//Szorul az ostromgyűrű Kijev körül
Rakétatalálatot ház Kijev külvárosában a Koshytsa utcában 2022. február 25-én #moszkvater

Szorul az ostromgyűrű Kijev körül

MEGOSZTÁS

Az orosz-ukrán háború második napja alapvetően az elsőhöz hasonló, de annál kiterjedtebb hadmozdulatokkal járt. Az orosz erők lassan körbezárják Kijevet, míg délen a vártnál gyorsabban halad az előrenyomulás. A harcok zajlanak, ám az ukrán erők több helyen erős ellenállást tanúsítanak. A háború még csak most kezd el igazán beindulni, viszont az orosz hadsereg mintha kissé rosszul mérte volna fel előzetesen az állapotokat.

Rakétatalálatot ház Kijev külvárosában a Koshytsa utcában 2022. február 25-én #moszkvater
Rakétatalálatot ház Kijev külvárosában a Koshytsa utcában 2022. február 25-én
Fotó:EUROPRESS/Daniel LEAL/AFP

Az elmúlt 24 óra során általánosságban véve az első nap tendenciáinak folytatása volt megfigyelhető az orosz-ukrán háborúban, néhol váratlan meglepetésekkel. Elsőként, és legfontosabbként folytatódott Kijev fokozatos körbezárása északi irányból. A Gosztomel repülőtérnél zajló éjszakába nyúló harcokból végül a segítségükre érkező reguláris alakulatokkal megtámogatott légideszant egységek kerültek ki győztesen.

Ám valószínűleg maga a kifutópálya megsérült, így csak korlátozottan alkalmas teherszállítók fogadására. Mindezekkel párhuzamosan – vagy inkább ezek hatására – az orosz egységek fokozatosan megjelentek Kijev külső kerületeiben, sőt a nap során a kormányzati negyed felől is lehetett lövéseket hallani. Állítólag az északi Obolon kerület már az orosz erők ellenőrzése alatt van, míg a szomszédos Trojescsinában, és a kijevi hőerőmű környékén aktív harcok folynak.

„Az ukrán védelmi minisztérium is elismerte, hogy az orosz csapatok már Kijev külső kerületeiben járnak”

Viszont még messze van a város bekerítése, bár nyugati-északnyugati irányból az orosz egységek próbálják a bekerítő műveletet véghez vinni. Az ukrán oldal ellenállása jelentős, potenciálisan lassítandó az orosz csapatokat, többek közt megkezdődött a Dnyeperen átvezető hidak aláaknázása.

A Kijeven belüli és akörüli harcok színhelyei #moszkvater
A Kijeven belüli és akörüli harcok színhelyei
Forrás:Twitter

Az orosz erők előrenyomulásával egy időben Kijev, illetve a kormányzat is felkészült a város ostromára. Szerte a városban útakadályokat állítottak fel a hatóságok, megindult a civil lakosság felfegyverzése, és több helyen tüzérségi, valamint egyéb haditechnikai eszközök jelenléte tapasztalható a lakónegyedek közelében.

„Viszont amerikai számítások mindössze 96 órát, azaz 4 napot adnak a reguláris és irreguláris erők lehetséges fegyveres ellenállása mellett is a város kapitulációjáig”

Kérdés, hogy Oroszország milyen módon kívánja elfoglalni Kijevet. Szimplán körbezárja, és blokád alá veszi, vagy egy ostrom során be is vonul a területre. Az egykori csecsenföldi tapasztalatokat felidézve vélhetően nem áll egyelőre az orosz hadvezetés szándékában a mintegy 4 millió lakosú város ellen vonulni, hanem inkább az első opció mellett dönt.

A főképp Telegramon keringő feltételezések szerint Moszkva célja Kijev stratégiai jelentőségű, és kormányzati létesítményei feletti ellenőrzés megszerzése. Utóbbi műveletben ukrán források szerint közel 10 ezer légideszantos katona, illetve a hozzájuk tartozó haditechnika vehet részt, és vélhetően a napokban megindulhat.

„Ezzel egyidőben a volt és jelenlegi politikai elit tagjainak – így például Zelenszkijnek, Turcsinovnak, Porosenkónak – elfogása zajlana a különleges erők részvételével”

Az elfogással a cél nemcsak a politikai vezetés lefejezése, és a további ellenállás megtörése. Ahogy az orosz külügyminisztérium közleménye is fogalmazott „az ukrajnai helyzet rendezéséhez szükséges a Donbassz lakossága elleni bűncselekményeket elkövető bábkormány tagjainak felelősségre vonása”. Ahogy korábban is írtuk, Oroszország elsődleges célja a jelenlegi politikai elit elűzése a hatalomból, és oroszbarátra, vagy legalábbis semlegesre cserélése. Vélhetően ebbe a stratégiába illeszkedve szólította fel délután Vlagyimir Putyin az ukrán haderő tagjait nyílt puccsra, avagy „vegyék saját kezükbe a hatalmat”.

„Igaz, a világ szeme érthető módon Kijevre szegeződik, a nagy mozgásokkal járó hadmozdulatok azonban délen-délkeleten történnek”

Habár a herszoni Dnyeper-hídnál rövid erőre ismét harcok alakultak ki az orosz és ukrán erők közt, utóbbiaknak sikerült ellenőrzésüket megőrizni, és folytatni az előrenyomulást Nyikolajev felé. Utóbbi városban jelenleg is aktív harcok zajlanak. Odesszában az ukrán hatóságok már a város ostromára készülnek, és megkezdték a tengerparti területek – köztük a strandok – elaknásítását. Habár sem Nyikolajev, sem Herszon – a várost az orosz erők bekerítették –, sem Odessza nincsen orosz ellenőrzés alatt, az este folyamán Odesszában a légvédelem eddig ismeretlen célpontokra nyitott tüzet. Helyi jelentések alapján az orosz Fekete-tengeri Flotta egyik Projekt 21611 Bujan-M osztályú korvettje is megjelent a város körüli vizeken. Nem kizárt, hogy a kikötővárosban hamarosan orosz tengerészgyalogosok fognak partra szállni, vagy Kijevhez hasonlóan blokád alá kerül.

Odessza egyik elaknásított strandja #moszkvater
Odessza egyik elaknásított strandja
Fotó:VK

Bár az orosz egységek csütörtök éjszaka folyamán elfoglalták Melitopolt, a déli hadműveleti zóna keleti régiójában nappal erős harcok törtek ki a városban, majd estére megint visszafoglalták azt. Az orosz erők következő célpontja Bergyanszk kikötővárosa, amely közvetlen összeköttetést biztosít a szakadárok által részben ostrom alatt álló Mariupollal. Ha sikerül Bergyanszk elfoglalása, akkor Mariupol magasságában az orosz és szakadár erők egyesülhetnek egymással, biztosítva az Azovi-tenger egészét.

„Ehhez kapcsolódóan a Donbasszban továbbra is erőteljes harcok zajlanak, a szakadár erők 10-12 kilométeres előrenyomulást tudtak elérni”

Jelen állás szerint úgy tűnik, a főbb hadműveleti irányok két részre oszthatóak. Az egyik értelemszerűen Kijev bekerítésére, és ezzel összefüggésben a Csernyigovot és Szumit magába foglaló északkeleti régió biztosítására törekszik, a másik pedig a tengerparti rész elfoglalására. Míg előbbi jelentősége a főváros mivoltából adódóan egyértelmű, utóbbival sikerülhet Ukrajna elvágása a Fekete-tengertől. Ezáltal nemcsak a lehetséges ukrán ellátási útvonalak száma csökken le, de fél győzelemként, illetve a Novorosszija projekt részleges megvalósításaként is értelmezhető. A katonai siker pedig hatalmas morális csapást is mérne az ukrán haderőre.

