„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Daniil Medvegyev
Fotó:EUROPRESS/FRANCK FIFE/AFP
A meglehetősen csonkára sikeredett 2020-as szezon utolsó nagy tornájára készülnek a legjobb férfi teniszezők. Mégpedig a Londonban rendezendő egyéni világbajnokságra, melyen az adott esztendő nyolc legjobbja vehet részt. A mezőny érdekessége, hogy ezúttal két orosz játékos is ott lesz a pályán. Ugyanis a legutóbbi, párizsi mesterversenyt megnyerő 24 éves Danyiil Medvegyev mellett – aki már tavaly is ott volt a vb-n – idén odaért a legszűkebb elitbe a 23 esztendős, idén öt tornát nyerő Andrej Rubljov.
„Ilyenre legutóbb 2000-ben volt példa, amikor a világbajnoki mezőnyben Jevgenyij Kafelnyikov mellett Marat Szafin képviselte Oroszországot”
Akkor Szafin az elődöntőig jutott, míg Kafelnyikov nem jutott tovább a csoportjából. Persze nem ez volt a legjobb orosz eredmény a férfi világbajnokságokon, hiszen Nyikolaj Davigyenko 2009-ben megnyerte a tornát, míg ugyanő 2008-ban a döntőig menetelt, akárcsak 1997-ben a már említett Kafelnyikov is.
Hogy Medvegyev és Rubljov idén meddig juthat el, azt nem tudhatjuk előre, de az biztos, hogy előbbi bombaformában érkezik Londonba, míg utóbbi nyerte 2020-ban a legtöbb tornát a férfi teniszezők között. Persze ez nem garantálja a továbblépésüket a csoportból, ahonnan ketten-ketten jutnak az elődöntőbe. Ugyanis Medvegyev a világelső szerb Novak Djokovics, a két évvel ezelőtti győztes német Alexander Zverev, valamint az újonc argentin Diego Schwartzman ellen lép majd pályára. A dél-amerikaihoz hasonlóan világbajnoki újonc Rubljov viszont alaposan belehúzott, ugyanis a címvédő görög Stefanos Tsitsipas, a Roland Garros-bajnok spanyol Rafael Nadal és a US Open-győztes osztrák Dominic Thiem került a London 2020 nevű csoportba.
„Mindenesetre úgy tűnik, az orosz férfi tenisz történetében ismét beköszönt egyfajta aranykorszak”
Ha az Open-érát nézzük, akkor még a Szovjetuniót képviselő, 1974-ben a világranglistán a 9. helyig jutó Alekszandr Metrevelit kell először megemlíteni. Ő úgy ért el mai szemmel nézve csodás eredményeket – 1973-ban egyesben, míg 1968-ban és 1970-ben Olga Morozova partnereként vegyes párosban volt döntős Wimbledonban, összesen kilenc ATP-tornát nyert –, hogy meglehetősen ritkán indulhatott profi viadalokon. Aztán egészen a rendszerváltásig mintha elvágták volna…
„A Szovjetunió felbomlását követően a férfi tenisz Oroszországban felszálló ágra került, és némi túlzással – és egy-két esztendő kihagyással egészen a 2010-es évek elejéig tartott”
Az első nagy, már orosz generációnak négy legismertebb játékosa 1994-ben és 1995-ben a Davis Kupa fináléig jutott el, ahol előbb 4-1-re kikaptak a svédektől, majd utóbb 3-2-re az amerikaiaktól. Andrej Csesznokov karrierje során hét ATP-tornát nyert meg, és 1991-ben egészen a világranglista kilencedik helyéig tört előre. Tavaly 52 évesen hunyt el Alekszander Volkov, aki három tornát nyert meg pályafutása alatt, 1993-ban bejutott a US Open elődöntőjébe – itt egy bizonyos Pete Sampras állította meg –, egészen a 14. helyig jött előre a világranglistán, és olyan játékosok skalpját szerezte meg, mint a már említett Sampras, Ivan Lendl, Stefan Edberg vagy Goran Ivanisevics. Ő aztán edzőként is maradandót alkotott azzal, hogy Szafin edzőjeként világelsőt és kétszeres Grand Slam-győztest nevelt tanítványából. A válogatott harmadik tagja Andrej Cserkaszov volt, aki 1987-ben a juniorok között döntőzött a US Openen, majd az 1992-es barcelonai olimpián bronzérmes lett az egyéni küzdelmekben.
