„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Háborús veteránok és az áldozatok hozzátartozói is vonulnak Vukovár központjában, hogy megemlékezzenek a város szerb erők általi elesésének 32. évfordulójáról Vukováron, 2023. november 18-án. Vukovár eleste Horvátország függetlenségi háborújának kezdetét jelentette a volt Jugoszláviától, amely mintegy 20 000 ember életét követelte, és Horvátország 1991-1995-ös háborújának egyik legsötétebb fejezete volt
Fotó:EUROPRESS/DENIS LOVROVIC/AFP
Már megint úgy kezdődött, hogy valaki visszaütött. Az utóbbi hetekben Horvátországban több olyan szerb kulturális eseményt szerveztek, amely a helyi közvélemény szerint sértő és megalázó volt az országra nézve. A szerb kisebbség – állítják – szándékosan provokálja a horvát többséget. Ráadásul nemcsak állampénzen, hanem abban a hónapban, amelyben a horvátországi háború legfájdalmasabb eseményére, Vukovár elestére emlékeznek. Több hónapos, a túlerővel szemben vívott elkeseredett harc után 1991. november 18-án vonult be a szerb szabadcsapatok által megerősített Jugoszláv Néphadsereg (JNA) a lebombázott Vukovárra. Emellett ugyanezen a napon mészároltak le több tucat embert, túlnyomó részben civilt egy kis dalmáciai faluban, Škabrnjában.
„Mi volt a baj Vukovárral? Az, hogy ott volt, ahol volt”
A szerb külpolitikában a XIX. század közepe óta búvópatakként jelen van az a meggyőződés, hogy ahol szerbek élnek, az Szerbia, következésképpen legitim az a törekvés, hogy ezeket a területeket egyesíteni kell. Bár a háború után sokan jobbnak látták elköltözni, a Szerbiával közvetlenül határos Kelet-Szlavóniában – ahol Vukovár található – ma is jelentős szerb népesség él. Őseiket határőrként telepítette le és fegyverezte fel Bécs, a Habsburg Birodalmat a töröktől elválasztó határőrvidéken (Vojna krajina).
„Szerbia nem akart belenyugodni az elvesztésébe, mint ahogy a tengerpartról sem akart lemondani”
Ez okból Škabrnja lakói is rossz helyen voltak. A Ratko Mladics tábornok parancsnoksága alatt támadó JNA, valamint a velük együttműködő szerb szabadcsapatok, valamint az Adriai-tenger között. Belgrád akkori stratégáinak a számításába azonban hiba csúszott. A polgárháborúnak tervezett hadjárat Horvátország függetlenségének diplomáciai elismerésével átlényegült, attól kezdve nemzetközi konfliktusnak, egy független állam megtámadásának minősült. Ez az akkori hadszíntéren nem jelentett nagy változást. A Nyugat – nem úgy, mint most Ukrajna esetében – Horvátország ellen fegyverembargót léptetett életbe, és évekig azt próbálta a különböző rendezési tervekkel elérni, hogy egy összefüggő szerb autonóm terület jöjjön létre, amely ha arra megérik az idő, betagozódhat Szerbiába. Ez a szakadár krajinai Szerb Köztársaság vezetőinek makacsságán bukott meg, akik a beolvadást azonnal végre akarták hajtani. Ennek a megoldásnak az akkori nagypolitikai helyzet nem kedvezett. Végül a területet az ENSZ égisze alatt működő Átmeneti Nemzetközi Igazgatás (UNTAES) visszaintegrálta Horvátországba.
„Horvátország tehát elégedett lehetett a végkifejlettel. Nem úgy Szerbia”
A szomszédos országok szerb lakta területeivel megnagyobbított Szerbiáról szóló elképzelések az 1990-es években is akkor kezdtek teret nyerni, amikor a szerb lakosság rosszul élt. A hatalmas adósságról és az életszínvonal drámai romlásáról a Milosevics-rezsim úgy próbálta elterelni a figyelmet, hogy a nemzeti összetartást a szerbek körkörös fenyegetettségével, és a szomszédok elleni indulatok felkorbácsolásával próbálta erősíteni. Nem titok, mindez hová vezetett.
A belpolitikai helyzet Szerbiában most sem rózsás, és a Szerb Olajvállalatra (NIS) orosz többségi tulajdonosai miatt kirótt amerikai szankciók további nehézségeket vetítenek előre. Bár a látszat mást mutat, Szerbia lakói azonban korántsem látják kilátástalannak a helyzetet, hiszen a fejlett fekete piac, a 1990-es években is kínált megoldást a benzin mizériára. Akkor is feltalálták magukat, és most is úgy lesz.
„A világ <csúcsán> végbemenő őrségváltás tükrében bízvást gondolhatják, előbb-utóbb kiderül, hogy tulajdonképpen szerencsések. Anélkül kaptak elég sok pénzt a brüsszeli kasszából, hogy egyértelműen elkötelezték volna magukat az európai integráció és a vele járó alkalmazkodás, a józan ésszel most már egyre lazább kapcsolatot tartó uniós direktívák mellett”
Már az előszobájába, a NATO-ba sem léptek be. A nemzetközi helyzet változásával, vagyis az Egyesült Államok és általában a nyugati világ dominanciájának fokozatos megszűnésével kifejezetten jól járhatnak még akkor is, ha a gyengülő nagyhatalmak között Szerbiának nem egy a patrónusa volt.
„Horvátország némileg eltérő helyzetben van. Nehezen szabadult ki a szerbek által uralt közös államból, és mindent megtesz azért, hogy ne kerüljön bele újra, de még csak valami hasonlóba sem”
E végből stratégiai célként tűzte ki, hogy a lehető legmesszebbre kerüljön a Balkántól. Belépett a NATO-ba, az EU-ba, vállalta az azzal járó kötöttségeket – a tagság eddig neki is jól jövedelmezett -, átvette a közös valutát, ezzel lemondott a fiskális politika önálló alakításáról. Küszöbön áll a belépése az Európai Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezetbe (OECD). Ám ha most körülnéz, és őszinte akar lenni saját magához, meg kell állapítania, hogy ez a világ, amelyhez kötötte Horvátország szekerét, gyengül. Félő, hogy a közelgő nagy veszélyektől nem fogja megmenteni.
„Az ezzel a felismeréssel együtt járó elbizonytalanodást használja ki Szerbia a régi számlák rendezésére, első lépcsőben zavarkeltésre és Horvátország rossz hírbe hozására”
A szerb kisebbségen keresztül folyamatos védekezésre kényszeríti a zágrábi kormányt, és szégyenpadra ülteti az egész horvát nemzetet. A baloldali ellenzék pedig vele és a túlnyomórészt baloldali beállítottságú sajtóval együtt apokalipszissel riogat az usztasa ideológia diadalittas visszatérése miatt. Ez már odáig fajult, hogy a főváros baloldali-zöld vezetése betiltotta egy hazafias dalairól ismert, nagy népszerűségnek örvendő énekes, dalszerző egyik decemberi koncertjét. Az ok egy dal, amelyet az illető a horvátországi háború alatt írt, és amelyet a hazafias érzelmű horvátok a koncerteken 30 éve vele együtt énekelnek.
„Belgrádnak számos lehetősége van arra, hogy a horvátokra rásüsse a fasizmus bélyegét, és bosszút álljon az elveszett <paradicsomért>, Jugoszláviáért”
Újabban segítőtársai is vannak, például a kétoldalú nyitott kérdések „melegen tartásával” az uniós tagságot a 2020-as hatalomváltás óta nem erőltető Montenegró. Ebbe a Horvátország elleni ideológiai harcba egy magát jugoszlávnak deklaráló, és vörös csillaggal pózoló diplomata küldésével zágrábi képviseletére bekapcsolódott Szlovénia is. Örökzöld téma a II. világháborús Független Horvát Állam (NDH) áldozatainak száma, amely mértani haladvány szerint emelkedik, miközben ugyanilyen arányban csökken a Tito partizánjai által az ausztriai Bleiburg közelében lemészárolt horvátoké.
„A szerb kisebbség vezéralakja Milorad Pupovac büntető feljelentést ígért azok ellen, akik felszólaltak egy konferencián, amelyen az NDH idején felállított jasenováci tábor áldozatainak valós számát firtatták. A szerb kultúra bemutatása címén több nagyvárosban, köztük a fővárosban, Zágrábban is a horvát hazafias érzelmeket sértő rendezvényeket szerveztek”
A sorozat betetőzése az volt, hogy Vukováron, mindössze néhány nappal a 34 évvel ezelőtti ostromra, majd a város elfoglalására és a szerb vérengzésre emlékező november 18-diki menet előtt a Szerb Kulturális Egyesület az I. világháborús békekötés évfordulójára olyan szerző fotóinak kiállításával készült, akinek köze volt a hírhedt Memorandumhoz. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) titkáraként társszerzője volt a Horvátország elleni háború megindításához ürügyül szolgáló hírhedt dokumentumnak, amely – többek között – azt állította, hogy Tito, horvát lévén szándékosan megcsonkította Szerbia területét, természetesen Horvátország javára.
„Egyébként maga az I. világháborút lezáró béke sem volt egyértelműen pozitív a horvátok számára. A győztes hatalmak Szerbia kezére játszottak, és az ígért konföderáció helyett a horvátokat belekényszerítették egy olyan államba, amelyben kevesebb joguk volt, mint Magyarország társországaként”
Miután határozott ellenállásba ütköztek, a szervezők a kiállítás megnyitását elhalasztották. Az utóbbi néhány évben szokássá vált, hogy november 18-án a vukovári szerb áldozatok emlékére koszorút dobnak a Dunába. Az idén ez nem Vukováron, hanem a nem sokkal kevésbé hírhedt Borovo Selonál történt. Itt csak 51 áldozata volt a szerb bevonulásnak, szemben a vukovári 2.700-zal, de közülük 34-ről még mindig nem tudják, hol nyugszik, valószínűleg a Dunában. A helyszín 50 háborús veterán közbelépése miatt változott meg.
„A hatás vele egyenlő mértékű ellenhatást vált ki, állította Newton. Ez, mint már sokszor és sok helyütt, Horvátországban is beigazolódott. Ugyancsak 50, fekete ruhás, csuklyát és maszkot viselő férfi hatolt be a spliti szerb rendezvény színhelyére, és <Ez itt Horvátország!> felkiáltással követelte annak félbeszakítását”
Zágrábban az épület előtt tiltakozott hasonlóan öltözött, és a splitivel megegyező számú férfi. Több helyütt egyelőre ismeretlen személyek, ismeretlen okból verekedést provokáltak. Tüntetések és ellentüntetések követik egymást, a parlamenti diskurzust is jószerével ez a téma uralja. Az ellenzék a helyzet, vagyis a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) uralmának tarthatatlanságát taglalja. Andrej Plenković, kormányfő a történések okait abban summázta, hogy a modern Horvátország alapja a honvédő háború, de úgy látszik, van, akinek ez nem tetszik. A parlament elnöke és több kormánytag szerint a megosztottságot a társadalomban a folytonos „usztasázással” az ellenzék szítja. Akad, aki másra is gyanakszik, ezért felmerült, hogy a titkosszolgálatnak is vizsgálnia kellene, érvényesült-e külső ráhatás az elmúlt hetek eseményeire.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
