Olbia, azaz úton Novgorodból Bizáncba

A vikinges sorozatok kedvelői örömmel tapasztalták, hogy a Netflixen a második évadjával folytatódott a Vikingek: Valhalla című opusz. Ebben némi előzmények után a főhősök az egyik cselekményszálként Novgorodból a befagyott Dnyeperen lóval húzott szánra helyezett hajóval indulnak útnak. Anélkül, hogy spojlereznék, ejtsünk néhány szót arról, hogy le lehet-e, ha igen, miként jutni Novgorodból Bizáncba vízen, s milyen hely is az az Olbia, ahol a cselekmény néhány jelenete játszódik?

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

Forrás:Netflix

Előre is elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akik már látták a sorozatot, hogy a poszt nem annak mentén tárgyalja a témát, azaz nem térek ki a konkrét eseményekre és szereplőkre úgy, ahogy a filmben van, azaz nem arról írok, hogy mi van úgy, s mi nem, épp azokra tekintettel, akik még nem látták.

Először is tisztázzuk a kort. A cselekmény a X. században játszódik, ami szerencse, hiszen addigra már kiépültek a kapcsolatok Novgorod és Bizánc között. I. Bölcs Jaroszlav (979-1054) idején, aki szerepel is a sorozatban. Az Andrej Rubljov és kora című posztban van némi korrajz arról, miként élt a kora középkorban Novgorod és Kijev, mennyire e két egymástól távoli város határozta meg a kijevi Rusz történetét, s csak a tatárjárást követően a dél-orosz sztyeppén létrejött Aranyhorda volt az, amely elvágva a szabad kereskedelmi útvonalat  Bizánc felé  Kijev történelmi szerepét hosszú évszázadokra visszavetette.

„Ezt követően erősödtek meg, s indultak fejlődésnek a közép-orosz területek, Vlagyimir, Szuzdal,é s velük Moszkva a XIV.-XV. században”

A vikingek keleti terjeszkedése már a VIII. században megkezdődött, annak is az elején. A norvég-svéd-dán hármasból a keleti terjeszkedés jutott a svédeknek, a norvégoknak és dánoknak pedig a nyugati. Ez tükröződik valamennyi viking témájú filmben is. A svédek a VIII. századra már voltak annyira szervezettek, hogy határaikon túl kereskedelmi vállalkozásokba fogjanak, illetve gyarmatosítsanak (a norvégoknál és dánoknál ez később következett be.)

„Ez a keleti irányú terjeszkedés Észtország és Lettország területe, valamint a Csúd- az Onyega- és a Ladoga tavak környékére terjedt ki”

Magának Novgorodnak az első említése jó egy évszázaddal később (859) is úgy említi a várost, mint a varégek Skandinávia és Bizánc közti kereskedelmi útvonalának egyik, akkorra már fontossá vált városa.

Kezdetben az arab városok, majd Bizánc volt a fő kereskedelmi célpontjuk, s a film idejére már jó kétszáz éves tapasztalattal rendelkeztek. Az Északra feljutott arab kereskedők ezüstpénze volt a „hívó szó”, aminek hiányában a vikingek a délre tartó vállalkozásaikat indították. Kitapasztalták, hogy az északról induló folyók meddig hajózhatóak fel, hol, mekkora területet kell szárazföldön „áthidalniuk”, s folytathatják tovább több száz kilométeres útjukat le a Fekete-tengerig. Novgorodtól a Dnyeper torkolatáig, ahol Olbia is található.

„A távolság légvonalban 820 km, a Dnyeper, s más tekergős folyók „igénybevételével” ez akár ennek kétszerese-háromszorosa is lehet”

(A folyó Szmolenszktől közel 1800 km hosszan kapcsolódik a kalandba, de nézzük meg az utat, mindjárt szó lesz róla, nem a Dnyeper miatt igazán hosszú, hanem az addig nehézkes eljutás miatt. Vásárhelyi Pál, vagy Mikoviny Sámuel ha ezt látta volna!)

Hogy hogyan csatlakozhattak a Dnyeperhez Novgorodból? Vagy ami még érdekesebb a Balti-tengerről hogyan jutottak át a Fekete-tengerig? Nos, a Finn-öbölből át a Néván a Ladoga-tóba, onnan felhajóztak a Volhov folyón az Ilmenyi-tóba, s emellett fekszik Novgorod.

Az itt alapított kereskedelmi lerakatból nőtt nagyra a város, is innen irányították a varégek (Rurikék) az itt élő szláv népeket. Az, hogy a legendának megfelelően maguk a szlávok kérték-e meg, hogy ugyan legyenek szívesek rendet teremteni az egymással folyamatosan ellenségeskedő szláv törzsek között, avagy maguk a svédek gondolták úgy, hogy a biztonságos ügymenet érdekében jobb ezt amúgy is megtenni, ma már nem eldönthető.

„A lényeg, hogy megszervezték a biztonságos hajózást a Volgán a Kaszpi-tengerhez az arab kereskedelmi útvonalak irányába, s a Dnyeperen a Fekete-tengerhez, hogy eljussanak Bizáncba”

Az, hogy végül a varégok a Don és a Volga helyett a vízesésekkel teli Dnyepert részesítették előnyben, annak volt köszönhető, hogy a Dnyeper melletti szlávok kevésbé voltak „ellenálló-képesek” a volgai bojárokhoz, vagy a kazárokhoz képest. A Dnyeperen aztán Délre haladva a létrehozott több kereskedelmi állomás közül Szmolenszk (Gnezdovo), majd Kijev szerzett regionális jelentőséget.

Szóval Novgorodból a Lovaty folyón délre Holm, majd Velikije Luki mellett a Vorohobszkojei tavon át ameddig lehetett, ma úgy mondják koccanásig. (A Lovaty a Szosznó-tóból ered, az orosz-belarusz határ túloldalán Vityebszktől északra.) Ezeket a városokat azért írtam így ide, ha valaki le kívánja követni a Google maps használatával az utat, segítsen abban, s ne adja fel a Lovaty tekergéseinél.

„Létező városok, de Holm és Velikije Luki is később városiasodott, a XII. században, tehát úgy képzeljük, hogy ez az út hosszan, több száz kilométeren át erdőben tekergő folyón haladt”

Ebből a Szosznó-tóból át a Daugavára szárazföldön áthordva az árut, majd folyással felfelé, nemsoká Szurázsnál rögtön jobbra az egyik bal oldali mellékfolyóján (visszafelé hajózva jobb kézre esik) a Kaszpliján ameddig lehetett, s máris ott van Szomlenszk, ahogy a térképen látszik.

Filmbéli hőseink is a befagyott folyón indulnak szánnal, és a folyón mennek (szinte) végig, nyugodtan haladhattak, hiszen nem volt ellenséges terület, szlávok lakták, s a besenyők lakta területen való áthaladásra kívánták igénybe venni a hajót, mint amit a partról már nem lehet feltartóztatni. Kereskedők pedig általában azért választották a folyóvizet, mert a korabeli útviszonyok miatt a szárazföldi szállítással szemben könnyebb vízen szállítani északról a szőrmét, mézet, viaszt, összekötözött kezű rabszolgát. Na, ezek a rabszolgák voltak azok, akik – legalábbis odafele – sokat segíthettek az átszállításnál.

Röviden megjelenítve egy térképen az útvonal  így néz ki.

A térkép nem szemlélteti, hogy a Lovatyról a Daugavára, majd arról a Dnyeperre bizony át kellett gerendákon görgetni a rakományt. De hogy a partra szállítás mégsem volt ördöngös dolog, azt a film is megmutatja. A szárazföldön a több kilométeres szállítás már keményebb volt, de ne feledjük, a vikingeknél (s nem a filmben) ez nem egyedi akció, hanem szervezett, üzemszerű folyamat volt, ahogy a postakocsik rendszere a hőskorban a Vadnyugaton. Ehhez kellett az, hogy ez mindez békés népek körében, háborítatlanul történhessen.

„S hogyan kapcsolódik a vikingek világához az ókor? Úgy, hogy a Dnyeper torkolatánál, ahol a hőseink megérkeznek a Fekete-tengerhez, van egy híres görög-római romterület, ez Olbia. Itt játszódik a film néhány jelenete. Frankón dór oszlopokkal, tengerre néző romvárossal. A filmben”

Valójában a Déli-Bug torkolata az, ahol a romváros található, de olyan hosszan kanyargott az imént a Dnyeper, s olyan közel van a két folyó torkolata, ráadásul olyan hosszú földnyelvet épített már a Dnyeper a hordalékából, hogy ez már szinte ugyanaz.

Nemrég írtunk arról, hogy a Dnyeper-parti Herszon, nem az a Herszon, amelyet az ókori szerzők is így emlegettek, s hogy II. Katalin Herszon alapításának évében, 1778-ban Olbiában is járt, ez inspirálta a névadásnál.

„A görög város a Fekete-tenger északi partjának egyik legfontosabb települése volt, amelyet az i.e. VI. század első felében alapítottak milétoszi telepesek”

Gyorsan önállósult, teljes virágzását az i.e. IV sz. elején érte el (ez a peloponnészoszi háború végét követő időszak), az i.e. III. század elejétől kezdve azonban egyre nagyobb lett a barbár inváziók veszélye. A szarmaták és a szkíták az i.e. II. században megszállták, emiatt hanyatlásnak indult. Az i.e. I. században a trák eredetű géták foglalták el, tartósan megszállva, így a város fokozatosan elvesztette görög hagyományait. A Római Birodalomban szerepe nem volt jelentős, a II. század végén, amikor erődítményekkel vették körül, Alsó-Müszia provincia része lett. A IV. században a géták ismét megszállták, majd fokozatosan elpusztították.

„A 33 hektárnyi romterület nem kicsi. Olbia két teraszon terült el, az alsó város a folyó mentén, a felső város pedig a kereskedelmi központtal és a középületekkel az agora közelében”

A több mint 2000 négyzetméteres agorát egy i. e. IV. századi stoa (45 x 17,5 m) szegélyezte 9 ión oszloppal (ezek sajnos ledőltek), egy nagy középület, két nagy kereskedelmi épület üzlethelyiségekkel, raktározásra szolgáló pincékkel.  Épületei között van egy Zeusz-templom (13,9 x 7,7 m) az i. e. III. sz. századból, egy Apollón Delphiniosz-templom (30-35 x 16 m) a II. sz. századból, ión oszlopcsarnokkal, fürdő, és gymnasium.

A lakónegyed fejlődését a Kr. e. 6. sz. óta lehet nyomon követni, széles, kőburkolatos utcával, azon 50 x 38 m alapterületű házakkal, előcsarnokkal, négyzet alakú belső udvarral. Némelyikben 25 szoba is található. Néhány házban mozaikok és falfestmények töredékeit találták meg.

„Egyedi jellegzetessége a városnak, hogy a II. század végén egy Zeusz-halmot emeltek, azaz a lakóövezetben egy 14,5 m magas és 37 m átmérőjű sírhalmot, amelyet egy kis fal vesz körül”

Egy 1,75 m széles felvonulási út, úgynevezett dromosz vezet le lépcsőn egy két egyforma helyiségből álló kősírkamrába, mely két romanizált nomád személy, Heuresibius és Arete hamvait őrizte. Két kultúra keveredése ez, a sztyeppei népek kurgán építő szokása, s a romanizált világ formavilága. A  városfalaktól északra és nyugatra fekvő nekropolisz közel 500 hektárnyi, amelyben 2000 temetkezést tártak fel. A város görög kapcsolatait jól mutatja, hogy i.e. VI. századi, Rodoszról, Milétoszról, Szamoszról, Korinthoszról, Khioszról, Klazomenaiból, Halkiszból származó edények, fekete alakos attikai tálak találhatók a helyi múzeum gyűjteményében, valamint az Ermitázs Múzeumban is.

A térképek forrása a Wikipédia

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com