„Viszont az offenzíva mellett meglepetés is érte az orosz haderőt”

Ugyanis a reggeli órákban az ukrán határtól 30 kilométerre fekvő Millerovo légibázist több Tocska-U ballisztikus rakéta találta el. Habár az eset nem járt személyi sérüléssel, mégis egy Szu-30SzM a becsapódás következtében kigyulladt és leégett. Alapvetően nem is lehet elvárni egy egyszerű katonai légibázistól a ballisztikus célok elleni védelmet, ám az orosz felderítés illetve előkészítés nagy hibájának bizonyult, hogy se a csütörtök hajnali rakétacsapások során, se a későbbiekben nem tudták likvidálni az ukrán rakétaerőket.

Az eddigi történések alapján úgy tűnhet a várt „orosz gőzhenger” úgymond félgázon működik. A korábbi műveletek során – mint például Grúziában vagy Szíriában – tapasztalt masszív tüzérségi csapások és bombázások mindkét nap elmaradtak. Ennek oka vélhetően a civil veszteségek minimalizálása, bízva abban, hogy a lakosság jelentős hányada illetve a haderő átállítható orosz oldalra. Ám mintha az előzetes tervezés során mintha az orosz hadvezetés rosszul mérte volna fel a várható ukrán ellenállás mértékét. Immár egyértelmű, hogy nem a krími szcenárió valósul meg, a mostani ukrán lakosság és hadsereg nem azzal az örömmel fogadja az orosz csapatokat, mint 2014-ben. Két nap után megállapítható, hogy Ukrajna a várnál jóval nagyobb ellenállást fejtett ki, amelyen orosz szempontból csak rontanak a folyamatosan beérkező amerikai felderítési adatok.

„Ráadásul mint kiderült, a műveletben résztvevő orosz erők létszáma is kisebb a vártnál”

Amerikai jelentések szerint mindössze a határon felvonult közel 170-190 ezer fős haderő harmada, azaz 56-63 ezer katona vonult be eddig Ukrajnába. Figyelembe véve a műveleti zóna nagyságát és a területek közti távolságokat ekkora erő elégtelen a kitűzött célok eléréséhez, akármi is legyenek azok. Részben ebből adódik az is, hogy egyes városokba bár bevonulnak az orosz csapatok, ám azt nem tudják hosszabb időre ellenőrzésük alá vonni. Még ha egyes helyeken mint Herszon vagy Melitopol a helyi hatóságokkal sikerül a megegyezés, ám ezen megállapodásokat az ukrán haderő érthető módon nem tekinti érvényesnek. Így történhetett meg például, hogy hiába foglalta el Herszonnál a Dnyeperen átívelő hidat az orosz haderő, később a környéken állomásozó ukrán csapatok sikeresen hátba támadták őket. Az orosz erők jelenlegi létszáma pedig nem elegendő a városok megtartására. Lényegében Oroszország a városok elfoglalása helyett bekeríti azokat, fókuszát az összekötő útvonalakra helyezve. Szórványos találkozóharcok jellemzik egyelőre az eseményeket, nem alakultak még ki tömeges összecsapások, és úgy tűnik hiányzik az integráltság a hadműveletek kivitelezése során.

Orosz részről az sem egyértelmű miért ilyen alacsony intenzitású a légi jelenlét. Habár a légifölény Oroszországé, ám ezt valamiért nem, vagy csak kis mértékben használja ki. Hiányoznak az égről a Szíriában kiváló teljesítményt mutató Tu-22M3, Tu-95MSz és Tu-160 stratégiai bombázók, a Szu-34 vadászbombázók, és a Szu-30SzM illetve Szu35Sz vadászgépek. Az első napon gyakorlatilag nem is lehetett látni ukrán hadoszlopok elleni légi támadásokat, azok csupán a második nappal jelentek meg, leginkább Herszon és a déli hadműveleti zóna térségében. Viszont amint a VKSz aktivizálta magát, máris jelentős veszteségeket tudott okozni. Többek közt Aljoski térségében egy 57 különböző járművet magába foglaló ukrán konvojt sikerült likvidálni.

„Ám összességében mindezekből még mindig korai lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni. Moszkva eddig valamilyen általunk nem ismert oknál fogva mintha nem akarta volna a ténylegesen nagyszabású háborút bevállalni”

Lehet az ukrán oldalon harcolók nagyobb szolidaritásában bízott, lehet más húzódott meg döntése mögött. De ne felejtsük e sorok megjelenésekor mindössze csak a háború harmadik napját írjuk és a péntek esti események fényében az orosz hadvezetés is belátta, változtatni kell a műveletek jellegén. Feladva az ukrán haderővel szemben eddig mutatott kesztyűs kéz taktikájával szakítva az úgynevezett második hullám jóval erőteljesebb lesz. Ennek részeként az este folyamán rakétatámadás érte Harkov, Mirgorod és Sztarokonsztantyin több kiemelt célpontját, valamint 10 ezer főnyi csecsen „kadirovci” is érkezik a frontra.

Ráadásul az Izvesztyija által megszólaltatott orosz katonai szakértők is optimálisan öt napra teszik a hadműveletek befejezésének idejét. Ha a harcok esetleg két hétig elhúzódnának, az is vállalható az orosz katonai és politikai vezetés számára. Ne feledjük, az erőknek fel kell fejlődniük és amíg a teleportáció nem lesz elérhető az erők nem érnek egyből a frontvonalra. Ám utóbbit mintha több ország hadvezetése mindezt nem látná be és már az orosz offenzíva sikertelenségéről beszél. Viszont a brit védelmi minisztériummal szemben még ne hirdessünk félidőben végeredményt.

Az orosz erőket nyugaton 110, keleten 150 kilométer választja el a legfontosabb déli célpontoktól #moszkvater
Az orosz erőket nyugaton 110, keleten 150 kilométer választja el a legfontosabb déli célpontoktól
Forrás:forum.htka.hu

Viszont az offenzíva mellett meglepetés is érte az orosz haderőt. Ugyanis a reggeli órákban az ukrán határtól 30 kilométerre fekvő Millerovo légibázist több Tocska-U ballisztikus rakéta találta el. Habár az eset nem járt személyi sérüléssel, mégis egy Szu-30SzM a becsapódás következtében kigyulladt és leégett. Alapvetően nem is lehet elvárni egy egyszerű katonai légibázistól a ballisztikus célok elleni védelmet, ám az orosz felderítés illetve előkészítés nagy hibájának bizonyult, hogy se a csütörtök hajnali rakétacsapások során, se a későbbiekben nem tudták likvidálni az ukrán rakétaerőket.

Égő Szu-30SzM #moszkvater
Égő Szu-30SzM
Fotó:VK

Az eddigi történések alapján úgy tűnhet a várt „orosz gőzhenger” úgymond félgázon működik. A korábbi műveletek során – mint például Grúziában vagy Szíriában – tapasztalt masszív tüzérségi csapások és bombázások mindkét nap elmaradtak. Ennek oka vélhetően a civil veszteségek minimalizálása, bízva abban, hogy a lakosság jelentős hányada illetve a haderő átállítható orosz oldalra. Ám mintha az előzetes tervezés során mintha az orosz hadvezetés rosszul mérte volna fel a várható ukrán ellenállás mértékét. Immár egyértelmű, hogy nem a krími szcenárió valósul meg, a mostani ukrán lakosság és hadsereg nem azzal az örömmel fogadja az orosz csapatokat, mint 2014-ben. Két nap után megállapítható, hogy Ukrajna a várnál jóval nagyobb ellenállást fejtett ki, amelyen orosz szempontból csak rontanak a folyamatosan beérkező amerikai felderítési adatok.

