//Új orosz vadászgép a láthatáron
Ötödik generációs Szu-57-es vadászgép gyakorlórepülése Moszkva felett #moszkvater

Új orosz vadászgép a láthatáron

MEGOSZTÁS

Bár az Orosz Légierő kötelékeiből lassan három évtizede hiányoznak az egy hajtóműves típusok, a legfrissebb iparági jelentések szerint e téren hamarosan változás állhat be. Az orosz védelmi ipar legújabb ötödik generációs fejlesztése nemcsak a hazai, de exportpiacok érdeklődését is felkeltheti.

Ötödik generációs Szu-57-es vadászgép gyakorlórepülése Moszkva felett #moszkvater
Ötödik generációs Szu-57-es vadászgép gyakorlórepülése Moszkva felett
Fotó:EUROPRESS/Alexander Vilf/Sputnik/AFP

Az állami Egyesült Repülőgépgyártó Vállalathoz (OAK) közeli iparági forrás a TASzSz és RIA Novosztyi hírügynökségeknek nyilatkozva egy új orosz könnyűvadászgép fejlesztéséről beszélt. Mint elmondta, a Szovjetunió széthullását követően a Szuhoj tervezőiroda megkezdte az első orosz egy hajtóműves vadászgép tervezési munkálatait.

„Az informátor által megadott információk szerint a típus számos tekintetben a már fokozatosan hadrendben álló Szu-57 – korábbi nevén T-50 – elemeit kívánja felhasználni. Így többek közt az azon alkalmazott radar abszorbens bevonatot, fedélzeti elektronikai rendszereket – avionika –, de legfőképp az Izgyelije 30 kódnévvel illetett, jelenleg még fejlesztés alatt álló erőforrást”

A tervek szerint a könnyűvadász felszálló tömege nem haladja meg a 18 tonnát, míg maximális sebessége Mach 2 közelében alakul. A sárkány kialakítása az ötödik generációs alacsony észlelhetőségű sémát, illetve a törzsben elhelyezett belső fegyverteret követi. Hasonlóan a Szu-57-hez az Izgyelije 30 elkészültéig kezdeti stádiumban elképzelhető, hogy a típus átmeneti erőforrásként Ljulka Al-31FN legújabb változatait használja.

Érdekes adalék tervezett hajtómű, illetve sárkány karakterisztikáját illetően, hogy a tervek szerint a vadászgép agilitását kifejező tolóerő-tömeg arány teljes terhelés mellett sem esik majd 1 alá. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy még teljes fegyverterheléssel és a belső tüzelőanyag kapacitást maximálisan kihasználva is a hajtómű nagyobb tolóerőt produkál, mint amilyen nehéz a gép maga.

„Azaz a típus repülési jellemzői kiválóak. Mindezek mellett természetesen a hajtómű a jelenlegi orosz típusokhoz hasonlóan tolóerő-vektorálással rendelkezik, amely ismételten pozitívan befolyásolja a manőverező képességet”

A fejlesztés során a korábbi generációs hajtóművek ideiglenes beépítése sem számít újdonságnak, mivel a Szu-57 fejlesztése során a mérnökök ugyanezt az utat járták végig. Sőt, az Izgyelije 30 tervezése során alapkövetelménynek számított, hogy a már meglévő Ljulka Al-31/41 platform helyére átépítés és a bekötési pontok – ezáltal a törzs – módosítása nélkül lehessen beépíteni. Természetesen a korábbi generációs erőforrásokkal a gép nem a végleges repülési jellemzőit fogja produkálni, de a repülési paraméterektől független rendszerek tesztelése ugyanúgy lehetséges.

De miért is van szükség egy egy hajtóműves típusra? A választ leginkább a gazdaságosságban rejlik, avagy röviden fogalmazva azért, mert olcsóbb. A hajtóműveket felhasználástól, szerepkörtől, karakterisztikától függetlenül a repülőgépek egyik, ha nem legdrágább alkatrészeként szokták emlegetni. Több hajtómű nagyobb költséget jelent mind a beszerzést, mind az állandó költségeket illetően, legyen szó polgári vagy katonai típusról.

„Gazdaságossági szempontból tehát teljesen logikus, ha egy kisebb és olcsóbb vadászgép esetében a tervezéskor nem kettő, hanem csupán egy erőforrással számolnak”

Mindezek mellett természetesen ne felejtsük el a kiszolgálási és üzemeltetési költségfaktort, amely hasonlóan alacsonyabb, ha nem kell két hajtóműre pótalkatrészeket tárolni, vagy a bizonyos időközönként előírt ellenőrzéskor kétszeresen átvizsgálni az erőforrásokat.

A tervezett könnyűvadász lehetséges kinézete a Jurij Boriszov védelmi-miniszter-helyettes íróasztalán található makett alapján #moszkvater
A tervezett könnyűvadász lehetséges kinézete a Jurij Boriszov védelmi-miniszter-helyettes íróasztalán található makett alapján
Fotó:Vladislav Shatilo/RBK

Az egy hajtóműves elrendezés végeredménye egy kisebb méretű vadászgép, amely bár a fedélzeti tüzelőanyag kapacitást és ezáltal a hatótávolságot nézve elmarad két hajtóműves társaihoz képest, mégis azok kiváló kiegészítőjeként szolgálhat. Míg mondjuk a Csendes-óceán környezetében vagy Szibéria felett elsődleges szempont a minél nagyobb hatótáv, addig például egy sűrűbb reptérhálózattal rendelkező térségben – mint Európában – már mindez nem szerepel a legfontosabb kívánalmak közt. Míg a két hajtóműves típusok legfőképp a légi fölény kivívását teszik lehetővé – a frontbombázókat és csatarepülőgépeket nem számolva – egy hajtóműves társaik ezzel párhuzamosan kisebb területek védelmét láthatják el, vagy intézhetnek támadást szárazföldi célpontok ellen.

