Kezdőlap » Kultúra » „Világsztárként kezelték a szüleimet Moszkvában”
Zsoldos Dedy Gábor #moszkvater

„Világsztárként kezelték a szüleimet Moszkvában”

Zsoldos Gábor, vagy, ahogy a hazai könnyűzenei életben ismerik, Dedy családi hátterét ismerve – édesapja, Zsoldos Imre a Stúdió 11 vezetője, és édesanyja Sárosi Katalin énekesnő – vélhetően akkor sem mehetett volna másnak, mint zenésznek.

Apa és fia együtt zenél #moszkvater
Apa és fia együtt zenél
Forrás:Zsoldos Gábor archívuma

„Soha nem felejtelek el, és soha nem hagyom, hogy elfelejtsenek!” Gyönyörű szavak ezek, melyekkel Zsoldos „Dedy” Gábor, a Hungária, a Dolly Roll, a Step és a Fenyő Gyöngye együttesek dobosa idén márciusban köszöntötte fel édesapját, a legendás trombitaművészt, Zsoldos Imrét a századik születésnapján. A Magyar Rádió Tánczenekarának vezetője, majd a Stúdió 11 zenekar alapítója, de szólistaként is roppant sikeres előadó már 34 esztendeje nincs közöttünk. Hőn szeretett felesége, a népszerű énekesnő Sárosi Katalin 19 esztendeje halt meg.

Sárosi Katalin az 1968-as szovjet turné alatt előadói díjat nyert #moszkvater
Sárosi Katalin az 1968-as szovjet turné alatt előadói díjat nyert
Forrás:Zsoldos Gábor archívuma

Ők ketten ünnepelt sztárjai voltak a ’60-as, ’70-es és a ’80-as évek Magyarországának. A táncdalok világában ugyanúgy emlegették őket, mint a Záray Márta és Vámosi János házaspárt. Ilyen családi háttérrel gyermeküknek szinte kikövezett útja volt a zene világába.

Zsoldos Dedy Gábor #moszkvater
Zsoldos Dedy Gábor
Forrás:Zsoldos Gábor archívuma

– Ha ilyen sarkítva kell véleményt mondanom, akkor igen, ki volt jelölve az utam a zene világába. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy fel sem merült bennem az, sem korábban, sem pedig később, hogy ne a zenei pályát válasszam. Apukám úgy hagyott itt, hogy velem kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van, és boldog volt, hogy zenész lettem. Amikor csak tehette, személyesen jött el egy-egy Hungária, majd később Dolly Roll koncertre, és nagyon büszke volt a sikereimre – elevenítette fel a moszkvater.com számára Zsoldos „Dedy” Gábor.

„Hogy miként került egy éppen a Zeneakadémián tanuló fiatal az ország akkori legnépszerűbb zenekarába?”

– Kétségtelen tény, hogy közép- és felsőfokú tanulmányaim alatt komolyzenét tanultam. Korábban, talán 14 éves koromig zongoráztam, míg a Zeneakadémián már ütősként végeztem. Hogy miért pont ütősként?  Édesapám sokszor mondogatta, ha már az imádott fiacskája is zenész lesz, akkor ne az olyan nehéz hangszerrel keresse meg a kenyerét, mint amilyen a trombita, amin ő játszik, hanem legyek inkább ütős. Azt mondta, amíg ő kifújja a tüdejét egy-egy fellépés alkalmával, addig az ütős üt kettőt a triangulumon, és mégis ugyanannyit keres, mint ő. Ám a hangszerem kiválasztásának igazi oka az volt, hogy a példaképem, egyben unokatestvérem, Zsoldos Béla dobolt, így végül belőlem is ütős lett. De visszakanyarodva a tanulmányaimhoz, a komolyzene mellett leginkább a dzsesszt szerettem. Ekkor kerültem a dobokkal közelebbi kapcsolatba, hiszen ezen a hangszeren játszottam a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarában. Noha többé-kevésbé ismertem az akkori zenei irányzatokat, és a legjobb hazai zenekarokat, egyáltalán nem vágytam közéjük. Ám egy alkalommal, amikor az Erzsébet sörözőben ültem az akadémista társaimmal, a szomszéd asztaltól átszólt hozzánk egy férfi: „Hallom zenészek vagytok. Nincs köztetek véletlenül egy dobos?” Mondtam neki, én ütős vagyok, de tudok dobolni. No, ha ez így van, akkor menj fel Fenyő Miklóshoz, itt a címe, mert éppen dobost keres a Hungária. Miután a zenei életem nem a Hungária és a rock ’&’ roll körül forgott, nem különösen izgultam rá a dologra. De elgondolkodtam rajta, majd bejelentkeztem Fenyőhöz. Így kezdődött… Hogy ki volt az, akinek mindezt köszönhetem? Nos, Dolly férje – árulta el a zenész.

