//Navalnij helyett Muratov
Dmitrij Muratov, a Novaja gazeta főszerkesztője kapta 2021-ben a Nobel-békedíjat #moszkvater

Navalnij helyett Muratov

MEGOSZTÁS

Mindenkit meglepve nem a börtönben ülő orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij, nem is a belarusz emigráns Szvetlana Tyihanovszkaja vagy a szintén elítélt belarusz ellenzéki Marija Kolesznyikova, hanem a fülöp-szigeteki újságíróval, Maria Ressével párban az orosz ellenzéki Novaja gazeta főszerkesztője, Dmitrij Muratov kapta a Nobel-békedíjat. Miért hozta meg e salamoni döntést a díjat odaítélő bizottság? Nem mertek felvállalni egy ilyen nyílt politikai döntést? Nem akarták az európai  energia válság közepette húzogatni az orosz medve bajszát? Vagy a Navalnij-projektből már mindent kihozott a nyugati fősodor, és új hősökre van szükség?

Dmitrij Muratov, a Novaja gazeta főszerkesztője kapta 2021-ben a Nobel-békedíjat #moszkvater
Dmitrij Muratov, a Novaja gazeta főszerkesztője kapta 2021-ben a Nobel-békedíjat
Fotó:EUROPRESS/NATALIA KOLESNIKOVA/AFP

A hatalom érezhető megkönnyebbüléssel, az ellenzék értetlenkedve fogadta Dmitrij Muratov Nobel-békedíját. Míg a Kremlhez közeli média sztárjai gratuláltak, és dicsérték Muratov tehetségét, bátorságát, elkötelezettségét, kitartását az elvei mellett, és még a jótékonykodásáról is megemlékeztek, addig az ellenzék elégedetlenkedve, majdhogynem dühösen fogadta a döntést.

„Nem értik, hogy miért nem Alekszej Navalnij, vagy a két belarusz ellenzéki, Szvetlana Tyihanovszkaja és Marija Kolesznyikova kapták a díjat. Szerintük a legjobb az lett volna, ha egy orosz és egy belarusz ellenzéki kapta volna azt megosztva. Volt olyan reagálás is, hogy Muratov ajánlja fel a díját Navalnijnak. Aztán végül csak kicsikarták belőle, hogy elmondja, inkább Navalnij érdemelte volna meg a díjat”

Még azt is felrótták neki, hogy a nemrégiben véget ért választási kampányban olyan publicisztikát jegyzett, amelyben keményen támadta a kommunista pártot, amelyet ugyanakkor az „okos szavazás” jegyében Navalnij a szavazóinak a figyelmébe ajánlott. Persze, akadtak higgadtabb reagálások is, így például felvetették, hogy ez a díj védelmet nyújt majd a sokat támadott Novaja gazetának a jövőben. Ezen a napon azonban még a lap ősellenségei is csak szép szavakat mondtak a díjazottról. Láthatóan megkönnyebbültek ugyanis, mivel nem csak a liberális ellenzék, de ők is Navalnij díjazására számítottak.

A liberális lap főszerkesztője köszöni, és természetesen megtartja a szólás- és az önkifejezés szabadsága melletti kiállásáért neki ítélt díjat, az érte járó pénzösszeget azonban felajánlotta a Vlagyimir Putyin által az idén alapított, egy a beteg gyermekeket segítő alapítványnak. Muratov megemlékezett a Novaja gazeta tényfeltáró hagyományairól, és a lap azon újságíróiról, Igor Domnyikovról, Jurij Scsekocsihinról, Anna Politkovszkajáról, Sztasz markelovról, Anasztaszija Baburováról és Natasa Esztemirováról, akik az életükkel fizettek ezért az elkötelezettségükért.

„Mint fogalmazott, ők mindannyian kapták ezt a díjat”

Ezekből a meglehetősen ellentmondásos reakciókból is látszik, hogy a Nobel bizottság döntése mindenkit meglepett, és némi zavart okozott a gépezetben. Az orosz politikai élet egyik oldala sem számított Muratov elismerésére. Mindenki biztos volt abban, hogy a díjat Navalnij kapja. S lehetett is, mert már megszokhattuk, hogy a Nobel-békedíj manapság egyáltalán nem békét szolgálja, hanem a politikai harc része. Ennek jegyében az orosz politikai egyik oldala már előkészítette az érveit, és minden bizonnyal a háborúkat vívó Barack Obama kitüntetéséhez hasonlította volna Navalnij kitüntetését. Tegyük hozzá, joggal. A másik oldal pedig „véres kardként”, Putyin ellenes politikai fegyverként készült az egész világban felmutatni az „1-es számú lelkiismereti fogoly” Nobel-díját.

„Sokkal érdekesebb, mi késztethette a díj odaítélőit erre a tőlük szokatlan döntésre?”

Gondolhatnánk, hogy az elmúlt évek gyakorlatából tanulva egy nyíltan és durván politikai döntéssel nem akarták végképp lejáratni a Nobel-békedíj és a száz éves intézmény tekintélyét. Ne legyünk azonban naivak, az ilyen megfontolások nem nagyon szokták érdekelni a Nobel bizottságot. Az sem tűnik túl életszerűnek, hogy Navalnij kétes népszerűsége zavarta volna őket. Mint ahogy az sem, hogy Tyihanovszkaját vagy Kolesznyikovát ne tartották volna eléggé ismertnek.

„Az persze igaz, hogy az amerikai elithez képest az európai vezetők meglehetősen hidegen viszonyulnak Navalnijhoz. De az is lehet, hogy Navalnij egyszerűen már lejárt lemez, és éppen úgy elfeledkeznek róla, mint Hodorkovszkijról. Egyszerűen túllépnek rajta, ha már nem látnak benne több nyomásgyakorlási potenciált”

Ráadásul Európának most elég a baja, itt vannak az egekbe szökő gázárak, és akármit is gondolnak Putyinról, nem akarnak újabb konfliktust Oroszországgal. Navalnij Nobel-békedíja pedig ismét olaj lett volna a tűzre, és jó időre lesöpörte volna a napirendről a tárgyalások esélyét.

Valahogy azonban mégis csak akartak üzenni Putyinnak. Így eshetett a választás Dmitrij Muratovra és fülöp-szigeteki kollégájára, akik a nehéz illiberális környezetben is kiálltak a sajtó- és a szólásszabadság mellett.

„A díj a tényfeltáró újságírásnak is szól, amelyet közben sajnos már a nyugati politikacsinálók is egyre gyakrabban használnak eszközként az egyre durvábban dúló információs háborúban és a geopolitikai szembenállásban. De hát az Insidert és a Bellingcatot csak nem tüntethették ki?”

Így eshetett a választás a gorbacsovi glasznoszty hagyományait folytató ellenzéki liberális Novaja gazetára. Az sem zavarta a bíráló bizottságot, hogy azért valahol Muratovék is a rendszer részei. Nagyon is szoros kapcsolat főzi a lapot nemcsak Gorbacsovhoz, de a Kreml egyes liberális, ám mégis csak szilovik köreihez, valamint egy olyan, szintén a hatalomhoz közel álló pénzügyi csoportoz, amelynek éppenséggel az az érdeke, hogy Oroszország azért ne szakítson meg minden kapcsolatot a Nyugattal.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.