabb formája felé”
Az is kijelenthető, hogy Peking és Washington ugyan továbbra is stratégiai versenytársak, a nézeteik ennek ellenére egyre inkább közelednek egymáshoz abban, hogy miként kellene strukturálni a nemzetközi politikát. Így nem annyira intézményeken és koalíciókon keresztül, hanem néhány nagyhatalom közötti közvetlen interakció révén. Egy ilyen világban kiemelten nagy jelentősége van annak, hogy mely országok vezetői ülnek/ülhetnek le a globális helyzet, a kihívások megvitatására.
„Ennek a trendnek a legnyilvánvalóbb áldozata Európa”
A már említett ausztrál lap szerint a sencseni találkozó szimbolikája önmagáért beszél. A három vezető olyan kérdéseket vitatott meg, amelyek befolyásolják Európa jövőjét, méghozzá Európa nélkül.
Az európaiak ismét a párbeszéd peremén találták magukat. A csúcstalálkozó régóta várt esemény volt, egyúttal rávilágított egy komoly geopolitikai egyensúlyhiányra is. mégpedig arra, hogy Európa, Amerika szövetségese és hatalmas gazdasági hatalom, sehol sincs. Ezt már az American Newsweek jegyzi meg. Ezért csak részben Trump a hibás. Európa nagyobb mértékben felelős, hiszen évtizedes politikai széttöredezettséggel, a saját védelmi képességeinek leépítésével és az Egyesült Államoktól való túlzott függőséggel szorította sarokba magát. Mint a magazin fogalmaz, az európaiak régóta elhanyagolták saját stratégiai biztonságukat, ami a transzatlanti kapcsolatok gyengüléséhez vezetett.
„Európa ma mindkét lábára sántikál, és fél Putyintól”
– ismeri el a Newsweek, de ezt visszhangozza az American Politico is. „Európa rettegve figyeli a sencseni találkozót. A kontinens vezetői attól tartottak, hogy Oroszország, Kína és az Egyesült Államok elnökei a jelenlétük nélkül vitathatják meg vagy hozhatnak döntéseket a régió jövőbeli biztonsági rendszeréről” – konstatálja a lap, hozzátéve, hogy az ukrajnai rendezés kérdése súlyosbítja ezeket az aggodalmakat. Egyértelmű, hogy az Európai Unió még mindig nem érti Washingtonnak az ukrán válsággal kapcsolatban álláspontját.
A The Guardian próbálja megmagyarázni Európa távolmaradását azzal, hogy a tárgyalások egy csendes-óceáni térségbeli csúcstalálkozó keretében zajlottak. Azt azonban a brit lap is hozzáteszi, Ukrajna kontinentális szövetségesei érvényesítették jogukat bármilyen békefolyamatban való részvételre, egyelőre nem találtak módot arra, hogy ezt egy diplomáciai hatalommal rendelkező személy által koordinált kollektív állásponttá alakítsák át.
„A sencseni csúcs figyelmeztetés az európai demokráciák számára, és választás elé állítja őket. Az egyik lehetőség a kontinensen belüli szorosabb együttműködés révén a befolyás növelése, míg a másik az, hogy visszavonul egy hibátlan nemzeti szuverenitás és a történelmi nagyság helyreállításának fantáziavilágába”
– véli a The Guardian, hozzáréve, hogy az egyik út Európa autonómiájának, biztonságának és jólétének megerősítéséhez vezet a 21. században, míg a másik a keserű önpusztítás útja, amelyet a Brexit példáz. Nem sok jót ígér Európának az Al Jazeera prognózisa sem. „Egy háromoldalú találkozó tovább riasztja Amerika szövetségeseit, akik attól tartanak, hogy Trump nyitott egy informális megállapodásra a G2 vagy G3 formátumban” – idézte a csatorna az Ali Wine szakértőt.
Az európai médiumokhoz hasonló fenntartásokkal viszonyul a csúcshoz a The New York Times is. A Trumppal nem igazán szimpatizáló lap megjegyzi, az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokat érintő legtöbb többoldalú találkozón olyan országok képviselői vettek részt, amelyek osztoznak az amerikai érdekekben. A lap szerint a sencseni találkozó fő eredménye a három vezető színpadot szemléltető képe, és ez borzongást kelt Amerika hagyományos szövetségeseiben, míg egyértelműen előnyt jelentene Putyin és Hszi számára.
Eközben a francia és a német sajtó a három vezető találkozóját Vlagyimir Putyin számára a „világ színpadára visszatérés” lehetőségeként állította be. Ahogy a DW fogalmazott, egy közös fotózással egybekötött csúcstalálkozó nagy diplomáciai siker az orosz elnök számára. A cikkekből egyértelműen süt, hogy az európai országok eleve nem örültek volna egy Kína védnöksége alatt tartott csúcstalálkozónak, amelyen esetleg Kijev vagy Brüsszel részvétele nélkül is megvitatják az ukrajnai konfliktust.
