Kezdőlap » x-demokrata » Véres összecsapások Tbilisziben
Oroszellenes ellenzéki tüntetők a Tbiliszi parlament előtt 2019. június 20-án #moszkvater

Véres összecsapások Tbilisziben

Az oroszellenesség hullámán térne vissza a hatalomba Szaakasvili egykori pártja

Oroszellenes ellenzéki tüntetők a Tbiliszi parlament előtt 2019. június 20-án #moszkvater
Ellenzéki tüntetők Tbilisziben a parlament előtt 2019. június 20-án
Fotó:EUROPRESS/Vano SHLAMOV/AFP

Ellenzéki tüntetők ostromolták meg a parlamentet, és csaptak össze a rendőrökkel Tbiliszi központjában. Az éjszaka folyamán 240 ember került kórházba. A tiltakozást az a pravoszláv parlamentek közi találkozó váltotta ki, amelyet a duma képviselője Szergej Gavrilov nyitott meg. Az ellenzéket az háborította fel, hogy az orosz képviselő eközben a parlament elnöki székében ült. Ebből is látszik, hogy az oroszellenesség Grúziában is belpolitikai tényező lett, ám az is egyértelmű, hogy Gavrilov fellépése a grúz parlamentben csak ürügy volt az ellenzéknek a tiltakozásra. A fő ok az országban egyre kitapinthatóbb feszültség, és a jelenlegi hatalommal szemben növekvő elégedetlenség.

„A rendőrség és a különleges egységek az éjszakai órákban vízágyúkkal, könnygázzal és gumilövedékekkel fékezték meg az agresszív tüntetőket”

A Rusztavelit megtisztították a több ezer tiltakozótól, akik a filharmónia épületénél emeltek barikádot, és folytatják a tüntetéseket. Előbb csak a házelnök és a belügyminiszter lemondását követelték – a parlament elnöke le is mondott -, de most már az egész kormány távozását akarják. Videó üzenetben tüzelte egykori pártját Ukrajnából Mihail Szaakasvili is. A külföldi nagykövetségek nyugalomra intették a feleket, és csak a tiltakozás módját elítélve ezt tette a grúz pátriárka is.

„Immár a kormányzó Grúz Álomnak is megvan a maga november 7-dikéje” – emlékeztetett Facebook-bejegyzésében a 2007-es, Szaakasvilivel a grúzokat végleg szembefordító eseményekre, az ellenzékkel szembeni brutálisan rendőri fellépésre a Kaukázus térségének elismert moszkvai szakértője Szergej Markedonov. Felhívta a figyelmet arra is, hogy immár nemcsak az Egyesült Államok, hanem Grúzia példáján is látszik, hogy az Oroszországhoz viszonyulás a nyugati világban és a posztszovjet térségben belpolitikai kérdéssé vált. Az elemző rámutatott ugyanakkor arra is, hogy

„a grúz ellenzék akkor is talált volna valamilyen okot a tiltakozásra, ha a „pravoszláv kommunista” Gavrilov nem ül a parlament elnökének székébe. A hatalommal szembeni elégedetlenség ugyanis erősíti az ellenzéket, amely most éppen az orosz kérdést találta alkalmasnak a tiltakozásra”

Annak ellenére, hogy a Szaakasvili-érában végletesen megromlott grúz-orosz viszonyt némiképp normalizálta, a hatalom semmiképpen sem nevezhető oroszbarátnak. Mutatja ezt egyebek mellett az is, hogy támogatásával került az elnöki székbe az oroszellenes Szalome Zurabisvili. Az államfő most is azt találta mondani, hogy a zavargások mögött Moszkva áll. Hát, igen. Nagyon életszerű, hogy a Kreml hatalomra akarja juttatni a  legvadabb oroszellenes grúz erőt, a Putyint ördögként lefestő Mihail Szaakasvili pártját. Amely egyébként azzal vádolja a kormányt, hogy összeborult Moszkvával.

A helyzet meglehetősen tragikomikus, ám egyáltalán nem vicces. Olyannyira nem, hogy Vlagyimir Putyin július 8-val leállíttatta az orosz repülőjáratokat Grúziába, a turisztikai cégek nem szervezhetnek utakat a kaukázusi országba, a kormányt pedig az elnöki rendelet utasítja, hogy tegyen meg a Grúziában lévő oroszok biztonságos hazatérése érdekében. Válaszul Grúzia is leállítja a repülőjáratokat Oroszországba, ami előre vetíti, hogy a kapcsolatok lassan, de megindult konszolidációja leáll.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.