//„Olyan ez, mint egy rémálom!”
Oleg Bondarenko #moszkvater

„Olyan ez, mint egy rémálom!”

MEGOSZTÁS

Sokkolta az orosz elitet Ukrajna megtámadása. A háború, és annak következményei a leginkább a középosztályt sújtják, amely értetlenül áll e testvér háború előtt. Oleg Bondarenko moszkvai politológussal, a Progresszív Politikáért Alapítvány igazgatójával beszélgettünk.

Oleg Bondarenko #moszkvater
Oleg Bondarenko
Fotó:EUROPRESS/Eugene Odinokov/Sputnik

– Meglepte Ukrajna megtámadása?

– Hát persze! Az utolsó pillanatig azt gondoltam, hogy az egész katonai felvonulás hatalmas blöff. Korlátozott, főképp a Donbasszra koncentráló katonai akcióra lehetett számítani, ám kiterjedt hadműveletre, Ukrajna megtámadására aligha. Erre senki sem számított, és még most is szörnyű álomnak tűnik ez az egész.

– Milyen érzések kavarognak Önben a történtekkel kapcsolatban?

– Negatívak. Az a világ, amelyben eddig éltünk, ma már nem létezik. Ráadásul az életszínvonal drasztikus csökkenésével járó világgazdasági válság előtt állunk. Ezért aztán érthető, hogy rossz érzések kavarognak bennem. Nehéz idők várnak az egész világra. Oroszországra, Európára, mindenkire.

– Azért ennek is lesznek nyertesei. Mely országok?

– Mint mindig, Amerika.

– S Kína?

– Bizonyos mértékben Kínának sem jó ez a helyzet, így nem sokat, de ő is veszít. Mindenek előtt az Európába vezető tranzit útvonalak lezárulása miatt.

– Sokan meglepődtünk február 24-én reggel, ám ha visszagondolunk, már azért látható, hogy ennek azért voltak előjelei. Akkor nem ezt a következtetést vontuk le ezekből, ma azonban már valamivel tisztább a kép. Mit gondol, mikor kezdődött el ennek a háborúnak a tervezése? Ez csak az egyik forgatókönyv volt a sok közül?

– Ha visszatekintünk, ma már láthatjuk, hogy közvetett jelek már utaltak erre a forgatókönyvre, tavaly év végén pedig már durván bekeményedett a retorika. Ez már – így utólag – figyelmeztető lehetett volna. A külügyminiszter helyettese arról beszélt, hogy a NATO szedje a cókmókját, és térjen vissza az 1997-es határai mögé. Hasonló stílusban nyilatkozott meg időről időre Szergej Lavrov külügyminiszter is. Egyre inkább felrúgták a diplomáciában bevett stílust.

– Ez már egyfajta előkészítése volt mindannak, ami most történik?

– Feltűnő volt ez a váltás, és sokan meg is jegyezték, hogy ez a stílus szégyent hoz az országra. Éppen csak nem káromkodtak. A stockholmi orosz nagykövet már egy interjúban egyenesen úgy fogalmazott, hogy Oroszország sz..ik a szankciókra. Égnek állt ettől az ember haja.

– Egyfajta pszichológiai felkészítés volt ez a durvaság?

– Nem. Még csak nem is az. Csupán megfelelési kényszer. A rendszer így működik. Ezek az emberek tisztában voltak azzal, hogyan gondolkodik a legfelső szűk kör, és ennek meg akartak felelni. Sokszor még túl is teljesítettek.

-S mi ennek az egésznek a célja? A cél Ukrajna megbüntetése, befolyás alá vonása, avagy a történteket inkább szélesebb geopolitikai kontextusban kell néznünk?

– Ezt igazán csak egy ember tudja. Nem Látok az elnök fejébe. Számomra ez az egész egy értelmezhetetlen rémálom. Tízezrek fognak meghalni. Ha ez az egész elhúzódik, a II. világháború utáni legszörnyűbb katonai konfliktus lehet.

– Értem, mi kavarog a lelkében. Hasonlóan nyomott a hangulat az egész fővárosban?

