//Szappanopera Jugoszlávia haláláról

Szappanopera Jugoszlávia haláláról

MEGOSZTÁS

Kevés olyan sorozat készült a szocializmus éveiben, ami olyan leplezetlenül mutatta be a társadalom rothadását, mint az utolsó jugoszláv szappanopera, a Jobb élet (Bolji život).

Aki emlékszik még a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején ránk zúduló kétes minőségű szappanopera-cunamira, az minden bizonnyal annyira kiábrándult ebből a műfajból, hogy még ma is rosszul van ettől. És valóban, a latin-amerikai szappanoperák csak a legritkább esetben tartalmaztak valamit abból, amire talán még kíváncsi is lenne egy európai tévénéző.

„Így lényegében semmit nem tudtunk meg a dél-amerikai nyomortelepekről, a bádogviskók lakóiról, az emberek életéről a különböző junták uralma után, és még sokáig sorolhatnánk, mi mindent nem mutattak meg nekünk ezek a sorozatok”

De mi sem lehetünk túlságosan büszkék. A magyar teleregények úttörője, a Szomszédok sem mutatott meg túl sokat a magyar valóságból, csupán néhány teljesen átlagos magyar család rendkívül unalmas mikrokozmoszába nyújtott betekintést ez a sorozat. Ám az igazán fájdalmas dolog természetesen nem ez – sokkal inkább az, hogy ez az időszak rendkívül érdekes szakasza volt hazánk történetének, amiből sajnos semmi nem szüremlett be ebbe a sorozatba. Ezért aki ma belenéz a Szomszédokba, olyan érzése van, mintha azt szándékosan a magyar rendszerváltás elszabotálására készítették volna, vagyis hogy elaltassák az embereket addig, amíg döntenek az állami vagyon sorsáról.

„Nem voltak azonban ilyen visszafogottak a szocialista Jugoszláviában, ahol 1987-ben egy olyan sorozatot indítottak, melyből pontosan nyomon követhető a poszt-titói társadalom rothadása, az állam lezüllése, majd a nép új urainak felemelkedése”

Ez a sorozat volt a Jobb élet (Bolji život), ami óriási népszerűségnek örvendett Jugoszláviában – olyannyira, hogy sok utódállamban még az utóbbi időben is nagy nézettséggel vetítették a televíziók. De mi volt a sorozat titka?

Hogy ezt megértsük, először a Jobb élet alapvonalait kell megismernünk. A sorozat középpontjában a Popadics-család küzdelmei állnak, hogy valahogy alkalmazkodjanak a késői Jugoszlávia gyors és radikális politikai gazdasági változásaihoz. A családfő, Dragisa Popovics (alias Giga) ötven körüli ügyintéző egy állami tulajdonú társaság jogi osztályán, zsebében a kommunista párttagkönyvével. Persze a valóságban nem egy igazi titóista ő, sokkal inkább egy csinovnyik, akinek semmiféle ellenvetése nem volt, hogy egy olyan nővel (Ema) kösse össze az életét, akinek a családja a második világháború előtt az uralkodó osztályhoz tartozott. Három gyerekük már felnőtt korú. A legnagyobb fiuk, Szása ugyan jogot végzett, de munkanélküli; Violeta, a lányuk leginkább színészi pályáról álmodozik; Boba, a legkisebb fiú még középiskolába jár, de a jegyei egyáltalán nem mondhatók dicséretesnek.

„És itt érünk el a Jobb élet egyik legnagyobb erényéhez, hogy semmit sem titkol el abból, hogyan is él egy átlagos jugoszláviai, belgrádi család”

Giga és Ema házassága gyakorlatilag állandó válságban van, amit a rengeteg veszekedés is jelez. Hogy mi itt a probléma? A sorozatból jól átjön, hogy a házaspár eltérő családi háttere mindig is feszültséget hozott ebbe a házasságba. De ennél is nagyobb probléma a folyamatos pénzhiány, amivel az ötfős családnak meg kell küzdenie. Ám egyetlen sorozatból sem hiányozhat az a momentum, ami feszültté teszi a cselekményt. Ez pedig itt Giga nővérének, Jovankának a halála, aki egészen különös végrendeletet hagy maga után. Mint kiderül, valójában hatalmas vagyont halmozott fel, amit a Popadics-családra hagyna, azonban ehhez bizonyos feltételeket is szab. Szasának munkát kell találnia, Violetának meg kell házasodnia, és fel kell mutatnia egy év házas életet, Bobának pedig 4-es átlagot kell elérnie az iskolában. Kemény dió.

„Viszont a Popadics-családot nem abból az anyagból gyúrták, hogy egykönnyen feladja. Vagy mégis?”

A Podadics-család megtudja, hogy hatalmas vagyon örökölt. De csakis a gyermekek:

A Jobb élet persze nem titkolt el semmit a zajló társadalmi folyamatokból sem. A jugoszláv szocializmus lejtmenete persze már a sorozat 1987-es indulása előtt megkezdődött, így Popadicsék egzisztenciája már a sorozat kezdetekor sem mondható jónak. Ez viszont egyre inkább csak romlik, és nem feltétlenül azért, mert a család gyermekei ne próbálnának helyt állni a való világban. Ha másért nem, legalább a hatalmas örökségért összeszedik magukat, ám ez egyáltalán nem megy könnyen nekik.

„Lépten-nyomon a haveri szocializmus útvesztőiben találják magukat, ahol a kapcsolatok (vagy éppen Violeta külleme) mindig többet számít, mint holmi teljesítmény”

Sokat tesz hozzá a sorozathoz, hogy nem a négy fal között játszódik a cselekmény, hanem külső helyszíneken is – ahol persze megint csak bepillanthatunk a korabeli jugoszláv valóságba, legyen az a katonaság, vagy éppen a börtön, ahová a legkisebb fiú, Boba kerül. Így lett a Jobb élet a szocialista Jugoszlávia utolsó sorozata, hiszen az utolsó rész bemutatása után Szlovénia és Horvátország kikiáltotta a függetlenségét.

Nem feledkezhetünk el a kitűnő színészi alakításokról sem, ami a sorozathoz rengeteget hozzáadott. A családfőt alakító Marko Nikolics korábban több jugoszláv nagyfilmben is megmutatta tehetségét, a Boba szerepét játszó Dragan Bjelogrlicset pedig épp a Jobb életben fedezték fel, hogy aztán – többek között – olyan nagyszerű filmekben is megmutassa tehetségét, mint A szép falvak szépen égnek (erről a filmről itt írtunk részletesen).

A sorozat Violetáját játszó Lidija Vukicsevicsnek azonban egészen más irányt vett az élete. A színésznő 2004-ben csatlakozotta  Szerb Radikális Párthoz, amelynek elnöke, Vojiszlav Seselj akkor éppen Hágában volt. Vukicsevics még parlamenti mandátumot is szerzett a radikálisok színeiben, sőt hosszú éveken át a mostani szerb elnök, Alekszandar Vucsics jobbkeze is volt a nyilvános rendezvényeken – persze annak még a radikális korszakában.

„És végül nem feledkezhetünk meg a sorozat főcímdaláról sem, amelynek dallamát alighanem mindenki ismeri a mai napig, aki a nyolcvanas évek végén Jugoszláviában élt”

A dal előadója Dado Topics horvát énekes és gitáros volt, a Time együttes alapító tagja, aki rengeteg slágerrel ajándékozta meg a közönségét. A Jobb élet sikerét azonban talán az mutatja leginkább, hogy milyen kedvvel nézik újra a mai napig az egykori jugoszláv tagköztársaságokban. A sorozatot Szerbiában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában is műsorra tűzték az elmúlt években, ahol még mindig a képernyő elé szegezi a nézőket.

Természetesen aki kívülállóként néz bele a sorozatba, annak valószínűleg sosem jön át annyira, hogy mit is ettek annyira Jugoszláviában ezen a sorozaton. Pedig a válasz valójában nagyon is egyszerű.

„A titói Jugoszlávia sok-sok hazugságában, a torz történelmi ábrázolásában ez a film – szappanopera ide vagy oda – sokkal többet mutatott be abból, mi is zajlik Jugoszláviában, mint bármelyik újságcikk vagy híradás”

Ha a néző azonosulni nem is tudott a film karaktereivel, a Popadics-család nehézségeiben és küzdelmeiben a sajátjaira is ráismerhetett. És bár ez a történet egyáltalán nem végződött happy end-del, mint a latin-amerikai szappanoperák, annyi bizonyos, hogy sokkal emlékezetesebb maradt, mint bármely más, külföldi sorozat. Talán éppen azért, mert a célja nem az ámítás volt, hanem éppen ellentétesen: az ámítások lehelet-finom, de mégis tűpontos leleplezése.

(A sorozat befejező részét itt tekintheti meg)

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.