Ráadásul mint kiderült a műveletben résztvevő orosz erők létszáma is kisebb a vártnál. Amerikai jelentések szerint mindössze a határon felvonult közel 170-190 ezer fős haderő harmada, azaz 56-63 ezer katona vonult be eddig Ukrajnába. Figyelembe véve a műveleti zóna nagyságát és a területek közti távolságokat ekkora erő elégtelen a kitűzött célok eléréséhez, akármi is legyenek azok. Részben ebből adódik az is, hogy egyes városokba bár bevonulnak az orosz csapatok, ám azt nem tudják hosszabb időre ellenőrzésük alá vonni. Még ha egyes helyeken mint Herszon vagy Melitopol a helyi hatóságokkal sikerül a megegyezés, ám ezen megállapodásokat az ukrán haderő érthető módon nem tekinti érvényesnek. Így történhetett meg például, hogy hiába foglalta el Herszonnál a Dnyeperen átívelő hidat az orosz haderő, később a környéken állomásozó ukrán csapatok sikeresen hátba támadták őket. Az orosz erők jelenlegi létszáma pedig nem elegendő a városok megtartására. Lényegében Oroszország a városok elfoglalása helyett bekeríti azokat, fókuszát az összekötő útvonalakra helyezve. Szórványos találkozóharcok jellemzik egyelőre az eseményeket, nem alakultak még ki tömeges összecsapások, és úgy tűnik hiányzik az integráltság a hadműveletek kivitelezése során.

Orosz részről az sem egyértelmű miért ilyen alacsony intenzitású a légi jelenlét. Habár a légifölény Oroszországé, ám ezt valamiért nem, vagy csak kis mértékben használja ki. Hiányoznak az égről a Szíriában kiváló teljesítményt mutató Tu-22M3, Tu-95MSz és Tu-160 stratégiai bombázók, a Szu-34 vadászbombázók, és a Szu-30SzM illetve Szu35Sz vadászgépek. Az első napon gyakorlatilag nem is lehetett látni ukrán hadoszlopok elleni légi támadásokat, azok csupán a második nappal jelentek meg, leginkább Herszon és a déli hadműveleti zóna térségében. Viszont amint a VKSz aktivizálta magát, máris jelentős veszteségeket tudott okozni. Többek közt Aljoski térségében egy 57 különböző járművet magába foglaló ukrán konvojt sikerült likvidálni.

Aljoski térségében likvidált ukrán harcoszlop

Ám összességében mindezekből még mindig korai lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni. Moszkva eddig valamilyen általunk nem ismert oknál fogva mintha nem akarta volna a ténylegesen nagyszabású háborút bevállalni. Lehet az ukrán oldalon harcolók nagyobb szolidaritásában bízott, lehet más húzódott meg döntése mögött. De ne felejtsük e sorok megjelenésekor mindössze csak a háború harmadik napját írjuk és a péntek esti események fényében az orosz hadvezetés is belátta, változtatni kell a műveletek jellegén. Feladva az ukrán haderővel szemben eddig mutatott kesztyűs kéz taktikájával szakítva az úgynevezett második hullám jóval erőteljesebb lesz. Ennek részeként az este folyamán rakétatámadás érte Harkov, Mirgorod és Sztarokonsztantyin több kiemelt célpontját, valamint 10 ezer főnyi csecsen „kadirovci” is érkezik a frontra.

Ráadásul az Izvesztyija által megszólaltatott orosz katonai szakértők is optimálisan öt napra teszik a hadműveletek befejezésének idejét. Ha a harcok esetleg két hétig elhúzódnának, az is vállalható az orosz katonai és politikai vezetés számára. Ne feledjük, az erőknek fel kell fejlődniük és amíg a teleportáció nem lesz elérhető az erők nem érnek egyből a frontvonalra. Ám utóbbit mintha több ország hadvezetése mindezt nem látná be és már az orosz offenzíva sikertelenségéről beszél. Viszont a brit védelmi minisztériummal szemben még ne hirdessünk félidőben végeredményt.

 

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.