Édesapja, amikor megtudta, kivel fog együtt zenélni a fia, felkereste Fenyőt, aki ugyan tisztelte őt a munkássága miatt, de egy pillanatig sem érdekelte, kinek a fia került be a zenekarba. Számára egy volt a lényeg, mindig a legjobbját nyújtsa a színpadon. A szülők egyet kértek Gábortól, fejezze be a zenélés mellett a főiskolai tanulmányait, legyen diplomája. Meglett, és ahogy fentebb írtuk,

„Zsoldos Imre egyre gyakoribb vendég lett a Hungária, majd a Dolly Roll bulijain”

Aztán elérkezett 1985 júliusa, amikor a szegedi országúton két Zsiguli egymással versenyezve belerohant a velük szembejövő, szabályosan közlekedő autóba, melyben négyen ültek. A sofőr, Temesvári András basszusgitáros szörnyethalt, Zsoldos Imre fejsérüléssel került kórházba és augusztus végén hunyt el, míg Sárosi Katalin törésekkel megúszta, de felépülése után a táncdaléneklést abbahagyta. Miután a balesetet követően pár héten belül megszületett első unokája, Fanni, onnantól kezdve főállású nagymamaként élt. Gábornak régi vágya volt, hogy megfelelően emlékezzen meg szüleiről, akiknek régi fotói szinte beborítják a zenész otthonának a falait, míg egyéb emlékeiket öt nagy bőröndben őrzi. Aztán idén, édesapja születésének 100. évében egy fantasztikus emlékkoncertet szervezett szeptemberben, melyre zsúfolásig megtelt a Dohány utcai Zsinagóga.

– Ez a fajta értékrend, a felmenők szeretete, és emlékeik megőrzése az egyik legfontosabb örökségem. Régi vágyam volt ez a szeptemberi emlékkoncert, amelynek címéül édesanyám egyik dalát, a Szerelmi történetet választottam – mesélte Gábor, aki nem titkolta, januárban nekiáll, hogy egy gyönyörű könyvben állítson emléket szüleinek. Rengeteg fotó, írásos emlék, plakát adja majd a kötet alapját, melyet Sárosi Katalin születésének 90. évfordulója tehet még aktuálisabbá.

Az emlékestre rengeteg korabeli rajongó mellett olyan fiatalok is eljöttek, akik maximum különböző félvételekről ismerhették a Zsoldos-Sárosi duó dalait. Érdekesség, hogy a retró világa a hazai zenében igencsak divatba jött, ám a dobos elmondta, nem bánja azt, hogy számára mindössze két ilyen jutott.

– Azért amikor a Hungária népstadionbeli bulija majd százezer embert bevonzott, akkor az azóta szintén elhunyt Flipper Öcsivel kaptunk együtt három számot. Ugyanakkor a Dolly Roll tizenötödik születésnapján csináltunk az eredeti felállással egy hatalmas bulit. De egyébként más nem volt, és immár nem is lesz a tragikus halálesetek miatt. Így sosem fogják rám húzni, hogy pénzért képes vagyok a fiatalságomat ismét eladni – árulta el.

Szilveszter 1966 - együtt a család: Sárosi Katalin, Zsoldos Gábor és Zsoldos Imre #moszkvater
Szilveszter 1966 – együtt a család: Sárosi Katalin, Zsoldos Gábor és Zsoldos Imre
Forrás:Zsoldos Gábor archívuma

Zsoldos Gábor elmondta, szüleinek nagyon szép élete volt. Édesapja zenészként bejárta a világ egyik felét, míg a másik egy részét nyugdíjasként kereste fel. Mivel felesége nem szeretett annyira utazni, így férje annak idején egyedül vágott neki Indiának, Thaiföldnek, Koreának, Brazíliának és Mexikónak is.

„Persze, sok helyre együtt utaztak, együtt turnéztak, például nem egyszer járták be a Szovjetuniót”

– A szüleim nagyon szerették egymást, akárcsak engem. Ugyan mindkettőjüknek ez volt a harmadik házassága, mégis minden szempontból ez volt az ideális kapcsolat mindkettőjük számára. Már a házasságkötésük is kapcsolódott a Szovjetunióhoz, hiszen 1961. április 12-én kötötték egymáshoz az életüket. Pont aznap, amikor Jurij Gagarin első emberként az űrbe repült – folytatta az emlékezést.

