Kezdőlap » Kultúra » „Tartsd zárva az ajtót, kistestvér!”

„Tartsd zárva az ajtót, kistestvér!”

A „prágai tavasz” a zenei életre is komoly hatással volt. Sokan dolgozták fel dalban az eseményeket, s miközben akadt, akinek disszidálnia kellett, mást elhallgattattak, addig megszületett például egy zenekar, amely maga volt az underground. 1968 a zene tükrében.

A költő, énekes-dalszerző Karel Krylről Krystyna Krauze rendezésében 2016-ban készült dokumentumfilm Bratříček Karel (Karel kistestvér) címmel Fotó: Artcam

Várj, amíg véget ér a háború
És amíg mindketten kicsit öregebbek leszünk

A névtelen katona számára minden véget ért

Mindennek vége / a háborúnak vége
Mindennek vége / a háborúnak vége

Ezeket a sorokat harsogta a maga megszokott érdes, kemény hangján az éjszakába a The Doors frontembere, Jim Morrison július 5-én a Los Angeles-i Hollywood Bowl közönségének. 1968-at írtunk, Amerika nyakig ült a vietnámi háborúban, a zenetörténet egyik legnagyobb hatású rockzenekara pedig többek között az Unknown Soldier (Ismeretlen katona) című dalával lázadt az értelmetlen délkelet-ázsiai vérszivattyú ellen. Egy évvel Woodstock előtt, ’68 – a komoly társadalmi és ma már történelmi események mellett – a nemzetközi zene elég mozgalmas esztendeje. Az egyik az igen sűrű ’60-as évekből. Összeszámolni is nehéz, ki mindenki adott ki (olykor akár egynél is több) nagylemezt abban az esztendőben. Csak hogy tényleg a legnagyobbaknál maradjunk:  Elvis Presley, Johnny Cash, Miles Davis, Ray Charles, Aretha Franklin, Pink Floyd, The Doors, Deep Purple, Frank Sinatra, The Who, The Jimi Hendrix Experience, Jethro Tull, The Beatles, The Rolling Stones, valamint a The Velvet Underground és a The Beach Boys. Utóbbi kettő témánk szempontjából is fontos.

S miközben Nyugaton teljes erővel dübörgött a rock and roll, a  vasfüggöny másik oldalán is komoly átalakulások zajlottak zeneügyileg. Noha talán maguk a csehek és a szlovákok sem így képzelték el, de a „prágai tavasz” nagyon komoly hatással volt a zenéjükre is. Egyesek szerint az igazi csehszlovák underground pont 1968-ban, illetve utána született meg. A zene reagált az eseményekre, lekövette a változásokat és mint megannyi diktatórikus rendszerben az ellenállás egyik gócpontjává vált. Szokták mondani, diktatúrák alatt politikailag aktívabb a könnyűzene, s ebben mennyi igazság van. Ugyan – mint ezúttal is látjuk – ez megannyi veszélyt rejt, de valahogy a tiltott és tűrt határán táncolni mindig izgalmasabbnak tűnt. Több kommentár szerint Csehszlovákiában 1968 után az underground azt jelentette, hogy akit odasorolnak, az semmiképp sem a hatalom kegyence. A terminológia tehát nem a (ma használatos) populáris és a rétegzene, hanem az elfogadott és a vegzált között mozgott, amiben az underground egyet jelentett ez utóbbival.

A prágai eseményekre sokan reagáltak a zenészvilágból, belföldről és külföldről egyaránt, ezért se igen lehet mindent összesűríteni egy cikkbe. Így most néhány jelenségre, előadóra és dalra szorítkozunk.

Karel Kryl

A költő, énekes-dalszerző nyomdász családban született; családi nyomdájukat a kommunista rendszer szüntette meg az 1950-es években. Huszonnégy éves korában, épp 1968-ban költözött Prágába, ahol a csehszlovák állami TV-hez került. Szabadidejében számokat írt, majd első kiadott dala  épp egy nappal a Varsói Szerződés intervenciója után, augusztus 22-én jelent meg. A Bratříčku zavírej vrátka (Tartsd zárva az ajtót, kistestvér) címen spontán született szerzeményével szinte azonnal és elég kritikusan reagált az eseményekre. Az azonos című nagylemezét 1969 év elején adta ki; számaiban keményen ostorozta az intervenciót, a rezsim brutalitását, és azt, milyen az élet a kommunista diktatúrában. Az albumot azonnal betiltották – ám még így is mintegy negyvenezer példánya járt fű alatt kézről kézre –, és neki magának is távoznia kellett, még abban az évben Nyugat-Németországban maradt a Burg-Waldeck Fesztivált követően.

