//Šurda, a kisemberek hőse
Ljubiša Samardžić #moszkvater

Šurda, a kisemberek hőse

MEGOSZTÁS

Kevés olyan színész van, aki elmondhatja magáról, hogy nemcsak rajongott érte fiatal és idős, hanem divatot is teremtett. A három évvel ezelőtt, 2017. szeptember 8-án elhunyt Ljubiša Samardžić ilyen volt. Amíg világ a világ, a Forró szél főhősére mindig emlékezni fogunk.

Ljubiša Samardžić #moszkvater
Ljubiša Samardžić

A nyolcvanas években rengeteg szocialista filmsorozat ment a televízióban, de vélhetően egyetlenegy sem tett akkora hatást a mindennapjainkra, mint az 1984-ben képernyőre kerülő Forró szél, illetve annak főszereplője, Šurda. Aki akkoriban élt, egy életre megjegyezte a kicsit lusta, termetére magas, vérnyomására alacsony figurát, aki részenként legalább kétszer lefeküdt és úgy szürcsölte a kávét. A Népszabadság kritikusának talán igaza volt abban, hogy a Ljubiša Samardžić által megformált főhős nem a szorgalmas kisemberek példaképe, ráadásul a szocialista országokban hivatalosan ismeretlen volt a munkakerülés.

„Ennek ellenére, aki látta, az azonnal megszerette Surdát. Nem véletlen, hogy az általa hordott pepita kalap őrült nagy divat lett a keleti blokk országaiban”

A kalap ugyan már a múlté, ám a ma éppen három éve elment Samardžić emléke itt van nekünk. Nem túlzás kijelenteni, a sorozaton generációk nőttek fel. Ki tudná feledni azokat a pillanatokat, amikor esténként odaültünk a televízió elé, és felcsendült Šurda dala.

Látom, hosszú útra készülsz,
búcsúzni jöttél,
menj ha menned kell.

Bennem kihunytak a fények
és kinn a szél zúg, sírva énekel.

Szép volt és mégis vége
Búcsú így sose fájt,
bár bennem egy érzés halkan súgja,
hogy mindig várjak rád

Bár meddig élek,
mindig remélek,
hogy visszatérsz,
még visszatérsz,

Bár meddig élek,
mindig remélek,
hogy visszatérsz,
még visszatérsz.

Bár meddig élek,
mindig remélek,
hogy visszatérsz,
még visszatérsz.

Búsan számolom az órát,
nehéz a szívem mióta elmentél,
múltunk morzsáival játszom
és beszélek hozzád mintha itt lennél.

Őrzöm, mint kincset őrzöm,
hajadnak illatát,
bár bennem egy érzés halkan súgja,
hogy mindig várjak rád.

Bár meddig élek,
mindig remélek,
hogy visszatérsz,
hogy visszatérsz,

Bár meddig élek,
mindig remélek,
hogy visszatérsz,
még visszatérsz.

Az 1979-ben leforgatott, tízrészes Forró szél nemcsak a televízióban, hanem a mozikban is nagy siker lett. A 90 perces változat Borivoje Šurdilović kalandos élete címmel került filmvászonra. Igaz, a stáb nem forgatta újra a vígjátékot, hanem a sorozat 3. és 4. részéből vágták össze.

„De miről is szólt a Forró szél? A főszereplő Šurda (a Šurdilović név rövidített alakja), egy kávéfüggő belgrádi borbély, aki nagyanyjánál, és annak Firga nevű fiánál élt”

Mivel eredeti foglalkozása nem tetszik neki, különféle vállalkozásokba, ügyeskedésekbe kezd. Legtöbbször komája, a magát nagymenőnek mutató Bob segíti. Később feleségül veszi Vesznát, és gyereke is születik, de a gondok ezzel csak sokasodnak. Nagy nehezen lakáshoz jut a család. Végül Šurda visszatér eredeti foglalkozásához, és fodrászként lesz sikeres.

„A Szkopjéban született Ljubiša Samardžić természetesen jóval több volt színészként, mint Šurda”

Olyan nagyszabású mozifilmekben játszott többek között, mint az 1969-ben forgatott Neretvai csata, ahol például Orson Welles, Franco Nero vagy Yul Brynner volt a partnere. Színházban és több mint 150 filmben és tévéjátékban játszott, mégis ha valaki meghallotta a nevét, azonnal Šurda képe jött elő mindenkinek.

„Díjainak se szeri, se száma, csak a Pulai Filmfesztivál fődíját hatszor nyerte el”

A Reggel című filmben nyújtott alakításáért például 1967-ben a legjobb férfi színész díját kapta, melyet rajta kívül más szerb színész nem tudott elnyerni. Öt ízben kapta meg az Arany Aréna díjat, míg 1967-ben Velencében Arany Oroszlán díjjal jutalmazták. Hatszor kapta mg a jugoszláv közönség díját. Rendezőként az Égi horog című filmjével az 1999-es Berlini filmfesztivál Arany Medve díjának egyik esélyese volt. Viszont Šurda megformálásáért nem kapott semmit…

„Nagy focirajongó volt, amikor ideje engedte, mindig jelen volt kedvenc csapata, az OFK Beograd mérkőzésein”

Mivel lánya Budapestre ment férjhez, így sűrűn járt Magyarországra. Nem véletlen, hogy az 1985-ös SZÚR sztárja volt. Az akkori zsúfolt Népstadionban tombolt a lelátó, amikor hozzá került a labda, de nem volt olyan ember, aki ne mondta volna ki: a pályán ugyanolyan esetlen volt, mint a filmben Šurdaként.

A Šurdát játszó színész – beceneve Smoki volt – 1997-ben Friderikusz Sándor meghívását elfogadva a show műsor vendégeként szót ejtett arról, valójában miként érintette őt Jugoszlávia szétesése.

„Nekem nem volt bajom a régi Jugoszláviával, Szlovéniától Macedóniáig mindenki ismert és szeretett. Az új helyzetben minden rajtunk múlik. Fantasztikusnak tartom a történelmi fordulatot. Kiderült, hogy Szerbia civilizált ország, saját akaratából indult el a demokrácia útján”

– jelentette ki akkor Samardžić.

Sajnos a sors elég kegyetlen volt vele, amit színészként megkapott, azt élete utolsó éveiben megszenvedte alaposan. Hőn szeretett Dragan fia 2001-ben leukémiában elhunyt, majd őt magát is agydaganattal operálták meg, de a sikeres műtét már nem tudta igazán meghosszabbítani az életét, és 2017. szeptember 8-án elhunyt.

„Vitte magával kockás kiskalapját, de itt hagyta nekünk a kisemberek legendás hősét, Šurdát”

MEGOSZTÁS