Varga György írása a #moszkvater.com számára
„Washington és Brüsszel az október 26-i grúziai parlamenti választásokat szerette volna az Európa-párti és a Putyin-szatellit erők közötti megmérettetésként megjeleníteni, s ehhez az említett uniós nyilatkozatok szolgáltak a szükséges kampány tartalommal”
Fotó:EUROPRESS/Vano SHLAMOV/AFP
Október 8-án az Európai Parlament határozatot fogadott el Grúziáról, melyet elolvasva gyorsan kiderül, hogy a dokumentum brüsszeli szerzői a demokráciát a hivatalban lévő grúz kormánytól féltik, s nem hagynak kétséget afelől, ki a támogatottjuk az október 26-i választásokon. Október 21-én 13 (nem 27!) EU ország külügyminiszterei közös közleményt fogadtak el, melyben bírálják a kormányzó párt politikáját. Október 28-án – lereagálva az általuk preferált (egyenként 8-10 százalékos támogatottságú) politikai pártok vereségét –, figyelmen kívül hagyva az EBESZ megfigyelők szabad választásokról szóló jelentését, szintén 13 EU ország külügyminiszterei ítélték el a választások „nem európai normáknak megfelelő” lebonyolítását. Az október 21-i és az október 28-i nyilatkozatokat aláíró 13-13 EU-s külügyminiszter listája jelentős átfedést mutat egymással, és az ukrajnai háborút abszolutizáló, az Oroszország elleni szankciókat leginkább támogató országokkal. Tekinthetők-e ezek az üzenetek a választásokba történő beavatkozásnak, hangulatkeltésnek az alakuló parlament és kormány ellen? Egyértelműen igen.
A Grúziai Álom 2012-ben, 2016-ban, 2020-ban is demokratikus választásokon nyert, és alakított kormányt, de külpolitikájában 2022-től nem felel meg a politikai Nyugat elvárásainak, mivel a grúz nemzeti érdekeket követi, és nem hajlandó ismételten háborús viszonyba keveredni Oroszországgal, mint tette azt 2008-ban a Nyugat által támogatott Mihail Szaakasvili államfő vezetésével.
„A grúz társadalom tanult a grúz-orosz háború következményeiből, nem kívánja azokat újra megélni. Oroszország – a teljes EU-val és NATO-val ellentétben – Grúzia szomszédja és a jövőben is az marad, e helyzet minden érdekviszonyával”
A grúz kormánynak 16 évvel a 2008-as – Dél-Oszétia elleni grúz támadással indult – háború után sikerült egy modus vivendit elérni Oroszországgal, mely mára második legnagyobb külkereskedelmi partnere. Látva az ukrajnai háborútól való grúz távolságtartást, az Európai Parlament már 2022 júniusában szankciókat javasolt a grúz kormányfő ellen az orosz kapcsolatok „kétértelmű, félreérthető” folytatása miatt. A grúz választók jelentős része fél a 2008 utáni időszak visszatértétől, kiegyensúlyozott külpolitikában érdekelt, s ezt az irányt próbálja vinni Irakli Kobahidze miniszterelnök, és tette elődje, Irakli Garibasvili is. Az ellenzék ellenben az EU szankciókhoz történő teljes csatlakozást követeli, ami kielégítené a globális Nyugat elvárásait is.
A „külföldi befolyás átláthatóságáról” 2024 májusában elfogadott (szuverenitásvédelmi) törvény tovább rontotta a grúz kormány kapcsolatát a Nyugattal. Miért izgatta fel a washingtoni és brüsszeli döntéshozókat, hogy 20 százalék külföldi támogatás felett a szervezeteknek, NGO-knak regisztrálni kell magukat, s miért elfogadható ugyanez a törvény az Egyesült Államokban? Azért, mert a Nyugat politikai partnerei Grúziában ilyen NGO-kban találták meg politikai és egzisztenciális hátterüket, rajtuk keresztül kötődnek nyugati partnereikhez, és finanszírozzák őket projekteken, ösztöndíjakon keresztül. „A grúz társadalmat 90 százalékban nyugatról (EU, USA) finanszírozott NGO-k dominálják.”
