Joe Biden győzelmével Amerika a befelé fordulás évei után visszatér a globális politikába. Mint azt már ismerjük, ez a politika demokrácia kiterjesztésének jelmezében kívánja megőrizni és kiterjeszteni az Egyesült Államok befolyását. Ez a politika ellenfélként, illetve ellenségként tekint Kínára és Oroszországra, de komoly kihívást jelent az olyan, illiberális demokráciaként számon tartott országok számára is, mint Magyarország.

Nem mennék bele az immár több mint egy évszázada működő amerikai választási rendszer hatékonyságának és átláthatóságának az elemzésébe. A magát a „demokrácia professzorának” tartó országban nemrégiben lezajlott elnökválasztás azonban ismételten megmutatta a rendszer fundamentális problémáit. A modern technológiák alkalmazása, így az elektronikus voksolást segítő rendszer (Dominion voting systems) valahol ahhoz hasonlítható, mintha egy Trabantba tennénk be a legújabb fejlesztésű motort. A jegyzőkönyveket kiváltó rendszert nem kapcsolták le az internet hálózatról, és az folyamatosan frissítette a programot, ami a hozzáértők számára lehetővé tette a virtuális szavazólapok ellenőrizetlen hozzáadását.

„Legalábbis sokan ezzel magyarázzák, hogy több államban a szavazó helyiségek bezárása után hirtelen megugrottak a Bidenre leadott szavazatok”

Akárhogy is volt, az Egyesült Államoknak a világpolitika alakulására kulcsszereppel bíró új elnöke a demokraták jelöltje, a volt államfő Barack Obama ideológiai partnere lett. A világban ezt sokan a kiszámíthatatlan Donald Trump után a stabilitás visszatéréseként értékelik. Hát igen, ez az erőszakos demokrácia export stabilitását, az úgynevezett színes forradalmak stabil finanszírozását, az Amerika kivételezettségét aláhúzó értékek stabilan a nemzeti és történelmi szuverenitásukat megőrizni akaró országokra erőltetését jelenti.

„Az „elefánt a porcelánboltban” mentalitás helyett visszatért a mindenki által jól ismert mentor”

Hogy jobban megértsük, mi is vár a világra minimum a következő négy évben, ahhoz elegendő elolvasni Barack Obama nemrégiben megjelent emlékiratait. A 768 oldalas könyv csekély 45 dolláros (15 ezer forint) áron látványosan megmutatja az új amerikai adminisztráció stratégiai irányvonalát. Ebben a Fehér Ház volt ura a külpolitika legkülönbözőbb aspektusai kapcsán kifejti a nézeteit.

„Ebben a kontextusban szimbolikusnak tekinthető Joe Biden azon döntése, hogy elnöksége kezdetén összehívja a „demokraták kongresszusát”, ahová meghívják Washington értelmezésében a legdemokratikusabb és legodaadóbb országokat, és megtárgyalják, miként is lehetne szélesíteni a szófogadók körét”

Magyarország konzervatív kormánya számára ez egyet jelent a rá nehezedő nyomás növekedésével. Ez a Brüsszellel a saját politika meghatározása körül folyó ideológiai viták közepette a bizonytalanság ellenőrizetlen növekedésével jár. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok addig fokozza a nyomást, amíg a számára kényelmetlen hatalom meg nem hátrál.

„Ez azt vetíti előre, hogy a magyar kormánynak a valós problémák megoldása mellett egyre gyakrabban kell foglalkoznia az ellene irányuló támadások kivédésével”

Az Európai Unió legutóbbi csúcstalálkozóján gyakorlatilag megerősítették a demokratikus elvek betartását kikényszerítő mechanizmust. A Magyarország és Lengyelország által ennek alkalmazásában kiharcolt fékek és ellensúlyok ellenére tényként kezelhetjük, hogy az európai támogatásokat a jogállamiság szubjektíven értelmezhető elveihez kötött mechanizmust elfogadták. Szimbolikusnak tekinthető, hogy erre a washingtoni paradigmaváltással lényegében egy időben került sor. Az elkövetkező években a magyar kormánynak komoly erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy egyensúlyozzon a költségvetés szempontjából életbevágó támogatások kritériumainak teljesítése, és a magyar, nem pedig az amerikai vagy éppen holland életforma és értékek melletti kiállás között. A dolgok jelenlegi állását nézve ez egyáltalán nem lesz könnyű feladat.