Kovács Marcell írása a #moszkvater.com számára

Slobodan Nikolić, a választásokon 0,15 százalékot szerzett, így a parlamentből kiesett szerbiai Orosz Párt elnöke
A szerző felvétele
Az orosz kapcsolatok kezdete
– Honnan jött az ötlet, hogy már 2013-ban Orosz Pártot alapítsanak, amikor még lényegesen kisebb volt az orosz kisebbség Szerbiában?
– Korábban a Vlagyimir Putyin nevét viselő szerb-orosz baráti társaság civil szervezetében dolgoztam. Elsősorban kulturális projekteket szerveztünk, orosz festők művésztelepeit, együttesek fellépéseit. A volt Szovjetunióban és Oroszországban is sokat jártam. Édesanyám orosz nyelvet tanított, és én is meglehetősen jól beszélek oroszul. Aztán 2013-ban megnyílt a lehetőség, hogy a kisebbségek saját pártot alapítsanak, így bejegyeztük a pártunkat. Már akkor is sok orosz nő élt szerb férjjel házasságban, ám nem volt lehetőségük politikailag képviseltetni magukat. Más kisebbségeknek is van pártjuk. Most ötödik alkalommal indulunk parlamenti választáson.
– Milyen régre nyúlnak vissza az oroszországi kapcsolatai?
– Már a szovjet időszakban is rendszeresen jártam Oroszországban. Kulturális programokat, kiállításokat és később gyermekcsoportok utazásait is szerveztük.
A háború után érkezett oroszok
– Mekkora változást hozott Szerbiában az ukrajnai háború kitörése után az oroszok tömeges érkezése?
– Becslésünk szerint körülbelül 150 ezer emberről van szó. Nem mindannyian a háború miatt érkeztek. Voltak, akik itt folytatták az üzletüket vagy külföldi vállalatokat képviselnek, de idősebbek és ingatlant vásárló családok is vannak közöttük. Azt gondoljuk, hogy nagyjából egyharmaduk azért érkezett, hogy elkerülje a katonai szolgálatot.
– Elsősorban az újonnan érkezett oroszokat szeretnék képviselni, és állampolgársághoz, később választójoghoz segíteni őket, vagy inkább az orosz-szerb együttműködés elmélyítése a cél?
– Parlamenti képviselőként többször felhívtam a figyelmet az orosz nők állampolgársági problémáira. Vannak, akik régóta élnek házasságban szerb férjükkel, mégsem kapták meg a szerb állampolgárságot, holott a törvény három évet említ. Úgy látom, az Európai Unió még az ideiglenes tartózkodás rendezését is nehezíti, az állampolgárság pedig még távolabbi cél.
Vučić külpolitikája
– Nem gondolja, hogy Aleksandar Vučić egyszerre több irányba próbál megfelelni, szemben például a boszniai szerbek vezetőjének, Milorad Dodiknak a sokkal egyértelműbb oroszbarát politikájával?
– Szerintem Vučić már régóta több széken ül egyszerre. A saját választóinak azt mondja, hogy oroszbarát, mert olcsó orosz gázt szeretne. Az Európai Uniótól pedig támogatást akar bizonyos európai alapokhoz.
– Térjünk vissza Önhöz. Hogyan lesz egy közgazdászból és üzletemberből politikus?
– Állami vállalatoknál is dolgoztam, magánvállalkozásom is volt, és civil szervezetben is tevékenykedtem. 2006-ban lettem először a šabaci városi tanács tagja és helyi képviselő. A politikai pályafutásom kezdetét ehhez az évhez kötöm, korábban nem politizáltam.
– Mi indította arra, hogy helyi közéleti szerepből országos politikai pályára lépjen?
– Nem tudom, mi a helyzet Magyarországon, de nálunk vannak miniszterek, akiknek a miniszteri poszt az első munkahelyük, és olyan 18-19 éves képviselők is, akik rögtön a parlamentben kezdik a munkát. Én ezzel szemben 49 éves koromban kezdtem politizálni. Addig dolgoztam.
A diákmozgalom és a korrupció
– A diákmozgalom nyert, lehetne-e partner az orosz bevándorlók állampolgársági ügyében?
– Nem vagyok biztos benne, valójában kik állnak a diákok mögött. Azt beszélik, hogy nyugati hatalmak, amelyek nem túl barátságosak Oroszországgal szemben.
– Ez azt jelentheti, hogy a diákok hatalomra kerülésével Szerbia elveszítheti a szuverenitását?