A nyugati döntéshozók kritikátlanul hivatkoznak ezen NGO-k jelentéseire, értékeléseire, miközben az anyagok nagy része az ő megrendeléseik alapján készül, a politikai preferenciák a projektek indulásától prognosztizálhatóak. Ezen anyagok Brüsszelben és Washingtonban döntés-előkészítő szerepet kapnak.
„A Nyugat számára az általuk támogatott NGO-k a partnerek, s mérvadó szerepet játszanak a Grúziáról külföldön uralkodó kép alakításában. Ha képviselőik vannak hatalmon (lásd jelenleg Moldovát) – akkor minden jó –, ha ellenzékben (Grúzia) – akkor minden rossz”
Érdekes összehasonlítási lehetőséget ad, hogy Grúziában (október 26.) és Moldovában (október 20.) egy hét különbséggel került sor parlamenti választásokra, illetve államfőválasztásra és népszavazásra. A választások előtt az EU átfogó politikai, pénzügyi és kommunikációs támogatást indított el – szelektíven – a két ország felé. Moldovában a hatalmon lévőket, Grúziában az ellenzéket téve kedvezményezetté. Grúziában nulla magas szintű látogatás, a kormányt elítélő EP és külügyminiszteri nyilatkozatok, míg Moldovában tucatnyi magas szintű látogatás, 2 milliárd EUR-t meghaladó támogatás-ígérvény, ellenzéket elítélő EP határozat és beutazástilalmi szankciók.
A nyugati narratíva szerint állandóan ismételgetett orosz beavatkozás jellemzői között megemlítendő, hogy orosz politikusok látogatása Moldovában több mint egy évtized óta, Grúziában pedig több mint két évtizede nem jellemző (2008 óta diplomáciai kapcsolatok sincsenek!). Moldovában az orosz hírcsatornák blokkolva vannak, nincs közvetlen légi járat, és banki átutalás a két ország között. Fentiek ellenére, ha nem a nyugati támogatottságú politikai erők a választások győztesei, akkor a vereség magyarázata az „orosz beavatkozás”.
„Washington és Brüsszel az október 26-i grúziai parlamenti választásokat szerette volna az Európa-párti és a Putyin-szatellit erők közötti megmérettetésként megjeleníteni, s ehhez az említett uniós nyilatkozatok szolgáltak a szükséges kampány tartalommal”
Az Egyesült Államok a „külföldi befolyás átláthatóságáról” szóló törvény miatt szankcionálta a grúz kormányt, ezzel is jelezve, mely politikai erőket látná szívesen a parlamenti választások után. Az EU demonstratívan befagyasztotta az integrációs folyamatot, felfüggesztette a magas szintű találkozókat. A grúz kormány szerint a háborúpárti nyugati elit kívánja megdönteni a kormányt, és bevinni Grúziát egy újabb grúz-orosz háborúba.
„Brüsszel és Washington viszonya a grúziai kormányzó párthoz nem az ország valós teljesítményét tükrözi. Grúzia úgy lett az EU és az Egyesült Államok fekete báránya, hogy a grúz mutatók minden értékelhető kategóriában évek óta jobbak, mint ugyanazok az adatok Ukrajnában vagy Moldovában”
Ez igaz a politikai jogok, a korrupció és a gazdasági mutatók terén is. Az Európai Bizottság ország értékelő anyagai is ezt tükrözik. Azt, hogy ezek a mutatók mennyire nem számítanak, és felülírhatóak a politikai Nyugat globális érdekeivel, azt jól mutatja, hogy 2021-ben Ukrajna 122. volt a globális korrupciós listán, hogy az ukrán parlamenti ellenzék vezetője már 2021-ben házi őrizetben volt, hogy az ellenzéki hírcsatornákat 2021 tavaszától betiltották, s hogy Ukrajna 2022 márciusában betiltotta 11 ellenzéki párt működését.
„2023 decemberében Ukrajna – háborúban álló országként, végleges határai és népessége ismerete nélkül – meghívást kap az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Grúzia nem méltó erre a státuszra, mert nem áll háborúban Oroszországgal, sőt nem csatlakozik a Nyugat radikális, önsorsrontó szankciós politikájához sem”
Az hogy Grúzia 49. a korrupciós listán, miközben Moldova a 76., Ukrajna a 104., az nem számít, mint ahogy az EU saját országjelentései sem a társadalom, a kormányzás, a gazdaság és üzleti környezet állapotáról. Így nem játszik szerepet az sem, hogy 2023 decembere óta Porosenko előző államfő nem hagyhatja el Ukrajnát, nehogy már alternatívát kínáljon – egyébként nyugatos politikusként – a jelenlegi ukrán adminisztráció politikájával szemben. Megtehetné ezt a grúz kormány az ellenzék vezetőjével? Lenne nyugati válasz?