– Hazafiak vagyunk, így kiállunk a hadseregünk mögött, de senki nem ért semmit. A többség értetlenül, tanácstalanul áll a történtek előtt. Különösen a középosztályt sokkolta ez az egész. Már csak azért is, mert a szankciók gazdasági következményei a leginkább ezen a rétegen csapódnak le. A gazdagok túlélik ezt is, a szegények pedig úgy élnek, ahogy eddig is.

– S a szankciók hatása már nagyon érződik?

– Persze. Az Apple Pay például már nem működik. A kártyáimmal sem sokat érek. A nagy márkák kivonultak. Az árak már nőnek. S ez még csak a kezdet. Nem igaz, hogy megvagyunk az európai áruk nélkül. Persze, ezt is kibírjuk. Túléljük. De hogyan fogunk repülni? Európába például repülővel csak Belgrádon keresztül lehet eljutni. A Nyugat több száz milliárd dollárt ellopott Oroszországtól. Befagyasztotta ezeket a pénzeket. Ez számomra arról árulkodik, hogy ez az egész nem igazán volt átgondolva. S akkor arról még nem is beszéltem, hogy nincs információ. Nem tudunk semmit.

– Jól értem, hogy az orosz elit elbizonytalanodott, és értetlenül áll a történtek előtt?

– Úgy 70 százaléka biztos. Szerintem még az olyan megmondó emberek, mint Vlagyimir Szolovjov sem igazán hisz abban, amit mond. Mindenkit sokkoltak a történtek. Az orosz elit jelentős része nem igazán fogadja el ezt a beavatkozást.

– Nem támogatja, ám egyelőre nem úgy tűnik, hogy a hatalom ellen fordulna…

– Ez valami sokkoló belső rossz érzés, az értetlenségből fakadó belső tiltakozás az egész ellen. Mert senki nem magyarázta el rendesen, hogy mi is történik és miért. Persze, Vlagyimir Putyin kiváló történelmi előadást tartott, ám ez nem helyettesíti az invázió okainak elmagyarázását, megindoklását. Persze, ez nem jelenti azt, hogy tüntetni is fognak.

– Szóval, a tömeg ezért még nem megy az utcára?

– Néhány százan tüntetnek, de ez komolytalan. Ettől függetlenül a társadalmat sokkolta, ami történt.

– S gondolom, puccs sem lesz, az elit nem dönti meg Putyint, mint ahogy abban a Nyugat reménykedik…

– Válasszuk szét az elitet. Vegyük az elit felső szűk körét, a Politbüro 2.0-át, amelyre az elnök még a támadás előtt nyilvánosan kiterjesztette a felelősséget. De az elitet nem csak a Politbüro, a Nemzetbiztonsági Tanács jelenti, hanem széles értelemben véve az üzleti- és a kulturális elit is. Ez utóbbi legalább 80 százalékban e műveletek ellen van. Az üzleti szféra sem érti, minek kell ez nekünk, és az áldozatok mellett a kibontakozó gazdasági válság is aggasztja.

– Emellett az is aggaszthat mindenkit, hogy Oroszország a nyugati világban páriává vált, kirekesztették…

– Moszkvában most mindenki érzékenyen figyel arra, hogy mely országok hogy nyilvánulnak meg. Így azt is észrevették, hogy az Európai Unióban Magyarország volt talán az egyedüli ország, amely nem támadta nyíltan Oroszországot. Rajta kívül még Szerbia, de ő nem tagja az EU-nak. S ha már szóba jött Magyarország, el kell mondanom, hogy Budapestnek az új helyzetben nagyon figyelnie kell majd a kárpátaljai magyarokra. Úgy tűnik ugyanis, hogy több Ukrajna is lesz a katonai műveletek befejeződése után. S ha Nyugat-Ukrajnába szorulnak majd vissza az ultranacionalisták, ebben a közegben maradnak a kárpátaljai magyarok. Ez nem lesz egyszerű helyzet.

– De addig is, hogyan tovább?

– Azt nem tudni, mert az események kicsúsztak az ellenőrzés alól. Folyamatos újratervezés zajlik. Nehéz tehát megjósolni, hová is fut ki mindez.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.