Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Alekszandar Vucsics szerb, Zoran Zaev észak-macedón és Edi Rama albán miniszterelnökök írják alá az Open Balkan, Nyílt Balkán megállapodást 2021. július 29-én Szkopjéban
Fotó:EUROPRESS/Husamedin Gina/ANADOLU AGENCY/AFP
Bizonyos szempontból újszerű, más szempontból viszont szokványos volt az augusztus végén megtartott 16. Bledi Stratégiai Fórum. Nem az idei év második felében az Európai Tanács elnökségét adó szlovén házigazdán múlt, hiszen külügyminisztere, Anže Logar már bevezetőjében megállapította azt az egyébként közismert, de nyilvánosan nem hangoztatott tényt, hogy a Nyugat válságban van. Janez Janša, szlovén miniszterelnök pedig arra figyelmeztetett, hogy
„az Európai Uniónak pedig vissza kell térnie az alapító atyák eszméihez, amelyeket figyelmen kívül hagyott, vagy éppenséggel ellenük dolgozott az utóbbi időben”
Jó esély van rá, hogy ez pusztába kiáltott szó marad, hiszen a későbbi eszmecsere során kiütközött a már ismert nézetkülönbség a konzervatív kormányfők és a vezető uniós tisztségviselők között döntő fontosságú kérdésekben, mint amilyen például a migráció. A magát Isten ostora szerepébe képzelő Európai Parlament elnöke, David Sassoli továbbra is kitartott a befogadás mellett, erre a retorikára azonban egyre kevesebb a „vevő”, mert a tagállamok csalódtak az EU migrációs politikájában.
„Alekszandar Vucsics szerb elnök pedig a szerbek csalódottságát ecsetelte az uniós bővítési politikában”
Kifejtette, hogy megunták az EU előszobájában való ácsorgást, és már nem is vágynak arra, hogy az EU tagjai legyenek. Helyette kiépítették saját együttműködési mechanizmusaikat, mégpedig nagy sikerrel. Ezt demonstrálandó a fórum margóján vacsorán látta vendégül az általa jegyzett Open Balkan csoporthoz eddig csatlakozott Albánia, Észak-Macedónia kormányfőjét.
A csatlakozási dokumentumot egy balkáni gazdasági fórum margóján, július 29-én írták alá, Szkopjéban. Egy 2019-ben, Újvidéken kötött megállapodás tovább fejlesztése, amelyet ugyancsak az említett országok képviselői láttak el kézjegyükkel, és a balkáni gazdasági zóna létrehozásáról szólt.
„A szkopjei a határellenőrzés megszüntetése, a szabad mozgás, a balkáni népek közötti gazdasági-politikai kapcsolatok és kulturális kötelékek erősítését tűzte ki célul”
Az Egyesült Államok és az EU, természetesen, üdvözölte, hiszen régóta szorgalmazza a regionális együttműködés fejlesztését, mint az uniós tagságra való felkészülés fontos feltételét. Ezért várhatóan nagy nyomás fog nehezedni részükről Koszovóra és Montenegróra, hogy csatlakozzanak az Open Balkan csoporthoz. Az aláíró országok azonban formálisan továbbra is megmaradnak az európai integráció útján. Az is csak elvi szinten képzelhető el, hogy az albánok és a szerbek ezennel elássák a csatabárdot.
„Sokkal valószínűbb, hogy ebből egy nagy vagy legalább is nagyobb Albánia és Szerbia fog kikerekedni”
Jóllehet sokan a frusztráció eredményét látják a balkáni szövetkezésben, amiért az EU már hosszú ideje várakoztatja ezeket az országokat, különösen Szerbiát. Valójában azonban éppen Belgrád részéről nehéz feltételezni az eltökéltséget a csatlakozás mellett, hiszen mindössze 18 fejezetet nyitott meg és 2 fejezetet zárt le az évek óta tartó csatlakozási tárgyalásokon a 35-ből. Sokkal inkább egy új Balkán Szövetségről van szó, ezúttal Albánia és Szerbia között, akik most nem a széthulló oszmán török birodalom, hanem közvetlenül az egykori Jugoszlávia, közvetve pedig tulajdonképpen már az EU romjain osztozkodnak.
A vitatott területeken, amelyeken a szerződő felek – Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia – annak idején nem tudtak megegyezni, hogy melyiküké legyen, az orosz cárt fogadták el döntőbírónak. Most vajon mely hatalom lehet az? Az, aki bátorítást adott arra, hogy a minden szerbet magában foglaló Nagy-Szerbia megvalósítása ismét napirendre kerüljön?! Ahogy az első Balkán Szövetség megkötése idején 1912-ben, most is akadnak, akik az akkori „európai koncert” szerepét átvevő EU-ban a saját érdekeiket habozás nélkül a közösségiek elé helyezik.