Nincs uniós közgondolkodás, hogy egy-egy partnerország – speciális függésben Kelettől és Nyugattól egyaránt – a gazdasági integrációban, a tőke és az emberek szabad mozgásában érdekelt, de egy másik globális szereplő (jelen esetben Oroszország) felé indított, abszolutizált szankciós politikában való részvételben nem, mert csak károkat szenvedhet el. S mindezt úgy kell bevállalnia, hogy csak évtizedek múlva (vagy soha nem) lesz az EU tagja.
„Mára a politikai Nyugat eldöntötte, mely politikai erőket tekinti partnernek a szovjet utódállamokban. Azok mellé minden politikai, pénzügyi és kommunikációs eszközzel kiáll, míg az ellenpólust szankcionálja, negligálja és igyekszik ellehetetleníteni”
A Nyugat nem kívánja elfogadni a grúz realitást, mint kiinduló alapot az ország külpolitikájának alakításában. Ez a realitás a közös szovjet utódállamiságon, az Oroszországgal való közös határon, a gazdasági érdekeken, tíz- és százezres számú rokoni, baráti kapcsolaton, valamint az előbbiekből logikusan következő kulturális és nyelvi átfedéseken alapul.
A nyugati kommunikációs narratíva Grúziára (is) választási kényszert erőltet, dönteniük kell, „prosperáló európai jövőt vagy putyini szatellit szerepet” szeretnének. Saját, országspecifikus grúz (vagy ukrán, moldovai) lehetőség fel sem merül.
Az EU Grúzia lakossága számára egy jobb anyagi jólétet, és a munkavállalás szabadságát jelenti, miközben sokasodnak az EU-hoz, mint az ukrajnai háború folytatása mellett elkötelezett makro szereplő kül-, biztonság- és kereskedelempolitikájához kötődő ellentmondások. Az ukrajnai háború abszolutizálása, és az ehhez való támogató viszony elvárása EU-n kívüli partnerektől, követelése, valamint az EU politikáinak militarizálása nem segíti Grúzia lakosságában a pozitív EU-kép erősítését.
„Az erőltetett (Oroszország elleni) blokk-képzés tovább polarizálja az egyébként is rendkívül megosztott posztszovjet társadalmat, növekvő belső feszültséget okoz, megkérdőjelezve szuverén államiság gyakorlásához fűződő – az ENSZ Alapokmányban egyébként rögzített – jogát”
„Aki nincs velünk, az ellenünk van” – ott büntetünk, szankcionálunk –, hivatkozva a Nyugat által finanszírozott NGO-k „legitim” értékeléseire. Miért üdvözlendő az amerikai pénzügyi támogatású NGO, és miért büntetendő az orosz támogatású NGO egy tömbön kívüli szomszédos országban, ahol jóval több az orosz rokon, orosz üzleti kapcsolat, etnikai és nyelvi azonosság, mint az amerikai? A varázsszó az „Ukrajna elleni orosz agresszió”. Találunk-e hasonló varázs kifejezést valamely amerikai agresszióra válaszul az európai történelem legutóbbi évtizedeiből?
A „nem lehetünk semlegesek Putyin agresszióját látva” típusú kommunikációs szlogenek valahogy nem ismertek a korábbi évtizedek amerikai agressziói (ENSZ BT döntése nélküli katonai intervenció) kapcsán a nyugati médiából. Sehol nem találunk példákat a „nem lehetünk semlegesek Clinton, Bush, Obama agresszióját látva” felhívásokra, miközben ezen – egyes esetekben hamis tények alapján indított – beavatkozások büszkeségre nem sok okot adó eredményeit látjuk Szerbiában, Irakban, Líbiában, Afganisztánban, Szíriában, évtizedekre destabilizálva egy-egy térséget, migrációs hullámokat kiváltva és erősítve Európa felé.