A Zeneakadémiát végzett zenész elárulta, ő maga még sosem járt sem a Szovjetunióban, sem pedig Oroszországban, ám szüleitől sokat hallott azokról a turnékról, amit a „Nagy Testvérnél” koncerteztek végig. Mégpedig a Magyar Rádió Tánczenekaraként, vagy annak kisebb változatával, a Stúdió 11-gyel járták be a hatalmas országot. Akárcsak annak idején az NDK-t, vagy éppen Kubát.

Zsoldos Imre és a Magyar Rádió Tánczenekara #moszkvater
Zsoldos Imre és a Magyar Rádió Tánczenekara
Forrás:Zsoldos Gábor archívuma

– Ha az emlékezetem nem csal, legalább négyszer jártak a Szovjetunióban, és Moszkván kívül több városban is felléptek. Mint itthon mesélték, világsztárként fogadták őket mindenhol, a fellépéseiken abszolút telt ház volt mindenhol, és bizony a nagy sikerre való tekintettel, mindig sokszor visszatapsolták őket. Az emberek kedvesek voltak, néha a közönségtől, akik megvárták őket a fellépések után, hosszabb idő volt megszabadulni, mint amennyit a színpadon töltöttek. Tőlük hallottam, hogy amíg itthon egy-két szovjet zenei műsorra úgy kellett szinte kivezényelni az embereket, addig ott kint ilyenre sosem volt szükség, pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Volt olyan turnéjuk, amelyek egyébként hónapokig tartottak a nagy távolságok miatt. Komplett előadással léptek fel, vagy önálló esten például Rodolfoval együtt álltak színpadra – elevenítette fel Zsoldos „Dedy” Gábor.

Zsoldos Imre, fia elmondása alapján, sosem volt jó üzletember, így az egyszer sem fordult elő, hogy a Szovjetunióban kincset érő farmerért cserébe hozott volna be valamit is az országba. Persze, vásárolt Moszkvában és Leningrádban is.

Sárosi Katalin a Szovjetunióban vásárolt Moszkviccsal #moszkvater
Sárosi Katalin a Szovjetunióban vásárolt Moszkviccsal
Forrás:Zsoldos Gábor archívuma

– Emlékszem, itthon gyűjtögette a rubeljeit, meg engedéllyel beváltotta a forintjainkat az akkori szovjet valutára, és amikor egyik turnéjukra kiutazott, ezt a pénzt kiegészítette a kinti keresetével, és megvette a család első autóját. Egy Moszkvicsot, amelyet aztán ő maga vezetve hozott haza. Nagy dolog volt ez a hatvanas évek első felében, hiszen itthon erre nem lett volna módja. De rám is gondolt, így én sem maradtam autó nélkül. Egy későbbi szovjet útja során megkaptam a lábbal hajtható kis zöld pedálos autómat. Noha mára már mindkettő csak az emlékeimben van meg, azért őrzök olyan emléket is, amit a Szovjetunióból hoztak a szüleim. Egy hatalmas szamovár ott áll a nappaliban. Bevallom őszintén, már nem emlékszem, milyen teát főztek vele a szüleim, jómagam ilyenre nem használom – mondta Gábor, aki a fellépések mellett tanít is, saját stúdiójában fogadja a tanítványait.

Hogy mindezek miért érdekesek? Mit jelent az, hogy a világsztárként fogadott magyar zenészek számára hatalmas élményt jelentett a szereplés a kommunista országban? Miközben a Szovjetunióban rengeteg vita folyt a komoly- és könnyűzenei kompozíciókról? A Szovjet Zeneszerzők Szövetségének egészen 1991-ig hivatalban maradó elnöke, Tyihon Hrennyikov például keményen fellépett hazájában a nyugati tánczenével és jazzel szemben. Úgy vélte, mindkettőben a kozmopolitizmus züllesztő, vészes és bomlasztó hatása érhető a legerőteljesebben tetten, és lelki ürességgel, terméketlenséggel, a gondolatiság hiányával vádolva a számokat. Ugyanakkor a nép, az emberek a szűnni nem akaró tapssal, az állandó teltházas koncertekkel, fellépésekkel minden felső elképzeléssel ellentétben azt bizonyították, hogy komoly igény van ezekre a zenei rendezvényekre.