Az 1969-ben megjelent második, Rakovina (Rák) címmel már az emigrációban kiadott lemeze ugyancsak a prágai eseményekre reflektált. Noha hazájában be volt tiltva, az albumot becsempészték Csehszlovákiába.  Kryl művészettörténetet tanult a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, a cseh mellett németül és lengyelül is énekelt, számos helyen turnézott. Végül az 1989-es bársonyos forradalom idején tért vissza édesanyja temetésére. Noha először lelkes volt a politikai fordulat miatt, később azonban kemény kritikával illette az átalakulási folyamatot, az abban szerepet játszó politikusokat, mert szerinte rengeteg hibát elkövettek. Ugyancsak hevesen támadta azokat, akik elkezdték szítani a cseh és szlovák nacionalizmust. Újra Németországba távozott, ahol 1994-ben egy hónappal 50. születésnapja előtt egy müncheni kórházban szívinfarktusban hunyt el.

 

The Plastic People of the Universe

A zenekart az 1968-as események szülték, egyúttal maga volt az ellenállás, az underground. A Milan „Mejla” Hlavsa basszusgitáros alapította banda tevékenységét az intervenció után sem szüntette be, sőt tagjai végig Csehszlovákiában maradtak annak ellenére, hogy a hatalom időről időre vegzálta, tagjait le-letartóztatta. Pszichedelikus, sok műfajból merítő rockzenéjük – amelyre nagy hatással volt Frank Zappa és a The Velvet Underground – abszolút úttörőnek számított. Mivel a bandának a cseh mellett angol dalai is voltak, ezért is hívtak meg a zenekarba a Prágában tanárként dolgozó kanadait, Paul Wilsont. A rezsim 1970-ben gyakorlatilag betiltotta őket, ám nem adták fel. Első albumukat, amely címében a The Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band lemezére hajazva – a provokátor költő, Egon Bondy szövegei miatt – Egon Bondy’s Happy Hearts Club Banned címmel 1974-ben rögzítették, ám odahaza nem tudták kiadni. A felvételeket Franciaországba csempészték ki, ahol csak 1978-ban tudták kiadni.

A zenekar kalandos történetének talán legérdekesebb, mi több történelmet alakító pillanata 1976-ban jött el. A tagokat, és más, az undergroundban mozgó személyt a hatalom őrizetbe vett, és „a köznyugalom szervezett módon történő megzavarása” címszó alatt bíróság elé is állított. A törvényszék 8 és 18 hónap közötti letöltendő börtönre ítélt mindenkit, míg Paul Wilsont kiutasították az országból annak ellenére, hogy ő már 1972 óta nem volt tagja a zenekarnak. A politikai ítéletek miatt több tüntetést tartottak, s többek között ez ösztökélte arra a későbbi csehszlovák, majd cseh elnököt, a bársonyos forradalom egyik kulcsfiguráját, Václav Havelt és 243 magánszemélyt, zömmel értelmiségit, hogy a prágai kormánynak címezve közzétegyék a Charta ’77 néven ismertté vált politikai nyilatkozatot. Így vált a PPU elleni per az elnyomó kommunista rezsim elleni ellenállás egyik mérföldkövének.

A banda 1988-ban feloszlott, ám 1997-ben újra összeálltak, és alapítójuk, Milan „Mejla” Hlavsa 2001-es halála után a mai napig is aktívak. A The Plastic People of the Universe kalandos történetéről egyébként 2007-ben az amerikai The New York Times írt egy igen olvasmányos anyagot, aki többet szeretne tudni róluk, érdemes átböngésznie.