Ugyanez kinagyítva #moszkvater
Ugyanez kinagyítva

„A Szovjet Légierő berkeiben nem volt ismeretlen fogalom a könnyű és nehézvadászok (лёгкий/ тяжёлый истребитель) jelenléte”

Szovjet részről a könnyűvadász kategóriára a leghíresebb és egyben legelterjedtebb példát a MiG-21 szolgáltatta, de az időben előrébb ugorva a Magyar Légierőben szolgáló JAS-39 Gripen vagy az amerikai F-16 is mind az egy hajtóműves könnyűvadász koncepcióját testesítették meg a tervezőasztalon. Részben a könnyű és nehézvadász szétválasztására alapozva jött létre a Szu-27 és MiG-29 párosa, bár itt már főképp az irodák közti harc folytán a Mikojan tervezői szakítottak az addigi típusaikra jellemző egy hajtóműves kialakítással. Ám szemben nyugati társaival, részben a szovjet összeomlás, részben az 1990-es évek háborús veszteségei hatására az utolsó szovjet könnyűvadász már nem futott be olyan sikeres karriert, mint elődjei.

„Az Orosz Légi-Kozmikus Erők korábbi tendenciáit nézve éppenséggel elsőre meglepőnek tűnhet az egy hajtóműves vadászgép rendszeresítésének gondolata. Nem sokkal a Szovjetunió felbomlását követően ugyanis 1992-ben az akkor már Orosz Légierő néven ismert szervezet az összes egy hajtóműves vadászgépet, így a MiG-23, MiG-27, Szu-17M típusokat kivonta a hadrendből”

A lépés mögött az üzemeltetési költségek drasztikus csökkentése mellett főként repülésbiztonsági indokok játszottak szerepet. Ez vélhetően részben az egykori afganisztáni negatív tapasztalatokból eredeztethető, mivel találat esetén a két hajtóműves típusok túlélési esélyei rendre meghaladták egy hajtóműves társaikét. Másik faktort a meghibásodás okozta kockázat jelentette, ugyanis míg egy két hajtóműves típus esetében kisebb az esély mindkét erőforrás egyidejű leállására, addig egyetlen hajtómű esetén annak meghibásodása végzetes következményekkel járhat.

„Viszont az elmúlt közel 30 év megmutatta, igenis szükség van egy hajtóműves típusokra. A hajtómű technológia fejlődésének köszönhetően mára elenyésző különbség mutatkozik az egy és két hajtóműves példányok túlélési esélyei közt, míg a korábban említett költségfaktor egyre jelentősebb tényezővé vált”

Az ötödik generációs vadászgépek beszerzési költsége a minden eddiginél összetettebb és fejlettebb fedélzeti rendszerek és a különleges radar abszorbens bevonatok következtében jóval magasabb, mint a korábbi generációknál. Akár külföldi üzemeltetőket, akár a bizonyos esetekben fellépő speciális orosz igényeket nézve van létjogosultsága a Szuhoj tervezőiroda termékének. Egyes hangok már azt pedzgetik, hogy a jövőben építendő orosz repülőgép-hordozókat is a leendő könnyűvadásszal lássák el. Figyelembe véve a Szu-33-nál jelentősen kisebb MiG-29K-val szerzett pozitív tapasztalatokat, mindez nem elvetendő ötlet.

A lehetséges alkalmazók körét vizsgálva, lényegében bármely orosz vagy szovjet repülőtechnikát hadrendben tartó állam szóba jöhet, természetesen a NATO tagok és az Egyesült Államokkal szoros partneri viszonyt ápoló országok kivételével. Ne felejtsük, mire a típus fejlesztése befejeződik és megkezdődik a sorozatgyártás, optimista becslések szerint is legalább a 2020-as évek végét, de inkább a következő évtizedek elejét fogjuk írni. Ekkorra már szükségessé válik az 1990-2000-es években vásárolt technika cseréje, amelyen az új típus megfelelő technikai és gazdasági jellemzők esetén sikeresen indulhat.

„Ehhez kapcsolódóan merül fel a program kapcsán az egyik legfőbb aggály, avagy mennyire húzódik el a fejlesztés időszaka”

Joggal említhetjük a Szu-57-t eredményező egykori PAK-FA program esetét, amely során főképp a 2014-et követően jelentkező anyagi nehézségek miatt a rendszeresítés az eredetileg tervezettnél csak évekkel később, napjainkban indul meg tömegesen. Jól jelzi az Egyesült Repülőgépgyártó Vállalat belső struktúráiban bekövetkezett változásokat, hogy míg tavaly decemberben a Mikojan-Gurjevics tervezőiroda esetében lehetett az ötödik generációs könnyűvadász fejlesztéséről olvasni, a mostani hír alapján a munka elégtelensége miatt a megbízás átkerült a konkurens, de amúgy ugyanazon divízió alá tartozó Szuhojhoz.

„Viszont ha sikerül hatékonyan átvenni a Szuhoj által már a Szu-57 számára kifejlesztett és bevált megoldásokat, az jelentősen felgyorsíthatja a folyamatokat”

Az elmúlt évtizedekben az orosz repülőgép-ipar számos innovatív koncepcióval állt elő mind civil, mind katonai vonalon, ám sok esetben az állami megrendelés hiánya végül a tervek fiókba helyezéséhez vezetett. Bár a jelek szerint az OAK egyelőre állami támogatás nélkül, úgymond saját zsebből fizeti a munkálatokat, ha a típus ígéretesnek bizonyul és felkelti a védelmi minisztérium érdeklődését, vélhetően egy újabb vadászgéppel bővülhet az orosz arzenál.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.