Nyolc év után visszatért Grúziába a távollétében két ügyben is elítélt Mihail Szaakasvili. A volt elnököt így letartóztatták. Szaakasvili azonban csak erre várt. A provokatív hazatérést a helyhatósági választások elé időzítette, így az egyébként is feszült belpolitikai helyzet még inkább kiéleződött. Forró ősz várható Grúziában.

Batumiból posztolt felvételeket a 2013 óta külföldi száműzetésben élő egykori grúz elnök, és csak arra várt, hogy letartóztassák. Ugyanis Grúziában több vádemelés is folyamatban van ellene, két büntetőjogi eljárásban távollétében el is ítélték.

„A tbiliszi városi bíróság még 2018 januárjában három év börtönre ítélte Szandro Girgvliani grúz bankvezető meggyilkolásával összefüggésben, fél évvel később pedig hat év börtönt kapott Valeri Gelasvili képviselő megveretése miatt”

Szaakasvilinek tehát nem lehetett kétsége afelől, hogy letartóztatják. Még Ukrajnában tartózkodott, de már a határátlépés előtt a grúz hatóságok látókörében volt. A megérkezés után pedig csak akkor csaptak le rá, amikor a legkisebb esély volt arra, hogy az őrizetbe vételt megakadályozhatják. Közben a politikus már arra bíztatta híveit, hogy október 2-án menjenek el szavazni, majd este vonuljanak az utcákra, védjék meg az elért győzelmet, és döntsék meg a rendszert.

„Szaakasvili tehát semmit sem változott, ugyanabban a stílusban akarja lázba hozni Grúziát, mint tette azt 2003-ban, az úgynevezett rózsás forradalom idején. Csakhogy azóta Grúzia már megváltozott”

Szaakasvili az elmúlt nyolc évben 17 alkalommal ígérte, hogy visszatér hazájába, ám sosem tette meg. A hatalom vágya azonban haza hajtotta. Végképp kikopott ugyanis már az ukrán politikából, így nem maradt más neki, mint Grúzia. Ahol a hét végén sorsdöntő választásokra kerül sor. A lényegében egy éve, a tavalyi parlamenti választások óta belpolitikai válságban lévő országban a mostani helyi választás ugyanis egyfajta referendummal ér fel.

„A hatalmon lévő Grúz Álom beleegyezett, hogy előrehozott parlamenti választásokat ír ki, ha a helyi választásokon nem szerzi meg a szavazatok legalább 43 százalékát”

Így Szaakasvili sem  várhatott tovább. Provokatív hazatérésével próbálja tovább izzítani a hangulatot, és elérni, hogy a nevével fémjelzett, a tavalyi választásokon 27,18 százalékkal a második helyen végzett Egyesült Nemzeti Mozgalom ismét hatalomra kerüljön.

Érezhető, hogy 2003-at akarja megismételni, csakhogy ma messze nincs olyan rendszerellenes hangulat Grúziában, mint akkor. Szaakasvili a nyugaton megtanult módszerekre alapozva már most a választások eredményét igyekszik megkérdőjelezni.

„Abban reménykedik, hogy a kampányban tapasztalt jogsértések eléggé felkorbácsolták az elégedetlenséget, az ő letartóztatása pedig csak olaj lesz a tűzre. Emellett Szaakasvili bízik a nyugati partnereiben is, akik majd reményei szerint mindent megtesznek a kiszabadításáért”

A Grúz Álommal egyre többen elégedetlenek, ám győzelmét sem 2012-ben, majd 2018-ban és 2020-ban sem sikerült megkérdőjelezni. A társadalom nem igazán hatalom ellenes, Szaakasvili személye pedig erősen megosztja. Az exelnöknek van ugyan egy 10-15 százalékos tábora, ám ha a hatalom nem hibázik, és hergeli fel a népet felesleges vérontással, akkor ez kevés. De nem egyértelmű Misiko megítélése az ellenzéken belül sem. Sokaknak nem tetszhet, hogy amíg ő „turista úton” volt, addig ők otthon küzdöttek a hatalommal.

„Ráadásul a most Tbiliszi főpolgármesteri posztjáért küzdő Nika Melia személyében az ellenzéknek új vezére van, és neki nincs igazán szüksége a nagy öregre, Szaakasvilira. Bulldózernek jó, de utána nem kell”

A Nyugat persze sok tekintetben elégedetlen az „álmodozókkal”, a grúz politika erős embere, a ravasz Bidzina Ivanisvili sem a kedvencük, ám a jelenlegi hatalom éppúgy atlantista, mint az elődje. Elég meghallgatni a kormányfő Irakli Garibasvili beszédét az ENSZ mostani közgyűlésén, és rájövünk, hogy azt Szaakasvili is elmondhatta volna. Nincs tehát igazán ok a jelenlegi hatalom megbuktatására. Főképp úgy, hogy pragmatikusabb és kiszámíthatóbb, és nem hozza őket olyan kellemetlen helyzetekbe, mint Szaakasvili. A nyugati partnereknek 2008 óta már nem igazán nagy kedvence Misiko.

„Grúziában tehát ismét helyzet van, ám nem forradalmi. Minden bizonnyal forró őszre lehet számítani, ám nem egyértelmű, hogy bukik a hatalom”

A kijevi tanulmányai után az 1990-es évek elején rövid időre hazatért, majd husszú évekig az Egyesült Államokban ösztöndíjas Szaakasvili kulcsfontosságú szerepet játszott a 2003-as „rózsás forradalomban”, 2004-től 2013-ig pedig Grúzia államfője volt. Számos fontos reformot hajtott végre, de elnöksége idején, 2008-ban országát vereséggel végződő villámháborúba sodorta Oroszországgal.

„A 2010-es évek elejére végleg megrendült a hatalma, pártja a 2012-es választásokon vereséget szenvedett, elnöki megbízatásának lejárta után pedig Szaakasvili botrányok közepette hagyta el az országot”

Az elmúlt 8 évben főképp Ukrajnában tartózkodott, ahol a nemzetközi reformügyi tanács vezetője lett, majd az odesszai megyei közigazgatást vezette. Ukrán állampolgárságot is kapott, majd Petro Porosenko botrányos körülmények között megfosztotta tőle, de tavalyelőtt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök visszaadta neki.