 

The Beach Boys

A korábban már emlegetett amerikai zenekar egyike volt azon nyugati fehér hollónak, amelynek nem sokkal az intervenciót követően sikerült bejutnia és koncerteznie Prágában. Tényleg izgalmas, miként juthattak be, de talán ennél még egy fokkal érdekfeszítőbb, ha már 1969. június 17-én ott állhattak a Vencel térhez közeli Lucerna koncertterem színpadán, akkor miért ne emlékezzenek meg egy dallal az egy évvel korábbi eseményekre. Így Break Away című dalukat az 1968-as „prágai tavasz” emlékének ajánlották. Mindennek az ad még nagyobb bukét, hogy minderről még felvétel is maradt ránk.

 

Marta Kubišová

Még 24 éves sem volt, amikor a Varsói Szerződés „baráti országainak” tankjai bedübörögtek Prágába, de az ország egyik legnépszerűbb énekesnőjévé vált Modlitba pro Martu (Egy ima Martáért) című számával, amely az 1968-as ellenállás szimbóluma lett. Ezt követően nem sokkal alapítója a Golden Kids nevű formációnak, amely szintén gyorsan nagy népszerűségre tett szert. Több díjat is nyertek, ám a rezsim nem sokáig hagyta kibontakozni zenei karrierjét. A Golden Kids 1970. január 27-én adta utolsó koncertjét Ostravában, ezt követően, februárban pornogárfia hamis vádjával a hatalom eltiltotta az énekléstől. (Bizonyítékként három hamisított fotót hoztak fel ellene.) Kubišová egészen 1989-ig nem állhatott színpadra, csak olykor-olykor vett részt egy-egy meghívásos alapon, fű alatt szervezett, zárt körű underground zenei rendezvényen.

Az énekesnő aláírta és csatlakozott a Charta ’77 mozgalomhoz, amelynek 1977 és 1978 között a szóvivője is volt. Az 1980-as évek végén csatlakozhatott volna a The Plastic People of the Universe zenekarhoz, ám ezt megakadályozta a politikai rendőrség. Kubišová végül hosszú kihagyás után 1988. december 10-én megjelent Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának negyvenedik évfordulójára rendezett prágai eseményen, ahol ő énekelte el a csehszlovák himnuszt. Egy évvel később pedig a bársonyos forradalom idején, 1989. november 22-én végre ismét eladhatta a Modlitba pro Martu című dalát a prágai Vencel tér egyik erkélyéről. Az énekesnő ezt követően újrakezdte zenei karrierjét, ami a mai napig tart, legutóbb Soul címmel két éve adott ki szólólemezt.

 

Music for Prague 1968

Az események nem csak a könnyű-, de a komolyzenét is megérintették, megihlették. Ezek közül talán az egyik legismertebb a cseh származású Karel Husa szimfónikus műve, a Music for Prague 1968. Az események idején már az Egyesült Államokban élő zeneszerző a BBC rádióhíreit hallgatva követte a véres prágai fejleményeket, amelyek nagyon megérintették. Közvetlenül az intervenció után neki is állt műve megírásának, és arra törekedett, hogy hangzásában hűen örökítsen meg mindent. Így a zeneműben a harsonák például légiriadó figyelmezető hangjait immitálják, míg az oboák Morze-kód részleteket játszanak, miközben a fuvolaszóló madárhang motívumai a szabadságot szimbolizálják. Ez utóbbiról a szerző úgy írt: ez jelképezi, hogy „Prága városának ezeréves történelmében mindössze percek jutottak neki az ellenállásra.”

Husa művét 1969. januárjában mutatták be Washingtonban, és abban az évben zenei Pulitzer-díjjal jutalmazták. A zeneszerző nemrég, 2016. december 14-én hunyt el 95 éves korában.

 

Aki pedig közben kedvet kapott, és szeretne rendesen elmélyedni a témában, azoknak csak ajánlani tudjuk Anna Vaniceknek az 1997-ben a csehszlovák underground zene 1968 és 1989 közötti történetét feldolgozó, angol nyelven írt alapos szakdolgozatát.

1980-ban született újságíró, a Magyar Hang hetilap alapító munkatársa, valamint a magyar zenekarokkal foglalkozó Ígéretes titánok blog alapító főszerkesztője. Korábban, 2008-tól tíz éven át a megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap újságírója, szerkesztője, nyolc évig a külpolitikai-, majd a kultúra rovat munkatársa. Érdeklődési témakörei: Kelet-Európa történelme, régészet, kiberbiztonság, csúcstechnológiai trendek és underground zene.