„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A Mladics-kultuszt ma leginkább az élteti, hogy a tábornokban sokan egyenesen a nemzeti ellenállás szimbólumát látják. A szerbek ugyanis máig úgy érzik, hogy mindenki támadja őket, így Mladics valahol a szerb érdekek melletti kiállás jelképe. Ebben a felfogásban ő az, aki szembe szállt az egész világgal, hogy megvédje a szerbeket. Így nem csak a nacionalisták, hanem olykor még az euroszkeptikusok és az antiglobalisták is szimpatizálnak vele”
Fotó:EUROPRESS/OLIVER BUNIC/AFP
A Ratko Mladics temetése előtti hétvégén rendezett Crvena Zvezda-Partizan Beograd derbi kezdése előtti percekben síri csend szállt a Marakana stadionra. A hazai tábor hatalmas koreón mutatta fel a tábornok képét. Egészen ritka, szinte szürreális pillanat volt ez, Európa egyik legfeltüzeltebb hangulatú összecsapásán. A két, ideológiai értelemben is ellentétes szurkolótábor közösen búcsúztatta a nemrég elhunyt háborús bűnöst, aki ezrek haláláért felelt, és töltötte élete utolsó szakaszát börtönben. Ezekben a pillanatokban azonban még az ellentétektől túlfűtött stadion is eggyé vált, és mindkét tábor Mladics nevét skandálta. Pedig egy ilyen demonstrációért ezt megelőzően a Lugano elleni Konferencia Liga meccset követően súlyos pénzbírság és szektorbezárás járt.
„A két tábor mégis fontosabbnak tartotta a szerb társadalmat máig átható elveket még akkor is, ha azok szembe is mennek minden európai normával”
Az Európai Bizottság elítélte, hogy a hágai törvényszék által elítélt parancsnokot katonai és állami tiszteletadás mellett temették el Belgrádban, ráadásul a ceremónián részt vett a szerb kormány több tagja is. Marta Kos bővítésért felelős biztos azonnal lemondta belgrádi látogatását. Ezt azzal indokolta, hogy Mladics halála utáni dicsőítése összeegyeztethetetlen az Európai Unióhoz vezető út alapjául szolgáló értékekkel. Az is felmerült, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság szintén felháborodott elnöke is kihagyja Szerbiát a jövő hónapban esedékes nyugat-balkáni körútja során.
„Felszínre hozta az ellentéteket Mladics temetése a Balkánon is”
Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök kijelentette, hogy Szerbia ilyen körülmények között nem közeledhet az Európai Unióhoz, míg Alekszandar Vucsics szerb elnök válaszul a nácizmus dicsőítésével vádolta meg Zágrábot. Bosznia-Hercegovina közben a lehető legalacsonyabb szintre csökkentené Szerbiával fenntartott kapcsolatait Mladics belgrádi temetése miatt. A boszniai külügyminiszter diplomáciai lépéseket helyezett kilátásba, miközben Belgrád képmutatással vádolta Szarajevót. A délszláv háborúkban korábban is volt példa minden oldalon hasonló szörnyűségekre, ám mind közül a srebrenicai volt talán a legbrutálisabb. A muzulmán férfiakkal néhány napon belül végeztek, többnyire tarkólövéssel. Az eset gyorsan kitudódott, ezért a hóhérok kiásták a tömegsírokat, és kisebb tömegsírokba hordták szét az emberi maradványokat, hogy elrejtsék bűntetteiket. A srebrenicai vérengzés annyira felháborította a világ közvéleményét, hogy a NATO beavatkozott a konfliktusba.
„Mladics népszerűségét ez csak emelte a szerbek körében, így hiába adtak ki ellene nemzetközi elfogatóparancsot, nem esett nehezére a bujkálás”
Fel-feltűnt családi eseményeken, vagy éppen adriai napozás közben kapták le a fotósok. Milosevics bukása után azonban egyre inkább szorult a hurok a nyaka körül. Egyre ritkábban tűnt fel, az is elterjedt – nem véletlenül -, hogy meghalt. A család még a holttá nyilvánítását is kérelmezték. Mladics már 16 éve bujkált, amikor Szerbia egyre nagyobb nyomás alá került, hogy fogja el és adja ki a népirtás felelőseit. Végül egy vajdasági faluban találtak rá, ahol Milorad Komodics álnéven rejtőzött nagybátyja, Branislav Mladics házában. Elfogása előtt két héttel már megfigyelték, majd különleges erők őrizetbe vették. „Gratulálok, megtalálta, akit keresett” – mondta Mladics a rendőrnek, aki elsőnek belépett a házba. A boszniai szerbek politikai vezetőjét, Radovan Karadzicsot előtte három évvel fogták el. Mladics kiadatását nem lehetett megakadályozni. A szerb hatóságok csak rövid kitérőt engedélyeztek neki az elszállítása előtt, hogy meglátogathassa a lánya sírját. A korabeli beszámolók alapján a lány nem tudta feldolgozni apja háborús szerepét, ezért 1994-ben az ő pisztolyával vetett véget életének.
„Az 2011-es elfogása után egy évvel adták ki Hágának, ahol elkezdődött a pere”
A tárgyalás első napján közölte, hogy ő csak a saját népét és a saját országát védte. Az ítélet első fokon 2017-ben született meg, amelyben bűnösnek találták. Mladicsot végül másodfokon, jogerősen is életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték 2022-ben. A több éves büntetőper végül azzal zárult, hogy 11 vádpontból 10-ben bűnösnek találták Mladicsot. Az egyetlen vádpont, amiben nem találták bűnösnek, az volt, hogy 1992-ben több boszniai településen is népirtást követett el. Mladics 2024 óta a hágai börtönkórházban volt. Az elmúlt hónapokban állapota jelentősen romlott, két szélütést kapott, és az orvosok súlyos neurológiai, szív- és érrendszeri, valamint vesebetegségeket is diagnosztizáltak nála. Néhány nappal a halála előtt egy hágai bíróság elutasította, hogy Mladicsot humanitárius okokból szabadon bocsássák és egy szerbiai kórházba szállítsák. A bíró úgy ítélte meg, hogy önmagában még a várható közvetlen halál sem elegendő indok a szabadon bocsátásra. Így Hága lett számára a végállomás.
Árulkodó, ahogy a korábban meglehetősen egykedvűen vagy éppenséggel tiszteletlenül viselkedő Mladics könnyezett az ítélet kihirdetéskor. Ezek azonban nem a megbánás könnyei voltak. Sokkal valószínűbb, hogy saját erkölcsi nagyságának tudata hatotta meg. Legalábbis erre a következtetésre lehet jutni abból az üzenetből, amelyet a fián, Darkón keresztül küldött a szerb nemzetnek:
„Vigyázzatok a [boszniai] Szerb Köztársaságra, én nem számítok!”
Vagyis, az ügy, amelyért harcolt, győzött. Az összefüggő szerbek lakta területet, legalábbis Bosznia-Hercegovinában sikerült megvalósítani, amely aztán a háborút lezáró békével legitimitást nyert. A boszniai szerb vezetés azóta is sikeresen tartja a napirenden az egyesülés gondolatát Szerbiával.
S a szerbek nagy részének lelkében nagyon is rezonáltak Mladics szavai. Azok is tisztában vannak azzal, hogy mi történt a háborúban, akik hősként ünneplik a tábornokot, ám ezt bocsánatos bűnnek tartják, mert a „szerb ügy” érdekében történt. Ez az ügy pedig – az időközben függetlenné vált országok rovására a szerb hegemónia visszaállítása a délszláv térségben – manapság előkelőbb helyen van a szerb politikában, mint az utóbbi néhány évtizedben bármikor. Persze, nem az azóta időszerűtlenné vált szövetségi államban, hanem új köntösben. A nagyon konkrétan még nem definiált úgynevezett szerb világban.
„Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy Mladicsot a szerbek máig hősként ünneplik”
A boszniai szerbek egykori főparancsnokának a mai napig rengeteg imádója van Szerbiában. Aki erről meg akar győződni, az megnézheti a halálát követően az X-en, Twitteren tömegével megjelent bejegyzéseket. Hiába ítélte a hágai Nemzetközi Bíróság a tábornokot életfogytiglani börtönbüntetésre, a nacionalista fiatalok előszeretettel hordják a pólójukon a katonatiszt arcképét, mások pedig egyenesen profilképként használják a Facebook-oldalukon, hogy ország-világ előtt jelezzék, mennyire egyetértenek hősük életművével.
Ez csak részben magyarázható azzal, hogy a milosevicsi médiának eszében sem volt bemutatni a boszniai szerb hadsereg által elkövetett bűncselekményeket a kilencvenes években. Így a szerbek többsége leginkább csak áldozatként látta a boszniai szerbeket. Szerbiában a mai napig elterjedt az a meggyőződés, hogy Boszniában a szerbek a szabadságukért harcoltak, áldozatai és nem kezdeményezői voltak a délszláv háborúk néven ismert konfliktusoknak. Hogy ezzel mások szabadsága, önrendelkezése ellen törtek, meg sem fordul sem a politikai döntéshozók, sem a körkörös fenyegetettség lélektani „kuktafazekában” tartott polgárok fejében.
„Nem sokat tett egy reálisabb Mladics-képért a Milosevics bukása utáni hatalom sem, amelynek már inkább fejfájást okozott a bujkáló katonatiszt”
A későbbiekben, a haladópárti kormányok sem tekintették fontosnak Mladics pályafutásának reális értékelését a médiában, ami aztán teret nyitott az alternatív valóságértelmezőknek. Kiemelkedik ezek közül a Szerb Radikális Párt és vezére, Vojiszlav Seselj, aki a mai napig hősnek tekinti Mladicsot. Fontos tényező az is, hogy politikai értelemben Mladics nem járatódott le annyira Szerbiában, mint egykori jótevője, Szlobodan Milosevics. Míg az egykori szerb államfő keményen elnyomta az ellenzékét, addig Mladicsnak a számlájára ilyen nem írható. Sőt, a szerbek körében jól ismert, hogy Milosevics már a srebrenicai mészárlás előtt megszakította a kapcsolatot Radovan Karadzsiccsal és Ratko Mladiccsal, így az utóbbi politikusokat sokan még szerb árulás áldozatának is tekintették.
„A Mladics-kultuszt ma leginkább az élteti, hogy a tábornokban sokan egyenesen a nemzeti ellenállás szimbólumát látják. A szerbek ugyanis máig úgy érzik, hogy mindenki támadja őket, így Mladics valahol a szerb érdekek melletti kiállás jelképe. Ebben a felfogásban ő az, aki szembe szállt az egész világgal, hogy megvédje a szerbeket. Így nem csak a nacionalisták, hanem olykor még az euroszkeptikusok és az antiglobalisták is szimpatizálnak vele”
Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az Európa iszlamizálódásától, illetve a migránsok betelepülésétől tartók is előszeretettel tűzik ma Mladicsot a zászlajukra. Nemzetközi feszültségek pedig mindig is lesznek majd, amelyek kapcsán a Mladics-kultusz követői előrángathatják hősüket, jelezve, hogy ő bizony ezt a problémát is megoldotta volna.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