„Közös érdek a béke és a nyugalom a hagyományosan puskaporos hordónak számító Balkánon, de ennek megőrzésére – amint ez a történelem során már bebizonyosodott – nem egy Szerbia által uralt, erőszakkal egyben tartott délszláv gyűjtőállam a legalkalmasabb”
A Balkán Szövetség megalakulását két balkáni háború – amelyek tulajdonképpen az I. világháború előfutárai voltak – követte. Az azokban elkövetett pusztítások és öldöklések elsősorban azért történtek, hogy az etnikai viszonyokat hatalmi érdekek szempontjai szerint, erőszakosan megváltoztassák. Nem annyira az „áthallások” miatt, hanem inkább azért, mert a jelenlegi nemzetközi viszonyok nem kedveznek egy nagy szerb állam létrehozásának, Belgrád most egy „szerb világ”, vagyis a szerb lakosságú szomszédokból szatellit államokat kreáló politikát folytat. Ennek sikere az Egyesült Államok és az EU számára olyan veszélyt is tartogat, hogy sikere esetén erősödni fog a – legalább is a propaganda szintjén – nem kívánatos kínai és orosz befolyás.
„Erőszakra, amint ezt a szeptember 5-diki montenegrói események mutatták, most is bizton lehet számítani”
A kérdéses napon egyházi és kulturális örökségüket, önálló államiságukat féltő montenegrói polgárok tüntettek az ország történelmi fővárosában, Cetinjében a Szerb Pravoszláv Egyház két montenegrói egyházmegyéjének élére kinevezett püspök beiktatása ellen, a montenegrói pravoszláv egyház számára szimbolikus jelentőségű Cetinjei Szent Péter Kolostorban. A tavaly augusztusi választáson győztes, szerb barát kormány nem engedett a ceremónia áthelyezésére vonatkozó kéréseknek. Hogy a kolostor tágabb környezetét elzáró mintegy 12 ezer fős tiltakozó tömeget megkerülje, katonai helikoptereken és egyéb látványos védőintézkedések mellett szállíttatta a helyszínre az új püspököt és a kíséretében érkező belgrádi pátriárkát.
„Ők győzelmüktől megittasulva a kolostor templomában már a szerb hadsereg koszovói visszatéréséről énekeltek”
Eközben kinn a rendőrség könnygázt, sokkoló bombákat és gumi lövedékeket vetett be a tiltakozók ellen. A szerbiai média az 1990-es évek stílusában ontotta a lekicsinylő, sőt, gyűlölködő megnyilatkozásokat Montenegróról. Szerbia szándéka, legalább is a függetlenség párti montenegróiak szemében lelepleződött. Vajon ez a megvilágosodás megtörtént-e Brüsszelben? Ha nem, a Montenegróban tavaly hatalomra jutott bábkormány az első alkalmas pillanatban „beviszi” országát ebbe az obskurus balkáni szövetségbe.
„Nagy valószínűséggel Koszovó lesz a következő áldozat az egységes <szerb szállásterület> oltárán, esetleg csak az északi, szerb többségű része, hiszen Koszovó csakúgy, mint Montenegró nélkül az albánok és a szerbek számára nincs értelme a határokon való szabad átjárásnak”
Szerbia ugyanis nem határos Albániával. Ehhez, a montenegrói függetlenség letéteményese, az országot 30 éven vezető Milo Djukanović után meg kell buktatni Albin Kurti, koszovói miniszterelnököt is. Ez apróság, ezen nem fog múlni, ezt már megcsinálta egyszer az Egyesült Államok is. A boszniai Szerb Köztársaság csatlakozása pedig magától értetődő.
Bár a nagy szerb eszme egyelőre a Szerb Pravoszláv Egyházon, és a szerb kisebbségen keresztül „operál”, és nem bajonettek, hanem népszámlálások segítségével igyekszik gondoskodni minél nagyobb számú szerb népesség jelenlétéről a szerb világba bevonni tervezett országokban, a fenti logika mentén mindenkinek van oka a félelemre, aki számottevő szerb népességet tudhat a határai között.
„Matej Tonin, szlovén védelmi miniszter Bledben a közös európai haderő fejlesztését, létszámának jelentős növelését és gyorsabb bevethetőségét szorgalmazta”
Egy komolyabb európai haderő a térség stabilitása szempontjából is jó üzenet lehet, mondta. Ez is az idei Bledi Stratégiai Fórum újdonsága, hogy a korábbinál sokkal hangsúlyosabban merült fel az igény egy ütőképes európai hadseregre. Arra nézvést, hogy lesz-e belőle valami, a közös európai ügyek mai állapota nem ad okot különösebb optimizmusra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Kaári Sándor says:
Nem tudom a kódot.