„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Világbajnoki döntő – kifulladásig

2021. szept. 10.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

Amikor 1984. szeptember 10-én leült egymással szemben Anatolij Karpov és Garri Kaszparov, hogy Moszkvában eldöntse, ki lesz a sakkvilág uralkodója, senki sem gondolta, hogy 1985. február 15-én, a 48. játszmát követően úgy állnak majd fel, hogy nem hirdetnek végeredményt. Ilyen sem előtte, sem pedig azóta nem történt a sakk történelmében.

„Kaszparov az 1985. szeptember 1-én, Moszkvában megkezdett újabb világbajnoki döntőt november 10-én 13-11-re megnyerte, és győzelmével 22 évesen 6 hónaposan és 27 naposan a sportág legfiatalabb világbajnokává vált” #moszkvater

„Kaszparov az 1985. szeptember 1-én, Moszkvában megkezdett újabb világbajnoki döntőt november 10-én 13-11-re megnyerte, és győzelmével 22 évesen 6 hónaposan és 27 naposan a sportág legfiatalabb világbajnokává vált”
Fotó:EUROPRESS/Boris Kaufman/Sputnik/AFP

Amikor az 1984-es sakkvilágbajnokság versenysorozata elkezdődött, hogy a különböző zónaversenyek, zónaközi döntők, a világbajnokjelöltek páros mérkőzéses rendszerű egyenes kieséses versenye után a legjobb kihívhassa a sakkvilág trónján ülő Anatolij Karpovot, még senki sem gondolta azt, hogy ez a sorozat történelmi véget ér majd.

„Pedig a szovjet klasszis már kilenc éve mondhatta magát világbajnoknak, és úgy tűnik, vonzotta a pikáns csatákat a tábla mellett”

Ugyanis 1975-ben úgy lett világbajnok, hogy le sem kellett játszania a döntőt, mert a különböző igényekkel előálló zseni, az amerikai Bobby Fischer kéréseinek elutasítását követően egyszerűen nem állt ki Karpov ellen.

Holott ez a vb-döntő sem lett volna akármi. Az ínyencek már előre dörzsölték a tenyerüket. Fischer képességeit mindenki ismerte, és a sportághoz értők úgy vélték, a fiatal Karpov lehet az egyetlen, aki képes őt legyőzni. A szovjet sakkozó simán megnyerte a zónaközi versenyt Leningrádban, majd az egyenes kieséses rendszerben két honfitársát, Lev Polugajevszkijt (3-0) és a volt világbajnokot, Borisz Szpasszkijt (4-1) is simán verte, azaz az elmaradt döntő ellenére nem érdemtelenül lett a sportág 12. világbajnoka.

„Az már csak tényleg hab a tortán, hogy Karpov sosem tudott egyetlenegy játszmát sem játszani Fischerrel pályafutása során, így tényleg eldönthetetlen, vajon melyikük volt a jobb sakkozó”

Aztán szintén nem mindennapi körülmények között védte meg Karpov kétszer is (1978, 1981) a vb-címét Viktor Korcsnoj ellen. Előbb Baguioban a valakinek hat győzelméig tartó fináléban már 5-2 volt az állás Karpov javára, ám kezdett kifulladni, és Korcsnoj szívósan küzdve kiegyenlített a 31. játszmában. Mindenki azt hitte, Karpovnak vége, ő azonban zseniálisan sakkozott, és nemcsak a 32. csatát nyerte meg, hanem a mérkőzést is. Már ekkor mindennel megvádolták egymást, és amikor helyet foglaltak a táblánál, szinte vágni lehetett a feszültséget.

„Hát még Meranóban, amikor 1981-ben Karpov ismét Korcsnojjal került szembe, ám utóbbi már svájci színekben versenyzett, így a világrendek csatájaként reklámozták kettejük második vb-döntőjét. Nos, Karpov élete formájában volt, és egészen simán, 6-2-re verte ellenfelét, és maradt a sakk immár háromszorosan megkoronázott királya”

Ám ekkor már úton volt felé az új, talán mindenkinél jobb, és Karpov számára egyenesen félelmetes ellenfél, Garri Kaszparov. A fiatal szovjet sakkozó 12 éves volt, amikor Karpov világbajnok lett 1975-ben, de már 1982 szeptemberében az ő neve állt a világranglista élén, és onnantól kezdve jó darabig ez a lista kettejük nevével kezdődött. Éppen ezért nem okozott nagy meglepetést, hogy a világbajnok kihívási jogát Kaszparov szerezte meg. A zónaközi versenyről továbbjutott versenyzők, akikhez az előző világbajnok jelölti verseny két döntőse csatlakozott, egy kieséses rendszerű, páros mérkőzésekből álló versenyen vettek részt.

„Büszkén említsük meg, hogy ekkor Ribli Zoltán – aki az elődöntőig jutott, és a veterán Szmiszlovtól szenvedett vereséget – és Portisch Lajos személyében két világbajnok-jelöltje is volt Magyarországnak”

Ha már Szmiszlov szóba került, például a német Hübner elleni negyeddöntőben kétszeri rájátszás után is döntetlenül ért véget kettejük csatája, ezért rulettkeréken sorsolták ki a továbbjutó személyét. Ez Szmiszlovnak kedvezett… Végül Kaszparov nyerte a sorozatot, miután Beljavszkijt 6-3-ra, Korcsnojt 7-4-re, és Szmiszlovot 8,5-4,5-re verte.

Jöhetett tehát a várva várt döntő, ami előtt a két szovjet sakkzseni 5 alkalommal vívott egymással versenyjátszmát, amelyek közül Karpov egyet nyert – még 1975-ben, amikor Kaszparov 12 éves volt -, a többi négy mérkőzés döntetlenül végződött.

„Az 1984. júliustól érvényes világranglista szerint 2715 Élő-ponttal állt az élen Kaszparov, míg Karpov a második helyen állt 2705 ponttal”

A világbajnoki döntőben az előző döntővel megegyező módon a játszmák száma nem volt korlátozva, és győztesnek azt tekintették, aki előbb éri el a hat győzelmet, és a döntetleneket az eredmény szempontjából nem vették figyelembe. Mindkét játékosnak 2,5 óra állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd ezt követően óránként 16 lépést tehettek meg. Ötórányi játék után a játszma függőben maradt, amelyet másnap folytattak. Ekkor mindenki azt gondolta, ez a rendszer tökéletes arra, hogy eldőlhessen, ki a világ legjobbja.

„És úgy tűnt, hamar el is fog dőlni, ugyanis Karpov – akárcsak 1978-ban Korcsnoj ellen – elképesztően játszott, és a 3., a 6., a 7. és a 9. játszmát megnyerve már 4–0-ra vezetett”

Ezután 17 döntetlen következett, majd a 27. játszmát megnyerve Karpov előnye már 5–0-ra nőtt. Azaz egy pontra volt attól, hogy harmadszor is megvédje a koronáját. Ekkor Kaszparovon és csapatán kívül senki egy petákot nem adott volna arra, hogy a sakk világbajnokát nem Anatolij Karpovnak hívják majd rövidesen.

Nos, Kaszparov magára talált, és viszonylag váratlanul a 32. játszmában szépített. Ezután ismét 14 döntetlennel folytatták, és úgy tűnt, csak idő kérdése, hogy Karpov megszerezze azt a hiányzó pontot.

„Ekkor azonban a 47. és a 48. játszmát nyerve Kaszparov már 5–3-ra feljött, és ez volt az a pillanat, amikor az esélyek sok szakértő szerint megfordultak, és többen már Kaszparovban látták az új világbajnokot”

Sosem fogjuk megtudni, hogy melyik tábornak lett volna igaza, ugyanis Florencio Campomanes, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke egy váratlan és vitatható döntést hozott, és félbeszakította a mérkőzést. Indoklásában a mérkőzés elnyúlására – ekkor már hat hónapja játszottak –, és a mérkőző felek egészségi állapotának érdekeire hivatkozott. Kétségtelen tény, hogy Karpov ekkorra már 10 kilót fogyott, és úgy tűnt, elérkezett a teljesítőképessége határára, ám vele ellentétben Kaszparov kiváló egészségnek örvendett, és rendkívül neheztelt Campomanes döntésére. Meg is kérdezte tőle, miért hagyja abba a mérkőzést, ha mindkét játékos folytatni akarja. Ugyanis a döntés ellen mindkét versenyző tiltakozott.

Kaszparov, aki a felfüggesztés előtti utolsó két meccset megnyerte, úgy érezte, 5-3-as hátránya ellenére most már ő a favorit a mérkőzés megnyerésére. Fizikailag erősebbnek tűnt ellenfelénél, és a későbbi játékokban úgy tűnt, hogy jobban sakkozik. Viszont Karpov joggal hangoztatta, még mindig ő vezetett, és amíg ellenfelének három, addig neki egy pont hiányzott a sikerhez. Azonban Campomanes nem volt hajlandó arra, hogy megmásítsa a döntését. Sőt, már ekkor eldőlt, hogy az év második felében újrakezdik a döntőt, ám megváltozott szabályokkal. Korlátozott idő alatt befejezhető, 24 játszmából álló páros mérkőzésen dől el a vb-cím, számolják a döntetleneket is, és egy esetleges 12-12-es végeredménynél az aktuális világbajnok, tehát ebben az esetben Karpov megvédi a címét.

„Nos, nem védte meg, ugyanis Kaszparov az 1985. szeptember 1-én, Moszkvában megkezdett újabb világbajnoki döntőt november 10-én 13-11-re megnyerte, és győzelmével 22 évesen 6 hónaposan és 27 naposan a sportág legfiatalabb világbajnokává vált”

Holott ekkor már a teljes szovjet pártvezetés Karpov mögött állt, ugyanis Kaszparov 1985 nyarán interjút adott a német Der Spiegel magazinnak, amelyben megvádolta a szovjet szövetséget, hogy minden eszközzel ellenfelét támogatja. Az SZKP Központi Bizottsága is tárgyalta az ügyet, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy az ifjú lázadó zsenit kizárják a szovjet szövetség tagjai közül, ami azt is jelentette volna, hogy elmarad a vb-döntő. Kaszparovot végül a KB propaganda osztályának új vezetője, Alekszandr Jakovlev mentette meg a kizárástól, mert meggyőzte az ország vezetését arról, hogy a mérkőzésnek, és a vb-címnek az asztal mellett kell eldőlnie. Eldőlt, és megkezdődött Kaszparov uralkodása…

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK