„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„Bár Rahmanyinov egyetlen képet fest le zenével, mégis koncentrált, nagyon kifejező a mű. A holtak szigete (Die Toteninsel) a svájci Arnold Böcklin festménye, Vlagyimir Nabokov – hogy maradjunk az orosz vonalnál – szerint minden berlini otthonban megtalálható”
Forrás:Wikimédia
A zeneirodalomban léteznek jócskán olyan, nem vokális (ének szólammal [is] ellátott) művek, amelyet egy irodalmi alkotás, egy ismert művész (Tasso), mitológiai alak (Prométheusz), táj (Smetana: Hazám – benne a Moldva; Sibelius: Finlandia; Borogyin: Közép-Ázsia pusztáin), történelmi esemény (Csajkovszkij: 1812 – nyitány) vagy éppen festmény ihletett (Liszt: Szent Erzsébet legendája). Két zeneművet ajánlok az olvasó-hallgató figyelmébe, amelyet egy festmény, illetve festménysorozat ihletett. Mindkét zenemű orosz szerzőtől való, és érdemes meghallgatni, az ihletet adó képet/képeket megnézni. Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei című sorozatáról mindenki hallott, ha máshol nem, akkor az iskolai tanulmányok során.
„Igen ám, de ez a mű Maurice Ravel hangszerelésében lett ikonikus darab. A ciklus eredetileg zongorára készült 1874-ben, méghozzá Muszorgszkij építész-festőművész barátjának, Viktor Alekszandrovics Hartmann – más átírásban Hartman – (Виктор Александрович Гартман) halálának megemlékezése képpen”
Az elhunyt festő képeiből rendeztek kiállítást, és ez adta az inspirációt Muszorgszkijnak, hogy néhány képet zenébe öntsön. Muszorgszkij akkor még nem sejtette, hogy nem sokkal hosszabb életet ad majd neki a sors, mint Hartmannak, hiszen 42 évesen hunyt el, míg Hartmann 39 volt. Az egy kiállítás képei is csak a szerző halála után szólalt meg először, de ismertté a Ravel-féle hangszerelésben vált. De nem csak Ravel – aki az egyik legjobb komponistának tartotta orosz kollégáját –, hanem számos más zeneszerző is áthangszerelte a ciklust. Muszorgszkij 10 képet választott a kiállításon szerepeltek közül.
„Sajnos a festmények nagy része nincs már meg, de a fennmaradt képkatalógusból lehet következtetni a témákra”
Hogy leírja a képtár hangulatát, a darab első felében az egyes képekhez, a tételek közé egy-egy azonos témán alapuló sétamotívumot (Promenád) illesztett Muszorgszkij, ezek kötik össze a festményeket, ez jelzi az egyik képtől a másikig tartó rövid sétát. Több tétel előtt nincsen ez a motívum: például a Tuileriák kertje és a Bydlo, vagy az utolsó négy tétel előtt nincs felvezetés. Azonban a fényes, diadalmas, darabzáró A kijevi nagykapuban https://www.youtube.com/watch?v=TU-w2eIyVyA megjelenik a téma, relevációszerűen. Maga a promenád téma egyszerű, de érdemes az ütemmutatót megfigyelni: 5/4 váltakozik a 6/4-del. A téma sohasem azonos, de felismerhető, mollban is megjelenik (ami a szomorúságot, melankóliát is jelképez(het)i. Ravel hangszerelésében a trombita mutatja be az első két ütemet, figyelmet kérve a hallgatótól. A Gnóm tétel félelmetes, az ördög hangköze (szűkített kvint vagy bővített kvart) is fokozza a hatást. Az eredeti kép egy diótörőt ábrázol. Az ódon kastély jellegzetessége az altszaxofon használata, a melankolikus dallam igen kifejező, kezdő zenehallgatók számára is.
„A leginkább rezes hangszereket foglalkoztató újabb promenád után a játékos Tuileriák kertje szólal meg, a maga gondtalanságával”
A Bydlo (lengyel ökrös szekér) szólóját a tuba játssza a tétel végén ostorcsapásszerű megoldást hallunk: a sárba ragadt szekér továbbjutásának nehézségét, az állat ösztökélését jelzi Ravel. Az újabb, ezúttal moll jellegű promenád egy igen vidám, és ismert tételt vezet fel: a szellemesen rövid Kiscsibék tánca a tojáshéjban címűt. A továbbiakban egyetlen tétel kivételével a komorság jellemzi a záró, Kijevi nagykapuig a művet. A kivétel A limoges-i piac. De a „kivétel” előtt még egy módos és egy szegény zsidó Samuel Goldenberg és Schmuyle veszekszik, utóbbi ágálását kárálását remekül kifejezi a szordinált trombita. A piaci jelenetet egy rendkívül nyomasztó tétel követi: a Katakombák – a címhez igazodik a zenei kifejezésmód: álló akkordok, a mélyrezesek játéka. Néhány lépés (promenád motívum) után ismét egy súlyos Holtakkal a holtak nyelvén tétel következik. A Baba Jaga kunyhója a másik talán legismertebb szakasz a műből. Félelem, baljóslat szövi át a hangokat, Ravel elképesztően kifejező hangszerelést készített, mindenképpen hallgassák meg! Ahogyan a záró, attacca (szünet nélkül következő) tételt is: grandiózus, fényes, lehengerlő a zene, benne harangzúgással. Ravel az éles karaktereket szenzációsan különíti el hangszerelésével.
„Bár Rahmanyinov egyetlen képet fest le zenével, mégis koncentrált, nagyon kifejező a mű. A holtak szigete (Die Toteninsel) a svájci Arnold Böcklin festménye, Vlagyimir Nabokov – hogy maradjunk az orosz vonalnál – szerint minden berlini otthonban megtalálható”
A szimbolista festő képe fennmaradt, ellentétben a hartmanni alkotásokkal, mi több, hat változatban is. És még egy csavar: Böcklin egy másik festménye Az élet szigete (Die Lebensinsel) címet viseli. Ha megnézzük A holtak szigete festményeket, mindegyiken az elhagyatottság jelenik meg: a sziklás sziget, a tengerből kiemelkedő táj a ciprusfákkal, a komor kapu- és ablakszerű foltok sorjáznak. Érdemes tudni, hogy a festő 14 gyermekéből csak nyolc maradt életben, talán ezért is készült ez a kép, egyfajta gyászfeldolgozásként. Böcklin szavaival az álomszerű kép komorságát talán oldja, vagy éppen erősíti a fehér ruhás alak jelenléte. Mindenesetre egy elgondolkodtató, az embert magába fordulásra késztető műve(ke)t hagyott az utókorra Böcklin. Az 1880-1886 között készült képek Bázelban, New Yorkban, Lipcsében és Szentpétervárott láthatók.
Az azonos című szimfonikus költemény, A holtak szigete 1908-09-ben Drezdában íródott. Érdekes módon Rahmanyinov ebben az időszakban kiegyensúlyozott volt, a zene azonban nem ezt mutatja. Egy évvel korábban látta a képet a komponista, és nem habozott megírni a zenét. Bár a festményt hívta alapul Rahmanyinov, mégis a hallgatóra bízta azt, hogy milyen érzelmeket kelt benne a mű – nincs programja. A kezdő ütemekből, amelyek 5/4-esek, kihalljuk a tenger hullámzását, amely előrevetíti az atmoszférát. A műben szerepel egy úgynevezett élettéma, amely kontrasztál a szimfonikus költemény többi zenei anyagával, mivel gyorsabb, és érzelmesebb. Rahmanyinov életében volt olyan korszak, amikor nem találta önmagát, depressziós lett, ennek az egyik hozadékaként a középkori Dies irae dallam töredékét számos művébe beleszőtte.
„A holtak szigete is tartalmazza ezt a dallamot – ha nem is nyilvánvalóan, sőt itt használta először a szerző a rövid idézetet. Rahmanyinov más zenei eszközökkel él, leginkább a mű hangulata az, ami ellentétes a szerző érzelmes, gyakran túlcsorduló melódiáival”
A sors, a végzet szólal meg a hangszereken, a hatalmas vizet írja le hangokkal a szerző, amely képes a pusztításra. Komor, sötét színeket kapunk, gyakran a mély tartományban, ami tökéletesen kifejezi a festményt, és ad többletet az alkotásnak.
Zene vagy kép, kép vagy zene? A két példa alapján próbálják meg nézni a festény(eke)t és hallgatni a zenét. Megéri.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
