Befőzni hasznos elfoglaltság és egyszerűbb mint gondolnánk. A tartósítás ezen formája az egész világon elterjedt. A hagyományos gyümölcslekvárok és savanyított vagy sós zöldségek mellett különlegességeket is “téliesíthetünk”, mint zöld diót, vörös áfonyát, vagy akár fenyőtobozt

Az orosz tradíció szerint a lekvárt a gyümölcs pépesítése nélkül egészben, vagy nagyobb darabokban főzik meg, és így is teszik el. A lekvár sűrű szirupjában, amely nagyon sok cukorral készül, szinte “megállnak” a gyümölcsdarabok. A dzsem úgyszintén nagyon népszerű Oroszországban. A lekvárnál sűrűbb gyümölcskoncentrátum, mely paszírozással és hosszabb főzési idővel készül. Igaz, hogy eltenni munkásabb, de előnye, hogy sokféleképpen fogyaszthatjuk: szörpként higítva például nem annyira édes. A téli hónapok alatt a napsütéses nyár színeit és nem utolsósorban ízeit könnyen elővarázsolhatjuk a kamránkból, ha leveszünk a polcról egy lekvárral vagy dzsemmel megtöltött üveget.

Málnalekvár

Малиновое варенье 

Oroszországban nagyon kedvelik a bogyós gyümölcsöket, kiváltképp a málnát, a fekete és a piros ribizlit, az áfonyát. Ezeket a gyümölcsöket többféle módon elkészítve, télen-nyáron fogyasztják.

A málnalekvár nálunk talán kevésbé ismert, pedig igen ízletes és elkészíteni is nagyon egyszerű. Nem csak reggeli gyanánt és süteményekhez fogyaszthatjuk, hanem teához is. Az orosz teázásra jellemző, hogy cukor helyett különböző lekvárok is kerülhetnek a teába, legközkedveltebbek a sárgabarack, a ribizli, a meggy és a málna.

A málnalekvárnak egészségmegőrző és gyógyhatása is ismeretes. Rengeteg C-vitamint és antioxidánst tartalmaz, így erősíti az immunrendszert. Antibakteriális hatása miatt elhúzódó megfázások idején, torokfájásnál különösen jó szolgálatot tesz, ezért érdemes sok üveggel eltennünk télire.

Mint említettem, nagyon gyorsan elkészíthetjük a lekvárt, igaz én nem szoktam a magokat eltávolítani, tehát a paszírozás folyamata megspórolható. Az arányokat tekintve 1 kg málnához 20 dkg cukor kerül. A megmosott málnákat a cukorral felfőzzük és kiforrázott üvegekbe töltjük. Tartósítószert nem használok, és cukrot is csak mértékkel, így eredeti ízüket őrzik meg a gyümölcsök. Nem kémiai, hanem fizikai úton tartósítom a lekvárokat, vagyis a száraz dunsztba fejjel lefelé kerülnek az üvegek. Amint kihűltek, kerülhetnek a spejzpolcra.

Ribizlidzsem

Джем из красной смородины

Ribizlit érdemes dzsem formájában elrakni télire, mert – annak intenzív íze miatt -sokféleképpen fogyaszthatjuk a későbbiekben. Lehet kenyérre kenni, kerülhet szószként húsok mellé, tehetjük süteményekbe vagy teába,  és víz hozzáadásával szörp is készülhet belőle.

Más lekvárokhoz hasonlóan indul a készítés: a leszemezett ribizliket megmossuk (1 kg). Majd egy kis különbség: a ribizlit kevés vízben (1dl) felforraljuk, majd átpasszírozzuk. A magoktól megszabadított gyümölcsöt a cukor (20 dkg) hozzáadása után lassú tűzön tovább főzzük, körülbelül 40 percig. Mivel én ellenzem a tartosítószerek és mesterséges anyagok használatát, így a dzsem sűrítéséhez használt dzsem-fixet is, inkább hosszabb főzési idővel sűrítem be a dzsemet. Végezetül a sűrű lekvárt sterilizált üvegbe rakom, újságpapírba csomagolom és az üvegeket fejjel lefelé fordítva, meleg száraz dunsztba teszem. Pár nap múlva kicsomagolhatjuk, felcímkézhetjük az üvegeket. Meglátják, a ribizlidzsem nem csak ízletes, de gyönyörű színekben pompázik.

Sós paradicsom

Соление помидоры

Hozzávalók: 1 kg paradicsom, 1 csokor kapor, 1 fej fokhagyma, 1 l forralt víz, 3 evőkanál só

A sós lében eltett paradicsom nagyon közkedvelt savanyúság, az egész poszt szovjet térségben találkozhatunk vele. Majdnem minden ételhez illik, de legfinomabb talán a húsokhoz. Bátran kínálhatjuk vendégeinket ezzel – a hazánkban inkább különlegességnek számító – savanyúsággal.  Sokféleképpen lehet eltenni, ízlés dolga, hogy a páclevünk mit tartalmazzon. Az elkészítés roppant egyszerű. Az alaposan megmosott, közepes méretű, kemény paradicsomokat sterilizált üvegbe helyezzük a többi hozzávalóval együtt, és leforrázzuk sós vízzel. Ha kihűlt, hűtőbe tesszük, és egy-két hét múlva fogyaszthatjuk. Természetesen lehet dunsztolni is a sós paradicsomot, így hosszabb időre tartósíthatjuk. Ha télire szeretnénk eltenni és nem a nyáresti vacsorák kísérőjeként fogyasztani, akkor tanácsos száraz dunsztba tenni az üvegeket, fejjel lefelé fordítva.

Én úgy szeretem, hogy a paradicsom íze minél inkább domináljon, ezért nem túl sok hozzávalóból készítem. De lehet még tormát, csípős paprikát, meggy levelet, ecetet is rakni bele, és akkor más ízvilággal fogunk találkozni. Kísérletezzenek bátran!