„A Nyugat viszonyát Grúziához a hatalmon lévő politikai erők Oroszország-politikája határozza meg. Az Oroszország elleni szankciókhoz való viszony, a semlegesség feladására való hajlandóság a nyugati irányú lojalitás fokmérője lett”
Az európai folyamatok ukrajnai háborún keresztüli tematizálása állandó jelenséggé vált, igaz ez az EU bővítésére is: mindegy, milyen állapotban van egy ország, a Nyugat azt a saját globális érdekeinek előre vitelében betöltött szerepe alapján ítéli meg. Így van napirenden Ukrajna EU-tagsága, miközben nem ismerjük végleges határait, népességét, s gazdaságilag csőd helyzetben van, a hivatalban lévő állami vezetők mögött parlamenti és elnökválasztások már rég nem voltak. Az EU csúcstalálkozókon manapság nem 27 ország gazdasági és szociális folyamatai vannak napirenden, hanem Ukrajna elnöke ismerteti „győzelmi tervét”.
A globális Nyugat intézményei úgy várják el 3-4 milliós, Oroszországtól is függő helyzetben lévő országok (Grúzia, Moldova) abszolút politikai lojalitását, hogy közben nem mutatnak megértést az okozott problémák iránt. A Nyugat nem mutat érdeklődést, hogy el tudja-e valaha is érni Moldova a Dnyeszter-melléki szeparatista terület reintegrációját, ha közben a Kelet és Nyugat közötti választási kényszert erőltetnek rá. Hogyan tudja reaktiválni és új szintre emelni kapcsolatait Grúzia saját szeparatista területeivel, Abháziával és Dél-Oszétiával az ugyanilyen, nyugatról erőltetett döntési kényszerek között?
„Washington és Brüsszel ma csak arra gondol, hogyan gyengíthető Oroszország, s mindent e célnak rendel alá, így a moldovai és a grúz népek érdekeit is. 3-4 milliós országok lakossága és állami szuverenitása nem tétel a globális Nyugat geopolitikai térnyerése érdekében. Be kell őket darálni az Oroszország elleni harc céljai érdekében”
A grúziai választásokat figyelemmel kísérő olvasók minden bizonnyal észrevették, hogy Szalome Zurabisvili államfő – jó alapot adva a globális Nyugat és a grúziai ellenzék ez irányú álláspontjának – nem ismeri el az október 26-i választások eredményét. Mint tudjuk, egy államfőnek a nemzet, a társadalom egysége feletti őrködés a feladata, nem a megosztása. Találunk-e magyarázatot a grúz államfő kategórikusan kormányellenes álláspontjára, mely szinte egyenes út a társadalom destabilizálásához? Igen, találunk: a grúz államfő Franciaországban született és nevelkedett, majd Franciaországot diplomataként Rómában, Washingtonban, New Yorkban, Bécsben képviselte, illetve a francia külügyminisztérium Tervező Főosztályán is dolgozott a posztszovjet kérdések referenseként. 2003-2004-ben Franciaország grúziai nagykövete volt, majd a francia elnök és Szaakasvili akkori grúz államfő megállapodása alapján 2004-től Grúzia külügyminisztere lett. A fenti szocializációs és politikai háttér magyarázatot adhat a szuverenitásra törekvő grúz kormány külpolitikája, és a globális Nyugat álláspontját támogató államfő politikai irányvonala közötti különbségre.
A globális Nyugat számára Grúzia semlegessége az Oroszország elleni háborúban időleges akadály, melyet meg kell haladni, mert „a semlegesség Oroszország érdekeit szolgálja”.
„Amikor 50 országot sikerült blokkosítani az ukrajnai háború égisze alatt, akkor nehogy már egy pragmatikus, szuverén Grúzia akarjon külön utat járni, miközben a Nyugatnak azonnali szüksége van egy Oroszországgal szembeni második front nyitására a már elkerülhetetlennek látszó ukrajnai vereség megelőzésére”
A Nyugat nem feltételezi a grúz népről, hogy képes racionálisan megítélni helyzetét, érdekeit. Miért kellene elutasítania a szovjet utódállamokkal, köztük Oroszországgal az együttműködést? Miért lenne érdeke a lakosság többsége által beszélt és használt orosz nyelvet, orosz csatornákat – EU mintára – betiltani, korlátozni? Miért érdeke, hogy ne legyen légiközlekedés, pénzátutalás grúz-orosz viszonylatban? Felülírhatja a globális Nyugat térnyerési törekvése az EU integráció eddigi elveit és követelményeit, amikor háborúban álló ország kaphat csatlakozási meghívást, de jó mutatókkal rendelkező semleges ország nem?
