„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Eurázsia Központ
„Grúziában ugyanakkor a leghevesebb politikai viták során is mindig politikai konszenzus volt az ország európai orientációjáról”
Fotó:EUROPRESS/Vano SHLAMOV/AFP
A valóság azért természetesen jóval árnyaltabb. Az elmúlt sűrű évek grúziai választásait, politikai történéseit övező dilemmákban a grúz társadalom tényleges megosztottsága jelenik meg egyfelől a kormánypárt valós, noha mértékében vitatott támogatottságában, másfelől az ellenzéki politikai erők és aktivisták látványos – társadalmi támogatottságuknál olykor jóval hangosabb –, sokszor erőszakos megmozdulásokkal kísért tiltakozásaiban.
„Grúziát a 2003-as <rózsás forradalmat> követő reform korszak nyomán egykor posztszovjet sikertörténetnek tekintették”
Úgy tűnt, Grúzia – egyre szorosabb kapcsolatot építve a Nyugattal – megérkezett a demokratikus közösség családjába. A társadalom reményteli volt az ország jövőjével és az EU-csatlakozás – de legalábbis az Európához közeledés – kilátásaival kapcsolatban. 2020 előtt a rendszerint megtartott választásokat többnyire szabadnak és tisztességesnek tekintették, a korrupció szintje pedig jelentősen csökkent. Aztán egyszer csak valami megváltozott az ország s leginkább a vezető kormánypárt megítélésben.
„A közel másfél évtizede kormányzó Grúz Álom pártot az elmúlt években egyre inkább oroszbarátsággal és a demokratikus keretek aláásásával vádolják, mindenekelőtt az EU és az Egyesült Államok korábbi demokrata adminisztrációja részéről. Bírálói szerint Grúzia mára teljesen autoriter irányba fordult”
Megszaporodtak az ellenzéki vezetőkkel szembeni vádemelések, jellemzően a külföldi finanszírozás előírt deklarálásának elmulasztása vagy az erőszakos kormányellenes megmozdulásokban való részvétel miatt. A legfőbb töréspontot a civil szervezetek finanszírozásának nyilvánosságáról a 2024-es választások előtt elfogadott, orosz ihletésűnek mondott – a kormány ugyanakkor amerikai előképre hivatkozik – úgynevezett külföldi ügynöktörvény jelenti, amelynek nyomán az EU befagyasztotta a Grúziának megítélt támogatásokat, és felfüggesztette a tagjelölti státusával megindult tárgyalásokat.
Mindezzel együtt a 2024. októberi parlamenti, és az azt követő decemberi államfőválasztás, majd idén ősszel – az ellenzéki pártok egy része által bojkottált – önkormányzati választások a Grúz Álom elsöprő győzelmét és megerősödését hozták. A párt már 2012-es alapításának évében is sikerrel szerepelt a parlamenti választáson, meglepetésre legyőzve a Szaakasvili elnökhöz köthető, évtizede kormányzó jobbközép Egyesült Nemzeti Mozgalmat, azóta négy egymást követő választáson megerősített abszolút többséget szerezve.
Tagadhatatlan, a Grúz Álom – a budapesti konzervatív CPAC rendezvényeken rendszeres meghívottként részt vevő – Irakli Kobahidze miniszterelnök vezetése alatt egyre inkább megszilárdítja és kiterjeszti hatalmát. A demokratikus keretrendszer átrendezését az Európai Unió részéről éles tiltakozások kísérik, brüsszeli értékelés szerint Grúzia mára messzebb van a Nyugattól, mint bármikor posztszovjet történelmében. Az Európai Bizottság szerint nincs megfelelő politikai elkötelezettség az integrációs folyamat mellett. Az Európai Parlament tavaly novemberi állásfoglalása ezért felszólít a grúzai kormánnyal és parlamenttel való kapcsolattartás korlátozására, miközben a kormányellenes megmozdulások tekintetében az EU egyértelműen kiáll az ellenzéki tüntetők mellett.
„Grúziában ugyanakkor a leghevesebb politikai viták során is mindig politikai konszenzus volt az ország európai orientációjáról”
Nem is lehet ez másként, hiszen minden vonatkozó fölmérés alátámasztja a grúziaiak döntő többségének elkötelezettségét az európai integráció mellett. Ezért is tűnik kockázatosnak Kobahidze miniszterelnök – komoly tiltakozásokat generáló – döntése Grúzia EU-csatlakozási tárgyalásainak 2028-ig történő felfüggesztéséről az EU „zsarolásnak és manipulációnak” minősített megnyilatkozásai miatt. Kobahidze utóbb azért megerősítette, Grúzia EU-tagság felé vezető útja „stabil és visszafordíthatatlan”, Tbiliszi 2030-ra kitűzött célja, hogy csatlakozzon az unióhoz, „reális és elérhető”. Noha a Grúz Álom legszívesebben csak egy konzervatívabb, „orbánosabb” EU-hoz csatlakozna, Grúzia az EU-integráción túl nem gondolkozik más alternatívában.