– Szerintem nagyon összetett helyzet alakul ki. A fiatalok nem feltétlenül tudják, milyen nehéz egy országot irányítani, és elképzelhető, hogy olyan korábbi politikai szereplők is vannak mögöttük, akik már részt vettek a politikában. A mi álláspontunk az, hogy nem támogatunk egyetlen olyan oldalt sem, amely nem támogatja a Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika által alapított BRICS-et.
– Érezhető némi párhuzam a magyarországi politikai változásokkal. A szerb választók számára is döntőbb lehet a korrupció, mint az ideológia?
– Igen, Szerbiában is nagy a korrupció. Ez a politikai garnitúra körülbelül tizennégy éve van hatalmon. A kormányzat ellenőrzi a médiát, bennünket alig hallani. Három éve egyetlen országos sugárzású televízió műsorába sem hívtak meg. Most, a kampányban mintegy húsz másodpercet kaptunk a híradóban.
Média, pénz és orosz diplomácia
– Reklámmal foglalkozó szakemberként engem az is érdekel, hogyan tudnák növelni a párt elérését. Milyen eszközökben gondolkodnak?
– Először is egyenlő feltételekre volna szükség, különösen a médiában. Nagyon korlátozottak az anyagi lehetőségeink. Lényegében csak a költségvetésből kapott, egy képviselő után járó minimális támogatással rendelkezünk. Nincsenek sem hazai, sem külföldi szponzoraink. Tagdíjat sem szedünk, nem akarjuk ezzel terhelni az embereket.
– Furcsa, hogy egy Oroszország és az orosz állampolgárok érdekeit képviselő párt nem kap támogatást Oroszországból. Miért nincs szorosabb kapcsolat?
– Valószínűleg azért, mert jó a kapcsolatuk Vučićcsal.
Választások és rivális kisebbségi listák
– A 2023-as egyetlen parlamenti mandátum után milyen eredményre számítottak?
– Most nehezebbek a körülmények, mint 2023-ban. A választás gyakorlatilag népszavazássá vált a diákok és Vučić között. Ennek ellenére reméltük, hogy megtarthatjuk az egy mandátumunkat.
– Miért volt különösen nehéz az idei választást?
– Nézze, Vučić még egy orosz pártot állított elénk, a 14-es listaszámút. Ez a párt szeptember 5-én lett bejegyezve, a választásokat pedig szeptember 9-én írták ki. Szerintem az volt a cél, hogy egyik orosz lista se jusson be, és a szavazatok a vezető pártnál csapódjanak le.
Magyar kisebbség és parlamenti együttműködés
– A szerbiai magyar pártok körül szintén megjelentek új kisebbségi kezdeményezések?
– A szerbiai magyar párt nagyon stabil, rendszeresen öt mandátumot szerez. Mindig kapott segítséget Orbántól és egyes civil projekteken keresztül is, és jó kapcsolatai vannak Vučićcsal. Régóta részese a hatalmi együttműködésnek. A mostani választáson végül csak a Pásztor Bálint vezette lista került fel a szavazólapra.
– A magyar és az orosz kisebbségi pártnak nem kellene természetes szövetségesként együttműködnie?
– De igen, ez elképzelhető, ám a magyar párt eddig nem tett nekünk ilyen ajánlatot. Egy parlamenti frakcióhoz nálunk öt képviselő kell. A frakció több felszólalási időt és más jogosultságokat biztosít, míg én egyedül, független képviselőként jóval szűkebb mozgástérrel dolgozom.
– Tegyük fel, ha az Orosz Párt egy, a magyar párt pedig négy mandátumot szerzett volna – végül az Orosz Párt nem szerzett mandátumot, a Vajdasági Magyar Szövetség pedig a hivatalos előzetes adatok alapján mindössze kettőt -, akkor összeállt volna a magyarokkal egy közös frakcióra?
– Részemről ennek nem lett volna akadálya. Nem tudom viszont, mennyire zavarja a magyar pártot az oroszbarát álláspontunk. Azt sem tudom, mennyire oroszbarátok ők maguk.
Állampolgárság és választójog
– Elképzelhető, hogy a magyar kisebbség tart az orosz bevándorlók számának növekedésétől?
– Lehet ilyen félelem, de amíg ezeknek az oroszoknak nincsenek meg a szükséges papírjaik, addig nem jelentenek politikai tényezőt. Munkavállalási engedélyük lehet, de nem szavazhatnak és nem választhatók meg.
– Még önkormányzati választáson sem szavazhatnak? Magyarországon bizonyos külföldi lakosok helyben szavazhatnak.
– Nem. Éppen ilyen jellegű változtatást szerettem volna kezdeményezni, ha sikerült volna ismét bekerülnöm a parlamentbe.
– Ha ennyien szimpatizálnak Oroszországgal, miért ilyen kicsi az Orosz Párt, és hol vannak a fiatalok?
