„Az ukrajnai háború hamarosan véget ér”

Fókuszban

2026. nov. 11.

#moszkvater

MEGOSZTÁS

Minszk, mint az új biztonsági rend színpada. A IV. Eurázsiai Biztonsági Nemzetközi Konferencián november 3-án és 4-én mintegy 50 ország több mint 800 képviselője gyűlt össze, hogy a nyugati intézményektől független, önálló hatalmi és értékszövetségek kiépítéséről tárgyaljon. Makszim Rizsenkov belarusz külügyminiszter elmagyarázza, miért tartja lehetségesnek az ukrajnai háború közeli végét, milyen kulcsszerep hárul az Egyesült Államokra, és miként teremt önálló alapot a kontinens számára a „Sokszínűség és Multipolaritás Chartája”, amelynek tárgyalásai decemberben kezdődnek Minszkben.

Péli Éva írása a #moszkvater.com-on

Makszim Rizsenkov
A szerző felvétele

– A IV. Minszki Eurázsiai Biztonsági Nemzetközi Konferencia megnyitóján Alekszandr Lukasenko elnök kijelentette, hogy az ukrajnai háború várhatóan néhány hónapon belül véget ér. Miként értékeli ezt a prognózist a belarusz külügyminisztérium? Osztják ezt a várakozást?

– Ugyanazon elvek mentén gondolkodunk és cselekszünk, mint az elnökünk. Ha ő ezt mondja, természetesen osztjuk a véleményét. Sőt, nagyon bízunk benne, hogy pontosan így fog történni. Ha kifejezhetem a személyes véleményemet – függetlenül a miniszteri tisztségemtől, amelyben természetesen teljes mértékben támogatom az elnököt –, magam is úgy érzem, hogy

„ez a konfliktus közel jár a végéhez”

Jelenleg számos olyan jel és konkrét fejlemény látható, amely mind ebbe az irányba mutat. Elsősorban megemlítendő az ukrán infrastruktúra és energiaellátás kritikus helyzete közvetlenül a fűtési szezon kezdete előtt, ami komoly elégedetlenséget szülhet a lakosság körében. Másfelől Ukrajna erőforrásai a harci cselekmények folytatására erősen korlátozottak. Az Európai Unió és a NATO folyamatos támogatása ma már nem képes megoldani az ország gazdasági problémáit. Ezen felül látjuk, milyen súlyos gondokkal küzd maguknak az EU-tagállamoknak a gazdasága is, különösen a szociális infrastruktúra fenntartása és a társadalmi kérdések rendezése terén. Ennek egyértelmű jelei a polgárok tömeges tiltakozásai Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban és más uniós országokban, ahol az emberek elégedetlenek kormányaik politikájával. Harmadszor, Oroszország hadiipara rendkívül gyorsan lendületbe jött. Ez pontosan megfelel az oroszokról szóló ismert mondásnak, lassan fognak be, de aztán gyorsan hajtanak. Az ipari fölény napról napra nyilvánvalóbbá válik.

„Természetesen az elmúlt évek tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a vezető hatalmak nem mindig a józan ész logikáját követik”

Néha képesek egy egész országot romba dönteni csak azért, hogy bebizonyítsák, állítólag győztek. Sok olyan nyugati politikusnak, aki teljes politikai jövőjét az Oroszországgal való konfrontációra tette fel, egy Oroszország feltételei szerinti rendezés esetén valószínűleg be kellene fejeznie a karrierjét. Elszámoltatnák őket az elpazarolt évekért és az országaikban bekövetkezett válságokért.

– Milyen szerepet tulajdonít a minisztériuma a Washington és Moszkva közötti közvetlen párbeszédnek ebben a folyamatban?

– Ez a konfliktus gyors rendezésének kulcsa. A legmodernebb nyugati fegyverek – minden európai ambíció ellenére – az Egyesült Államokból származnak. Láthattuk, amint problémák adódtak a Starlinkkel, a drónellenes rendszerektől kezdve a légvédelemen át a nagy hatótávolságú rakétákig azonnal súlyos fennakadások keletkeztek az ukrán fronton.

„Amerikai fegyverek nélkül Ukrajnának egyszerűen esélye sincs arra, hogy a saját elképzelései szerint zárja le a konfliktust. Másfelől az Egyesült Államok gazdasági és külpolitikai súlyánál fogva képes arra, hogy fajsúlyos döntéseket vigyen keresztül a nemzetközi porondon”

Donald Trump módszere – aki gyakran a vámok, korlátozások vagy embargók belengetésével kényszerít ki kompromisszumokat – oda vezet, hogy sok állam az USA-hoz igazodik, már csak azért is, hogy ne provokálja feleslegesen Washingtont. Ez különösen igaz azokra az ázsiai vagy latin-amerikai országokra, amelyeknek nincsenek közvetlen érdekeik Ukrajnában. Ha azt látják, hogy az Egyesült Államok határozottan a békére törekszik, aligha fognak ezzel ellentétes álláspontra helyezkedni.

„A folyamat alakulása kétségkívül függ az EU-tól is”

A pénzügyi kötelezettségvállalásoktól és a politikai háttértámogatástól. A felszerelések folyamatos utánpótlása tartja életben Zelenszkijben a reményt, hogy még egy ideig tartani tudja magát. Ám pusztán az európai államok támogatása – amerikai fegyverek és pénzügyi források nélkül – nem ad esélyt Ukrajnának a sikerre. Annál is inkább, mert az EU-ban szűkülni fognak a keretek, mivel egyre több ország kényszerül arra, hogy a saját belső problémáira összpontosítsa az erőforrásait.

– Milyen konkrét eredményeket vár Minszk az „Eurázsiai Multipolaritási Charta” kidolgozásától, és milyen kihívásokat lát ebben a folyamatban?

– Ebben semmilyen kihívást nem látunk. Mi senkit sem kényszerítünk a charta elfogadására. Az EU-val vagy a NATO-val ellentétben nincsenek csatlakozási feltételek. A mi chartánk egy teljesen önkéntes, kötelező jogi érvénnyel nem bíró dokumentum. Olyan szabályrendszerről van szó, amely az eurázsiai kontinens integrációjának szellemét fogalmazza meg – ezt az ottani államok többsége osztja. Meghatározza az államok egymás közötti kapcsolatait és a szuperkontinensünk fejlődési modelljének kereteit. Ez azért vált szükségessé, mert korábban kizárólag az ENSZ-re hagyatkoztunk. Sajnos az ENSZ Alapokmányának elveit és rendelkezéseit ma már alig alkalmazzák. Az Európa Tanács vagy az EBESZ keretein belüli mechanizmusok sem működnek már – ezek a szervezetek helyenként a kényelmetlen államok elleni eszközzé váltak, miközben a nyugati államok teljesen érzéketlenek a velük szembeni kritikákra.

„Ha Nyugaton hiányoznak a feltételek, akkor Nagy-Eurázsiában kell átlátható szabályokat teremtenünk, amelyek minden állam fejlődését szolgálják, miközben elősegítik a biztonságot, a stabilitást és az együttműködést”

Először is, a charta a sokszínűséget hangsúlyozza. Senkit sem akarunk egységes sablonokba préselni, mint ahogyan az az EU-ban történik. Különböző politikai és gazdasági fejlődési utak léteznek, amelyeket az adott ország alapadottságai – például a tengeri kijárat, a nyersanyagkészletek vagy a népességszám – határoznak meg. Ebben a sokszínűségben erő rejlik, mert alternatívákat mutat fel, és egészséges versenyt tesz lehetővé.

Másodszor, a multikulturalizmusról, valamint a kontinensünk népei szellemi és kulturális hagyományainak tiszteletben tartásáról van szó – beleértve a hagyományos családi értékeket is. Elutasítjuk, hogy a „soft power” eszközein vagy bizonyos civil szervezeteken (NGO-kon) keresztül mindenkire univerzálisnak kikiáltott normákat kényszerítsenek rá. Különbözőek vagyunk, és nem lehetünk mindannyian egyformák anélkül, hogy elveszítenénk az identitásunkat. Ha egy nép feladja saját alapértékeit a vélt univerzális értékek javára, megszűnik önmaga lenni.

♦