„Grúzia állampolgárai jól látják, hogy – párhuzamba állítva a háborúban álló Ukrajnával – országuk EU-tagságának kérdése a globális Nyugat geopolitikai térnyerésre irányuló törekvésének és nem az ország valós politikai és gazdasági teljesítményének függvénye”
Tisztában vannak vele, hogy nem az Ukrajnát és Moldovát meghaladó teljesítményük elégtelen szintje az akadálya EU-integrációjuk folytatásának, melyet kormányuk is támogat, hanem a grúz kormány szuverén külpolitikája, melyet az Egyesült Államok és az EU elit nem tolerál.
„Ukrajna nyertese a politikai Nyugat grúziai választási eredményeket megkérdőjelező politikájának, számára mind Grúzia, mind Moldova destabilizálása a menekülési út egyik változata”
A háború és az Ukrajna körüli válság nemzetköziesítése, új konfliktus helyszín megjelenése nélkül Kijev hamarosan realizálhatja a háborús vereséget. Minél nagyobb a káosz az orosz érdekszférában, annál jobb Ukrajnának és a politikai Nyugatnak, mivel a válságokkal sújtott szomszédság (érdekszféra) sok energiát vehet el Moszkvától. A globális Nyugat így az orosz érdekszféra destabilizálásában érdekelt, ezzel is próbálva nehezebbé tenni az Ukrajnában megállíthatatlannak látszó, és a BRICS-en keresztül növekvő nemzetközi stabilitást és legitimációt mutató Oroszország helyzetét.
Nyugaton pedig folytatódhat a russzofóbia. A grúz társadalom napi problémáinak és félelmeinek ismerete nélkül, minden a Nyugat számára kedvezőtlen folyamat mögött az orosz beavatkozás keresendő. Aki nem csatlakozik a szankciókhoz, oroszbarát. Aki nem ad fegyvert Ukrajnának, oroszbarát. Aki nem érdekelt az ukrajnai háború nemzetköziesítésében, az oroszbarát. Aki transzparenciát szeretne látni EU-s vagy amerikai finanszírozású NGO-knál, az oroszbarát. Aki a hivatalos választási eredményt tekinti korrektnek és nem az amerikai támogatottságú NGO exit-poll eredményét, az oroszbarát.
Több szovjet utódállamnál is látható, hogy a globális Nyugat által ezen országokra erőltetett integrációs dinamika nem felel meg az adott országok (Ukrajna, Moldova, Grúzia) állapotának, más nemzetközi szereplőktől (Oroszországtól, más szovjet utódállamoktól) való – sok esetben kölcsönös – függésük mértékének.
„Washington és Brüsszel kizárólagos orientációs pontok kívánnak lenni Grúzia számára, s nem hajlandóak osztozni egy kiegyensúlyozott kapcsolatrendszerben Oroszországgal. Grúzia és a Nyugat közötti kapcsolatokat a Nyugat rontotta le a mai szintre azzal, hogy saját – az ukrajnai háborúhoz kötődő – politikai céljainak teljesüléséhez köti Tbiliszivel alakítandó viszonyát”
Grúzia geopolitikai helyzetének realitásai pragmatikus, a szuverén állam érdekeinek megfelelő külpolitikát és kormányzati cselekvést igényelnek egy olyan bonyolult geopolitikai helyzetben, melyben világpolitikai makro szereplők feszülnek egymásnak egy több pólusú világban, a 3-4 milliós országok nagyságrendjét jóval meghaladó stratégiai célok mentén. Az október 26-i választásokat megnyert grúz kormánypárt, a Grúziai Álom együtt akart és akar működni az EU-val, általában a jólétet jelentő Nyugattal, ám egyenlő partnerként, szuverén országként, nemzeti érdekeit szem előtt tartva. E feltételekkel viszont Grúzia nem kell a Nyugatnak. Egy „értékalapú” izoláció és destabilizálás, majd a nyugati finanszírozású NGO-k uralta ellenzék hatalomra kerülése lehet a megoldás…
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater