„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A művész héthúros gitárját kuriózumként tartották számon, és unikális darabnak tekintették a Szovjetunióban”
A költő addig él, amíg kiadják, illetve közlik a verseit. A bárd addig, amíg dalait játsszák a televízóban, a rádióban, vagy éppen zenés emlékestek műsorára tűzik. Az idei, 2025-ös évben a tragikus sorsú, legendás szovjet-orosz bárd, Vlagyimir Viszockij halálának 45. évfordulójára emlékezünk. A gitáros dalnok 1980. július 25-én, a moszkvai olimpia idején hunyta le örökre a szemét. Milliók kísérték utolsó útjára a Vaganykovói temetőbe. Hazájához hasonlóan nálunk és több más országban is máig őrzik emlékét. Az Aradon és Nagyváradon is nagy sikerrel bemutatott zenés emlékműsor az alábbi közismert Viszockij-idézettel vette kezdetét:
И ни церковь, ни кабак,
Ничего не свято,
Нет ребята, всё не так,
Всё не так, как надо.
Templom se, kocsma se szent,
Nem szent, fiúk, semmi.
Nem úgy van se lent, se fent,
Mint kellene lenni.
(Viczai Péter fordítása)
E jellegzetes és örök érvényű négy sor nélkül Viszockij művészete szinte elképzelhetetlen lenne. Viczai Péter Viszockij-kutató határozott véleménye szerint Viszockij nem is lett volna Viszockij, ha ezt a négy sort nem írja meg. Ebben az idézetben kifejezésre juttatott magvas gondolatok ugyanis hűen tükrözik a legendás szovjet-orosz dalnok sajátos gondolatvilágát és munkásságának eszmeiségét. Ez a rövid gondolatsor kis túlzással akár a költő ars poeticájaként is felfogható lenne. Viszockijnak azonban már létezik egy olyan ismert dala, amelyet a művész ars poeticájaként szokás emlegetni. Ez pedig nem más, mint a „Nem szeretem” című költemény, amelynek egy rövid részletét Veress Miklós fordításában idézzük:
Nem szeretem a hájas biztonságot,
Mert jobb, ha féktelenség csak a vád.
És bosszant, ha csak rágalmat találok,
Hol elvetettük a „becsület” szavát.
Ha szárnyakat találok összetörten,
Nincs bennem részvét, tudom biztosan.
Nem szeretek erőszakot, s erőtlent,
Csak szánom megfeszített Krisztusom.
(Veress Miklós fordítása)
Vlagyimir Viszockij művészete meghatározott történelmi korszak részeként értelmezhető. Pályája és sokoldalú munkássága a hruscsovi érában indult, de valójában Leonyid Brezsnyev idején teljesedett ki. Ő volt a brezsnyevi korszak gitáros fenegyereke, a kor ikonikus alakja és emblematikus figurája, a „rendszerkritikus” hazafi, valamint az ismert francia színésznő, Marina Vlady férje.
„A művész héthúros gitárját kuriózumként tartották számon, és unikális darabnak tekintették a Szovjetunióban”
A szilaj húrok, tűnt idők elnevezés, ami az aradi és nagyváradi előadások címét is adta, egyaránt utal a költő egyedi zenei előadásmódjára, erőteljes gitárjátékára és sajátos stílusára, valamint a múltra, és talán a korra is, amelybe az alkotó sokoldalú művészete és önpusztító életmódja egyaránt szervesen ágyazódik be. A negyvenkét és fél évesen elhunyt dalnok egyszerre négy végén égette a gyertyát: költőként, színészként, énekesként és magánemberként.
A közelmúltban több olyan vélemény látott napvilágot, hogy Viszockij költészete idejétmúlt és elavult, mivel egy adott történelmi korszak sajátosságaihoz, történéseihez köthető. Ugyanakkor számos dala cáfol rá erre a megállapításra, amit az erdélyi emlékestek nagy sikere is egyértelműen bizonyított. Igaz, hogy Viszockij dalai, balladái egy adott történelmi korszak idején születtek, de számos költeménye messze túlmutat a brezsnyevi koron. Ahogy mondani szokták, a zseniális művész megelőzte korát, sőt, Horányi László szerint munkássága talán aktuálisabb is, mint valaha volt.
„Örök érvényű témái a szerelemről, a barátságról, a szeretetről vagy gyűlöletről, az emberi kapcsolatokról, az igazságról és az igazságtalanságról, a különböző pozitív és negatív életérzésekről máig aktuálisnak mondhatók”
„Örök érvényű témái a szerelemről, a barátságról, a szeretetről vagy gyűlöletről, az emberi kapcsolatokról, az igazságról és az igazságtalanságról, a különböző pozitív és negatív életérzésekről máig aktuálisnak mondhatók”
Az aradi és nagyváradi emlékestek alkalmával, Horányi László zenei összeállítása előtt egy olyan kevésbé, illetve kevesek által ismert vers is elhangzott, amelyet először 1980 nyarán, a moszkvai Vaganykovói temetőben, a színész-költő sírjánál olvastak fel. Egy ismeretlen szerző alkotásáról van szó, de mivel a költemény úgy hangzik, mintha maga Viszockij írta volna, vagyis egyes szám első személyben íródott, így a verset egyesek tévesen neki tulajdonítják.
Utolsó üdvözlet
Köszöntelek, barátom, végső menedékhelyem,
Hogy felkerested. Állj meg itt e sírköves helyen,
Figyeld a perceink futását és rám emlékezz:
Dagadt a mellem hajdan – s most nincs erőm beszédhez.
A tűnt idő ragyog ma, s akár az álom, selymes:
Magnóm rekedt hangjába egy ország volt szerelmes.
Szerettek engem annyian, az oly sokra képest:
Daloltam, álmodtam, nőt öleltem – tűneményest.
Viszlát Taganka és mozi, s te zöldfülű világ!
Sötét a sír, víz és iszony csorog lyukain át.
Köszöntelek most itt, e gyászos menedékhelyen,
A sírok foglyai vagyunk, csak te vagy eleven.
Testvér, ragaszkodj foggal és körömmel a léthez;
Ha már halott leszel: a lényegét akkor érted.
A Maják kazettáin én túléltem már magam,
Túlélik majd a versek is mindazt, mi hátra van.
(Cseh Károly fordítása)
A jelenleg is élő és alkotó kortárs szovjet-orosz költő, sanzonénekes, illetve előadóművész Gennagyij Nord nagy tisztelője a gitáros dalnok sajátos munkásságának. Megadatott neki az a kivételes lehetőség is, hogy személyesen találkozott, beszélhetett a szilaj húrokon játszó művész-fenegyerekkel. Egyik ismert versében az 1980-ban elhunyt Vlagyimir Viszockijról ír, és a következő gondolatokkal emlékezik rá:
Hajnalfénye az új napnak,
Vonatfütty és zakatolás,
Öröklétet ad a dalnak,
Nincs megállás, nincs megállás…
(Viczai Péter fordítása)
Hogy mennyire nincs megállás, és hogy valóban túlélik-e majd a dalok és költemények az előttük álló időket, erről Horányi László Különc gitár című zenei előadása szolgált ékes tanúbizonyságul. A versekből és dalokból álló válogatott zenei összeállítást stílszerűen egy rövid idézet vezette fel a Gitár című Viszockij-műből:
Gitárom újra
Fakad a dalra,
Zengi holdas éjeken át.
Hét húrja szépen
Úgy, ahogy régen,
Játssza holdfénylő dallamát.
Hét húrja szépen
Akárcsak régen,
Zengi ezüstlő dallamát,
Szűnni nem szűnő szólamát.
(Viczai Péter fordítása)
Az erdélyi emlékműsorok programjában egy rövid beszélgetés is helyet kapott, amelynek keretében Viczai Péter Horányi László Jászai Mari díjas színművészt kérdezte Vlagyimir Viszockij költői munkásságának jelentőségéről és aktualitásáról.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