– Azt mondják, a lakosság hetven százaléka oroszbarát, de ezek az emberek Vučić és Dačić, azaz a haladók és a szocialisták pártjaiban vannak. Ott előnyökhöz juthatnak, állami és más munkahelyekhez, sok pénzhez. Mi ilyesmit nem tudunk ajánlani.
Oroszbarát közvélemény és a média
– Mit jelent ez a párt választói potenciáljára nézve?
– Ha a választó két pártot is bejelölhetne a szavazólapon, szerintem sokan második választásként bennünket jelölnének. Rokonszenveznek velünk, de Vučić gyakorlatilag elfoglalta a médiateret. Úgy mutatja be magát, mint valami megváltót vagy bálványt. Mindig első személyben beszél, én építettem az utat, én hoztam létre a gyárat.
– Egy Vučić nélküli politikai helyzetben több választóhoz tudnának eljutni, esetleg új együttműködéseket kialakítani?
– Most majd meglátjuk.
Mi maradhat Vučić után?
– A hatalom elvesztése után gyorsan széteshet Vučić rendszere, vagy az üzleti hátország azért megmarad?
– Vučić egyik hátránya, hogy olyan régóta hatalmon van. Olyan emberek veszik körül, akik az államon keresztül nagy üzletekhez, komoly projektekhez jutottak. Ezért még ha el is veszítette a hatalmat, óriási pénzügyi erő maradt ezeknek az embereknek a kezében. Kérdés, hogy az új vezetés miként tud majd ezzel megbirkózni.
– A diákok győztek, ám ha egy év alatt nem tudnak eredményt felmutatni, elképzelhető, hogy Vučić visszatér?
– Úgy gondolom, számára a visszatérés nagyon nehéz. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy egy év múlva akár újabb választások is lehetnek, és a diákmozgalomból további politikai pártok alakulhatnak.
– A politika előtt volt egy sajátos kulturális és társadalmi kezdeményezése, segített szerb férfiaknak orosz és ukrán nőkkel megismerkedni. A Seoski prag 98 Šabacban működő civil egyesület volt, és Ön 2001–2005 között igazgatta. Egyik ismert kezdeményezése vidéki szerb férfiak és orosz, illetve ukrán nők összeismertetése volt. Miről szólt ez?
– Igen, a kezdeményezés régre nyúlik vissza, és a vidéki házasságkötések nehézségeivel foglalkoztunk. A probléma ma is létezik.
Seoski prag és a személyes orosz kapcsolatok
– Milyen problémára keresett megoldást a kezdeményezés?
– A mi falvainkban körülbelül 250 ezer, harminc és ötvenöt év közötti nőtlen férfi él, akik nehezen tudnak megházasodni. A nők többnyire a városokba költöznek, és nem szeretnének falun élni.
– Miért éppen orosz és ukrán nőkkel próbáltak kapcsolatokat teremteni, és működhetne-e ez ma is?
– A kilencvenes években érkeztek orosz és ukrán nők, akiket érdekelt a szerbiai házasság lehetősége. Azóta Oroszországban nőtt az életszínvonal, és ma sokan inkább más európai országokba mennének.
– Mennyit utazott Oroszországba, és milyen szerepe volt az ottani kapcsolattartásban?
– Oroszországban több tucatszor, talán hetvenszer jártam, nagy- és kisvárosokban egyaránt. Ukrajnában is többször voltam. Šabac városi vezetésének tagjaként a civil szervezetekkel, valamint az Oroszországgal és Ukrajnával való együttműködésért feleltem.
– A falon látható orosz oklevelek és kitüntetések honnan származnak?
– 2011-ben, még az Orosz Párt megalakulása előtt kaptam egy II. Miklós cár nevét viselő kitüntetést az orosz társadalmi elismerésekkel foglalkozó tanácstól. Ezek kulturális együttműködéshez kapcsolódnak. Itt orosz festők képei és más városokkal folytatott együttműködés oklevelei is vannak. Ez nálunk inkább szeretet, mint érdek. Az Orosz Pártban Oroszország kedvelői vagyunk, nem kiváltságokért csináljuk.
– Az interjú kulturális érdeklődésből is született, számunkra az orosz és a tágabb szláv kultúra is fontos.
– Az oroszországi kulturális kapcsolataim még a pártalapítás előttre nyúlnak vissza.
– Volt olyan humanitárius kulturális program, amely különösen fontos maradt önnek?
– A bombázások után humanitárius program keretében harminc gyermeket vittem Oroszországba nyaralni, ahol orosz gyerekekkel együtt töltötték az időt.
♦
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater