„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Szakartvelo politikai színpada

2022. febr. 09.
Vass István

MEGOSZTÁS

Fenn lehet tartani egy független színházat, hogy szókimondó, az aktuális eseményekre reflektáló előadásokat mutassanak be, amelyeket nem darál be az állami cenzúra? Vajon képes-e ez az intézmény hosszú évekig megtartani eredeti küldetését, a szemérmetlen kritikai hangot? Mindezt a Kaukázus kulisszái mögött. A 8. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál versenyfilmje a Színfalak (Still we play on / A Stage) ezekre a kérdésekre keresi a választ a Szabadság Színház helyzetén bemutatva a grúziai hatalomváltásokat.

„A nyugati titkosszolgálatok szerepe eme megmozdulásokban máig nem tisztázott. Pontosabban, minden jel arra mutat, hogy nyakig benne voltak ezekben a <forradalmakban>” #moszkvater

„A nyugati titkosszolgálatok szerepe eme megmozdulásokban máig nem tisztázott. Pontosabban, minden jel arra mutat, hogy nyakig benne voltak ezekben a ”
Fotó:EUROPRESS/VIKTOR DRACHEV/AFP

Grúzia, vagy ahogy ők az országukat nevezik, Szakartvelo a Kaukázus ölelésében, Európa és Ázsia határán fekvő csodaszép, sokarcú ország. Azonban a nemzetiségi és a vallási törésvonalak következtében a független állami létének a megújulása óta szinte folyamatos polgárháborús helyzet, belpolitikai megosztottság  jellemzi. A posztszovjet betegségek sem kerülték el, úgymint magas korrupciós index, puccsokkal kísért hatalomváltások, szegénység, magas kivándorlási ráta.

Ebben a helyzetben csöppenünk 2001-ben filmünk nyitó jelenetébe. Zavargások Tbiliszi utcáin, a tüntetők az állami tévé székházát ostromolják, álarcos férfiak a tömegbe lőnek, füst, sziréna és vér. A következő bejátszóban a televíziós hírolvasó közli, hogy Giorgi Sanaliát, a népszerű oknyomozó újságírót holtan találták. Sanalia bűne, hogy kérlelhetetlenül utána járt elit mindent átszövő korrupciójának.

„A Szabadság Színházát ebben a zűrzavaros időben hívja életre pár amatőr művész. Az alapítók ezzel jelzik, nem akarnak hallgatni a problémákról, politizáló, a mindenkori rendszert kérlelhetetlenül kritizáló színház akarnak lenni. Ezért a színház az állandó létbizonytalanság szélén táncol”

Az utóbbi harminc év amúgy sem a politikai stabilitásról szólt Grúziában. Az utolsó szovjet külügyminiszter, Eduard Sevarnadze, egy polgárháború után lett az ország vezetője, őt pedig a pártfogoltja, Mihail Szaakasvili ütötte ki a nyeregből. Tüntetések hosszú sora, autós felvonulások készítették elő Sevarnadze bukását. A Szabadság Színház azzal, hogy helyet biztosított az ellenzéki gyűléseknek, maga is hozzájárult Szaakasvili győzelméhez. A színház hajó alakú épülete közvetlenül a Kormányzati Kancellária (az akkori elnöki rezidencia) előtt állt. A forradalom napjaiban a színház “Provokáció” címmel kormányellenes műsort adott elő. A darab közepén a színészek kinyitották a színház bejárati ajtaját, és az elnöki rezidencia irányába kiabálták: „Kifelé!”

Végül a tüntetések egy vértelen, úgynevezett színes forradalomban kulminálódtak. A színes forradalmak egyébként is divatban voltak akkoriban, 2000-ben a belgrádi buldózer-forradalommal kezdődött a sor, és Ukrajnától Kirgizisztánig végigsöpört a posztszovjet térség több meghatározó államán. Sokan a 2011-ben az Észak-Afrikán át az egész Közel-keletet lángba borító arab tavaszt is ebbe a körbe sorolják.

„A nyugati titkosszolgálatok szerepe eme megmozdulásokban máig nem tisztázott. Pontosabban, minden jel arra mutat, hogy nyakig benne voltak ezekben a <forradalmakban>”

Erős jelenete a filmnek az a pár képkocka, amikor Szaakasvili és hívei betörnek a grúz törvényhozás épületébe. Az éppen beszédet mondó elaggott elnök először csodálkozik, majd a testőrei segítségével menekülőre fogja.  Sevardnadze 2008-ban büszkén nyilatkozta az őt interjúvoló Népszabadság tudósítójának, hogy vérontás nélkül adta át a hatalmat, amire szerinte utóda nem lesz majd képes. Szaakasvilinek, a nyugatos megmentőnek az első útja Avtandil Varsimashvilihez, a Szabadság Színház alapító-igazgatójához vezetett. Nem véletlenül. A társulat és széles támogatói köre okkal reménykedik, hogy az új vezetés nem fogja elhallgattatni a kritikus hangokat, és támogatni fogja művészek szabad önkifejezését. Ekkor hangzik el a film kulcsmondata:

„Egy művésznek kötelessége ellenzékinek lenni”

– jelentette egy interjúban ki Niko Gomelauri, a társulat azóta rákban elhunyt ikonikus alakja. Ennek jegyében a színház a repertoárjával továbbra is igyekszik felhívni a figyelmet az új rendszer fonákságaira. Pedig az új vezetés mindent elkövet a színház vezetőinek a lekenyerezésért. Varsimashivli egyenesen az elnöki kabinet kulturális főtanácsadójává avanzsál, de ettől még nem fogja vissza a kritikáit, se az általa rendezett darabokban, se a nyilatkozataiban.

Szaakasvili hatalomra jutása után egyre harcosabb ellenfele lett Moszkvának, emellett Abházia és Dél-Oszétia visszaszerzését nevezte egyik fő céljának. A konfliktus magvait elvetették. A dél-oszétiai és abháziai területen 2004-tól már láthatóak voltak az etnikai konfliktus jelei, amelyet 2006-ban georgiai állampolgárok oroszországi kiutasítása, valamint a grúz borok kitiltása követett.

Mindeközben Szakaasvilit folyamatosan a NATO csatlakozás lehetőségével ámította a George W. Bush féle adminisztráció. A befektetett több milliárd dolláros amerikai segélyekért hálás Szaakasvili sugárutat nevezett el az ifjabb Bushról Tbiliszi belvárosában.

moszkvater.com főszerkesztője 2008-ban az orosz-grúz 5 napos háborút megelőzően járt a grúz fővárosban. A tudósításában így írja le konfliktus előtti feszült helyzetet: „Moszkva számára érzékeny pont Grúzia, mivel Washington érdeke az Oroszországgal szomszédos államok szuverenitásának erősödése, Tbiliszi pedig a Fehér Ház egyik legfőbb támasza e törekvésében. A szakadár tartományok körüli konfliktus összefügg Moszkva azon igyekezetével, hogy útját állja Grúzia NATO csatlakozásával”. A tudósításból kiderül, hogy a főváros utcáin semmilyen oroszellenesség nem volt tapasztalható. Az emberek azt érezték, hogy visszatért a ‘89 előtti időszak, csak most a Szovjetunió helyett Amerika lett a „nagy testvér”.

„Szaakasvili a kalandor politikájával nagyot kockáztatott, és duplán veszített. Egyrészt le kellett mondania a szakadár tartományokról, és a beígért NATO tagjelölti státuszt sem kapta meg”

Szakaasvili a megrendült hatalmát a rendőrállam kiépítésével kívánta megerősíteni. Elnöksége alatt zéró toleranciát hirdettek a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetői ellen. Nagyon súlyos büntetési tételeket szabtak ki például a kis mennyiségű kábítószer birtoklásáért vagy a lopásért.  A rendvédelmi szervek a kormányellenes tüntetéseket rendkívül durván, törvénytelen módon verték szét. Azon professzorokról és értelmiségiekről, akik felemelték hangjukat, a félresikerült reformokkal szemben Szaakasvili nemes egyszerűséggel kijelentette, nincs joguk kritizálni, mert kommunisták! A taktika ismerős lehet itthonról is, amikor pár éve az MTA kutatóhálózatát vette el a kormány.

„Szaakasvili körül végül 2013-ban elfogyott a levegő, eléggé vegyes mérleggel távozott a hatalomból, majd elhagyta az országot. Az általa örökül hagyott Grúzia pedig nem vált a politikus ígérete szerinti <Kaukázus Svájcává>”

„Grúzia tulajdonképpen 2019 nyara óta permanens válságban él, annak gyökerei azonban még messzebbre, a 2000-es évek első feléig vezetnek vissza. 2012 óta mindhárom parlamenti választást stabil, egyedüli többséggel nyerte meg a Szaakasvilivel szemben szerveződő Grúz Álom nevű párt, amelynek támogatottjai – 2013-ban Giorgi Margvelasvili, 2018-ban pedig Szalome Zurabisvili – az elnökválasztásokon is győzni tudtak. A párt mögött Bidzina Ivanisvili, Grúzia leggazdagabb embere áll, aki egy rövid ideig a miniszterelnöki széket is elfoglalta, befolyása azonban hivatalos tisztségeitől függetlenül máig jelentős maradt” – olvashatjuk a Szaakasvili visszatérési kísérletét taglaló cikkünkben.

A film végén lezárásában az alkotók megemlékeznek arról, hogy Grúziában 2018 márciusában a kormány bezáratta a kulturális minisztériumot, azt a sport- és oktatásügyibe integrálja. A következő év júniusában erőszakosan levertek egy tüntetést, sokan megsebesültek, és négyen meg is vakultak. Tavaly júliusban pedig meleg ellenes felvonulást tartottak, szintén sokan megsérültek, köztük 53 újságíró. A kormány pedig 2021 augusztusában megszakította az EU-val az együttműködést a bírósági rendszerrel kapcsolatos vitában – olvashatjuk az eseménylista végén.

„Grúzia a Szovjetunióból történő kiválása után nagyon mélyről indult, és gazdasági tekintetben érezhető sikereket ért el. Ebből a szempontból a régiós összehasonlításban nincs szégyenkeznivalója. Ellenben a nagy célnak, az ország euroatlanti csatlakozásának, a következő egy, de inkább két évtizedes viszonylatban nincs reális esélye”

Azt se feledjük, hogy nálunk sem ment végbe a teljes rendszerváltás. Ahogy Lakner Dávid a filmről írt kritikájában megjegyzi: „Nekünk pedig eszünkbe juthat, hogy ha erőszakos tüntetés leverések nincsenek is, hasonló listát azért rólunk is össze lehetne állítani, melegellenes törvényen innen és túl. És emlékeztessük magunkat arra is, hogy a hatalmi visszaélések ellen bőven tiltakoznak nálunk és nyugatabbra is. Amikor viszont egy állam egészéről alakítanánk ki magunkban sommás véleményt, akkor óhatatlanul elfelejtjük, hogy a helyzet általában sokkal összetettebb.”

Források:

Nyilas Gergely: Panduri susogó hársból (2008.05.31. Népszabadság Hétvége magazin) 

Stier Gábor: Korbács és kalács (2008.08.02. Magyar Nemzet Hétvégi magazin) 

***

A film február 14-ig jegyvásárlás ellenében online megtekinthető a fesztivál honlapján.

MEGOSZTÁS

Vass István
A Miskolci Egyetemen végeztem Politológa szakon. Több mint 10 éve dolgozok különböző minisztériumokban, jelenleg pályázat kezeléssel foglalkozok. Széleskörű ismeretségre és hasznos tapasztalatokra tettem szert a külhoni magyar szervezetekkel való kapcsolattartásban. Angolul felsőfokon, franciául pedig alapfokon beszélek. Történelmi és politikai témákban sokat olvasok, főleg angol nyelven. A politológián belül a biztonság- és geopolitika érdekel, kiemelten a posztszovjet térség és az Egyesült Államok. De szívesen írok recenziót könyvekről, filmekről, sorozatokról, valamint a sport és a politika kapcsolatáról. Eddig részt vettem több újságíró gyakornoki képzésben, és szeretnék szintet lépni.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Moldova és Grúzia értékalapú destabilizálása

    2024. dec. 14.
    A Nyugat (EU, NATO) Grúziához és Moldovához való viszonyát a hatalmon lévő politikai erők Oroszország-politikája határozza meg. Így 2022-től...

    Elmaradhat a „színes forradalom” Grúziában

    2024. nov. 15.
    A hétvégén parlamenti választást tartottak Grúziában, amelyen a hivatalos adatok szerint magabiztos győzelmet aratott az elmúlt évtized össz...

    Grúzia a káosz szélén?

    2024. nov. 15.
    A #moszkvater és az Ultrahang közös projektjének legújabb adásában az összeomló donyecki frontvonalról, a grúziai választások utóhatásairól ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK