„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Az orosz és a nyugati hatás egyelőre békésen megfér egymással. Ha látják rajtunk, hogy külföldiek vagyunk, akkor az idősebbek inkább oroszul, a fiatalok inkább angolul szólítanak meg minket”
Fotó:EUROPRESS/KAREN MINASYAN/AFP
Egyes turizmussal foglalkozó portálok „alulértékelt városként” ajánlják Tbiliszit, Grúzia fővárosát. (Grúziát a magyar média Georgia néven is szokta emlegetni, de az MTA földrajzinév-bizottsága az előző megnevezést tartja hivatalosnak.) Vagyis olyan városnak, amely sokkal több értéket kínál látogatóinak, mint amennyit az átlag hírfogyasztó gondol róla. Szó se róla, Grúzia történelme különösen véres és forgatagos volt. A Kaukázus kis népei évezredek óta harcolnak a külföldi hódítókkal és egymással, olykor a polgárháborúkban önmagukkal is. De Grúziában 2008 óta béke van, és Tbiliszit szerencsére közvetlenül nem érintette a legutóbbi háború, romok helyett csak a modernizáció miatt lebontott épületeket láthatunk. Az elmúlt években folyamatosan tíz százalék körüli a GDP éves növekedése, a béke relatív jólétet, és látványos építkezéseket eredményezett, legalábbis a fővárosban.
Az ukrajnai háború kitörése után az országot kormányzó szociáldemokrata Grúz Álom párt humanitárius segítséget nyújtott Ukrajnának, de a Nyugat által követelt szankciókat nem vezette be Oroszország ellen. A nyugatbarát ellenzék egy része heves tüntetésekkel követelte a kormány lemondását és a politikai fordulatot, amire válaszul a kormány korlátozta az ellenzék jogait.
„Az utazó már nem sokat tapasztal mindebből, a parlament bejárata előtt USA és EU táblákkal letáborozott néhány tüntető emlékeztet csak a viharos demonstrációkra”
A kimaradás az ukrajnai háborúból látványosan meglökte és átrendezte a grúz gazdaságot. Legfontosabb kereskedelmi partnerei a hagyományos Oroszország mellett Kína és Törökország lettek. Most formálódik a kínai ihletésű, a Kaszpi-tenger után Azerbajdzsánon és Grúzián át Törökországba vezető Transzkaszpi szállítási útvonal, amely még jobban megerősítené a kínai befolyást az országban.
Az oroszok inkább kisebb projektekben utaznak, évente sokezer új céget regisztráltatnak orosz állampolgárok Grúziában. Sok orosz ember a háborús rezsim elől menekült, vagy inkább csak költözött Grúziába, mert a határ nyitott kifelé és befelé is. Nagyon sok orosz pedig turistaként érkezik. Ők azok, akik már nem mehetnek Párizsba, Olaszországba vagy Hévízre, az EU országai helyett ezért itt költik el a rubeljeiket. A booking.com engem is olyan szállodába irányított, amelynek a tulajdonosa, személyzete és legtöbb vendége is orosz volt.
„Az orosz és a nyugati hatás egyelőre békésen megfér egymással. Ha látják rajtunk, hogy külföldiek vagyunk, akkor az idősebbek inkább oroszul, a fiatalok inkább angolul szólítanak meg minket”
Latin betűs feliratokból legalább annyi van, mint cirillből. Azt nem tapasztaltam, hogy akár az orosz, akár az angol használata bárkiből negatív reakciót váltott volna ki. A város egyik legnevesebb teátruma az orosz nyelvű Gribojedov színház, amelyet a grúzok is szívesen látogatnak. A kormányzat láthatóan mindent elkövet a nemzetiségi és nyelvi béke megőrzéséért, és nem felejti el, hogy hova vezetett az orosz nyelv betiltása Ukrajnában.
„Tbiliszi városképében izgalmasan ötvöződnek egymással a különböző korok és építészeti stílusok”
A nemzeti büszkeség jeleként nemrég megépített, hatalmas Szentháromság bazilika oldalában régi, kanyargós utcácskákban, apró kis boltokban folyik az élet, de két megsüppedt házikó között már új butik szálloda nyílt. Az ezerötszáz éves, gyönyörű templom alatt kivilágított buli híd feszül, a Rusztaveli sugárút az amúgy igényes, sztálini stílusú palotáktól vezet az aranyozott Szent György szoborig. A várost minden oldalról hegyek veszik körül, több drótkötélpálya visz fel a magasba. Tbiliszinek két, jellegzetesen szovjet típusú metró vonala is van. A folyóparton több kilométer hosszan húzódnak a sokemeletes lakóházak, a folyó és a szemközti hegyek panorámája kárpótolhatja az egyhangú építészeti megoldásokat. A belvárosban viszont egészen korszerű, skandináv típusú házakat is láthatunk, olykor éppen dán építész tervezésében.
„Mindössze tizenhét év telt el a 2008-as orosz-grúz háború óta. A Nyugaton sajnos sokan elfelejtették a tanulságait. Alapvetően a nemzetiségi ellentétek miatt robbant ki”
A függetlenné váló Grúzia nacionalistái el akarta törölni Abházia és Dél-Oszétia szovjet időkből örökölt autonómiáját, azok pedig a függetlenségre, vagy legalább az autonómia megőrzésére törekedtek. Amikor a grúzok Szaakasvili elnök parancsára lerohanták Dél-Oszétiát, az oroszok válaszul elfoglalták a tartományt és tankjaikkal megindultak Tbiliszi felé.
„Mindössze tizenhét év telt el a 2008-as orosz-grúz háború óta. A Nyugaton sajnos sokan elfelejtették a tanulságait. Alapvetően a nemzetiségi ellentétek miatt robbant ki”
Fotó:EUROPRESS/MARCO LONGARI/AFP
Nicolas Sarkozy akkori francia elnök az EU képviseletében azonnal Moszkvába, majd Tbiliszibe utazott, és öt nap alatt véget vetett a háborúnak. Az oroszok biztosították a két tartomány önállóságát, a grúz területekről viszont ígéretüknek megfelelően kivonták a hadseregüket. Az Európai Unió nagy diplomáciai sikert aratott. Amerika nélkül, a maga tekintélyével öt nap alatt békét tudott teremteni. A grúzok pedig élni tudtak a békével. Hivatalosan nem mondtak le Abháziáról és Dél-Oszétiáról, hiszen a szerencse mindig forgandó. De most arra koncentrálnak, hogy a sok szenvedést megért, mindössze három és fél milliós grúz nép békében, prosperitásban éljen. Bárcsak tanulnának tőlük más nemzetek is. Az ukrajnai háború után, a külső beavatkozás megszűnésével remélhetőleg a grúz demokrácia is újra megerősödik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
