„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
A Szovjetunió labdarúgócsapata 1925-ben Ankarában mérkőzött meg Törökországgal
Forrás:Wikipédia
Felfokozott várakozás előzte meg Moszkvában a Szovjetunió labdarúgó-válogatottjának első hivatalos mérkőzését. A november 16-ra meghirdetett meccs előtt egy hétig havazott, majd az olvadás átadta helyét a fagynak, a híres diplomatáról, Vjaszlav Voroszkovról elkeresztelt stadion gyepszőnyegét jég borította. A Krasznij Szport tudósítása szerint a kezdőrúgás előtt hihetetlen embertömeg vonult a pályára, a fotósokat, operatőröket és a különféle újságok tudósítóit nehezen lehetett letessékelni a pályáról.
„Egy buzgó operatőr felmászott a kapufára a kamerájával, és gyakran fennállt annak a veszélye, hogy eltalálja a labda. A Szovjetunió első hivatalos mérkőzése telt ház, 15 ezer néző előtt zajlott, a futballpályán a szokatlan öltözékben, pulóverben és rövidnadrágban megjelent Hamdi Emin török játékvezető sípszavára indult útjára a labda”
A Vecsernaja Moszkva tudósítója szerint heves iramban zajlott a találkozó, az összeszokottabb török válogatott technikai tudása a házigazda szovjet csapat fölé nőtt, ennek ellenére a törökök „nem tudták tartani a lépést a játéktempóval, és nehezen hárították el támadóink eszeveszett támadásait”. A négy-négy moszkvai és szentpétervári, két harkovi és egy orehovói játékos alkotta szovjet együttes a csapatkapitány, Mihail Butuszov góljával szerzett vezetést a 14. percben, aztán még a szünet előtt megduplázta előnyét a vendéglátó. A 25. percben a moszkvai Pjotr Iszakov kígyózott át a védelmen, okosan szolgálta ki a Szentpéterváron játszó Butuszovot, aki megszerezte a második szovjet gólt.
„A Krasznij Szport tudósítója megjegyezte, hogy a szünet előtt hátrányba került török válogatott túlzott keménységgel, durvasággal próbált tekintélyt szerezni a pályán, és a közönség nem díjazta a törekvéseit”
A mérkőzés végül békésebb mederben csordogált tovább, a második félidőben Butuszov feltette a pontot az addigi remek teljesítményére. A két gólja után gólpasszt adott, a harkovi Alekszandr Spahovszkij állította be a 3:0-s végeredményt. A 3:0 a vendégekre nézve volt hízelgő, mert a moszkvai közönség fergeteges támogatását élvező szovjet válogatott az utolsó húsz percre teljesen beszorította a saját kapuja elé a török csapatot.
A lefújás után Juszuf Zija Önisz, a Török Labdarúgó-szövetség elnöke dicsérte a házigazda szovjet válogatottat. „Rendkívül érdekes volt a mérkőzés. A szovjet csapat csodálatos benyomást tett rám. A látottak alapján úgy gondolom, sok erős külföldi csapat számára nagyon komoly ellenfél lehet a jövőben. A legjobb játékosainak kiemelkedő tulajdonsága az elképesztő gyorsaság, ennek révén folyamatosan nyomás alatt tartottak minket. A védekezésből a támadásba való átmenetet rendkívül jól alkalmazta az ellenfelünk.”
„A moszkvai mérkőzés visszavágóján 1925. május 15-én Ankarában 2:1-re nyertek a szovjetek. Az 1952-es helsinki olimpiáig már nem jegyeztek fel több hivatalos mérkőzést a Szovjetunió történetében”
Utána viszont annál többet. A Nyugat által ideológiailag mindig is gyanúsnak tartott szovjet válogatott 1960-ban Európa-bajnokságot, 1956-ban és 1988-ban olimpiát nyert. Az 1966-os világbajnokságon elődöntős volt, és két aranylabdás játékossal (Lev Jasin és Oleg Blohin) büszkélkedhet.
Visszakanyarodva a száz éve lejátszott találkozóhoz, a Szovjetunió nemcsak az első, hanem az utolsó mérkőzését is 3-0-ra nyerte meg. Az 1991. november 13-án játszott larnakai meccsen Ciprus volt az ellenfél.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