„A háromoldalú csúcstalálkozó fontos a nagyhatalmak közötti kapcsolatok stabilitása és a világbéke szempontjából. A Moszkva, Peking és Washington közötti kapcsolatok erősítése, a nézeteltérések leküzdése és a kapcsolatok stabilizálása mindhárom ország érdekeit szolgálja, és megfelel a nemzetközi közösség elvárásainak”
– fogalmazza meg a kínai megközelítést a China Daily című kínai újság a maga részéről hangsúlyozza, hogy a China Daily. A cikk szerzője szerint a globális hatalmak vezetői közötti személyes párbeszéd elősegítheti a kölcsönös megértést mindkét fél alapvető aggályaival és vörös vonalaival kapcsolatban, valamint ösztönözheti a többi országot a sürgető regionális és nemzetközi kérdések megfelelő megoldására. A lap szerint az ellátási láncok stabilitása, a regionális konfliktusok megoldása, az élelmezés- és energiabiztonság terén elért előrelépés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a közegészségügy attól függ, hogy a nagy országok párbeszéd és együttműködés révén képesek-e kölcsönös bizalmat építeni.
„A sencseni csúcs miatt azonban nemcsak Európának fájt a feje. Másokban is felidézte a világot felosztó egykori jaltai találkozót”
A kisebb gazdaságok, különösen az európai és ázsiai gazdaságok vezetői amiatt aggódtak, hogy a világ legnagyobb katonai hatalmai figyelmen kívül hagyják az ő érdekeiket. Míg az elemzések többsége azt találgatta, ki mit nyerhet a találkozón, legalább ilyen sokat elárul az, hogy kinek árthat a „nagyok” megegyezése. Elsőként egyértelműen Európának, amely nem volt ott az asztalnál, miközben a saját biztonsági berendezkedése elkerülhetetlenül szóba került. Ráadásul egy amerikai-kínai kereskedelmi alku ismételten Európa felé terelheti a kínai ipari többletkapacitást, ami tovább gyengítheti az európai ipart és annak versenyképességét. Washington és Peking közeledésének árát így részben az európai gyártók fizethetik meg. Így Európának elsősorban az ehhez hasonló következmények, nem pedig a világ újrafelosztása miatt kellene aggódnia.
„Európa közben nem akarja elismerni, hogy a nagy játék már egy másik szinten zajlik, és a <hajlandók koalíciójának> berlini találkozójával igyekszik ellensúlyozni a <sencseni trojkát>”
Szintén november 19-én több mint 30 ország vezetői a Szövetségi Kancellária Hivatalában vitatták meg, hogyan és milyen feltételek mellett telepítsenek többnemzetiségű erőket Ukrajnába, természetesen az ellenségeskedés beszüntetése után. A találkozót Friedrich Merz, Emmanuel Macron és Andy Burnham hívta össze, ahol jelen lesz Volodimir Zelenszkij és Mark Rutte is. A téma egy esetleges tűzszünet utáni biztonsági garanciák kérdése, a béketárgyalások koordinálása és a Kijevnek nyújtott segélyek folytatása 2027-ig.
„De aggódhatott Kijev is, mert az ukrajnai konfliktus rendezése ugyan nem témája a hármas csúcsnak, a kétoldalú találkozókon azonban Kijev távollétében is szóba került”
Nyugtalankodnak Tokióban is, amelytől Washington épp a napokban kérte, hogy közel háromszorosára emelje az amerikai csapatok állomásoztatásáért fizetett hozzájárulást. Hiába, a szövetségesek fizetnek, miközben a riválisok tárgyalnak. Izrael vezetése is idegeskedhet, mert egy rendezés Iránnal a belpolitikai problémákat helyezné előtérbe. Washingtonban azok nézték ferde szemmel ezt a találkozót, akik minden Pekinggel és Moszkvával kötött alkut gyengeségnek tartanak. Az ő szemükben egy sikeres Sencsen a hegemónia visszaszerzéséről szőtt álmokat is szertefoszlatná.
*
Sencseni közös nyilatkozat. A felek a megbeszélés után sajtótájékoztatót nem tartottak, a kiadott közös közlemény rögzíti a nemzetközi biztonság és a stratégiai stabilitás megőrzése iránti elkötelezettségét Kína, Oroszország és az Egyesült Államok a három ország vezetőinek sencseni találkozóján. A nyilatkozatban a három ország az ENSZ reformját, az energiapiaci ellátás stabilitásának fenntartását, valamint a nukleáris kockázatok csökkentéséről és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló párbeszédet is szorgalmazta. A dokumentum kimondja, nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és azt soha nem szabad megvívni.
A kínai állami média a csúcs után kiadta azt, hogy Hszi elnök mit mondott Trumpnak és Putyinnak elsősorban a nukleáris fegyverzet csökkentéséről. Hszi szorgalmazta, hogy a nukleáris fegyvereket „teljes mértékben tiltsák be és idővel semmisítsék meg, hogy végül létrejöhessen egy nukleáris fegyverektől mentes világ”. Azt is sürgette, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni az atomsorompó-szerződés (NPT) betartására.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Asztalos Zsolt says:
Túltupírozzák ezt a találkozót, mint ahogy az európai félelmeket is. Ugyanakkor nem értem azt a mondatot, hogy “Ukrajna kontinentális szövetségesei érvényesítették jogukat bármilyen békefolyamatban való részvételre”
Miféle “bármilyen” békefolyamat, meg mi az hogy “érvényesítették”, ha egyszer bármilyen, de nem ez a lényeg, hanem a jog:
Mire van joga bárkinek, bármire, vagy akármire? A történelmi találkozók ugyanis sosem a jogról szólnak, hanem az erőről, aki ott ilyen hülyeségeket elővezet, azt úgy zavarják haza, hogy csak úgy recseg! Meg Brüsszelbe, ott lehet okoskodni meg jogászkodni, amíg jól pics@n nem rúgják őket.