„Az első nagy orosz nemzedéket a következővel Kafelnyikov kötötte össze, aki természetesen ott volt azon a bizonyos 1994-es és 1995-ös Davis Kupa döntőben”
Ám az számára tényleg „csak” a kezdet volt, hiszen egyrészt 1999. május elején világelső lett, nyert két egyéni GS-t (1996 – Roland Garros, 1999 – Australian Open), valamint négy páros Grand Slam-tornát, 2000-ben első lett a Sydney-ben rendezett olimpián, 2002-ben győzelemre vezette a válogatottat a Davis Kupában, és összesen 26 egyéni és 27 páros tornagyőzelmet szerzett.
Andrej Rubljov
Fotó:EUROPRESS/Joe Klamar/AFP
Aztán jött az újabb legendás korosztály, amelyből kiemelkedett a már szintén említett Szafin – Kafelnyikovhoz hasonlóan – 2 Grand Slam-tornát is nyerni tudott (2000 US Open, 2005 Australian Open), 15 tornán győzött egyesben, világelső lett (2000. november), és a válogatottban mindkétszer ott volt, amikor Oroszország Davis Kupát nyert (2002, 2006).
„Természetesen a két Grand Slam-győztes után sem maradt éljátékosok nélkül az orosz férfi tenisz”
A következő korosztály legjobbja az a Davigyenko, aki a világranglista 3. helyéig jutott, a 2009-es vb-címe mellé megnyert 21 egyéni és egy páros tornát, a GS-tornákon négy elődöntőig jutott, és már ő is részese volt a 2006-os Davis Kupa-sikernek. Olyan csapattársakkal jutott be 2007-ben újra a legnagyobb csapatverseny fináléjába, mint a világranglista 20. Dmitrij Turszunov, a 20-szoros GS-győztes Nadalt salakon is legyőző, a világranglistán egykor 18. Igor Andrejev – a 2005 áprilisában rendezett valenciai tornán nyert az orosz 7-5, 6-2-re –, vagy éppen Mihail Juzsnij. Utóbbi a 2006-os US Openen szintén legyőzte Nadalt – ott egészen az elődöntőig menetelt –, pályafutása során 4 egyéni és 3 páros tornagyőzelmet aratott, és 2008 januárjának végén a 8. helyen állt a világranglistán.
„Egészen 2017-ig kellett várni a következő olyan korosztályra, amelyik aztán a feltűnését követően azóta visszavitte a legszűkebb elitbe az orosz férfi teniszt”
Noha ekkor még csak sokra hivatott tehetségek volt Karen Hacsanov, Danyil Medvegyev és Andrej Rubljov – a világ döbbenetére kikaptak a Davis Kupában a magyar válogatottól –, ám azóta nemcsak, hogy visszatették Oroszországot a tenisz térképére, hanem a sportág népszerűsége is megnőtt hazájukban. Mindhárman nyertek már tornákat – Hacsanov és Medvegyev 2018-ban, míg Rubljov 2019-ben szerezte az elsőt –, Medvegyev tavaly bejutott a US Open döntőjébe, jelenleg ott vannak a TOP 20-ban a világranglistán, ráadásul húsz év után ismét két orosz, Medvegyev és Rubljov szerepel az év végi világbajnokságon.
„Miközben az orosz férfi tenisz legnagyobb virágzását éli Szafinék óta, az orosz nőknél sosem látott mélyrepülés tapasztalható mostanában”
A szovjet éra kimagaslóan legjobb játékosa, Olga Morozova után hatalmas űr keletkezett. Morozova Wimbledont nyert a juniorok között, majd felnőttként is képes volt GS-trófeát nyerni Chris Evert társaként, és ezen kívül még öt alkalommal jutott be a négy nagy verseny döntőjébe. Úgy nyert egyesben nyolc tornát, és állt a világranglista hetedik helyén, hogy a szovjet sportvezetés nem engedélyezte számára, hogy egész évben utazgasson viadalról viadalra. A rendkívül tehetséges Julija Szalnyikova is sokra vihette volna – a szocialista országok által szervezett versenyeken remekelt, sokszoros szovjet válogatott volt –, de a teljes nemzetközi mezőnyben csak akkor mutathatta meg a tudását, amikor 1990-ben 26 évesen hozzáment az edzőjéhez, Apostolos Tsitsipashoz, és onnantól kezdve görög színekben nyert négy tornát, hármat egyéniben, egyet női párosban. Fia címvédőként lesz ott a londoni világbajnokságon.
„Hogy hova süllyedt az orosz női tenisz, azt jól mutatja, hogy a világranglistán a 33. helyen áll a legjobbjuk, Jekatyerina Alexandrova, és megesett az a szégyen, hogy az idei US Openen nem volt orosz a kiemeltek között”
Holott a 2008-as pekingi olimpián három orosz teniszezőnő állt a dobogón, és olyan Grand Slam-bajnokokat adtak a világnak, mint Marija Sarapova, Szvetlana Kuznyecova, Anastasia Miskina. De a világ legjobbjai között tartották számon a korábbi világelsőt, Dinara Szafinát, az olimpiai bajnok Jelena Gyementyievát, vagy a kétszeres Grand Slam döntős Vera Zvonarevát, hogy a korábbi top tízes Maria Kirilenkot, Anna Kurnyikovát, Anna Csakvetadzét vagy Nagyja Petrovát ne is említsük.
„De térjünk vissza a férfiakhoz, azon belül a két vb-résztvevőhöz. Medvegyev és Rubljov karrierje szinte együtt kezdődött, és 11-12 éves korukban vívták az első egymás elleni meccsüket”
„Azon a bizonyos mérkőzésen, ha a hozzáállásunkat nézzük, elképzelni sem lehetett nálunk rosszabb fiatal játékosokat. Sírtunk, meg áthajigáltuk az ütőinket a kerítés fölött. Fiatalok voltunk, és iszonyúan utáltunk veszíteni. Én akkoriban folyton csak átemelgettem, nem csináltam semmi mást. Tényleg. Ő pedig akkoriban még nem igazán ütötte keményen a labdákat. Őrült meccset játszottunk. Ez az első emlékem magunkról. De arra nem emlékszem, melyikünk nyert” – idézte fel a kezdeteket Medvegyev.
„A 2016-os budapesti Challenger-torna második fordulójában is szembe kerültek egymással”
Ekkor még az egy évvel fiatalabb Rubljov volt a forrófejűbb kettejük közül – folyamatosan veszekedett magával és az ütőjét dobálta –, ki is kapott Medvegyevtől. Utóbbi akkor még sokkal visszafogottabb volt, ám azóta, ha valami balhét csinál, mint például 2017-ben Wimbledonban vagy tavaly a US Openen, na, arra az egész világ felfigyel.
„Rubljov már tavaly megmutatta oroszlánkörmeit”
Cincinnattiban megverte többek között Roger Federert és Stan Wawrinkát, a US Openen Tsitsipast és Nick Kyrgiost, Pekingben pedig a 2017-es világbajnok Georgi Dimitrovot. Valamennyi versenyén legalább a harmadik körig jutott, és most átszakadt a gát, és éppen Moszkvában végre már diadalmaskodni tudott. Viselkedése ugyanakkor leszelídült, ennek következtében 2020-ban nemcsak, hogy öt versenyt nyert meg, de idei 39 győzelmével ebben a rangsorban az élen áll holtversenyben a világelső Djokoviccsal. Ráadásul a világranglista 8. helyezettje úgy nyerte meg október végén a bécsi tornát, hogy egyetlen egyszer sem veszítette el az adogatását a győzelemig vezető úton.
„Nagyon boldog vagyok, hogy pályára léphetek Londonban, már nagyon várom. Még mindig sok mindenben kell fejlődnöm, igazi kihívás lesz a világbajnokságon szerepelni. Látni fogom, pontosan miben kell javulnom, hogy arra a szintre jussak, hogy a világ legjobb játékosai ellen is versenyképes legyek. Úgy gondolom, mindenkinek az a célja, hogy világelső legyen, és Grand Slameket nyerjen. De természetesen próbálok realista maradni, és most az a legfontosabb dolog számomra, hogy jobb játékos legyek, és a hiányzó játékelemekben fejlődjek. Nem titok, izgatottan várom az első meccsemet, hiszen Rafael Nadal az etalon és a legjobb sportoló számomra. Nemcsak a teniszben, hanem az egyetemes sportban” – jelentette ki Rubljov már Londonban.
„Medvegyev viszont, ha képes lesz hozni a nemrég Párizsban látott formáját – a francia fővárosban egy hete megnyerte élete harmadik mesterversenyét –, akkor az sem lenne meglepetés, ha Davigyenko után újabb orosz világbajnokot avatna a férfi tenisz”
„A párizsi torna előtt nem voltam a legjobb formámban. Egyetlen döntőt sem játszottam, panaszkodtam is a feleségemnek, ’Úristen, nem elég jó a játékom, nagyon rosszul játszom’, de ezen a héten már jól teniszeztem, különösen a döntőben. Régóta dolgozom azon, hogy fejben is javuljak. Azt hiszem, sokat léptem előre, mert annak ellenére, hogy még mindig vannak összeomlásaim, ez semmi ahhoz képest, ahogy juniorként viselkedtem. Sokat dolgoztam ezen, és nagyon boldog vagyok, hogy számos alkalommal jól kezelem a mentálisan nehéz helyzeteket. A stílusommal pedig egyszerűen megpróbálom az őrületbe kergetni az ellenfeleimet” – árulta el Medvegyev.
A jövő héten meglátjuk, hogy mire mennek a világ jelenlegi legjobbjai ellen.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