„A két fél mégis mintha párhuzamos valóságokban élve elbeszélne egymás mellett”
A Wroclawi Egyetem Európai Parlamentben ősszel bemutatott független kutatása mindenesetre visszaigazolta, a grúziai társadalom meghatározó többsége szerint Grúzia helye az EU-ban van. A lakosság összességében pozitívan tekint az EU-ra, amelytől elsősorban gazdasági felemelkedést várnak, a csatlakozás a többség szerint javítana a politikai, jogállamisági és társadalmi helyzeten. Az EU-t az egyetlen igazi külső biztonsági garanciának tekintik.
„Beszédes, hogy az EU-tagság fő akadályának az ellenzéki erők és NGO-k elitizálódását, az igazságszolgáltatás átpolitizáltságát, a nepotizmust, korrupciót és a széles körű dezinformációt tekintik”
Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek többsége szerint az ellenzéknek nincs valós társadalmi támogatottsága és legitimitása, s a belpolitikai válság erősíti a szélsőségek befolyását. A kormánypártot támogatók leginkább azzal indokolták álláspontjukat, hogy sikerült – Ukrajnával szemben – elkerülni a háborút. A többség ezzel együtt a legfontosabb feladatnak a gazdasági fejlődést és a társadalmi jólét növelését tartja. Ezek az utóbbi gondolatok vezetnek talán leginkább a Grúz Álom több választáson megerősített társadalmi támogatottságának megértéséhez.
„Az ország az elmúlt években kivételes gazdasági növekedést és fejlődést produkált”
Noha számos probléma továbbra is megoldásra vár, a külső hatásokra változatlanul érzékeny Grúziában a fejlődés kézzelfogható. Akár a főváros látványos új felhőkarcolóit nézve, akár a meggyőző gazdasági eredményeket vizsgálva. A befektetők növekvő érdeklődéssel fordulnak a stabil és vonzó gazdaságpolitikai környezetet kínáló, az Ázsia és Európa között (újjá)épülő konnektivitás és dinamikusan bővülő infrastrukturális hálózat fejlesztéseinek stratégiai (selyem)útján fekvő ország felé. Olyan óriási projektekkel, mint a Black Sea Submarine Cable és a – jelentős kínai részvétellel fejlesztett – Batumi Seaport. Kobahidze miniszterelnök, miközben politikai ellenfeleit bírálja, akiknek „nincs a konfrontáción túlmutató jövőképük, csak megpróbálják a demokratikus folyamatot a destabilizáció eszközévé alakítani”, nem is mulasztja el kiemelni, hogy Grúzia a tágabb európai szomszédság egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává vált.
„Grúziában – ha a fejlett Nyugattól még továbbra is elmaradva – határozottan jobban élnek évről évre, ráadásul elkerülve a nagy orosz szomszéddal eddig csak területi veszteségeket hozó – a szomszédos Ukrajna példáján akár teljes összeomlással járó – katonai konfliktust. Ezeket az eredményeket pedig a Grúz Álom kormányzásának tulajdonítják, amelynek legfőbb választási ígérete a jóléti kiadások növelése s az euroatlanti integráció folytatása mellett az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok normalizálása”
Az Európai Unió egyes politikusai részéről Grúziával szemben fenntartott nyomásgyakorlás mindazonáltal valós akadály az ország európai integrációja tekintetében, amely hosszabb távon elidegenítheti az Európa-párti, évszázados történelmi európai identitással, és az Európához tartozás politikai szekértáborokon átívelő érzelmi kötődésével rendelkező közvéleményt. A politikai vezetéssel szemben megfogalmazott kritikák tekintetében ráadásul jól láthatóak a politikai motivációk, mára sajnos „EU-konform” módon illeszkedve az európai politika állandósuló kettős mércéjének visszásságai közé. Ezzel szemben az EU integrációs és morális felelőssége, de a valós európai gazdasági és politikai érdekek is megkövetelnék annak elősegítését, hogy a georgiai álom európai álommá válhasson.
Az írást jegyezte: Révai-Bere Norbert (A szerző külpolitikai szakértő, diplomata, a Konnektivitás Barátai Alapítvány kurátora.)
(A cikk eredetileg az eurazsiamagazin.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Ez kb. olyan mint a munkásosztály világméretű győzelme: Érdeklődés hiányában elmaradt.